Citera
Készítettem már elektromos citerát, nem volt tervben, hogy készül egy amolyan "autentikus" is. Elsősorban a lányom miatt álltam neki, mivel a nyáron megismerkedett ezzel a hangszerrel is, és kedvet kapott hozzá. Gondos kutatómunka előzte meg a tervezést. Kiderült, hogy igazi normák nincsenek ezzel a hangszerrel kapcsolatban, rengeteg féle létezik, a menzúra méretek sem fixen adottak, hanem csak úgy tól-ig. Megkérdeztem hát a megrendelőt, és leültünk közösen megtárgyalni, hogy milyen legyen. Több változat után, melyek közt hárfacitera is szerepelt, megszületett a döntés: legyen hasas, legyen kisfejes, de akkor már lófejes is. A menzúrahosszt 520mm-re terveztem, tehát prím citera lesz. Építőanyag terén is sok anyag szóba jöhet, végül a bükk, a tölgy és a fenyő mellett döntöttünk. Lássuk hát a részleteket.
Elkezdődött a citera megtervezése. Amit csak lehetett, kiszámoltam, volt, amit már csak a konkrét alapanyag ismeretében, és volt, amit utólag írtam be. Megszületett a lófej sablonja is.
A fedlapot készítettem el először, amihez kb 5mm vastagra felszeleteltem egy fenyő íróasztallábat, amit német lomtalanításról mentettem meg. Szép kis anyag, kellően sűrű erezettel. Igyekeztem úgy forgatni a lapokat, hogy a tiplik furatai kevésbé legyenek zavaróak. Aztán úgy tömbösítettem, ahogy tudtam.
A lófejeket egy praktikeres bükk ajtóküszöbből martam ki, meg vágtam is, mikor mi volt egyszerűbb. Készült a főfejhez két fej nélküli darab is.
A két fejnélküli darabot két fej közé ragasztottam, így állt össze a főfej. Persze a paraméterek finomságán még kellett dolgozni, csiszolókoronggal megoldottam ezt is. Ezután kijelöltem a hangolókulcsok elméleti helyét, és oszlopos fúróval több lépcsőben 4,5mm-esre fúrtam. A citera 14 húros lesz, a hangolókulcsok szerepét az elektromos citeránál már bizonyított imbuszcsavarok töltik be.
Az oldalfalak bükk kerítéslécből készültek, körfűrésszel nagyolva, aztán méretre csiszolva. 5-7mm között valahol. A középső darabot lyukasra vágtam, a jobb "hangátjárhatóság" érdekében. A léc fölszeletelése után maradt egy vékonyabb darab, amit a kisfejek összeillesztésénél használtam fel. Ennek a kis lécnek a vastagságát lemartam a fejből, és összeragasztottam. A kisfejek helyét a menzúrához igazítottam, legalább is nagyjából.
A tőke tölgyből készült, mégpedig ugyanabból a tömbösített anyagból, amiből az e-citera teste lett kimarva. Egészen pontosan annak a maradékából.
Amikor a keret összeállt, a tetejét szinteztem, majd fölragasztottam a fedlapot.
A has kialakítása sok fejtörést okozott, elgondolkodtam hajlításon, meg balsafán is, de aztán leegyszerűsítettem a dolgot: ugyanazt a kerítéslécet ragasztottam oda megfelelő hosszúságban, amiből az oldalak készültek. Ragasztás után fölskicceltem egy optimális ívet, amit az anyag gond nélkül kiad, és a fölösleget eltávolítottam maróval meg csiszológéppel. Meg fűrésszel. Szóval amivel értem.
Íme az eredmény. A test gyakorlatilag készen van. Illetve a tőkénél még tervezek egy kis lecsapást, de majd akkor, ha a hátsó húrláb pontos helye ismertté válik.
A fogólap is bükk, 5mm vastag, annyira pontosra csiszoltam, amennyire csak tudtam. A skálakiosztást programmal nyomtattam, aztán bejelölgettem, hogy melyik hangot hol kell lefogni. Középvonalat is rajzoltam rá úgy, hogy a nyomtatás egyik fele egybeesik a fogólap belső szélével. Fogtam egy gombostűt és a kiskalapácsot, és a középvonalon minden hanghoz jelet ütöttem. Aztán a szélső sorokba is, oda, ahová kellett. 2mm-es fúróval fúrtam, akkora szögek kerülnek majd bele.
A hanglyukak helyének kijelölésénél figyelni kellett arra, hogy ne essen útba merevítés. A nagy lyukat körkivágóval készítettem, amit oszlopos fúróba fogtam. A két kicsi közül az egyiket maróval, amit csak simán lesüllyesztettem menet közben, a legkisebbet pedig fúróval. Mindhárom alkalommal ellendarabot tettem a fedlap alá, hogy ne szakadjon ki a fa. A széleket csiszolópapírral egyengettem.
Elkészítettem a párnákat is és a hátsó, tőke felőli húrlábat is. Ezekbe vastagabb szegeket daraboltam támasztékul. A szegek foglalatait többféle reszelővel alakítottam ki. Aztán a korábban is bevált Perla vizes páccal, mahagónival kezeltem mindet. Itt jegyzem meg, hogy ez a lányom kérése volt, Ő választotta a színeket minta alapján. Így a fedlapot nem festjük, a párnák és a fogólap barna lesz, az oldalak lófejestül bíbor színt öltenek hamarosan.
Mint azt már említettem, a kóta érintői acélszögekből készültek, a fogólap felragasztása után. Készítettem erről egy elég beszédes szemléltetőfotót, ami a bal szélen látható. Szóval: 1. fej levágása, 2. két végének kihegyezése, 3. egyik szár 90°-ban hajlítása, 4. Meg a másiké is. Egyenként mértem, minden szöget a saját helyéhez, majd a képen is látható gumikalapáccsal tessékeltem őket a helyükre, mind a 29 darabot.
Oktávállítás, avagy a hátsó nyereg beállítása. Nem volt könnyű két kézzel, de meglett. A húrláb felragasztása után elkészítettem a tőke lecsapását maróval, erről nem készült kép. Későbbi képeken látható lesz majd.
Balra: az oldalak és a fejek pácolása folyamatban.
Jobbra: A pácolás kész van, megszáradt, itt már lakkozódik a felület.
Lakkozás után következett a hangolókulcsok legyártása hozott anyagból, azaz M5-ös imbuszfejű csavarokból, melyeknek a menetes végét levágtam. 1,5mm-es lyukakat fúrtam rájuk, kivéve a 3db basszushúrét, oda 2mm.es lyuk fúródott. Mivel a pácolás kissé megduzasztja a fát, ismét átjártam a lyukakat 4,5-ös fúróval. Szappanos kenés mellett gumikalapáccsal ütögettem a helyére a 14db hangoló bizgentyűt.
Még a végszerelés előtt beszereztem a húrkészletet is, így a húrok pozíciójának kimérése után - ami egy szál damillal történt - egyből kezdődhetett a húrozás. Majd elfelejtettem, hogy a nyergeken a húroknak barkácsgép vágókorongjával vezető-nútot karcoltam. Ennek hála agresszív játékstílus mellett is a helyükön maradnak a húrok. Mellesleg a hangszert g-re hangoltam. Kell még rajta finomítanom, mert a kóták nem mindenhol egyforma magasak. Hát, ennyi. :-)
