Történet egy mozgalmas, fárasztó de csodás nap után.

Este fáradtan haza indultam. A buszon ülve elkezdtem zenét hallgatni (solaris). Üres unott tekintettel néztem ki az ablakon és az aznapi események jártak a fejemben. Elkezdett dolgozni bennem a zene ereje. Magával ragadott és elvitt egy más világba, ami úgy épült fel, ahogy én szeretném a világot (amilyennek lennie kéne?). A buszról leszállva metróra kellet szállnom itt ki, kellet kapcsolnom, mert annyira hangos az az öreg metró. A hévre felszállva folytattam az albumot. Becsuktam a szemem és ismét álomvilágba rántott a zene érzelmi tere és egy olyan helyre vitt ahol az emberek boldogok, nincs minden napi ön mutogatás és színészet, nincs elmaradottság és van élet és alkotás kedv. 3-4 megállón keresztül élveztem eme csodás és valósnak vélt világot. Egy nagy zökkenésnél önkénytelenül kinyitottam a szemem. Ledöbbenve néztem körül. Szürke semmit mondó NDK-ás falak fásult gondterhelt öreg emberek. Velem szemben egy idős házaspár megromlott egészséggel mellettem fiatal nő szűnni nem akaró köhögéssel Vele szemben elhízott anyuka és elhízott lánya MCdonalld’s kaját zabálva. Tőlem lovag sakklépésben egy fiatal lány talán velem egy korú sminkeli magát. Olyan szinten szét volt plasztikázva és feszesebbnél feszesebb ruhákba bújt, hogy egy kirakati bábura jobban hasonlított, mint egy emberre. Talán a rubberdoll jobb hasonlat lenne. A hév hangosan erősen rázkódott. Hova kerültem? Mik ezek a lények itt velem? Mint üres zombik akik "élnek" napról napra és várják mi lesz holnap. Ha lesz...?! Ez nem lehet az élet. Ez biztos nem az. Ez csak egy rossz álom. Eddig miért nem vettem ezt észre? Itt én nem akarok élni innen menekülni, kell! De hova? Hol az a hely, ami az én helyem? Azt tudom eddig, hogy jutottam oda, de ezt nem tehetem minden percben. Minden lemeznek vége van egyszer. És amúgy is....! Nehogy már csak a zene vigyen, el oda ahova tartozom. Ez így nagyon nincs rendjén! Na, ebből elég! Szem becsuk és vissza a "valóságba". Ez, ami itt van, nem lehet valóság. Az kizárt. Play gomb nyom és már otthon is vagyok a valóságban. Haza érve az otthon melegében eltöprengtem, hogy mi lehet ennek az oka. Talán a gyermeteg gondolkodású magas beosztású "emberek". Lehet, hogy nem tűnnek annak, de ha az ember megfigyeli egy gyermek közösség (óvoda) hiearhiai felépítését és a vezér egyéniségek viselkedését akkor ugyan azok a megnyilvánulások jönnek elő, mint a "vezetőségben". Csak náluk kiegészül pár dologgal, de az alapviselkedés egyezik. Ezek az emberek (ahogy az óvodai vezérek) meg határozzák az emberek életét (ahogy az óvodai vezérek a többi gyerek további életében betöltött ranglétra helyet). És ők persze a saját idilli képükre formálják a világot, amitől a többi ember szenved (legalábbis a többség). Én az alap felfogásban és hozzá állásban látom a hibát. Félek mi lesz így velünk. Úgy a földön elő összes emberrel, mint kizárólag a magyarokkal. 

Vava 2008,11,17