Sose feledd, nem vagy egyedül minden gondolatom hozzád menekül,
Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szíverésem.
Könnyek a szememben, amik csak érted folynak,
fájdalom a szívemben amik csak érted szólnak!
Hiányzol ha nem vagy velem, szívem csak érted rebeg.
Könnyeim csak érted folynak és szólnak: hogy te vagy a mindenem!
Olyan hideg nélküled az ágy, olyan nagyon hiányzol,
nem lehet szavakba önteni, mennyire szeretlek és fáj,
hogy elmentél,mert menned kellett!
Hiányzol, mint testnek a vér, Szinte éget, hogy nem vagy az
enyém,
Hozzád repülnék, mint egy gondolat, Hiányzik minden
ami Te vagy!
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem,
ilyenkor úgy érzem bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol,
csak én tudom,hogy mennyire hiányzol!
Csendes éjjel édes álom hamar tovaszáll,
felébredek kicsi szívem vadul kalapál,
kispárnámat szorongatom könnyes a szemem,
szeretném ha velem lennél mindig csak VELEM!!!
Könnyes szemmel a hívásod várom,
a fájdalom küszöbét magamra zárom.
Bújtass el hisz egyedül fázom,
s lelkedben szeress ha néha hiányzom!
Mikor simogatsz, kezed vágyón kóborol, majd megpihen
ajkam csókot követel mézét innám szüntelen
elvesztem már, ez a végzetem.
Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el mit ér a nő és a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,
a szerelem dal, melyet együtt kell megírni.
Öregedjünk meg együtt, a sors bármit is rendel.
Így állunk elébe mi, ketten, egy szerelemmel.
Két szerető lélek, hosszú évek óta együtt megy az úton egymás
mellett szépen.
Bár a tűz már nem perzsel, úgy mint akkor régen, mégis
szépen ragyog, mint csillag az égen.
Szívetekbe béke, lelketekbe nyugalom, legyetek boldogok, mint sok sok éve e
napon!
Ha két karod átölel, s az évek így suhannak el, boldog leszek
mindörökké nem eresztlek soha többé.
Boldog évek, szép emlékek mit mondhatnék kedves néked
nagy kincs a mi boldogságunk örizzük hát csókos ágyunk.
Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni,
végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.
Bársonyos reggel köszöntsön téged,
de gyönyörű álmod ne érjen véget.
A nap simogasson, mint ha ott lennék nálad,
mintha én simogatnám gyengéden a vállad
Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden, ami ép.
Egy a fontos, hogy Te szeress, minden más csak semmiség
Nyugszik a nap és pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj.
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.
Udvarlós viccek
1. - Képzeld, több heti könyörgés, udvarlás után tegnap a
Kriszti igent mondott.
- Gratulálok! És mikor lesz az esküvő?
- Minek ahhoz esküvő?
2. - Udvarol még a lányodnak az a bajuszos fiatalember?
- Udvarol, de a lányomnak nem nagyon tetszik. Még feljár
hozzánk, de már kifelé áll a rúdja.
- Akkor, amikor jön, vagy amikor megy?
3. Egy férfi a bárban udvarol egy szőke nőnek.
- Milyen italra hívhatnám meg, hölgyem?
- Viszkit szeretnék.
- Viszkit... Talán az apja az
asztal körül kergette, ha nem ivott viszkit?!
- Az apám nem. De nem is akart megdugni!
4. - Hogy sikerült a házassága, doktor úr?
- Anatómiai szempontból visszaesés mutatkozik.
- Hogy-hogy?
- Amikor udvaroltam a feleségemnek, fülig szerelmes voltam
bele, amióta elvettem, torkig vagyok vele.
5. István bejelenti otthon, hogy elveszi feleségül Julcsát
az alvégről. Azt mondja erre az apja:
- Édes fiam, rajtad nevet az egész falu! Két hete udvarolsz
annak a lyánynak, és már úgy maradt!
- Miért szégyellném, édesapám? Hisz nem tőlem lett terhes!