Az igazságosztó

A nehéz gazdasági megszorító intézkedések sajnos a különféle oktatási intézményeknél is szükségszerűvé tették, hogy amelyik gyerek kárt csinál, vagy megrongál valamit, azt meg is kell fizetnie. Ennek van jó és rossz oldala. Mert sokszor felmerül a kérdés, hogy valóban a gyerek követett el valamit, vagy esetleg más ember gondatlanságából eredt a baj. Ez történt az alábbiaknál is.
Az általános iskola karbantartója sajnos munkaidőben gyakorta meglátogatja a szomszédos vendéglátó-ipari alapegységnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kocsmát, hogy kíváncsiságát kielégítse. Mire kíváncsi? Arra, hogy az a pohárka konyak is ugyanolyan jó ízű-e, mint az előbbi volt. Van olyan nap, hogy négyszer-ötször ellenőrzi le az imént említett nedű minőségét. Ezt mindenki tudja róla, de senki nem mer szólni, mert az igazgató úr embere. Na, ezt úgy kell érteni, hogyha elromlik valami otthon a direktoréknál, akkor János már pattan is a bringára - munkaidőben -, hogy elhárítsa a bajt. Egyik nap úgy dél tájékán (az időpont fontos a kocsmázások miatt) János egy bukóablak zárszerkezetét próbálta megjavítani, de valahogy nem jött össze neki. Mit tesz ilyenkor egy találékony ember? Apró szeggel odafogatja a két felső sarkot, így nem mozdul el a helyéről, de nyitni sem lehet. Ezt rajta kívül senki nem tudta, itt kezdődött a baj. Az aktuális osztály megbeszélte, hogy a hétvégén kitakarítják a termet alaposan és lemossák az ablakokat is. Csak a véletlennek volt köszönhető, hogy az apró szeges ablak nem temetett senkit maga alá, de a zuhanás következtében mind a két réteg üveg betört. A gyerekek hiába állították, hogy Péter semmiről sem tehet, de a szigorú igazgató hajthatatlan volt. Péternek javíttatnia kellett. Mivel az édesapja nem nagyon értett az efféle dolgokhoz, így megkérte a karbantartót (egy fél liter konyakért), hogy csinálja már meg ő. Persze Jánosnak sem kellett kétszer mondani. Az új üveg a helyére került, majd következett a visszahelyezés - pontosabban a próbálkozás. Mivel a sarok vacakolt, így sehogy sem akarta az igazat, pedig már segédkezett benne még az igazgató úr is. Végül nagy nehezen megadta magát, de amint a karbantartó leugrott a létráról, az ablakszárny irtózatos zajt csapva ismét földet ért. János hátrafordult és csak ennyit mondott: A faszba! Már megint ez a kurva ablak...
A látvány magáért beszélt. Pontosabban János ellen...

 Hamis a baba!?!

Katalin már nagyon unta, hogy férje, aki egyébiránt vasutas volt, szinte állandó éjszakás műszakba volt beosztva. Igaz, az elején megbeszélték, hogy ezért sokkal több pénz jár, mintha nappalos lenne, és így hamarabb összejöhet a beugró a lakásra is, de egy fiatalasszony mégis csak igényli esténként a simogatást, babusgatást, kényeztetést. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott az asszonyka egy-kettőre talált magának házibarátot, aki nem volt más, mint férje főnöke. Annak nem volt annyira szüksége már a pénzre, így esténként nyugodtan járhatott a magára hagyott Katinkához. Persze volt felesége, de egy főnök akkor megy be éjszakai ellenőrzésre, amikor csak akar, és ezt a felesége meg is értette, mert ő egy ilyen típusú nő volt. A kapcsolat Katalin és a főnök úr között huzamosabb ideig tartott. Közben az asszonyka megszült, de az állandó nappalos műszakot most már a főnök nem engedte. De milyen a világ? A férj nagy megnyugvására a főnököt áthelyezték, de kapcsolata a feleségével sehogy nem akart jóra fordulni. Sokat veszekedtek, civakodtak, míg a végén tettlegességre is sor került. Katalin ezt már végképp nem tudta tolerálni, így fogta az akkor már ötödikes gyereket és hazaköltözött a mamához. Az elhagyott férj sem teketóriázott sokat, rövid időn belül becsajozott. Úgy látszott, hogy megtalálta az igazit, de még várt, hogy ne kapkodja el a házasságot, mint először. Az idő telt, a szerelmük egyre összefonottabb lett, majd házassággá fajult. Attól függetlenül, hogy második kedvesével az utódnemzésen törték az eszüket, az első házasságából származó gyerekét sem felejtette el. Gondoskodott róla, rendszeresen fizette a gyermektartást, és hétvégenként elvitte magukhoz. Sajnos ez a házassága sem ment simán, mert akárhogyan is szerettek volna gyereket, az sehogy nem jött össze. Az asszonyka végigpróbált már szinte mindent, de a leletek negatívok voltak, és senki nem értette, hol a hiba. Egy véletlenszerű és logikátlan döntés aztán minden rejtélyt megoldott. A főorvos úr elküldte a kedves férjet is egy átfogó vizsgálatra, és kiderült, hogy az bizony olyan meddő, ahogy illik. Igen ám, de akkor kitől van az első házassága béli gyermek? A volt feleség nem sokat kertelt, mert nem volt értelme a titkolózásnak. Elárulta, hogy a volt főnök úr lehet a ludas, mert abban az időben elég szaporán élték egymást. Mit gondolnak, milyen arcot vágott az azóta teljesen lezüllött főnök úr, amikor megtudta, hogy ötödikes gyermeke született, és ráadásul ezután neki kell ellátnia az apai kötelezettségeket?

Képzelt Riport a Fekete Angyallal