S már alig látszik a tavaszi fényben:



Ezek az ikerkocsik eredendõen nem szegeden közlekedtek. Buapestrõl vásárolta meg õket az SZKT, majd szépen felújította õket. Hasonlóan a Somogyi utca torkolatában - a hármas és hetes vonalak egykori végállomásánál - kiállított villamoshoz. Ez utóbbi étteremként üzemel.
Mindegyik kocsitípus a budapesti 1000--esek familiájába tartozik. Ezek jártak még a nyolcvanas évek közepéig is a budai hegyi pályákon (56, 58, 59).
A nosztalgiavillamost még egy helyen fotóztam, a Kossuth Lajos sugárúton. A téma hasonló, csak a helyszín más.



Szemfényben távolodó villamos:


A széles sugárúton brummogó nosztalgia egyes, háttérben jobbra  Szeged sok templománek egyikével.



Nem nagyon tudok hozzáfûzni a képekhez semmit. Szerintem sirály. Mozgóképesíteni kéne.
Tele van a villamos, mint a délibusz. Nagy sikere volt a 2005-ös nyílt napnak és a nosztalgiavillamosnak is. Hogy az indexet idézzem:  a villamosbuzik elég sokan vannak.

Na és most kerül a homok a gépezetbe:


Mi ez itt jobbra? Egy nõ! Láttam én ezt, mikor elkezdtem a villamost fotózni. Ment át a zebrán, de már nem volt a képben. Erre mi történik? Seggel elõre visszatántorog a képbe! Megijedt egy autótól? Vagy nem akar lemaradni valamirõl? Aki kimarad lemarad? Vagy csak el akarta rontani az élményt?
Olyan ez a csaj mint a rossz feleség! Mindig akkor toppan be, amikor nem kéne. Nõket különben sem fotózom, fõleg ennyire felöltözve nem.





A Széchenyi téren még ellõttem két képet egy T6A2-re.



É d e s  é l e t !


S a tátra áthalad a vezetékerdõ alatt.

Ezt sikerült összehoznom a villamosokról. Becsomagoltam a szállodában és hazaindulás elõtt még tettem egy kis utat Újszegedre is. A Széchenyi téren fölszálltam az érkezõ trolira, de még azt megelõzõen - kivételesen - le is fotóztam:


Meg akartam nézni az újszegedi pályaudvart. Tudnivaló, hogy ide érkeznek Makóról a vasúti szerelvények, mert a 2. világháború során a tiszai vasúti híd elpusztult, ezért a vonatok már nem képesek elmenni a Fõpályaudvarig. Azt vártam, hogy egy komoly állomás lesz majd ot kint Újszegeden, sok vágánnyal, tehervonatokkal.
Ehhez képest ezt találtam:

Az egész állomás lényegében a töltésre épült, két vágánnyal. Az egyetlen "szerelvény" a képen látható pirosvonat. Oldalt pedig - a képen nem látható - egy rendkívül lepusztult ótvaros állomásépület áll. Balfelín a kerítés mögött ránézésre is legalább 40 éves kerékpár, elõtérben pedig egy kis veszélyes hulladék. Gondolom a háború után egész egyszerûen a töltésen felszedték a hídcsonkig tartó síneket, s ameddig megmaradtak az lett a végállomás.
Bizonyára ideiglenes jelleggel, a híd újáépítéséig. Most, hogy mi lesz a sorsa a vonalnak 2007-ben azt nem tudom, talán megkegyelmez neki kókadtfaszú közlekedési népbiztosunk. De hagyjuk a politikát másra....
Ezzel a képpel véget is ért szegedi túrám. Piros síndöcögénnyel kezdtem és azzal is fejezem be. Köszönöm az olvasó türelmét, hogy ezt a sok sületlenséget végigolvasta.
Aufíderzén!