g   i   t   e   r   a

 

Egy év alatt elkészült végre ez a valami, amiről nem is tudom igazából, micsoda. Most mégis nevet kell neki adnom, mint egy újszülött gyermeknek. Szóval külső jegyeit tekintve gitárnak tűnik. Húrok száma 7 (azaz hét). Eredetileg 3-2-2 osztással akartam csinálni, de a végén meggondoltam magam, így 3-3-1 lett belőle. (E1, H2, E6 - ahogy a gitárról ismerjük.) A húrozásnak köszönhetően citeraszerű hangja van, egy mély kísérőhúrral (jelen esetben E6), ami tetszés szerint hangolható vagy cserélhető. Mindezt összegezve a gitár és a citera jellemzőit mutatja a hangszer, amit ezért nevezzünk talán "Giterá"-nak. ...Hogy is kezdődött?

         
         

Szereztem egy megközelítőleg velem egyidős furnér gitárt, bükk fogólappal és nyakkal. Korához képest egészen egyben volt, arra nem emléxem, hogy voltak-e rajta kulcsok. Mindenesetre megszabadítottam a fölösleges cicomáktól, kezdve a Sandokanos matricával, a húrlábon át a színes (valamikori) sunburst lakkig. Az utóbbi elég sokáig tartott, a javát kézzel csináltam, a kávát egy oldalra döntött szalagcsiszolóval. A fejet közben hozzáalakítottam a hetes kulcsokhoz, melyeket a bolhapiacon vettem.

         

A fogólapot feketére pácoltam. A test s a nyak csiszolását több lépésben végeztem különböző szemcsenagyságú csiszolóvásznakkal és papírokkal, hogy ne maradjanak mély barázdák, de mivel én csináltam ezt is, maradtak.

 

A tél beálltával kevesebb időt töltöttem a műhelyben fűtés híján. Tavasszal folytattam a munkát, a frissen festett testet bimbódzó bokorra akasztottam száradni. több rétegben vittem fel a matt fehér színt, ahol kellett hézagoltam.

Ezt követte a fogólap felragasztása.

   

         

Sok fejtörést okozott a húrok test felőli rögzítése. Az eredeti húrlábat félre tettem gyújtósnak, mert arra még talán jó lesz. Mindenképpen valami stabil megoldást kerestem, mert több olyan hangszerrel találkoztam, melyről a húrok lefeszítették a húrlábat. Innen jött az ötlet: legyen külön híd és valami más, ami majd megfogja a húrokat. Az utóbbira a megoldást egy korábban látott kép adta: testen átvezetett húrok. Igen ám, de ez nem lapos elektromos gitár, mi legyen hát? Lyukat vágtam a test hátuljára, kimértem a húrok egymástól való távolságát, és kissé eltolva egymástól lyukakat fúrtam nekik, amikbe lyukas szegecsek kerültek. Ugyanennek a vetületét készítettem el egy kis falemezre is, amit a test hátuljára szántam. A két oldalon kapott 7-7 kivezető közt méretre vágott függönycsövekkel biztosítottam a húrok átvezetését.

A hidat egy kis darab fenyőből csiszoltam géppel, kézzel simítottam, lakkoztam vékonyan. Ebbe hajlított szegeket ütöttem, előfúrva, hogy ne repedjen a fa.

         

         

Ezzel tulajdonképpen el is mondtam mindent. Az utolsó csavar behajtása után azonnal előkerestem a húrokat és nekiestem a hangolásnak. Nem volt nehéz oktávot állítani, mert a hidat oda tolom, ahová akarom. Nekem bejött a hangja, jó játszani rajta. Érdekes kis játékszer lett.

Az érdeklődőknek mondom, szándékomban áll hangmintát készíteni, melyhez a link ide lesz majd beszúrva.

         
         
<< vissza >>   << főoldalra >>