| Pirított napraforgómag (bográcsban)
I. sz. elkészítési
mód
A nyers napraforgót
fújjuk ki - a szedés és kibontás során a szemek közé került piszkot így
szokták eltávolítani -, majd helyezzük egy 10 literes üres és száraz
bográcsba. Közben, amíg állni hagyjuk, rakjuk meg a tüzet, majd amikor már
parázslik, helyezzük rá a bográcstartóra a bográcsot. Folytonos kevergetés
mellett óvatosan megpirítjuk. Ha kész, melegen zacskózzuk, vagy egyből
fogyasztjuk - teleköpködve vele az udvart!
Pirított
napraforgómag (bográcsban)
II. sz. elkészítési mód
Az
elejét külön nem írnánk le, mert ugyanúgy kell csinálni, mint az előzőt,
csak a kellő pirulás után nem szabad levenni a tűzről. Sőt! Még egy adag
fát kell a bogrács alá rakni, és hagyni, hogy a napraforgómag szinte már
füstöljön, és korom fekete legyen. Nem kell csodálkozni, ezt tényleg így
kell csinálni, csak ezt már nem szabad spontán elfogyasztani. Hogy mikor
szabad? Csak akkor, amikor az embernek hasmenése van. A legolcsóbb,
legfinomabb, legpraktikusabb aktív szén.
Pirítatlan
napraforgómag (bográcsban)
III. sz. elkészítési mód
Az előzőekhez hasonlóan
a művelet addig megegyezik, míg a napraforgómagot a bográcsba rakjuk, de
ez alá nem kell tüzet gyújtani, hanem bele kell rakni egy másik hasonló
nagyságú bográcsot, és jó nehéz kővel meg kell pakolni. Ha eléggé
türelmesek vagyunk, akkor rájövünk, hogy így készül a sajtolt
napraforgóolaj.
|
