A történet úgy kezdődött, hogy hallottam Lajkó Félixet és Rúzsa Magdit együtt egy színpadon. Megtetszett a citera hangja, hát utánajártam egy kicsit. Aztán találtam elektromos citerát is, gondoltam, ezen a nyomon indulok el. El is indultam, de a hangszedő-készítés kudarca után a hangszer új irányt vett: akusztikus zajkeltőként épült tovább. Szerencsére még semmi olyat nem tettem, amit át kellett volna alakítani.
A minőség a szokásos, mert amit lehetett, megint csak elfekvő és újrahasznosítható (újrahasznosítandó) anyagokból készítettem.
Képzett és ortodox hangszerkészítők itt ki is szállhatnak a "vissza" vagy a "főoldalra" hivatkozásra kattintva, melyet a lap alján találnak.
Aki viszont szereti a kalandokat, az olvassa tovább.
A nyakat ebből a bükk-darabból faragtam. Származása ismeretlen.
Nyakmerevítő pálca gyanánt menetes szár szolgál, ha jól emléxem, 8-as. A nyakat és a fejet legyezőkoronggal alakítottam ki, flexxel. Tudom, hogy ez otromba és a hangszerkészítők körében elítélendő művelet, de nekem itthon jó lesz ez így is. Mivel nincs maróm, oszlopos fúróval készítettem a helyet a pálcának.
Ja, és nekem nagyon tecccik ez a fejforma.
Mellékeltem egy képet a satupadról, amit a nyakforma kialakításának kezdetén készítettem. Tanulság: bel-téren ilyet többé soha! Arra jó volt az egész, hogy végre kitakarítsam a műhelyt.
A képeken két fogólap is látható, ami azért van, mert kettő készült. (mellesleg szinte mindent kétszer készítettem el, másodikra mindig sikerült kiküszöbölnöm a "prototípus" problémáit.)
A húrlábra a fentiek nem vonatkoznak, mivel a harmadik konstrukció lett véglegesítve. Akkor már bemértem a leendő húrmagasságot is, nyereggel együtt. A nyereg bükk, a húrláb látszólag bambusz, amibe két hajlított szeget kalapáltam bele, természetesen előfúrva.
A bundokat bolhapiacon beszerzett "döglött" gitárokból nyertem ki. Ugyaninnen vannak a kulcsok is. A húrok rendes citerahúrok, neten rendeltem őket, illetve csak egy darabot, ami 5m, azt daraboltam. Mellesleg a menzúra 540mm, g-re hangolva.
A színekről. Minden színhez por alakú vizes pácot használtam, ében, mahagóni és türkiz színekben.
Aztán több rétegben rongy segítségével felvitt magas-fényű csónaklakk, mert ez volt itthon, meg mert szeressük.
Átmenő a húrozás, a húrokat a hátoldalon 2db gondosan bekalapált U-szeg tartja. Ide majd még készítek kis borítófedelet, ahogy a fejre is, ami majd eltakarja a nyakpálca végét.
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉS MEGSZÓLAAAAAAAALT!!!!
hangja emlékeztet a citeráéhoz, bár itt nagy szerepe van a 6db g-re hangolt húr összecsengésének. Szokni kell a nyakát, élmény rajta játszani.
Ha az említett takarófedelek elkészülnek, azonnal töltök fel róla képet. De most megyek, lereszelek rajt egy pengetőt!