|
"...Sokan úgy vélik, a paródia egyfajta jópofáskodás, öncélú utánzás, vagy ami még ennél is rosszabb: gúnyolódás. Valójában a hiteles paródia készítõjének azonosulnia kell a célszeméllyel, bele kell bújnia annak bõrébe, hogy a szóban forgó kolléga valóban saját szavait, képalkotás módját láthassa viszont a képletesen elébe tartott (zsugorított) görbetükörben, és sértõdött duzzogás helyett maga is jót nevessen az általa korábban leírt, s most némileg más megvilágításban tálalt gondolatain. ... a legjobb paródia is üres szócséplés marad, vagy legfeljebb fél sikert jelent, ha Önök nem ismerik a "célkeresztben" lévõ szerzõ eredeti mûveit. Hiszen pajkos mûfajunknak egyik legfontosabb eszköze az összehasonlítás. Ennek hiányában elmaradnak vagy ellaposodnak a poénok. Ellenkezõ esetben viszont - a szerzõ nevének és a mû címének megváltoztatása ellenére - már az elsõ mondatok után felismerjük, ki tekint ránk a görbetükörbõl...." |