A Könyv!
Erőleves a
dolgozó léleknek!
101 munkahelyi történet
bátorságról, együttérzésről
és kreativitásról!
Részletek:
Hitvallás azokért, akik szenvednek
Erőt kértem istentől, hogy messzire jussak.
Gyengévé tett, hogy alázatot és engedelmességet tanulhassak.....
Egészséget kértem, hogy nagy dolgokat vigyek véghez.
Megnyomorított, hogy jobb célok felé fordulhassak.....
Gazdagságot kértem, hogy boldog lehessek.
Elveszítettem mindenemet, hogy bölcsességet szerezhessek.....
Hatalmat kértem, hogy magasztaljanak az emberek.
Tehetetlennél váltam, hogy megérezhessem Isten szükségét...
Mindent kértem, hogy élvezhessem az életet.
Életet nyertem, hogy mindent élvezhessek......
Nem kaptam semmit abból, amit kértem - mégis meglett
mindenem, amiben reménykedtem.
Szinte önmagam ellenére, kimondatlan imáim meghallgatásra
találtak.
Én vagyok a legdúsabban megáldott az emberek között!
Roy
Campanella
Két szerzetes
Két zarándok úton járó szerzetes sekély folyóhoz érkezett. A
parton finom ruhába öltözött ifjú hölgy álldogált, látnivalóan
tanácstalanul, hiszen ha belegázol a vízbe, tönkreáztatja drága köntösét. Az
egyik szerzetes különösebb teketóriázás nélkül a hátára kapta a leányt,
átcipelte a folyón, és a túlsó parton szárazra tette.
Azután folytatták útjukat, de körülbelül egy óra múlva a társa zsörtölődni
kezdett:
-Semmiképp sem helyénvaló megérinteni egy nőt: a parancsolatok tiltják,
hogy fehérnéphez nyúljunk. Hogy hághattad át a rendszabályokat?
A másik férfi, aki átsegítette a vízen a fiatal dámát, végül csendesen
megjegyezte:
-Én már egy órája letettem a folyónál, te minek hurcolod magaddal
tovább?
Zen példázat Irmgard Schloegl nyomán
Az emberré válás szabályai
1. Kapsz egy testet
Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartamára ez a tiéd.
2. Tanulás
Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap
módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerezett
ismereteket, talán lényegtelennek, vagy ostobaságnak tartod őket.
3.Nincs balsiker, csak tanulság
A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A ,,sikertelen"
kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az ,,eredményesek".
4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle
Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a
tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.
5. A tanulásnak soha nincs vége
Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha
megéred azt a kort.
6. Semmivel sem jobb ,,ott" mint ,,itt"
Mire eljutsz ,, oda", az ,, amott" még vonzóbbnak tetszik.
7. Mások pusztán éned tükörképei
Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné
vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.
8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel
Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, hogy használod
őket. Tiéd a választás joga.
9. A válaszokat magadban találod
Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleleteket. Nincs más dolgod, mint
nézni, hallgatni és bízni.
10. Mindezt úgyis elfelejted
Csutak
A huszonhat éves arizonai asszony sajgó szívvel nézte
leukémiában haldokló kisfiát, mégis egyfajta elszántság töltötte el. Mint
minden szülő, ő is szerette volna felnevelni gyermekét, és megvalósítani az
álmait. Most már tudta, hogy ez lehetetlen, a fehérvérűség nem engedi, de a
fia álmait mégis valóra akarta váltani.
-- Csutak -- fogta meg a kicsi kezét ---, gondolkoztál már azon, hogy mi
leszel, ha felnősz? Tervezgetted-e valaha, hogy mihez kezdesz majd az
életeddel?
-- Igen, mami, mindig tűzoltó szerettem volna lenni.
-- Meglátjuk, mit tehetünk -- mosolygott az asszony, és még aznap felkereste
a phoenixi tűzoltóságon az ő Bob barátját, akinek akkora szíve volt, hogy
belefért az egész város. Elmondta neki hatéves fia utolsó kívánságát, és
megkérdezte, nem tudná-e körbevinni a háztömb körül a tűzoltóautóval.
-- Nézd, ennél többet is tehetünk -- felelte Bob. -- Öltöztesd fel szerdán
reggel hétre, én pedig tiszteletbeli tűzoltóvá nevezem ki egész napra.
Bejöhet a tűzoltóállomásra, velünk ehet, és ha riasztást kapunk, kijöhet
velünk a helyszínre! Sőt, ha megadod a méreteit, igazi uniformist
csináltatunk neki, igazi sisakkal, nem holmi játékutánzattal, még a városi
tűzoltóság emblémája is rajta lesz. Ugyanolyan vízhatlan sárga köpenyt kap,
amilyet mi hordunk, meg gumicsizmát. Mindent itt, Phoenixben gyártanak,
úgyhogy hamar meg tudjuk csináltatni.
Három nap múlva Bob eljött a kórházba Csutakért, tűzoltó egyenruhába
öltöztette, és lekísért az odakint várakozó létrás kocsihoz, felültette a
végébe, és elfuvarozta a tűzoltóságra. A kisfiú a hetedik mennyországban
érezte magát.
Aznap háromszor riasztották a tűzoltókat, és Bopsy mindhárom akcióban
részt vett. Más-más járművökön utazott, beült egy mentőkocsiba, sőt a
tűzoltóparancsnok autójába is. Ténykedését videóra rögzítette a városi
televízió.
A Valóra vált álom, a feléje áradó szeretet és figyelem annyira mélyen
érintette, hogy három hónappal tovább élt, mint az orvosai jósolták.
Egy este állapota rohamosan rosszabbodott, s a főnővér, aki hitt a
hospice-elvben, miszerint senki sem halhat meg egyedül, behívta a családot a
kórházba. Emlékezett csutak nevezetes napjára, ezért telefonált a
tűzoltóparancsnoknak is, hogy nem tudná-e odaküldeni egy egyenruhás
beosztottját, aki a kis beteg mellet maradna utolsó óráján.
-- Én jobbat tudok -- válaszolta a parancsnok. -- Öt perc múlva ott
leszünk. Amikor meghallja a szirénát, legyen szíves a hangosbemondón
keresztül megnyugtatni a betegeket, hogy nincs tűz, csak egyik legderekabb
tagja tiszteletére vonul ki tűzoltóság. Az ablakot feltétlenül hagyják
nyitva! Köszönöm!
Körülbelül öt perc múlva megérkezett a szirénázó rohamkocsi, s a létra
tetejéről tizenhat tűzoltó, köztük két nő mászott be Csutak harmadik emeleti
ablakán. Az édesanyja engedélyével sorra megölelték, és elmondták neki,
mennyire szeretik.
-- Parancsnok -- nézett fel erőtlenül a kisfiú--, most tényleg tűzoltó
lettem?
-- Az bizony, Csutak -- bólintott a férfi.
A kisfiú mosolygott, és örökre lehunyta a szemét.
Jack Canfield és Márk V. Hansen
132.oldal
Siker
Gyakran és sokat nevetni;
Megnyerni intelligens emberek tiszteletét;
És gyerekek szeretetét;
Kivívni őszinte kritikusok jó véleményét;
Eltűrni hamis barátok árulását;
Csodálni a szépet;
Meglelni másokban a legjobbat;
Önmagunkat adni;
A világot egy kicsit jobbá tenni;
Akár egy egészséges gyerekkel,
Egy tenyérnyi kerttel,
Vagy egy megváltott társadalmi igazságtalansággal;
Játszani s nevetni lelkesen
S dalolni örömtől ujjongva;
Tudni, hogy akár csak egyetlen élet könnyebben lélegzik
Mert mi éltünk...
Ez a siker.
Ralph Waldo Emerson
19.oldal Bármi ami kell
Ami a szívből jön, az szívhez szól.
Jeremiah Burroughs
Egy sörgyárnál dolgoztam. Az elnöknek és az alelnöknek
segítettem kialakítani az új vállalati stratégiát. Hatalmas kihívás volt.
Közben az anyám a rák utolsó stádiumában szenvedett.
Napközben dolgoztam, utána pedig 40mérföldet(64,37376km) autóztam, hogy
vele lehessek esténként. Fárasztó volt, és nagy megpróbáltatást jelentett,
de én akarom így. Minden erőmmel azon igyekeztem, hogy továbbra is kiválóan
végezzem a tanácsadói munkát, noha az estéim nagyon kimerítőek voltak. Nem
akartam az elnököt terhelni a helyzetem ecsetelésével, de úgy éreztem,
valakinek a cégnél tudnia kell, mi zajlik körülöttem. Így az emberi
erőforrás igazgatóval osztottam meg bánatomat, és megkértem, hogy senkinek
ne beszéljen róla.
Néhány nap múlva az elnök hivatott. Azt gondoltam, a munkánkkal
kapcsolatos kérdések valamelyikéről akar velem beszélni. Amikor beléptem
hozzá, hellyel kínált. Szemben ült velem termetes íróasztala túloldalán, a
szemembe nézett és így szólt: ,, Hallom, édesanyád nagyon beteg."
Mérhetetlenül meglepődtem, és elsírtam magam. Csak nézett rám, hagyta,
hadd csillapodjon a sírásom, aztán gyengéden a következő mondatot mondta,
melyet soha nem fogok elfelejteni: ,,Bármit, ami kell."
Ennyi volt. A megértésével és azzal, hogy kész volt meghagyni nekem a
fájdalmamat ugyanakkor mindent felajánlott, a könyörületesség olyan példáját
adta, melyet máig nem feledtem
Martin Rutte
260. oldal Mennyi elég?
A gazdag, északi iparmágnás elborzadva látta, hogy a déli
halász lustán elnyúlik csónakja mellett és pipázgat.
-Miért nem halászik? --kérdezte tőle az iparmágnás.
-Mert mára már elég halat fogtam --felelte a halász.
-Miért nem fog többet?
-Mit kezdjek velük?
-Több pénzt kereshetne -- adta meg a választ az iparmágnás.
--Abból vehetne motort a csónakjára, és akkor bemehetne a mélyebb vizekre
halászni, hogy még több halat fogjon. Így aztán elég pénze lenne, hogy
nejlonhálókat vegyen. Azokkal még több halat tudna fogni, és még több pénze
lenne. Hamarosan telne két csónakra is.... lehet, hogy egy egész flottára.
Gazdag ember lehetne, mint én
-És akkor mit csinálnék? --kérdezte a halász.
-Akkor igazán élvezhetné az életet.
-Mért, mit gondol, most éppen mit csinálok?
Anthony DeMello
23.oldal Belső hangot hallok
Nagy bátorság
kell ahhoz, hogy híven kövessük, amit
igaznak
hiszünk.
Sara E. Anderson
Egy fiatalemberrel dolgoztam, aki a harmincas évei elején
járt, és igen közel volt a halálhoz. A szülei feljöttek vidékről a városba,
hogy minél többet lehessenek vele a kórházban. Hosszú órákon át benn voltak
nála, aztán elmentek vacsorázni. Ezalatt halt meg a fiuk. A szülők
vigasztalhatatlanok voltak, különösen az anya. Nem elég, hogy meghalt a fia,
de ráadásul éppen az ő távollétében. Szemmel láthatóan mérhetetlenül
kimerült volt, és többször sírva a fia mellkasára borult.
Amint ott álltam mellette, tisztán hallottam, hogy egy hang a fejemben
így szól: Mondd neki, hogy feküdjön mellé az ágyba, és ölelje meg.
Zsongott az agyam. Hogy tehetnék ilyen javaslatot? Mi lenne, ha valaki
meglátná? Mit szólnának az emberek? Igyekeztem nem figyelni a hangra,
reméltem, hogy elhallgat. De nem így történt. Néhány másodperccel később a
hang hangosabban, erélyesebben szólalt meg bennem: Mellé kell feküdnie az
ágyában, és meg kell ölelnie!
,,Akar mellé feküdni az ágyában és megölelni?" mondtam ki a kérdést.
Kapva kapott az ajánlatomon. Vele maradtam, mialatt megölelte a fiát,
megsimogatta az arcát, beszélt hozzá és énekelt neki. Életem legcsodásabb
percei közé tartoztak ezek, melyeket az anyával, és fiával töltöttem. úgy
éreztem, áldott vagyok, mert megadatott nekem, hogy jelen legyek, amikor
elbúcsúzik a gyermekétől.
199. oldal,
A kérdés
Erőltesd!
Jobb sors vár rád.
Victor Hugo
Nem döbbenetes, milyen kevesen
teszünk fel magunknak egy bizonyos fontos kérdést?
Sok évvel ezelőtt meghívást kaptam , hogy vegyek részt egy jelentős
személyiség beszédén,
melyet az illető egy kis dél karolinia egyetem hallgatóinak tartott. Az
előadóterem zsúfolásig megtelt
diákokkal, akik mind izgatottan várták, hogy halhassanak egy ilyen nagy
embert. A kormányzó bevezetője után
a szónok a mikrofonhoz lépett, balról jobbra végig jártatta tekintetét a
közönség sorain, majd belekezdett a beszédébe.
,, Egy siketnéma asszony gyermekeként jöttem a világra. Az apámat
sohasem ismertem, azt sem tudom ki az.
Az első munkahelyem egy gyapotföld volt."
A közönségre lenyűgöző hatást tett. ,,Semminek sem kell úgy maradnia,
ahogyan van, ha az ember nem úgy akarja---
folytatta.---- Nem a szerencse, nem a körülmények, és nem a származás
határozza meg egy ember jövőjét, nem ezek alakítják."
Szelíden megismételte: ,,Semminek sem kell úgy maradnia, ahogyan van, ha az
ember nem úgy akarja.
Ha az ember meg akarja változtatni boldogtalansága, vagy elégedetlensége
forrását--- tette hozzá határázott hangon--,
mindössze annyit kell tennie, hogy megválaszolja a kérdést: <<Milyennek
akarom látni ezt a helyzetet? <<Aztán minden tőlem
telhetőt meg kell tennie, hogy olyanná formálja."
Gyönyörű mosoly jelent meg az arcán, és azt mondta: ,, Azie Taylor
Morton vagyok. Ma az Amerikai Egyesült Államok
pénzügyi minisztereként állok itt önök előtt."
Bob Moore
Egy
egyszerű gesztus
Egyik nap Mark hazafelé tartott
az iskolából, amikor észrevette, hogy az előtte haladó fiú megbotlott, és
elejtette a holmiját:
Egy csomó könyvet, két melegítő felsőt, egy baseball ütőt, meg egy kesztyűt
és egy kis magnót. Mark letérdelt,
és segített összeszedni a szétszórt tárgyakat. Mivel egy irányba igyekeztek,
megosztották a cipelnivalót.
Útközben Mark megtudta, hogy a fiút Billnek hívják, imádja a
videojátékokat, a baseballt és a történelmet,
a többi tantárggyal viszont hadilábon áll, és épp most szakított a
barátnőjével.
Billiék háza volt közelebb, s odaérve a fiú, behívta markot egy kólára meg
egy kicsit tévézni.
Vidáman nevetgélve és tereferélve töltötték a délutánt, azután Mark
hazament.
Attól kezdve rendszeresen találkoztak, párszor egymásnál ebédeltek.
Az általános iskola után történetesen ugyanabba a gimnáziumban tanultak
tovább.
Az évek során mindketten hosszabb-rövidebb kapcsolatokba bonyolódtak,
azután elérkezett a várva várt érettségi. Három héttel a vizsgák előtt Bill
szólt Marknak, hogy beszélni szeretne vele.
Eszébe jutatta az évekkel azelőtti napot, amikor először találkoztak.
---Sohasem gondolkoztál el azon, miért cipeltem akkor annyi mindent
magammal?
Tudod, kiürítettem a benti szekrényemet, mert nem akartam rendetlenséget
hagyni magam után.
Elcsentem anyám altatóját, s aznap öngyilkosságot készültem elkövetni
De ahogy végig dumáltuk és -nevettük a délutánt, rájöttem ha megölöm magam,
elszalasztom az ilyen alkalmakat, pedig sok hasonló jöhet még. Látod, Mark,
amikor fölszedted a könyveimet, sokkal többet tettél értem, mint hitted.
Megmentetted az életemet.
John W. Schlatter
