A művelet valahol ott indult el, mikor Belián rákapott a féltve őrzött (legénykoromból megmaradt) Trabantjaimra, és módfelett megtetszett Neki az, amelyikből versenyautót csináltam. Sebaj - gondoltam -, csinálok egyet Neki is. Igen ám, csakhogy az a típus, amelyik erre alkalmas, már nincs a boltokban. Kénytelen voltam saját készletemből áldozni egyet. A színét Belián választotta ki. Így lett citromsárga.
Németországba vittem magammal a kellékeket és az anyagokat, no meg persze az ötleteket is. Hétvégéken aztán elkezdődött a "Trabiruning" az asztalon, a szobában, mint régen.
A pirossal jelölt helyekre kerül építőanyag
Az építés a már megszokott módon, Neoflex-el történt. Hosszadalmas, de könnyen és szépen megmunkálható. Hogy ne akadjak fenn a részleteken, magammal vittem a régi versenyautót is.
Amit a kasztnin építeni kellett: a sárvédők szélesítése, a küszöbök, légbeömlő a motorháztetőre, tetőhosszabbítás, spoiler a csomagtartóra, és a gömbölyű tükrök
A festéssel voltak gondjaim. Az első rétegeket vissza kellett csiszolnom, és újra kennem. Erről is teszek ide képet, mert igen jól nézett ki visszacsiszolt állapotban.
Természetesen nem ment minden elsőre, így a fóliázás sem. A festés után két hosszanti fekete csíkot is fölvittem rá, hogy igazán vagány legyen, de a maszkoláshoz rossz ragasztót választottam, így a festék alá folyt. Újra csiszolhattam és festhettem egy részét. De megérte, a végeredmény önmagáért beszél.
Végül sikerült összehoznom, csak épp a teljesen összerakott kocsit nem fényképeztem le. Az alábbi képeken már a használatbavétel után készült, majdnem egy évvel. Erősen látszik rajta a használat, de szerintem ez is azt bizonyítja, hogy a kölök szeret vele játszani, tehát nem volt hiábavaló az erőfeszítés.
