1960. október 18-án, Brüsszelben, megszületik Eugene és Eliana Varenberg első gyermeke, Jean-Claude Camille François Van Varenberg.
Jean-Claude Sint-Agatha Berchemben született Brüsszelben, Belgiumban, ahol gyermekkorát töltötte.
Az apja könyvelõ és virágárus volt brüsszeli virágüzletükben, míg anyja egy átlagos háziasszony volt.
Jean-Claude gyermekként sovány, vékony, nagyon félénk és gyámoltalan volt. Szerette a klasszikus zenét és a festészetet.
Csak azért kezdte el tanulni a harcművészeteket, mert az apja embert akart faragni belőle. Az apja elvitte egy nagyon jó karate tanárhoz, Claude Goetz-höz, aki nem sokkal találkozásuk után már el is kezdte tanítani Shotokan Karatéra az akkor még csak 11 éves Jean-Claude-ot.
Goetz órái nagyon hatásosak és kemények voltak, még egy felnőtt számára is.
Az ifjú Jean-Claude nem volt tehetséges, de nagyon elszánt és makacs volt. Minden áron fejlődni akart, így elhatározta, hogy nem hagyja abba az edzést.
A fiatal Van Varenberg sokat szenvedett, és többször fel is adta, de úgy érezte, hogy folytatnia kell, mivel ez elengedhetetlen a jővőjéhez. 16 évesen elhatározta, hogy otthagyja az iskolát, mivel a harcművészetből akart karriert csinálni, és mindig is álma volt, hogy filmsztár legyen.
17 éves korára fizikailag fejlett lett, és megnőtt az önbecsülése is. Szerette a klasszikus zenét, balett táncórákat vett 4 éven keresztül, de a karate mindig is elsőbbséget élvezett nála. 1979-ben elindult az European Professional Karate Association bajnokságon, ahol mindenkit elbûvölt levegõbéli 360 fokos rúgásával, és ezenfelül középsúlyú Európa-bajnok lett.
Ezek után elindult a Világbajnokságon Wako-ban, Floridában. Első alkalommal teljesen lenyűgözte Amerika, és kihagyta az edzéseket. Ennek eredményeként vereséget szenvedett a szintén belga Teugels-től, aki később világbajnok lett. Egy pár hónappal később Jean-Claude újra kihívta õt, és kevesebb, mint 2 perc alatt kiütötte Teugels-t.
Vonzotta Amerika, ezért 1980-ban ismét visszatért, de ezúttal Kaliforniába. Meglátogatta a híres "Gold Gym" edzőtermet. Visszatért belgiumba, és elhatározta, hogy nyit egy konditermet Brüsszelben, "California Gym" néven. A konditerem nagy siker lett. Jean-Claude órákon keresztül edzett, és 99 kilóig pakolta magára az izmot természetes úton, ezenfelül 166 kg-mal nyomott fekve.
1980-ban hozzáment az 1954-es születésű, venezuelai Maria Rodriguez-hez. A házasságuk csak 2 évig tartott, 1981-ben elváltak, amikor Jean-Claude elhagyta Belgiumot. Elindult, hogy megvalósítsa filmsztárrá válásának álmát. Hong Kongba ment, ahol a harcmûvészeti filmek virágoztak. Itt nem sikerült álmát megvalósítania, így továbbállt az USA-ba. 7000 dollárral a zsebében érkezett a kaliforniai Los Angelesbe, és csak Franciául és Flamandul beszélt. Egy szót sem tudott angolul, és nem volt referenciája sem. Az elkövetkezendõ évek kemények voltak számára. Különféle munkákat kellett vállania a megélhetésért: volt taxisofőr, pizzafutár, tánctanár, szőnyegtisztító, pincér, limuzinsofõr és kidobóember is.
1983-ban kapta meg elsõ filmes szerepét egy francia filmben, a Rue Barbare-ben. A filmben statisztaként az egyik jelenetben tûnik fel.
1984-ben már majdnem feladta a reményt, hogy nagy akciófilmekben játszhasson, amikor ajánlottak neki egy szerepet egy 43 perces vígjátékban, amely a Monaco Forever címet viselte. A film története egy amerikai tolvajról szólt Franciaországban. Végül nem kapta meg azt a szerepet amelyet eredetileg neki szántak, mert abban az időben nem beszélt jól angolul. Egy másik szerepet játszott a filmben, amely nagyon kisebb volt. A szerepe az volt, hogy vezessen egy jaguárt, amely felveszi a tolvajt. Egy homokos karatetanár szerepét játszotta, aki vonzódott a tolvajhoz az alatt a kis idő alatt, amíg együtt voltak. Egy kis nézeteltérés támadt közöttük, kiszálltak a kocsiból , és verekedtek. Jean-Claude-nak ez volt az első verekedése a filmvásznon.
Négy éven keresztül próbálkozott producerekkel és nagy sztárokkal találkozni, mint Sylvester Stallone, vagy Chuck Norris. Ez utóbbinak köszönhetõen kapott egy állást, mint kidobóember egy nightclub-ban. Szintén Chuck Norris-nak köszönhetett egy kis szerepet a Missing in Action című filmben. Itt egy katona volt statisztaként, de az arcát nem lehetett látni.
1985-ben összeházasodott második feleségével Cynthia Derdian-al. Akkor találkoztak, amikor Jean-Claude Cynthia apjának szőnyegboltjában dolgozott. Házasságuk csak egy évig tartott. Szintén ebben az évben kapott egy szerepet az alacsony költségvetésű No Retreat, No Surrender (Karate Tigris)-ben, ahol a gonosz Ivan szerepét alakította. Itt már nagyobb szerepe volt, több küzdelmi jelenetben bizonyíthatta tehetségét. A film után mégsem keresték meg ajánlatokkal.
Ezek a szerepek nem voltak elegek számára és közel volt egy komoly lelki traumához.
1986-ban összeházasodott harmadik feleségével, Gladys Portugues-el, aki egy ismert testépítő volt Portugáliából.
Ugyanebben az évben mosolygott rá a szerencse: Beverly Hills egyik előkelő éttermében dolgozott akkoriban pincérként. Egy nap betért ebédelni a Cannon Pictures producere, Menahem Golan. Jean-Claude meg akarta mutatni a producernek sajátos stílusát. Amikor Golan elhagyta az éttermet, Jean-Claude utánna ment, és egy köríves 360 fokos levegõbéli rúgással elrúgott pár centivel a producer feje fölött. A meglepődött producert annyira lenyûgözte, hogy másnap reggelre behívatta Jean-Claude-ot az irodájába. 6 órát kellett várnia, amíg a producerrel beszélhetett. Végül aláírt egy három filmre szóló szerzõdést a Cannon Pictures-el. Ezek közül az elsõ a Bloodsport (Véres Játék) című film volt, amelyben megkapta élete elsõ fõszerepét.
1987-ben leforgatták a filmet, de az elsõ vágása annyira szegényes lett, hogy egy vágó szoba fiókjában hevert csaknem két évig. Nem akarták kiadni. Jean-Claude-ot ez nem hagyta nyugodni, ezért újraszerkesztette és újravágta a filmet. Ezután megpróbálta piacra dobni. A Miláni Film Fesztiválon találkozott néhány film producerrel, akiket érdekelt a film malajziai kiadása. Ennek eredményeként a filmet elõször Malajziában adták ki, ahol nagy sikert aratott. Amikor Golan hallott errõl, elhatározta, hogy megpróbálja kiadni a filmet az Egyesült Államok nyugati partján. 1988 õszén bemutatták és ott is óriási sikert aratott. A film gyorsan világsiker lett. Jean-Claude-nak ez volt az első főszerepe, és ennek köszönhetõen végre be tudta mutatni saját, hatásos harci stílusát, amely ötvözte a shotokan, a taek-won-do, és a kickbox elemeit. Szintén '87-ben született meg Gladys-el elsõ közös fiúgyermekük, Kristopher Van Varenberg.
1988-ban következett a klasszikus B kategóriás akciófilm, a Black Eagle (Fekete Sas), amelyben rosszfiút játszott.
1989-ben készítette el második filmjét a Cannon Pictures-el, a Cyborg (A Robotnő)-t.
Szintén ebben az évben került bemutatásra a Cannon Pictures-nél készült harmadik filmje, a thaiföldön játszódó Kickboxer, ahol már többet vállalt magára: a fõszerep mellett õ szállította a film sztoriját, és õ volt a film harci jeleneteinek koreográfusa és rendezõje is.
1990-re készült el a Death Warrant (Börtöncsapda) címû filmje. Ez volt az elsõ Van Damme film, amelyet egy nagy stúdió adott ki az Egyesült Államokban. Ez esetben az MGM.
Szintén 1990-ben került bemutatásra a Lionheart (Oroszlánszív) címû filmje. Ez esetben is õ szállította a film sztoriját, õ volt a film harci jeleneteinek koreográfusa, és elõször mutatkozott be forgatókönyvíróként. A film 3 millió dolláros költségvetésével, ez volt az addigi legnagyobb költségvetésû Van Damme film.
Minden filmje sikeres lett az USA-ban, ami meglepő volt egy pár filmkritikus számára, akik még mindig csak egy visszafogott színészként ismerték. Szintén '90-ben született meg Gladys-el második közös lánygyermekük, Bianca Van Varenberg.
1991-ben érkezett el Jean-Claude számára a várva várt siker, ugyanis ebben az évben került bemutatásra elsõ nagyköltségvetésû filmje, a 17 millió dolláros Double Impact (Dupla Dinamit). A film hatalmas siker lett világszerte, és Jean-Claude neve is ismertté vált.
Eljutott oda, ahová mindig is szeretett volna. Innentõl kezdve a Jean-Claude Van Damme név olyan nagy nevek mellett szerepelt, mint Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Bruce Willis, vagy Chuck Norris.
Karrierje most már sínen volt, és a filmjei költségvetései is nõttek.
1992-ben aláírta a szerződést az év mozisikerére, az Universal Soldier (Tökéletes Katona)-ra, ahol Dolph Lundgren ellenfelét alakította. Ezért a filmért kapta meg első igazi Hollywoodi fizetését, nem kevesebb, mint 1 millió dollárt. A film több, mint 100 millió dollárt hozott mindössze a mozibevételekből, és ez még nagyobb sztárrá tette őt.
Nem sokkal azután, hogy a film befutott Európában, ő és felesége, Gladys, mindketten úgy döntöttek, hogy szakítanak. Ez volt Jean-Claude leghosszabb házassága, és ez nagyon nyugtalanító idõszak volt számára, különösen azért, mert volt két közös gyermekük.
1993-ban került bemutatásra a Nowhere to Run (Hiába Futsz) címû filmje, amelyben az akció már összefonódott a romantikával. Ez volt az elsõ alkalom, hogy Jean-Claude kipróbálta magát az akció berkein kívül is.
Nem sokkal ezután sok más világsztárral egyetemben vendégszerepelt egy kis rész erejéig Arnold Schwarzenegger filmjében, a Last Action Hero (Az Utolsó Akcióhős)-ben.
Szintén ebben az évben került bemutatásra a Hard Target (Tökéletes Célpont) című filmje, amellyel John Woo debütált Amerikában rendezõként.
John Woo adta Jean-Claude-nak a "Muscles from Brussles” (Brüsszeli Muszkli) becenevet, és innentõl így becézték Jean-Claude-ot a tengerentúlon.
1994. február 3-án hozzáment az 1965-ös születésû modell, Darcy LaPier–hez.
1994-ben került bemutatásra a jövõben játszódó Timecop (Időzsaru) című filmje, amelyben ellenfelét Ron Silver alakította. A film egyszerűen a legjobb lett, még a filmkritikusok is meg voltak elégedve. Minden magazinban benne volt, és szinte minden TV csatornán sugározták. A film bevétele 135 millió dollár volt világszerte a mozikból, melyből Jean-Claude nagy részesedést kapott. Ezután ő lett a világ legjobban fizetett harcművésze.
'94 végén mutatták be Street Fighter (Harc a Végsőkig) címû filmjét, amely a nagysikerû Street Fighter 2 című számítógépes játék alapján készült. A film fõszerepéért, Guile szerepének eljátszásáért kapta meg karrierje legnagyobb fizetését: nem kevesebb, mint 6,2 millió dollárt.
1995-ben forgatta Sudden Death (Hirtelen Halál) című filmjét, amelyben egy visszavonult tûzoltó szerepét alakította.
Szintén ez év októberében született meg Darcy és Jean-Claude közös gyermeke, Nicolas.
1996-ra készült el a The Quest (A Kalandor) című filmje, amellyel rendezőként debütált.
Ezévben Darcy-val való házassága megromlott. Darcy el akart válni, arra hivatkozva, hogy Jean-Claude terrorizálja õt. Állítása szerint Jean-Claude egyszer olyan csúnyán megverte, hogy kórházba kellett szállítani. A hollywoodi stressz és a sikertelen házasságok Jean-Claude-ot elkeserítették. Népszerűsége zuhanni kezdett, '96 utáni filmjei nem arattak nagy sikert, így a stressz a kokainhoz vezetett. Tele volt vele a média, de csak a drog- és magánéleti problémái miatt.
96-ban bejelentette, hogy felveszi a harcot a kokainnal, és beiratta magát egy 30 napos elvonókúrára a Daniel Freeman Marina Kórházba, Los Angelesben. 7 nap után otthagyta a kórházat.Szintén '96-ban jelent meg a Maximum Risk (Mindhalálig) című filmje, amelyet a Hong Kong-i akciófilmek sztárrendezõje, Ringo Lam rendezett.
1997-ben került bemutatásra a Double Team (Nyerő Páros) címû filmje, amelyben a híres kosarassal, Dennis Rodman-nel szerepelt együtt.
Ezek a filmek sok pénzt hoztak, de egyik sem érte el a 100 millió dollárt. Jean-Claude és Darcy '97 novemberére váltak el hivatalosan, amikoris a Los Angeles-i Legfelsõbb Bíróság kimondta, hogy a gyermekük, Nicolas, LaPier gondozásába kerül, és Jean-Claude-ot havi 27.000 dollár gyerektartási segélyre, valamint 85.000 dollár házastársi segély kifizetésére kötelezték. Jean-Claude szülei nem hittek LaPier vádjainak: „Mondtuk neki, hogy ne vegye el õt”-mondta az apja. „Nem jó asszony ez neked”-mondta az anyja figyelmeztetve Jean-Claude-ot.
1998-ra készült el Hong Kong-ban forgatott akciófilmje, a Knock Off (Rajtaütés). A forgatás befejezte után nemsokkal kokainfüggõségével visszaesett. De nem csak a kokain volt az egyetlen probléma az életében, emellé párosult az alkoholfüggõség is.
Szintén ebben az évben került bemutatásra a Legionnaire (A Légiós) című filmje, amelyben ismét Sheldon Lettich-el dolgozhatott együtt.
A Légiós-t nem mutatták be a mozik Amerikában, amely egy figyelemfelkeltő volt Jean-Claude számára, aki tudta, hogy a rajongói kezdenek megfeledkezni róla a korábbi káros szenvedényei miatt. Elhatározta, hogy itt az idõ felhagyni a droggal és egyéb problémáival, és kézbe venni élete irányítását, hogy új és tiszta életet kezdhessen. Ebben a harmadik felesége, Gladys segített neki, aki már többször is átsegítette őt a nehéz időszakokon élete során.
1999. június 25-én újra összeházasodtak. Jean-Claude most már három gyermek apja volt, eldöntötte, hogy több felelőséget vállal, és ez jobb családapává tette őt. Elkezdett újra naponta 4 órát edzeni, és a mindennapi edzés kitûnõ fizikai kondícióba emelte. Elkészítette az 1992-es Tökéletes Katona címû filmjének folytatását, az Universal Soldier: The Return (Tökéletes Katona: A Visszatérés) című filmjét.
Ezt rövidesen követte a Desert Heat (Inferno) című filmje.
Ezek a filmek a mozikban nem arattak sikert, de VHS-en annál inkább. Ez csak egy teszt volt Jean-Claude számára, hogy lássa, érdemes-e a visszatérés a filmes szakmába. A válasz IGEN volt, mert a legjobb kondíciójában volt, és több energiája volt, mint valaha. Eldöntötte, hogy itt az idő hogy visszatérjen a rivaldafénybe és kilépjen az árnyékból. Aláírt egy szerződést a Replicant (Replikáns) című filmre 2000 március-ában, melyben partnere Michael Rooker volt, és amelyben ismét kettõs szerepet alakított.
A film költségvetése 25 millió dollár lett, mert a cégnek érdeke volt, hogy Jean-Claude visszatérjen a képernyõre. A film csak egy évvel később lett kész, mert újra kellett forgatniuk pár jelenetet, és egy pár alapvető változtatás is került a végleges verzióba. Minden bemutató azt mutatta, hogy ez könnyen az egyik legjobb Van Damme film lett, és nagy siker várományosa. A film 2001. október 16-án jelent meg az USA-ban, és nagy példányszámban kelt el röviddel a megjelenés után.
Következő filmjének, a The Order (A rend őrzője)-nek forgatása 2001 augusztusában fejeződött be. A filmet 2002 elején mutatták be.
Ez az időszak fontos volt Jean-Claude számára, mert látni akarta, hogy a filmjei még mindig boldoggá teszik-e rajongóit. 2001 folyamán Jean-Claude reklámozni akarta magát azáltal, hogy egy saját ruhamárkát dobott a piacra DAMMAGE 7 néven. A ruhaüzlet 2001 július elején nyílt meg Harrodsban, Londonban, amelynek megnyitóján Mohammed Al Fayed oldalán jelent meg.
2002-re lett kész Derailed (Vakvágányon) címû filmje, amelyben hatástalanítania kellett egy veszélyes vírust.
2002 júliusa és szeptembere között forgatta az In Hell (Maga a Pokol) című filmjét Bulgáriában, amelyben ismét Ringo Lam-el dolgozhatott együtt.
2003. õszén forgatta Wake of Death (A halál nyomában) címû filmjét Fokvárosban, Dél-Afrikában, melyben sokak szerint élete legjobb alakítását nyújtotta. A kritikusok kedvezõen fogadták szerte a világon.
A 2004-es év többnyire utazgatással és tárgyalásokkal telt Jean-Claude számára, mivel az általa írt és rendezendõ Kumite címû filmre készült. A nyárra tervezett forgatás csak tolódott és tolódott, mire már 2005 tavasza lett. Ekkor hirtelen leállították a produkciót. Az ok: Jean-Claude és a producerek között nézeteltérések támadtak, mivel a producerek nem tudták összeszedni az ígért költségvetéshez szükséges pénzt.
Nyáron aztán Jean-Claude újra összefutott Sheldon Lettich rendezõvel, aki felajánlotta neki a fõszerepet az általa írt The Hard Corps címû filmben. Jean-Claude azonnal beleszeretett a sztoriba, így igent mondott.
Jean-Claude júniusban és júliusban Romániában, a Castel Filmstúdióban forgatta le Second in Command címû háborús/lázadós filmjét, melyben egy lázadók ostromolta nagykövetségrõl kell kijutnia a bentrekedtekkel együtt.
Õsszel aztán elkezdõdtek az elõkészületek a The Hard Corps címû filmhez, melyet november elején kezdenek el forgatni egészen karácsonyig a varázslatosan szép, kanadai Vancouver városában.
