SZILÁNKOK
Szélcsendben áll, monszunra vár
Esőért sír, sóhajt a szél után
Magára néz, utána Rá…
Gyenge a kar, karmot akar
Tükrödként él, minden mást eltakar
Magára néz, utána Rá…
Neked a tét, csak az irányítás
Neki a lét álmodozás
Magadra nézz, utána Rá…
Ha álmodtál már csillogást, hát gyorsan felejtsd el
Mert álmodban sem gondolnád mennyit ér
S félthetnéd minden kincsedet, mit könnyel szereztél
Könnyre szomjaztál, de újra kér…
„Tükröm, tükröm, mondd meg nékem
Ki az, aki legszebb e sivár vidéken”
Nincs itt legszebb, csak két néma szerencsétlen
Szemébe nézel és fájdalmat érzel
És eddig se szóltál és most ő se szól
Csak köved hajítod el, látod tükröd is válaszol
Álmodtál már csillogást, hát gyorsan idézd fel
Mert tükörszilánkokban nyerted el
Ha álmodtál már csillogást, hát gyorsan idézd fel
Mert tükörszilánkokban nyerted el
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|||||