Story: Ki ne látta volna a Ben Hur című filmet régen, vagy a remake-jét nemrégiben? A film talán leglátványosabb jelenete ugyebár a kocsiverseny, életre-halálra. Ezt csak azért írtam, mert így talán mindenkinek beugrik, miről is lesz szó a következőkben: a bigáról, azaz a kétkerekű római harci szekérről. És, hogy miért? Van egy kedves barátom, aki tíz évet lehúzott a légióban. Nem, nemaz idegen, hanem a Savaria légióban, a szombathelyi hagyományőrző csoportban. Idén távozott soraikból, mert szerinte már nem tud semmi újat hozzátenni a dologhoz. Közeleg a születésnapja is, gondoltam a kettőt összefonom egy szállá, és készítek Neki szülinapjára egy ilyen szekeret, amolyan emlék gyanánt. Nem kell nagy dologra gondolni, makett lesz.
Hát, akkor kezdjük is, had guruljon minél előbb. Stílusosan - ahogy mindig - körülnéztem a műhelyben, milyen hulladékok vesznek körül. Volt miből válogatni...
A kocsi alsó keretét, amire az egész felépül majd, a sörkollektor egy elrontott darabjából alakítottam ki. Aztán megfőztem néhány jégkrémes pálcikát. Nem, nem éheztem meg. A megpuhult pálcákat egy sörösüvegre hajlítottam.
Az egyik hajlított darabot oldalt megcsiszoltam, majd ráragasztottam az alsó keretre. Az ívet összecsiszoltam, így pontosabb és nagyobb felületet ad a ragasztáshoz.
A kerekek elkészítésén sokat törtem a fejem. Végül a körkivágóba két különböző átmérőjű pengét raktam, és így vágtam ki az abroncsokat. Ezután fogtam egy (raklap bontásából maradt) fakockát, és megszerkesztettem a küllők befúrásához szükséges segédvonalakat. A kerék közepe fenyőrúd, egy soha össze nem szerelt, helyben talált borosüvegtartó darabjai. 6 db küllőt jelöltem, 60°-onként. A fúrót úgy állítottam be, hogy az abroncs kifúrása után továbbnyomva az agyat is megfúrja. Az így kapott lyukak egyvonalban vannak, megkentem ragasztóval, és belegyömöszöltem a hurkapálcát, a kilógó részt lecsíptem. Aztán jött a következő küllő...
Lombfűrésszel levágtam a kerékagy kinyúló részeit, és a külső oldalát mindkettőnek kicsit megfaragtam. A gyufásdobozt a méretek érzékeltetése miatt tettem oda.
Készítettem próbafestést is, mielőtt eldönteném, mit milyen színűre festek. Lejjebb látható néhány kép a kocsi felépítésének folyamatáról. A két hátsó képen csak mellétámasztottam a kerekeket, hogy lássam az arányokat.
Papírsablont készítettem a kocsi felső részének formázásához. Csak a fél oldalát rajzoltam meg, a jobb oldal után a balon is átrajzoltam, így nagyobb eséllyel törekedtem szimmetriára, mint ha kézzel rajzoltam volna meg a teljes kontúrt. Lombfűrésszel vágtam le a vonal fölött maradt részt, ami nem volt egyszerű, mert a "levegőben" kellett fűrészelnem. Ezután a szélek csiszolása, majd az íves forma szögleteinek simítása következett.
Készítettem kartonpapírból egy egydarabos peremet, azt fölragasztottam a kocsira. Szerintem nincs különösebb merevítő funkciója, csak dekorációnak szántam. Ja, és a pálcikák külső felét Neoflexel hézagoltam, aztán csiszoltam simára. A kerekek futófelületét rézszínűre festettem, a "tulipánokat" aranyra, aztán lakkoztam mindkettőt.
A rudat nem hajlítottam, 45°-ban fűrészeltem, három darabból ragasztottam össze. Ezután lassan összeállt a futómű egésze. A rudat belülről egy apró csavar is fogja. Szerkezetileg készen vagyunk, de azért még van mit tenni.
Kellett két ilyen kis rudacska is, ezekkel húzzák a pacik a szekeret. Az itt látható fogók mindegyikére szükség volt a dróthajlításhoz. A rézdrótot, ami kb 1,5mm vastag, valami régi villanykábelből nyertem ki.
Itt van egy közeli, ez lett az előbb csiszolt és kifúrt rudacskák egyikéből.
Aztán jött a finish, mindent a végleges formájára alakítani. Valahogy az alapszíne nem okozott fejtörést, fehérre gondoltam. Ebben talán közrejátszott az is, hogy a gyerekekkel megnéztük néhányszor a Ben Hur fogathajtó jelenetét. Ebből szedtem a többi színt is, az aranyt, meg a kéket. Először a kék teli kört festettem föl, úgy, hogy egy alátét belsejét használtam sablonnak. Aztán egy darab hurkapálca végét megcsiszoltam, és az arany pöttyöket azzal "nyomtattam" a helyükre. Ezután a perem belső felét kihúztam arannyal. Az alja és a rúd matt barna lett, a kisrudak feketék.
Amikor kifestettem a kocsit, akkor jött a kapaszkodó kialakítása. Először szemre kitaláltam, hol kell a falhoz rögzíteni a drótot, és ezeken a pontokon 1,5-ös fúróval kifúrtam a lyukakat. Ezután egy drótot teljesen körbehajlítottam a falon, közben minden lyuknál cérnával kötöttem meg. Hogy a cérnát könnyen át tudjam dugiszálni a likon, varrótűt használtam, tehát szó szerint rávarrtam a drótot. A második drót már elválik a faltól, ez adja a tulajdonképpeni kapaszkodót. Ezt is ugyanúgy rögzítettem, majd mindkettőt arannyal festettem, a fehér cérnát pedig világos drappra vagy barnára, szóval a kötél színét igyekeztem visszaadni.
Már csak a belső tér lakkozása van hátra. Ezt csak azért nem festem, hogy lehessen látni, miből, hogyan készült.
még nincs vége!!