A kezdetek kezdete

A pokol hatalmas tűzkapuja kinyílott. Mephisto, gonosz mosollyal lépett a semleges területre, mely bár számára tiltott volt, őt épp úgy nem érdekelte ez a tiltás, mint a többi. Egy fához lépdelt, ahogy édes kisgyermek aludt, Mephisto gonosz mosolya, meglátván az ártatlan gyermeket, s érezve lelkének ragyogását, vigyorra szélesült. Letérdelt az alvó gyermekhez s érdes kezét fejének búbjára helyezte.
-Az ember uralja a napot, legyen tiéd az éjszaka, éhséged csak ember vér oltsa, s szomjadat csak a szenvedések sikolya csillapítja. Véred legyen a kulcs, s fertőzéssel szaporodj, s mivel én kegyesebb vagyok, mint a napuralók teremtője, a pokol gyorsaságát és erejét is neked ajándékozom! Uralkodj e földön, s pusztíts el mindent, ami szép, s mivel vért iszol, éld túl az összes embert, legyen számodra ötven esztendő egy napkerülés! -mondta állatias gyomorból jövő hangon Mephisto, mire a napot felhők takartál el, kezéből tűzvörös fény ömlött a gyermekre, aki megmocorgott álmában, Mephisto felállt és felnevetett, hangja betöltötte a világot, majd egy villámcsapással eltűnt a pusztulásra ítélt földről.
***
200 évvel később.
Cruor Cibos szélsebesen vágtatott lovával, hegyeken s völgyökön keresztül, lassan elérte a Dulcis szirtet, ahol gyermekei, kik megkapták vérét, nagy szorgalommal építették vámpírkastélyát. Vámpír, így nevezték az emberek, mikor kiskorába, egy ló vérét tíz perc alatt kiszívta, ám nem is ez rémítette annyira meg őket, hanem az inkább, hogy ez az, akkor öt éves gyermek leterített egy ütéssel egy bivalyerős lovat. Az emberek a gyermeket a sátán gyermekének vélték, s azonnal tűzre akarták vetni, de a kisgyermek, alig húsz perc leforgása alatt leölte az összes ellene lázadót, s mivel a vámpírgyermek nem állt odébb, a falu lakói kivetették maguk közül, s ők vonultak el. A sok év alatt a gyermek, a sötétség leple alatt, sok megszökött kortársával találkozott, akiket testvéréül fogadott, s adott nekik erejéből. Bár Cruor élvezte a gyilkolást, látta, hogy mióta ők vámpírok megjelentek, az emberek kihalásnak indultak. Megijedt, hisz tudta, hogyha az emberek kihalnak, rájuk is pusztulás vár, hisz élelem nélkül tehetetlenek lesznek. Azonnal megtiltotta társainak az emberölést, s bevezette a „csapolás” törvényét. A legtöbb vámpír elfogadta a törvényt, ám egy kisebb csoport nem értett egyet azzal, hogy csak, „megcsapolják az embereket”. Lázadás tőrt ki, s bár Cruor csapata nagyobb volt, a főlázadó, Crudelis nagyobb stratégának bizonyult, s végleg sikerült elválnia „ember csapoló társaitól”. Annyira megharagudott Crudelis Cruorra, hogy nem tűrte, hogy egy lényként emlegessék őket, s elnevezte magát és csapatát vérszipolyoknak. Bár ezek a vámpírok s vérszipolyok gyerek külsővel kezdték a háborút, mert ugye ötven év alatt öregedtek egy évet, a világ súlyosan megszenvedte, az akkori gyermekek, s szenvedi a mostani felnőtt vámpírok és vérszipolyok háborúját, mely kétség kívül addig tart, míg az egyik faj, végleg el nem tűnik a föld színéről.

I. R. Devil