VÉDJEGY
Látod, hogy minden maradt a régi
Csak a fák nottek fel az égig
Te mégis megbízásból élsz így
O meg csak elbízásból szédít
Tudod, hogy hazugságnak úgysincs kamatja
Csak oszinteség lehet gyümölcsnek magva
Aki szokásnak rabja, mert ezt nem fogadta
Azért küldünk egy buszt erre a mélyinterjúra
Látod, hogy senki se maradt a régi
Csak a kövek kísérnek végig
Te mégse eltiltásból élsz így
Csak a szerelem letiltva vérig
De ahogy haza sem találsz felírt parancsra
Csak anarchia lehet rendszernek alja
Aki Koránnak rabja, mert ez nem profilja
Annak küldünk pár szót ebbe a segélycsomagba
Vehetek neked feketén egy jegyet
Libanonon keresztül elhagyod a hegyet
Keresek neked egy konszolidált helyet
Távolról, hidd el, gyönyörubb a mecset
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|||||