Abdel Qissi interjúja Patrick Laurent-el, a “La Derniere Heure”-ben, 1995-ből
Amikor együtt vagyunk, gyerekekké válunk újra. 14 évesek voltunk, - nos, ő egy kicsit fiatalabb - és találkoztunk a Nemzeti sport központban, Ixelles-ben. Én a boxot űztem, ő pedig a karatét. Gyakran mentünk a moziba együtt, és játszottuk vissza a filmeket otthon. Ő akart mindig a jófiú lenni, és én játszottam a rosszfiút. Mint egy barát, nem változott. Nagyszerű, kedves, nem erőszakos. És mint egy színész, még mindig tökéletesít: mindig akciót követel. Mint egy producer, maximalista. Nagyon kemény. Végül mint egy ember, sokat fejlődött. Ez normális: ott vannak a dollárok milliói, végtelen adakozás, stressz és egy intenzív tréning.