A Túra

Most egy olyan kirándulásról mesélek, amin nagyon jól éreztem magam. Kezdjük az elején.

Rögtön induláskor Zoli bácsi kinevezett maga mellé medve elhárító testőrnek, mivel veszélyes vagyok, mint egy grizli. Ez már megadta a kezdő lökést a jó hangulathoz. A buszon egymás után készültek a jobbnál-jobb fotók, Reisszel és Juhival is toppon voltunk, ment a duma és a bohóckodás. A túráról. Irány a Börzsöny, ott is a Magas-Tax, nyolc kilométer hegynek fel. A mászást elég jól bírtuk, a tempó sem volt kicsi, így igen sokan lemaradtak. Úgy az út közepén felértünk egy agyagos szakaszra, azt ott Mátéval nyomtunk is egy futóversenyt. Találjátok ki, ki nyert! Mikor már azt hittük, mindjárt felérünk, utunkat állta vagy tizenöt-húsz kidőlt fatörzs. Jelentem, azt is túléltük. A hegy tetején, na jó, majdnem a tetején, kaptunk fél óra aktív pihenőt ,mivel ez alatt lenyomtunk egy számháborút, vagy mit. Most játszottam ilyet először és mondhatom, tetszett. Igazi kommandós fejre eséseket produkáltam. A buszhoz lefelé menet majdnem eltévedtünk, de most kivételesen rátaláltunk a Jó Útra. Tudjátok, ez is hosszú volt. Hazafelé még várt egy séta Vácott, hiszen még nem volt elég a gyaloglásból. Láttunk gyönyörű templomot, tornyai csonkák maradtak, mint a Notre Dame, a főtéren bevágtunk egy jókora fagyit, meg hát ökörködtünk egy picit.

Szerintem mindenki jól érezte magát. El is határoztam, ha lesz még rá mód, sok ilyen kiránduláson szeretnék még részt venni. Persze, ha Zoli bácsi elvisz!

Szaka Zsolt 8. b.