RAVATALMOBIL

Hát igen, nem piskóta. Talán autó? Egyesek szerint nem az, mert műanyagból van. Trabant. Vagy pontosabban: TraFi, így hívják ugyanis a Fiat motorral szerelt Trabantokat. Nem ez volt viszont a kocsi egyetlen különlegessége. Gázüzem, 900 köb, leopárdmintás plüss, Fiat ülések, automata övek, hátsó fejtámlák, és ami a külsőt illeti: gallytörő, fellépő cső, sárvédőkön tükrök, (minden króm), bajuszos embléma, futófény, sportdob, sötétítés, két idétlen felirat a szélvédőkön.

Rövid Sztori: Szóval a kocsit Pápán vettem, ami akkor tört-fehér volt, de a motor és a gázüzem benne volt. Fél év múlva lakk-feketére fényeztettem. Kárpitoztam, műszerfalat átalakítottam, toldoztam-foltoztam, szépítgettem. Anyagiak híján szegényem sokat állt, majd nősülés előtt (ahogy az szokott történni a legénykori autókkal) eladtam. Ha valaki járna arra: Badacsonytördemicre vitték. Remélem még mindig megy.

Bővebben: Úgy emléxem, 2001 nyarán vettem a kocsit, mert megijedtem a kétütemű gépek elleni hadjárattól, azaz a forgalomból való kivonás lehetőségétől. Mindenképp kombit akartam a raktere miatt, bár a gáztartály miatta ez már nem volt szempont többé. Így viszont gazdaságosabban lehetett utazni, ugyanis 100 forinttal kevesebb volt a gáz literenkénti ára a benzinénél. Többet evett belőle 100on, de nem sokkal. Beállítás kérdése.

A motort állítólag egy 4x4-es Fiat Pandából szerelték ki, 903 köb, 45 paci. A motort és a Trabiváltót egy aluközbetét fogta össze. Bölcsőbetoldással készült. Láttam olyat is, ahol az olajteknőt annyira átplasztikázták, hogy a motort be lehetett süllyeszteni arra a pontra, ahol a váltó a régi helyén marad, és nem kell piszkálni a bölcsőt. Az enyémben viszont emiatt magasabban állt a motor, ami egy légszűrőtok csere után némi fejtörést okozott, mivel nem lehetett lecsukni a motorháztetőt. Természetesem a "flex" erre is szült megoldást. A hűtőt nem sikerült azonosítani, de nem Fiat volt, az biztos. Gondolom sokakat ez érdekel: igen, a tank a helyén maradt.

A kárpitozást magam csináltam, párduc mintás plüss anyagból. Az eredeti kárpitokat fedtem le, a hátsó ülés melletti könyöklöket újravarrtam, hogy a díszcsík benne legyen. Az összes kárpitot megcsináltam, még a hátsó ajtón is. Az első ajtókárpitokon lévő térképtartókat nem vontam be, inkább ki. (a forgalomból) Helyettük újakat készítettem PP lapokból és fehér műbőrből. Egy kedves barátomtól kaptam belülre Barcas-kilincseket, ezek is beépítésre kerültek. A hatás kedvéért vettem fekete párducos huzatot az ülésekre. Ja, és betehető fejtámlát a hátsó ülésekre.

A műszerfal műszerezettsége egy külön élmény volt. Az elkészítése is. Az óra Niváé, a Fordulatszámmérő is. Itt kapott helyet minden kapcsoló, lámpa, rádió, ilyesmi. Az alja fehér műbőr, de raktam az órák tetejére is egy csipetnyit dísznek. A kormány mellett balra van a gázkapcsoló, jobbra a futófény bizgentyűi.

A lökhárító Renault 5-ről esett le, Zalaegerszegen szedtem össze, kissé sebesült volt, de meggyógyíttattam. Szereltem rá 2 krómpöcköt (én ciciknek hívtam őket), nem tudom már, honnan kerültek hozzám. Egy Trabis cimbora kocsiján volt ilyen típusú löki, aztán megtetszett, nehezen találtam pont olyat, de sikerült végül. Erre került a rendszám is, mivel a helye megvolt. A lökhárító legalja mindössze 10 cm-re volt a földtől, így a kocsit télen hótolónak is használhattam volna, de nem tettem. Ha veszélyes volt a platz, inkább leszereltem. Ez kb. 10 perc elfoglaltságot jelentett.

Az autó elején látható futófény sem 7köznapi történet. Nem akartam olyat, mint a többiek. Mivel a gép erős "knight rider" feelinget árasztott, kellett valami, ami dob rá még 1 lapáttal. Egy elektronműszerész havert felkeresve létrejött a tökéletes megoldás: 16 ledes oda-vissza futó piros fény, melynek intenzitását (sebességét) a műszerfalról lehetett állítani, ugyanonnan ki- és bekapcsolni. A vezérelektronikát egy "dizájnos" piros szappantartóba szereltem és a motorháztetőre csavaroztam, természetesen belülről, valahova az akksi fölé. A futófény "tokját" a motorháztetőre sokáig építettem Neoflex-ből, de a fényező rátoldott még 1 kiló gittet. Alulról lehetett szerelni a ledeket, amik elé pirosan áttetsző pvc lapot ragasztottam. Ez volt a leggyengébb pontja a rendszernek, mivel az időjárás folyton kikezdte a ragasztót. Mégis, éjjel nagyon jó játéknak bizonyult, főleg találkozókon.

A lámpák. Nem tudok ezekről mit írni. Sokan mondták, hogy cseréljek le minden hátsó lámpát fehérre, de nekem tetszett, ahogy a fekete szín kiemeli a lámpák színeit, ezért inkább mindenből szériát vettem, de vadi újat, hogy legyen csillogás.

Ha már lámpáknál tartunk, alvázvilágítás. Ez is egyedire sikeredett, bár véletlenül. Teherautó-alkatrész boltban vettem prizmákat a csövek végeire, ugyanitt vettem olyan lámpákat, melyeket az utánfutók oldalára tesznek, mintegy éjjeli szélességjelző gyanánt. Nos, ezen lámpáknak osztott burájuk van: egyik fele fehér (átlátszó), a másik piros. A Trabi fenéklemeze hátul (aki feküdt már alatta, tudja) srégen, de szimmetrikusan bordázott ezért nem tudtam egyenesen felfúrni a lámpákat, csak a bordázatot követve. A lámpák burája bordázott fényt adott, és mivel közel van a földhöz, elég jól látszik. Így hát az eredmény az lett, hogy egy fényből készült piros-fehér halgerincet húztam magam után minden este, mivel a lámpákat a rendszámvilágításra kötöttem kapcsoló nélkül. Mit nekem Neon!

A tükrök Dacia típusú személygépkocsikról kerültek a sárvédő-lemezekre. Talán a veterán járművek iránt érzett rajongásom hozta ezt, már nem tudom, de így akartam, így is lett.

A lámpakeretek után gyártott alumínium cuccok, melyekről a festéket lemarattam és fölpolíroztam a csupasz alumíniumot. A nagyobb csillogás érdekében szereztem bajuszos emblémát is, jó kis után gyártottat, amit senkinek nem ajánlok, csak megfelelő övintézkedés mellett, mivel rézből csinálják, és ha picit megkopik a krómozása, megeszik egymást az alumínium hűtőráccsal. Továbbá ezen a szérián a szellőzőfedél matt fekete, így ismét a bontóba siettem fényesebb megoldásért. Találtam is, limuzin Trabiról szüreteltem, s kiderült, a méreteik nem is egyformák. Ismét lyukat kellett fúrnom a kasznin, de megérte.

Korábbi '77-es Trabimról maradt alumínium típusjegyeket is megpucolva csavaroztam a hátsó ajtóra.

A krómcsöveket kéz alatt szereztem. Láttam őket több alkalommal egy Trabanton, majd az első alkalommal, mikor állva találtam a kocsit, megvártam a gazdáját és kialkudtam a vételárat. akkor még nem tudtam, honnan vannak ezek a csövek, nemrég jöttem rá. Bizonyára mindenki járt már olyan helyeken, boltokban, bevásárló központokban, ahol a bejáratnál elhelyezett "népességszámlálón" át kellett haladni. Nézzük csak meg kicsit jobban azt a vasat! Ez egyszerre megmagyarázta azt is, miért volt olyan gyenge és sérülékeny a krómozásuk. Folyton polírozni kellett, ne hogy megegye a fene. Elvégre a cuccot beltérre tervezték, így kevésbé áll ellen az időjárás viszontagságainak.

A krómcsövek végeire prizmákat ragasztottam. Előre fehéret, hátra pirosat. Ezeket egy teherautós boltban vettem. Sajnos nem jártak túl jól: az akkori albérletemben a főbérlő kutyái lerágták őket. Utólag is kedves egészségükre.

Vettem kéz alatt egy házilag hegesztett sportdobot is, amivel a szombathelyi Kálvária utca lakosait riogattam, hajnali munkába járások alkalmával. Minden aluljáróban kuplunggal nyomtam egy vastag gázfröccsöt. Nekem jó mulatság volt. A többi sofőrt nem kérdeztem meg. ;) Siófokon egy találkozón megnyertem a 4ütemű kategória leghangosabb autója díjat, asszem 122DB-el. A kocsinak olyan hangja volt így, mint egy kigyúrt Zsigulinak. Ja, és amikor kihúzattam és leléptem a gázról, ugyanúgy pufogott és visszahörgött, mint egy zsiga.

Negatív kerékdőlés. Ezt is én csináltam, olyan is lett. Azaz, hogy nem mutatott valami szépen alulról, de nem volt vele semmi gond. Sőt, emelt kicsit a kocsi hátulján. Nem akartam, és nem is ültettem sem elől, sem hátul.

A matricák. Mindegyiknek története van. Samu Olivérnél nézegettük az "új kocsit", Ő mondta, hogy "erre tényleg ráírhatom, hogy vad benne valami". Tetszett az ötlet, hát ráírtam. A hátsó ajtón lévő felirat saját ötlet, ami a kocsi "gázos" mivoltával függ össze. Igaz, akiket megelőztem vele, azt hihették, hogy valami elől menekülök ezzel a tempóval, s azért írtam rá, hogy emberek, gáz van! A hátsó ajtón volt még egy Unicum felirat, mellékelt képpel. Ezt nem reklámnak szántam. A sztori annyi, hogy siófokon pancsoltunk a többiekkel, és amikor feljöttem a víz alól, a kb. 14 centis hajam ázottan lapult az arcomra, valamint a szakállammal együtt erősen hasonlítottam a reklámokból ismert figurára.

Hát, nem tudom...

Amit csak kevesen láthattak

Volt néhány ötlet, ami csak félig valósult meg. Ilyen például a 4db forgatott felni. Nehezen sikerült olyat találnom, amelyik tetszik, Devecserbe zötyögtünk le értük. Akkora gumik voltak rajta, hogy alig fértek az autóba. Ezek eredetileg Barcas felnik voltak, melyekbe a Wartburg közepét hegesztették bele. Nagyon szépek voltak, szép gumikat is vettem hozzá. Yokohama 165/60 R13, és 185/70 R13-as, 2-2. Aztán jött a meglepetés: a hátsó spirálrugótól nem fért el a felni, a pereme a rugót reszelte. Ezeken a képeken az első kerekeken az említett felnik láthatók, még az eredeti gumikkal.

A másik képeken 600-as felni, króm-dísztárcsával, peremmel. Trabista haveroktól kaptam ezeket is, krómozni kellett volna őket, de hát hol?

Egy meglepetés: Nemrég kaptam váratlanul egy levelet, melyben a mellékelt képet kaptam. A feladó tudatta velem, hogy az én régi Ravatalmobilom végleg megszűnt létezni, elbontásra került valahol a Balaton mellett. Viszont van pár alkatrésze, ami tovább él: a motorháztető, a lökhárító, és a csövek. A futófény eltűnt, a púp javítás után légbeömlőként funkcionál. Kértem az új tulajt, hogy örvendeztessen meg a jövőben több ilyen képpel erről a Trabiról. Ha érkezik válasz, frissítek, vagy ha úgy dönt, hogy (hozzám hasonlóan) internetre viszi a kocsi további sorsát, akkor a linket ide beszúrom.

<< vissza >>