Vak Diákok Sportegyesülete
Intézményünkben mindig
komoly hagyományai voltak a sportnak, a hetvenes években leginkább az
atlétikának, az évtized végétől a csörgőlabdának is. A nyolcvanas években testnevelés
órákon kapták meg az alapokat növendékeink, akik közül néhányan, a
legtehetségesebbek, a nagy hagyományokkal rendelkező Wesselényi Miklós
Sportegyesülethez kerültek. Az évtized második felétől csörgőlabda szakkör
működött az iskolában, majd 1990-től az atlétika is bekapcsolódott a rendszeres
tanórán kívüli sportfoglalkozások közé.
1991-ben, Európában
elsőként nemzetközi sportversenyt rendeztünk iskoláskorú látássérülteknek a
fent említett sportágakban, a kezdeményezésen 12 ország sportolói mérték össze
tudásukat. Az általunk indított Európai Sporttalálkozót 1992-ben Nancy,
1994-ben London, 1995-ben Straubing folytatta, ez
utóbbi helyen már 17 ország versenyzői találkoztak.
1992-ben azzal a céllal
alakult meg a Vak Diákok Sportegyesülete (VDSE), hogy rendszeres sportolási
lehetőséget biztosítson a fent említett versenyek hatására kialakuló sportolói
magnak, illetve, hogy teret biztosítson a szabadidősport területén
tanulóinknak.
Az első időszakban az
atlétika és a csörgőlabda szakosztály mellett kezdett kialakulni sakk
szakosztályunk és nemsokára az úszás is, illetve a tandem kerékpározást
–turisztikát –evezést magába foglaló szabadidősport szakosztályunk.
A megalakulást követő
években sportolóink számos hazai és nemzetközi versenyen szerepeltek. Szakosztályaink
egyre nagyobb létszámmal dolgoztak.
A 90-es évek végétől újra
át kellett gondolnunk egyesületünk helyzetét, lehetőségeit, újra kellett
fogalmaznunk alapszabályunkat. Szegregált intézményként tanulóink nagy része
vidéki. Sikeres sportolóink zömét akarva- akaratlanul is válaszút elé
állítottuk, amennyiben sportolni kíván Budapesten kell tanulási és az ezzel
járó kollégiumi lehetőséget illetve albérleti életet választania. Rengeteg
tehetséges sportolónk tűnt el emiatt a versenysportból.
A Vak Diákok
Sportegyesületének igazából „csak” nevelő egyesületnek kellene lennie, de
alapszabályt kellett módosítanunk azért, hogy ne csak az iskola tanulói, hanem
egykori növendékeink is szervezett keretek között sportolhassanak. Ma sincs
lehetőség sem vidéken sem Budapesten még a jól működő sportágainkban sem arra,
hogy tovább adhassuk felnőtt korosztályba lépett növendékeinket más, erre
szakosodott sportegyesületeknek.
A tudatosan
felépített és rendszeres edzésmunkának köszönhetően az utóbbi időben kilenc-tíz szakosztályban több mint 150 gyermek
sportol aktívan. A különböző szakosztályok (atlétika, judo, goalball,
íjászat, karate, sakk, tandem, természetjárás, torball,
úszás) sportolói mind a hazai, mind a nemzetközi versenyeken komoly sikereket
értek már el. A Magyar Paralimpiai Bizottság két éve
lezajlott, egyik közgyűlésén Nádas Pál az akkori elnök úr a legeredményesebb
utánpótlás-neveléssel foglalkozó egyesületként jelölte meg a VDSE-t. Legnagyobb büszkeségeink közé tartozik, hogy az
athéni Paralimpián induló 10 látássérült sportoló
közül 5 fő a VDSE nevelése volt.
1999-től
2007-ig a mindenkori legmagasabb sportirányító szervezet támogatásával
működtettük a Látássérültek Országos Ifjúsági Bajnokságát (idén a Magyar
Látássérültek Sportszövetsége átvette ezt a feladatot), mely az iskolai
tanévhez kötődően évente két alkalommal – tavaszi és őszi fordulók keretében –
hat sportágban (atlétika, goalball, judo, sakk, torball, úszás) biztosít lehetőséget a látássérült tanulók
versenyeztetésére. A bajnoki rendszer óriási pozitívuma, hogy az eltelt évek
alatt sikerült bevonnunk a részvételbe a látássérülteket oktató-nevelő összes
magyarországi társintézményt, kibővítve ezzel a látássérültek sportjában jelen
lévők körét. Ennek is köszönhetően például csörgőlabda sportágban az itt
felnövekvő fiatalok egy része már megjelent a felnőtt másodosztály, illetve
első osztály küzdelmeiben.
A hazai
versenyrendszer és a nemzetközi meghívások mellett éves programunkban egyre
nagyobb helyet foglalnak el a különböző bemutató jellegű sportesemények,
rendezvények, ahol a vakok társadalmi integrációjának elősegítése érdekében
igyekszünk minél szélesebb tájékoztatást adni életünkről, a vakok által űzhető
sportok sajátosságairól.
Sportolóink számára
minden évben többféle táborozási lehetőséget biztosítunk. Immár több mint
másfél évtizede nagy népszerűségnek örvend a szabadidősport és természetjárás
híveinek körében a rendszeresen Dunakilitiben megrendezésre kerülő kenu és
tandem tábor.
Élsportolóink speciális
sportági edzőtáborokban készülhetnek nagyobb jelentőségű versenyeikre.
Mivel egyesületünk igen
szorosan kapcsolódik az iskolához az intézmény létszámmozgása, illetve tanulói
összetételének változása komoly hatással van a szakosztályainkban folyó
munkára. Az alábbi táblázat erősen leegyszerűsítve bemutatja az utóbbi 10 év
tanulói összetételének változását, folyamatos átalakulását.
|
Általános
iskola |
Szakiskola |
||||
|
1996 |
2002 |
2007 |
1996 |
2002 |
2007 |
Ép
értelmű |
116 |
83 |
68 |
17 |
31 |
70 |
Tanulásban
akadályozott |
36 |
36 |
22 |
28 |
24 |
17 |
Összesen: |
152 |
119 |
90 |
45 |
55 |
87 |
A fenti táblázatból
világosan leszűrhető minimum két tanulság:
Jelentősen megnőtt a halmozottan sérültek aránya,
A szakiskolai tagozat révén már nemcsak B1 és B2 kategóriájú
sportolóink vannak, hanem B3-as kategóriájú gyengénlátó versenyzőink is.
A halmozottan sérültek arányának növekedése nyomán megfigyelhető
az egyes szakosztályokban folyó munka differenciálódása. Egyrészt olyan
csoportokat kell működtetni, aminek nem elsősorban a teljesítménymotorika
szempontjából van jelentősége, hanem az adott sportág mozgáskultúrájának,
szabályrendszerének megismertetése, képesség-készségfejlesztés, szabadidős
tevékenység.
Másrészt
megfigyelhető nagy múltú sportágak visszaesése, (pl.: sakk, atlétika, úszás).
Megfigyelhető, hogy egyéni sportágainkban egyre nagyobb alázatot kíván
sportolóinktól a vetélytárs-nélküliség, edzőinktől a minőség megváltozása.
Nagy örömünkre szolgál, hogy kollégáinktól, illetve befogadó
iskolákból már képzett, „megfertőzött”, sportot szerető tanulók érkeznek
hozzánk, ami nagy kihívást jelent számunkra. Szakmailag meg kell oldanunk a
differenciált képzést, a nehezebb szociokulturális környezetből származó
tanulóink sportszerűbb életmódra nevelését, vagy például csapatsportágban, az
ifi bajnokságokban addig ellenfélként találkozó vak és gyengénlátó versenyzők
közösség-formálását.
Mindezek ellenére az utóbbi
években is sikeresen képviseljük egyesületünket a hazai ifjúsági és felnőtt
bajnoki rendszerekben, illetve hazánkat külföldi világversenyeken.