|
A KIS CSACSI MEG A NAGY NYUSZI Gárdonyi Géza - Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az
istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre. Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a
mamájának és kérdezi a fülét vidáman
megbillentve. - Mi az a mező, anyukám? - A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy
zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod
végigenni. Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre.
Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
- Jaj, de megijedtem. - Mitől? - Furcsát láttam. - Mit láttál? - Icike-picike kis csacsikat. - Mekkorákat? - Mint a fülem. - Nem lehet az. - De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem
hiszed. Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen
mosakodtak. - Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis
nyúl. - Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg
nyúl. Az öreg szamár, pedig azt mondta erre a fiának:
- Nem csacsik ezek, te kis nyúl. És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.
|
