Kisújbánya, a „kis Svájc”!
Nem tévedés! Így nevezték hajdani lakói, ezt a hegyektől körbezárt kicsiny települést! Aki ma erre jár, nem is tudja, mit rejt e táj, micsoda nemzeti kincs a Kelet-Mecsek e kis gyöngyszeme!
A falu története Mária Terézia idejében kezdődött. Az 1740-es években telepítették Pusztabányára azokat az üvegkohászattal foglalkozó svábokat, akik valaha a mai Hollandia területén éltek. Egy emberöltő múlva kezdődött a 'honfoglalás' a mai Kisújbánya területén. Közrejátszott ebben a falu földrajzi fekvése, vízforrásokban gazdag, hegyektől védett területe. Ez igen kedvezett az állattenyésztésnek, növénytermesztésnek. A kézművesség is hamar kialakult.
A II. világháború alatt számtalan család menekült a front elől Németországba, másokat pedig kitelepítettek.
Az 1970-es évek elején végleg eltávozott a falu utolsó őslakosa is, így kis híján végleg meg is pecsétlődött a falu sorsa. Az újonnan betelepültek gigászi küzdelmei nyomán új élet indult, mert hétvégi házakká alakították a község épületeit. Ma nagy vonzerőt a természeti szépségekben és ritkaságokban gazdag táj jelent. Fontos momentum, hogy 1977-ben Tájvédelmi Körzetté nyilvánították, a Mecsek zárt, keleti részével együtt.
Hazánkban egyedül itt lelhetők fel azok az összefüggő kőzetképződmények, amelyek márgás, mészköves tengeri üledékből és vulkánikus kőzetekből épültek fel.
Kisújbányáról Óbányára (ez egy sváb fazekas falu) egy csodálatos szépségű patak völgyén át lehet eljutni. Ennek a tájképileg is megragadó 'Óbányai-Völgy' -nek a védelme tudományos szempontból is indokolt. Itt a vízesésekkel tarkított mésztufa képződmények esztétikai élményt nyújtó geomorfológiai jelenségek. A 710 mm-es évi csapadék mellett a források vízbősége biztosította az érdekes és értékes növényzet fennmaradását.
Az itt található erdőkben minden hazai lombfajunk előfordul. A Mecsek e része növénytanilag jól ismert, de rovarvilága szinte feltáratlan. Az ornitológusok számára is biztosan van még meglepetés, bár ismert, hogy e területen 75 madárfaj él, ebből 64 rendszeresen itt költ.
A környék kultúrtörténeti értékei szintén jelentősek. Egyórás gyalogtúrával, egy szépséges szerpentinen érhető el a Máré-vár, a másik irányban pedig Pécsvárad vára és a feltárás alatt levő Szent István kori Apátság romkertje. Mecseknádasdon az Árpádkori templom, Püspökszentlászlón a fenyő arborétum és mellette a Mecsek legmagasabb csúcsa, a Zengő, a 'Kék Túra' útvonalán egy napos, feledhetetlen programot kínál.
Abaliget-Orfü barlangja, a Dombai tó, Magyarhertelend és Harkányfürdő melegvizű strandja, valamint Pécs is, járművel fél- vagy egy órán belül elérhetők.
„A falu 2012-ben ünnepli fennállásnak 250. évforfulóját.
Miután az Óbánya környéki erdők kimerültek, a hutamester, Philipp Gasteiger új helyet keresett üveghutája számára. Legalkalmasabbnak erre a Csomor-völgy (a mai Kisújbánya területe)bizonyult, melynek használatára a pécsi püspökséggel kötött és 1761. október 21-én életbe lépett szerződés adott lehetőséget. A hutamester és üvegfúvói Morvaországból származó, németajkú emberek voltak, az egyéb feladatokat ellátó zsellérek valószínűleg Franken környéki bajor telepesek. A falut eredetileg Vitriaria Nova, Neue Glashütte (Új üveghuta) néven említették. Kápolnája Szent Márton tiszteletére épült 1794-ben. Kisújbánya lakói erdőirtás útján folytatták az üvegkészítést, akárcsak a szomszédos Óbánya és Pusztabánya üvegfúvói. (A Pusztabánya-dűlőben, a Hosszúheténybe vezető erdei út mentén több 18. századi üveghuta maradványa található.)
A kisújbányai üveghuta 1762-1784 között működött. Sváb lakói ezután elsősorban a hegyi jellegű tehéntartásból éltek, a szomszédos települések piacaira hordták a tejtermékeiket. A falu templomát 1794-ben építették. A falu a Kisújbánya nevet a kiegyezés után kapta a Neuglashütte fordításaként és a Felvidéken található Újbányától való megkülönböztetésül.
A falu lakóit igen szerény életmód jellemezte a világtól eléggé elzárt erdei településen, az élet legtöbb területén önellátásra rendezkedtek be, maguk építették a ma is látható vályogházakat, szerszámaikat is maguk készítették még a 60-as években is.
A szocializmus alatt a kistelepüléseket elsorvasztó állami politika Kisújbányát is majdnem eltüntette a föld színéről, mint néhány más baranyai kistelepülést. Az általános iskolát és a boltot felszámolták, közutat nem építettek (csak földutak voltak a lovaskocsiknak). A falu út hiányában elsorvadt, és a lehetetlen helyzetbe hozott német őslakosság elvándorlásra kényszerült. Az 1970-es évek elején a falu gyakorlatilag két év alatt néptelenedett el. A falucskát elhagyók közül sokan Hosszúhetényben építettek új otthont példamutató összefogással.
Kisújbányai házaikat üdülőnek vették meg, főként városi emberek. Az üdülők tulajdonosai őrzik a hagyományos építészeti formákat, amire a tájvédelmi törvény is kötelezi őket. 1988-ban megalakult a Kisújbányai Baráti Kör nevű civil szervezet, mely 2000 óta alapítványként működik.” (Idézet: Wikipedia)