08-12-18

A papnõ

Nagymesteri jogánál fogva Respectus kinevezi Mirát Fátimá papnõjének.

A papnõ feladata a szentély rendbentartása, az új rendtagok felesketése, házasságok kötése, újszülöttek bemutatása az istennõknek és a halottak búcsúztatása. Mira örömmel vállalja a ráruházott feladatot.

[A papnõ]

-Köszönöm Reszpektusz a dicsérõ szavakat.
Óvom a szentélyt,vigyázok rá.Összeadom a párokat,bemutatom az istenasszonynak a gyerekeiket és elbúcsúztatom a halottakat.Méltó leszek Fátima istenasszony nevéhez.
*Szól fenséges hangon.*
-Természetesen megõrzöm a titkot.
*Fejezi be határozottan,majd amikor a mester elindul kifelé fejet hajt elõtte.*

08-12-17

Az új pincérnõ

A Hárpiába egy gnómlányt fogad fel Edin, aki állítólag a híres Ubul leszármazottja. Renda azonnal be is áll a pult mögé.

Edin meghallgatja a fáklyásokat, majd dönt, maradhatnak...a varázslat hatása alatt aztán el is felejt mindent, ahogyan Respectus tervezte...ezzel a rend otthonra talált.

A Romvárosban az expedíció tagjai megjavítják a csodamalmot.

08-12-16

A Kisérlet

Respectus összehívja a rendet Fátimá szentélyében, egy kisérlet ürügyén. A tagokon kívül megjelenik a gyûlésen Dalos Ninett, a varázslólány, akit Mira kerített elõ és Edin Annabin, a Vidám Gazfickók klánvezére. Ninett paralízis varászlatot használ, Edint bûbájjal kötve...a professzor mindent elmond a rendrõl a vezérnek, majd a tagok sorra bemutatkoznak...a professzor ezután Edinre bízza a döntés, menjenek-e tovább, vagy maradhatnak a gazfickóknál.

A Romvárosban megérkeznek a manamalomhoz és Csendes Erik és Eszencius nekigyûrkozik a javításnak.

08-12-15

Megmentjük a világot?Naná!(Elsõ hõsi kaland)

Az expedíció behatol Romvárosba, ahol mágusokkal találkoznak. A mágusok segítséget kérnek, mert elromlott a mannamalom.

08-12-14

A Krónikás

Respectus feleskette az elso olyan tagot, aki nem a Páholyból érkezett. Lydrann Galdbury krónikásnak jelentkezett, s kiállta a próbát.

A professzor egy kisérlet ürügyén összehívta a rend tagjait.

08-12-13

Indulás

Az ünnepség után aztán gyülekezni kezdtek a tojáskeresõ expedíció tagjai, s elindultak Lesnon kapitány vezetésével és Gremb irányításával, hogy elhozzák a lángoló tojást, ami nagyon fontos szerepet fog betölteni a rend életében*

08-12-11

Respectus születésnapja

A kertben különös mozgolódásra figyelhettek volna fel a kukucskálók, ha lettek volna ilyenek! Estére aztán gyertyák fényében kiderült, mit is helyeztek el a feldíszített bokrok közt a gazfickók...egy toronyórát lánccal! S hogy mivégre? Respectus professzor 555. szülinapja alkalmából, ajándéknak!:-)

08-12-10

A legenda

*Megvárja, míg a kedélyek ismét lecsillapodnak, majd elõredõl az asztalhoz, két kezét ráteszi és belekezd.*
-Egy legenda, ami valóra válhat... sõt azt hiszem hamarosan valóra is kell válnia. A sivatagban él valahol egy óriás... azt mondják ember, de olyan nagyra nõtt, hogy olyat még senki nem látott, tiszta szõr az egész arca, a derekáig ér le a nagy szakálla... Ha megszólal, olyan a hangja, mint az égzengés... és olyan erõs, hogy a sziklákat kézzel morzsolja szét... Elindul egy maroknyi bátor csapat, ebbõl a szobából, a sivatagon vezetett át az útjuk, ott találnak erre az óriásra... A küzdelem eltarthat egy egész napon át is...
*Kipirul az arca az izgalomtól, miközben a legendát meséli, mindig sajnálta, hogy nem lehetett ott, nem küzdhetett a többiekkel, és most lám csak, talán mégis fog, talán maga is részese lehet a látomásnak...*
-... míg végül az óriást legyõzik, hanyatt vágódik, és a gyomrából felrepül egy gyönyörû, kecses, aranymadár, a csõrében a tojása...
*Hátradõl a széken, mint annyiszor, most is elképzeli, amint a kecses, nagy madár fellibben és a napban megcsillan az aranytolla, könnyû szárnycsapásokkal a magasba emelkedik.*

08-12-09

Küldött a jövõbõl

*A szalon kéjtõl nehéz levegõje egyszer csak megremeg... A sûrû izzadságszagú levegõ elindul, és örvényként tekergõzik, meglibbenti a függönyöket, a halk sistergés egyre erõsebb, fény árad szét, mígnem megjelenik egy kapu... az idõ kapuja.
A kapuban egyszerre van jelen a múlt a jelen és a jövõ. Tétován megáll, hátranéz, hogy utolsó pillantást vessen a nõre, aki a legkedvesebb a szívének, akit imád, mint senki mást...*
~Ég veled anyám...~
*Nehéz a szív, de menni kell, így az idõárja egyetlen helyre tömörül, a pillanatba, ami már a szalonban találja a fiatal férfit. A kapu végérvényesen bazárul, a fény kihuny, ahogy a jövõ is, ami neki a múlt... Az idõ néha megtréfál mindannyiunkat.*
~Na lássuk ezt a különös most-ot...~
*Beletúr egyébként is kócos hajába, majd körbetekint, senkit nem lát, azonban a halk nesz, ami a függönyök mögül kihallatszik, jelzi, bizony nincs egyedül.*
-Hahó!
*Éles, erõszakos kiáltás töri meg a mozdulatlan csendet, ami eddig puhán fedte be az elernyedt testeket.*

Az ember a jövõbõl megérkezett!

Mira elutazik, Kalisztát Respectusra bízva...a kislány le akarja tenni az esküt.

Fátime szobájában Respectus bemutatja Rebi és Dam fiát, Grembet, a jövobol jött embert a rendgyûlésnek, aki egy lángoló tojásról kezd el beszélni, aminek ott kellene lennie a szoba közepén...ám nincs ott!

08-12-07

Az elsõ rendgyûlés (Fátimá szobája)

Respectus a szalon egyik szobájában rendezteti be a fáklyások fõhadiszállását... Összehívja a felesküdteket, hogy eléjük tárja tervét a rend megalapításáról...

Mira sikeresen elõkeríti Dalos Ninettet, a máguslányt...

Megérkezik az elsõ jelentkezõ, aki csatlakozni akar, mint krónikás Respectusékhoz... aztán megérkezik a második is...a professzor próbatétel elé állítja õket!

08-12-06

Az engedelmesség elixíre

Mira feladatot kap Respectustól...Egy pormedri máguslányt kell megkeresnie, akinek tudására szüksége van a Rendnek. Mira egy kis üvegcsében elixírt kap a professzortól, az engedelmesség elixírét...ezt kell megitatnia Dalos Ninettel, s akkor a máguslány engedelmeskedni fog neki...

08-12-04

Utazás a jövõbe

Pormederben találkoznak Liliával, aki régi jó ismerõsük, a Páholy egyik mágusmestere... Nitta elmondja neki, miért is jöttek...Lilia is úgy dönt, beáll a csapatba...felesküszik õ is a hengerre!

Respectust aggasztja az elkövetkezõ pár nap, fél, hogy a tervei kudarcot vallanak, s a henger illetéktelenek kezébe kerül, a csapatot szétszórják, vagy megölik mindegy szálig, ezért az idõkapuhoz nyúl segítségül...elõreküldi a jövõbe Damiralt és feleségét Rebekát... a két bátor kalandozó el is utazik, hogy a jövõben éljék le életüket, mert vissza már nem jöhetnek, a kaput halandó csak egyszer hasznáhatja...ám visszajön majd helyettük valaki, aki elhozza hírt, amit a professzor vár.

08-12-03

Az utazás

A Felesküdöttek útra keltek...egyetlen szekéren, néhány lóval, kevéske holmijaikkal...Ötbányán keresztül minden baj nélkül megérkeztek Pormederbe...

Itt a Hamishangú hárpiában foglaltak szobákat, Respectus pedig kibérelte a henger õrzésére a Libelulla szalont.

08-12-02

A Titkot megtartom!

*Ül, mosolyogva fogadja a köszönéseket, türelme most is a régi...ahogy szokta mondani, a tudós legfõbb erénye a türelem...pedig most valami nagy dolog van készülõben, s ennek a dolognak a központja a professzor...
Amikor már azt gondolja, nem fognak jönni többen, feláll, s mint régen a runétában, amikor a körülötte gyülekezõk még gyerekek voltak, lassú sétálás közben magyarázni kezd*

A láda...különös dolgot talált a láda dupla fenekében Sarah...~amikor makacsul rumot keresett! ~ *mosolyodik el a gondolatra Respectus*
Egy mithrill tekercstartót! *varázsol elõ köpenye bõ ujjából egy fényes hengert a professzor és felmutatja...néhány pillanatig hallgat, hogy mindenki megnézhesse, ami a kezében van*
Az írás különös, számomra ismeretlen, de az ábra...*mutatja a hengerre vésett rajzot*
...az ábra ismerõs! Corvus legrégebbi mágusiskolája használta valaha...egy titkos társaság a mágiaapály idején!

*visszaül, hagyja, hogy megemésszék a többiek a dolgot, majd immár halkabban folytatja, hogy a többieknek köré kell gyûlniük, ha hallani akarják*
Meg fogom fejteni az írást is, de ahhoz Pormederbe kell mennem!
De egyedül nem fog menni, segítségre van szükségem az ottani expedíciókhoz, kutatásokhoz!
*körülnéz, vajon hogyan fogadják a többiek az utazás hírét*
de az utazás céljáról nem tudhat senki! Ezt titokban kell tartanunk! *mutatja fel a hengert*

A dolog nem veszélytelen, õsi, titkos tudás nyomába indulunk!
Aki velem tart, annak meg kell esküdnie, hogy megtartja a titkot!
*emeli fel a hangját*
Gyertek közelebb, tegyétek a kezeteket a hengerre és mondjátok utánam!

Õseink emlékére esküszöm, a Titkot megtartom! Vezetõmnek, Respectus Amzilkataknak engedelmeskedek, hozzá és a Titokhoz hûséges leszek!
*a tengerkék szemek most nem mosolyognak, komolyan, határozottan nézik a körötte állókat *

08-12-01

Ködvölgyben Ókút,
Ókútban láda,
a ládán lányka,
alatta henger,
titkoknak zárja!

...a történet röviden...õsi ereklyére bukkant az egyik expedíciónk a Ködvölgyben... egy mithrill henger, egy pergamentartó...*leteszi a lány elé az asztalra*
Ez az...*ujjával a hengerre vésett ábrára és a különös rúnákra mutat*
Egy fáklya és valami írás az õsmágusok rúnáival!
*a lány különös kékben ragyogó szemeibe néz*
Évezredek óta keresik a mágusok...hogy hol volt eddig, nem tudom, mint ahogyan azt sem, hogyan került a Ködvölgybe, az Ókút mélyére egy láda dupla fenekébe rejtve! Egy lány üldögélt mellette a kút sötét mélyén, amikor megtaláltuk, de õ se tud semmit...még azt sem, hogy õ hogyan került oda!

*felemeli a hengert, forgatja, nézegeti*
Néhány pergamen van benne...hogy mit jegyeztek fel rajtuk az õsmágusok, ki tudja...de sokan, nagyon sokan keresik... gonoszok és jók egyaránt! Úgy sejtem, hogy aki megfejti majdan, Skomoly hatalom birtokába jut!