Fekete tűz, ha egyszer éget, ne szaladj
Fekete álmot szül a bíbor sugarad
Mellettem könnyezel, a véred simogat
Takar a vész, arcodon chador-sivatag
Lapos a föld és te a szélén lenézel
Hajadat vágjad le ma éjjel, merészen
Tervedről ír az, aki poklot remélhet
De hallgat az ég, olvass a Koránból, gyere hát, telihold
Lapos a föld és te a végén ugorj hát
Vár a madár, aki a mélyből beléd lát
Teljes tevéled ez a vérző holdvilág
De meglátni, jaj, de nagyon félek, inkább feledek
FÁBA VÉSETT ERDŐTŰZ
Evezés
Várván azt, hogy partot érsz
Lebegés
Táltos vér, önnönvesztés
Utazás
Kámfor múltad felcsigáz
Rianás
Égő álom járjon át
Ölelésért
Vad falkán győzni kell
Harapás
Lávád bennem ősi jel
Húsod-véred
Nekem tűz, útmutatás
Rianás
Tanítóm
Nincsen benned önzés
Vörös étkednek
Párja nincs, mert fába vés
Hé, erdőtűz
Önzetlen továbbterjedés
Születés
Bálvány-arcú magvetés
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|||||