Hobbim által rengeteget hallgatok komoly és könnyű
zenét, összefoglaló néven akusztikus zenét. Ezeknek közös tulajdonságuk, hogy
igazi hangszerek vannak benne minden elektronikus torzítás nélkül. Az én
véleményem, hogy ezek a zenék valóban az ember lelki és szellemi épülését
szolgálják azáltal, hogy a művész, mint önkifejező eszközt használva, érzéseket
közvetít, melyeket mi felfogva újabb érzelmeket, érzéseket kreálunk belőle. Amikor
egy ilyen zenei művet hallgatok mindig a szemem előtt, megjelenik valami kép
vagy történet, amit a zene jelenít meg lelki szemeim előtt. Az egész olyan
mintha álmodnék. A történet vagy a képek sorának jelentése, változatozása
mindig attól függ, hogy éppen milyen zenét hallgatok és milyen lelki állapotban
vagyok. Nekem egy igazi élmény egy-egy ilyen zene meghallgatása és a zene
világába való átlépés! Szerintem ezek a zenék a fantáziánkat is fejlesztik,
hisz a saját agyunk állítja elő azokat a bizonyos képeket és történeteket.
Amikor zenét hallgatok teljesen, kizárom a külvilágot és csak a zene saját
világában, létezem.
Ahhoz hogy ilyen élményt éljek át nekem nem elég egy
egyszerű kis corába vagy egyéb ilyen helyen kapható „hifi” (sajnos nem elég).
Szerintem a zenében hallható részletektől él a zene,
de persze az is nagyon fontos hogy a hangszerek hangja mennyire egyezik meg az
eredeti hangjával. Ezért nem mind1 min hallgatunk zenét! Sajnos mára csak egy
nagyon szűk réteg képes/akar minőségi rendszert. Éppen ez az oka, annak hogy a
mai zene nem él, nincs szíve, lelke, teste a zenének. Véleményem szerint épp a
zene lelke teste az, ami a lelki és szellemi épülésünket és életfelfogásunk
alakítását szolgálja.
Éppen ezért van az szerintem hogy a mai fiatalság
egyszerűen „szarik a világra” és csak él bele a vak
világba, cél és értelem nélkül mert „üres” zenét hallgatnak. Minden mai fiatal
(tisztelt a kivétel) elektronikus zenét hallgat. Legyen az bármelyik műfaj:
techno, rock, hause, hardcore, hard techno, d&b, trance stb.
Az a baj ezekkel, a zenékkel hogy egy darab olyan
hangszer sincs benne, ami ne lenne valamilyen úton, módon torzítva és ezért
nincs meg a zenébe a hangszerek saját testhangja nincsenek részletek, nincsenek
szép csilingelő magasok, amik lassan csengenek le és közben a szőr, feláll a
hátunkon. Bevallom őszintén, hogy egy-egy akusztikus zene hallgatásának még
büszke férfiasságom is igen csak tud örülni.
Egy szó, mint száz a mai zene lelketlensége, üressége
okozza a mai fiataloknak a világhoz és az élethez való hozzáállásukat. A másik
nagy gond hogy a mai technológiák nem csak létrehozták ezeket, a műfajokat de terjesztik is. Utcán, buszon, vonaton,
kocsiban, otthon, gyakorlatilag mindenhol csak zenét hallgatnak az emberek. És
ezzel gyakorlatilag folyamatosan pumpálják az emberekbe ezt a hibás felfogást
és világnézetet.
Ezen kívül az a baj a magába zárkózott
zenehallgatóval, hogy zenehallgatás közben nem kommunikál. Régen mikor még
zenét csak koncerten, vagy színházban lehetett hallgatni nem volt ezzel gond,
mert ott nem lehetett nem kommunikálni emberekkel, kapcsolatot teremteni,
hiszen ott nagy tömegek voltak egy-egy előadáson. Ennek az volt a hatása, hogy
az emberek sokkal barátságosabbak, segítőkészebbek, összetartóbbak voltak. Ami
számomra megdöbbentő volt, az-az hogy pesten a panellakásokban van, aki a
szomszédját sem ismeri, míg nálunk (pesttől 1, 5km-re) az utcában mindenki
ismer mindenkit. Ez szerintem, azt jelenti, hogy a pesti emberek teljesen
magukba fordulnak, és nem érdekli őket, hogy mi van körülöttük, és sajnos ez
által könnyebben befolyásolhatok is.
Ezzel az irománnyal szeretném felhívni a figyelmet a
zene fontosságára!
Írta: Valóczki Dániel (Vava audio) 2007, 01, 28