Baglyos citera

Kezdjük a történet kifordított mivoltával: először nem citerát, mármint "autentikus" hangszert készítettem, hanem egy saját ötletek alapján megtervezett elektromos citerát. Ezt követően készítettem első, lófejes citerámat, lányom kérésére (kézenfekvő ürügyként szolgált a kérés, amúgy is tervezgettem már). A fadarab számos hibája ellenére jól sikerült, annyira, hogy befutott egy megrendelés a lányom egyik barátnőjétől, mert Ő is szeretne egyet. Miért is ne? Én viszont nem éreztem kihívásnak pár léc összeragasztását, a lófejesen meg már túl vagyok, nem akartam még egyet építeni, ha nem muszáj. Ezért valami egyedi ötletet kerestem. Abból indultam ki, amit a leányról tudok: 10 éves, szőke, magas, kékszemű, bagolymániás. Ezek közül kevés információt tudtam felhasználni a döntéshez. Az említett tulajdonságok szűkítése után csak a bagolymánia maradt. Döntöttem: BAGLYOS citera lesz. Két okból: 1. kihívás. 2. sehol nem találtam ilyennek még a nyomát sem. :-)

Először baglyos képek alapján rajzoltam a balra látható vázlatokat, közben ötleteltem, mit és hogyan lenne jó. Második lépés volt a méretarányos terv a fejről, ami alapján kb bemérhető a húrok és a hangolók helye. A lófejeshez készült tervek sok támaszt adtak.

A fej bükk, 3 részből ragasztva, melyeket küszöblécből vágtam, a széleiket martam. Ragasztás után az oldalait reszelővel hoztam színbe, majd papírral csiszoltam simábbra. A fej döntését a lófej sablonnal rajzoltam föl, majd maróval szedtem le a fölösleget. Aztán csiszoltam kicsit, mire szép sima lett. A fej alatti nyúlványok az oldallapok fogadására szolgálnak majd, ami esetünkben domború lesz.

A tőkét "kétfából" ragasztottam: alja tölgy, rajta bükk. A forma kialakításához csak fűrészt és reszelőt használtam, és elég gyorsan ment a dolog. Itt is megvan az oldallapot fogadó felület a két szélén.

Az oldala tölgyből lesz, talán szokatlan, de olyan szép volt az a tölgy deszka, nem hagyhattam a boltban... Papírra rajzoltam az ívet, amilyenre szeretném hajlítani a fát, ami 5mm vastagra készült. Sok fejtörést okozott a hajlítás művelete, végül egy saját készítésű céledényben (konzervdobozzal betömött végű PE cső) leforráztam, kétszer 15 percet állni hagytam, majd acéllemezek között formára hajlítottam. Aztán izgatottan vártam, mi lesz belőle. :-)

Sűrű erezetű vörösfenyőből van a fedlap, ez egy ágylábból maradt. A jobbra látható kőrispalló részletből vágtam a fogólapot. Ez sem szokványos megoldás, félek is tőle kicsit, de az erezete miatt szükség van rá. Remélem nem repesztem meg. Lecsíptem a végéből a basszushúrok párnájához.

Következett a fedlap ragasztása. Előtte amennyire csak lehetett, síkoltam az oldallapok fogadó felületét. A fölösleget a sarkokról lombfűrésszel távolítottam el. A fedlap szélessége nem lett elég a teljes szélességhez, valamint az egyik felén letöredezés is volt, ezért kissé változtattam a terven, és a széleket 45°-ban lecsiszoltam. Az oldalfalak mentén  belül segédanyagot ragasztottam.

A szokatlan forma rendhagyó merevítési eljárást is kíván, azért bükkből készítettem egy merevítő bordát, amit a jobb "hangátjárás" érdekében kifurkáltam, úgy ragasztottam be. Tapasztalat: ezzel a beragasztással várhattam volna addig, míg a bundozás elkészül, mert így bele kellett fúrnom felülről. Ezenfelül a kóták bekalapálása közben az egyik fele levált az oldalfalról. Mondhatni szétvertem a holmit.

Ezen az "állványon" rendszerint lakkozok, ám most ide is megfelel. Roppant egyszerű kis szerkezet, hulladékból. Raklapkockához erősített DVD tartókból készült. A polc, amiből kipiszkáltam őket, a kamrában van, magnókazettákat tartunk rajta.

Szóval ezen az állványon pasztáztam és csiszoltam is. A kótákat a szokott módon készítettem, ahogy a lófejes esetében is, de vághattam volna rövidebbre a szegeket, mert nagyon belógtak a vájuba. Mivel mégis gyereknek lesz, nem hagyhattam kilógó szöghegyeket, így flexel csiszoltam/vagdaltam le őket. Egy élmény volt.

A hangolókulcsok helyének kifúrásához ismét állványt kellett szerkesztenem, nem nélkülözhettem a vízmértéket sem. Az eredmény elég jó lett, az M5-ös imbusz csavarokat a lófejes citeránál alkalmazott módon készítettem elő, majd szappannal tessékeltem őket a helyükre.

A bagoly ugyebár madár, csőre is van neki. Tehát ide is kell. maradék platánfából faragtam késsel, fogvájóval csapoltam és ragasztottam a helyére. Ezután festettem a fejet makettezésnél használt zománcfestékkel. A citera oldalát Perla mahagóni páccal színeztem.

Úgy gondoltam, hogy nem fúrok kör alakú hanglyukakat, mert akkor messziről is citerának tűnik. :-) Abból indultam ki, hogy a madarak hasán többnyire mintát rajzol a tollazat, legyen hát így. Az egységesség kedvéért a kóták tükörképét felrajzoltam, kifúrtam és kivágtam/reszeltem. Ott, ahol sűrűbben vannak a jelek, nem vágtam ki mindet, ne, hogy az anyag meggyengüljön. Ezeken a helyeken csak félig vágtam a fedlapot, és feketével festettem ki a kapott lyuk belsejét.

A műveleteket nem teljesen sorrendben írtam le, de azt hiszem a lényegen ez nem változtat. A húrláb helyének meghatározására pl. közvetlenül a pácolást megelőzően került sor. A folyamat nem bonyolult, mintha oktávot állítanánk egy gitáron: a hangológép jeleit figyelve ide-oda taszigáljuk a húrlábat a tőkén, és ha minden hang rendben, akkor bejelöljük. Aztán meg jól odaragasszuk. Ekkor persze már fölszereltem a hangolókulcsokat, és próbaként egy húrt megfeszítettem. 4 réteg lakk került rá, amit ronggyal dörzsöltem fel. Ezután mértem ki a húrok helyét, ekkor határoztam meg a húrtartó szegek pontos helyét. Ugyanazok a szegek, mint a kótáknál. A felhúrozásnál még állítgattam a kótákat, természetesen kalapáccsal. És íme a végeredmény, együtt a lovacskással:

Szóval elkészült, s mivel nem ez volt az első, össze tudtam hasonlítani az előzővel. Úgy emlékszem, a legtöbb helyen azt olvastam, bükkből készül az oldala, meg égerből, emlékeim szerint sehol nem láttam tölgyet. Nos, a fülem azt mondja, hogy ez a kombináció harmonikusabb hangot ad, nem olyan harsány, mint a bükk.

Remélem mindenkinek tetszett, ha kérdés van, cím a főoldalon!