Philippe Graton, a “Jean-Claude Van Damme, Anatomie d’une determination” című interjú szerzőjétõl, amely 1991 októberében készült:
Miért hagytad abba a versenyzést?
Mert nem az volt az álmom. Az álmom Amerika volt! A filmek! Sztárrá válni, filmeket csinálni, emberi álmokat csinálni, szabadságot nyerni, megismerni még több szép dolgot a földön! Ez a "megközelíthetetlen sztár", amely Brel dalára emlékeztet. Amíg versenyzel, rá nyomja a bélyegét az egész életedre, szétnyomja az agyadat, és gyakran szenvedések közepette ér véget és semmit nem hagy mögötted.
Amikor fiatal voltál, hallgattál klasszikus zenét. Melyik a kedvenc zeneszerződ?
Beethoven. Mert ő minden egyben: erős, szép és hatalmas. Mert ő egy "szerencsétlen" ember volt, hiszen ő süket volt, és ennek ellenére is alkotott elméjével.
Te is ilyen "szerencsétlen" ember vagy?
Én a tökéletességre törekszem. Még ha a tökéletesség nem is létezik. Ebben az értelemben és is "szerencsétlen" vagyok. Anélkül, hogy lenne jogom bármennyire is ezt kijelenteni, mert számos bajjal találkoztam, és számos gyerekkel. De erről nem akarok beszélni.
1990-ben nyilatkoztad, hogy "ahhoz, hogy megvalósítsd az álmod, mindent fel kell áldoznod. A családodat, a szüleidet, a barátaidat és szeretett életedet, csak azért, hogy nagyobbá váljál." Meferősíted ezt?
Senkinek nincs meg a joga ahhoz, hogy feláldozza a családját. Ez nagyon nehéz, hiszen bűntudatod lesz. És ez egy dilemmát okoz, amely streszé növekszik: jó színész vagyok, de vagyok e jó családapa?