Miskolc,
bengálik, tátrák és egyebek. (2003 november) - miskolci villamos
Szóval, amikor megérkeztem a szállodába zuhogott az eső de ez nem akadályozott meg abban, hogy lepakolás után rögvest kimenjek a főutcára, s felszálljak az első arra érkező “bengáli” villamosra. Annak, aki először jár ilyen villamosbuzi honlapon, az – többek közt - e helyen találhat ismertetőt a különféle villamostípusokról, és a Miskolci Városi Közlekedési Rt honlapján a miskolcon közlekedőkről különösen. Lényeg az, hogy a Bengáli az FVV (volt BKV) saját tervezés és gyártású 1100-as és 1200-as sorozatszámú kocsik beceneve. Az egy vezetőfülkés, egyoldali 3 vagy 5 ajtós 1100-asok már nincsenek rendszeres forgalomban, csak nosztalgiajáratként. A két vezetőfülkés 1200-asok Miskolcon, Szegeden és Debrecenben még igen, de e városokban is mostanában készülnek leváltani őket Tátra és Bécsi tujákkal.
Még pont időben érkeztem, hogy
lencsvégre kapjam e kissé zajos, a gyorsulás terén kihívással
küszködő (Fábry után szabadon) közlekedési eszközöket.
Tudnivaló, hogy Miskolcon két villamosvonal van, az útjuk jórészt
közös. Az 1-es vonal Diósgyőig megy, a kettes pedig Újgyőrnél
elkanyarodik, s egy nagy hurokban a Vasgyárnál fordul vissza.
Íme két bengáli a miskolci főutcán:
Kissé
koszosak... nemde?
Az
elsőnap feltétlenül az FVV 1200-as fotózásával
szerettem volna tölteni, hiszen budapesti lévén,
már évek óta nem utazhattam e típussal, s
alig vártam már, hogy – nem kevés
nosztalgiával – e meglehetősen rakoncátlan
villamossal zötykölődjek.
Előzör a Széchenyi utcát fotóztam körbe.
Honnan is? Az ablakból. Álmodtam ...álmomban az Astoria hotel ablakából néztem a kivilágított Rákóczi úton a budapesti éjszakában elsuhanó villamosokat. Az álmomról csak ennyit, mert a többi része erősen szexuális természetű, így azt nem osztanám meg a nyálas olvasóval. Elég az hozzá, hogy én sajnos még nem érhettem meg a Rákóczi úti villamosközlekedést. Igaz ugyan, hogy '69-ben születtem és a villamos csak 1972 decemberében szűnt meg a kettes metró átadásásval, de valószínleg szüleimmel nem jártunk arra. Hát csak emlékeznék?! De akárhogy erőlködök egyetlen emlékkép sem bukkan elő a múlt homályából. Rájöttem, hogy ezt az élményt átélhetem, ...legalábbis a villamosra vonatkozó részét igen. Kiderítettem, hogy van egy hotel Miskolcon a Széchenyi utcában, ott ahol bengáli jár... Ezért kivettem egy szobát főutcára nézőablakkal, s fönt látható az eredmény, nomeg lenn is :
A villamostípusokban járatlan olvasóknak mondom, hogy az a villamos ami nem a bengáli (fenn), a tátra (lenn). Ehhez hasonló tátra villamosok járják budapest és szeged utcáit is, de azok nem csuklósak. (Na jó... Szegedre most érkezett nehány csuklós Potsdamból)
S ami egyik sem, az nemrég érkezett bécsből (lenn), az MVK 1 euroért vásárolta őket, az FVV-k leváltására, később pótkocsik is érkeztek, de azokról még nem tudtam fotót készíteni.( A képek egy része másnap délelőt készült, amikor már nem esett. Látható az oldalféény miatti erő kontraszt.)
S íme egy kép a sötét miskolci éjszakából. Még a villamos lámpája sem ég, s úgy suhan az éjszakában.
Jó-jó csak kipróblátam a képszerkesztőt.
Na még egyszer.Vienna tram in toyland:
No, de ne baromkodjunk tovább, inkább menjünk szépen le az utcára, s szívjuk magunkba a sztrítkalcsört. Ami persze most nem nagyon van, mert az eső miatt mindenki behúzódik a legközelebbi kocsmákba, s ott próbálja testét-lelkét felmelegíteni jófajta, vagy – kinek-kinek az ízlése szerint - mindegycsakártson égetett szesszel. Dacolva az időjárással (immár lentről) körbefotóztam a Széchenyi utcát:
Háttérben balra a Miskolkci Nemzeti Színház épülete:
Az előérben egy csuklós Tátra, míg a háttérben egy Bécsi vili:
Még egy kép az eső főutcáról:
Gyalogosok a villamosínen. A tuják a sétálóutcában haladnak, persze sebességkorlátozással (25 km/h):
Benga és Tátra találkozó:
Még több FVV villamos:
Még az elsőnap a villamosra fölszállva egészen a Marx térig – sorry, a újgyőri főtérig - merészkedtem, ahol készítettem nehány fotót a Tátrákról.
Az eső tovább nem tűrvén vártam egy bengálit és egészen a főpályaudvarig száguldottam. Vegyük észre, hogy a száguldás nincs idézőelbe téve.
Miért nincs? Hát azért mert nekem úgy tűnt, hogy – annak ellenére, hogy némelyik siralmasan néz ki - , a bengálik nyomták rendesen és még zajosak sem voltak. Ez teljesen ellentmondott korábbi emlékeimnek a típusról. Egyrészt, amikor cirka 10 éve miskolcon jártunk valami esztméletlen mennyiség decibelt bocsátottak ki magukból, s most alig voltak hangosabbak, mint a sokkal korszerűbb Tátrák. Na ja, mit tesz kérem a pályafelújítás.
A másik meglepő dolog az ajtók csukódása volt. Tudni kell rólam, hogy én szinte egész életemben Kőbányán éltem (Kőbányán születtem, ott is nőttem fel...), s a nyolcvanas évek közepéig a transz-Kőbánya villamos, a 28-as, bengáli volt. S érezhetően sokkal lassabb volt, mint a hasonló vonalon közlekedő sokkal modernebb 37-es Ganz ipari csuklós. S az FVV 1200-oknak az a tulajdonságuk is megvolt, hogy hiába nyomta be a vezető az ajtózáró gombot, az ajtó magasról leizélte azt. Általában a villamos egy jó fél megállót ment félig nyitott ajtóval, s mire majdnem beért a megállóba, akkor volt csak hajlandó az ajtó becsukódni. Persze csak azért, hogy a pilótának újra ki kelljen azt nyitnia.
Különösen az egyoldali vezetőfülkés
bengáli hátsó ajtaja volt problémás. Túl széles volt. Amikor nagybátyám
pappá szentelésén jártunk Szegeden majdnem kiestem a villamosból,
ugyanis a tömeg (mert az 1-esen már akkor is tömeg volt) majdnem
kinyomott a hátsó ajtón: a harmonika ajtó természetellenesen hátrafele
kifeszült, mint amikor a könyököd hátrafele hajlik.
De most Miskolcon
semmi. Az ajtók pöpecül záródnak, nem kell az utasoknak belöködni őet.
Pedig nem mondhatnám, hogy jól karba lennének tartva, különösen a
150-es, az volt a legzajosabb-legramatyabb az összes közt.
No, a villamos lassan beért a Tisza-pályaudvarra, ahol egy-két feles-háromnegyedes benyomása után készítettem nehény képet, hogy a T. olvasó is benyomásokat szerezzen a T. Pályaudvar előti villamosáradatról:
Másnap felkelvén ismét csináltam néhány fotót a Sz. utcáról, majd felülvén az 1-esre Diósgyőrbe mentem. Íme a végállomás:
Jól látható, hogy az 1-esen tátrák járnak, s ebbő következik, hogy a 2-es típusa a bengáli és a bécsi villamos. Az utóbbi azért is csak a Vasgyárig közlekedtethető mert csak egy oldali vezetőállású, ezért nem tud visszafordulni a fejvégállomáson.
A megállóban lefotóztam a Tátra belsejét is:
Egy Tátra diósgyőrben. Háttérben a Bükk hegység vonulata. Érdekes, hogy a piros Tátráknak valamivel mélyebb, brummogóbb a hangja, hasonlóbb a bengáliéhoz. Ez akkor tűnt fel, amikor elsuhant egy-egy az ablakom előtt.
A
diósgyőri vár alatt egy sárga Tátra:
Még egy kép Diósgyőrből. Busz is, villamos is:
S a virágpiac bengálival és Skodával (asszem):
A
következőa kedvenc képem a sorozatból, igazi
Diósgyőri fíling:
Életemet kockáztatva, közvetlenül a sínek mellől készítettem a következő képeket a 2-es villamos vasgyári hurkáról. (hurka ezt így mondják? Vagy huroka?)
Jön ...
jön...
...már megy.
No:
délután már nem készítettem
fotókat. Elmentem Tapolcára a Barlangfürdőbe. Azért
még mellékelek nehány fotót a bengáli
belsőről (Érdekes, hogy a kialakítása az eredeti:
a fa ablakkeretek. Csak a székek huzata az oridzsinál
műbőr helyett gusztustalan, nehezen tisztítható szövet
– hogy miért jobb ez mint a mbő???) S ne feledjük a
lámpákat. Én a huszonnyolcason még
nagyobb villanykörtékre emlékszem. Tessék a
villanykörtéket a standard bengáli méretre
cserélni!!!
Ja és még valami: a hurok másik oldala, a újgyőri buszállomás felől:
A következőnéhány képeket elcsesztem kissé. A fényképezőgépem ugynis bedöglött, még Pesten, de nem akartam lemondani a miskolci kirándulásról, ezért vettem ötezerért egy használt Zenit fotoapparátot. A gép egyébként jól szuperált, az összes képet azzal készítettem. Az én Carinám nem engedi elsütni magát, ha nincs a film teljesen végigtekerve, a Zenit meg úgylátszik igen. S sajnos a lustaság nagyúr, s valószínű nem tekertem végig a filmet, ezért a Zenit egymásra fényképezett két felvételt. A balról a semmibe száguldó villamos az előző képről való:
Nagyjából ennyi volt miskolci túrám. Tettem ugyan még egy utat a 29-es
busszal (avas-diósgyőr), amiből többhelyütt gyönyörű panoráma nyílik a
városra, ígyhát mindenkinek javaslom, hogy üljön föl rá, ha teheti.
Utolsó nap még elmentem Ómassára (15-ös busz), majd meghágván a
Bükk-fensíkot, fölmásztam jávorkútig és vissza, de ezekről nem
készültek képek.
Halottak napja volt. Este volt mire a Csabi a hegyről visszaért. Az ómassai temetőben égtek a gyertyák az egyre sötétedőfélhomályban. Éreztem otthon vagyok.
Búcsúzóul: a diósgyőri várból egy (nappali) látkép:
copyright:
Elekes Csaba, 2006