Soós András

Négy kicsi egér
(Levél feleségemhez)

Drága Angélám!
Nyilván kezdtél aggódni, hogy néhány nap óta nem jelentkezem, mert ez kilencéves házasságunk alatt sosem fordult elő. Az élet azonban néha különös játékokat produkál. Mint ez is itt például a négy kis izével. Erről jut eszembe, néhány percre megszakítom soraimat, most talán sikerült behajtanom a kéket... De bocsáss meg, most jut eszembe, hogy még nem tudsz semmit. Mint bizonyára emlékszel, múlt szerdán reggel lementem, hogy kislányunknak valami kis olcsó játékot vegyek, mint rendesen. Nehéz volt a választásom, hisz tudod, hogy az ugráló majomtól a kis flanel likőrkészletig és a törpekártyától a plasztik építőkockáig minden megvan már, és megvan viaszosvászonból kicsiben a párizsi Notre Dame is.
    Szóval, bementem a boltba és rövid válogatás után elém tették a négy kis egeret ízléses, kis, piros celluloiddobozban, de kinyitni, a fene egye meg, nem lehet. Nagyon jó kis játéknak látszott. Képzeld, fiacskám, van négy kis egérke, nagyon édesek, egy fehér, egy kék, egy zöld és egy sárga, és mindegyiknek egy megfelelő színű házacskája, oda kell őket pecegtetéssel, rezegtetéssel és szájcsücsörítéssel behajtani. Nagyon egyszerű az egész, gondoltam, Évike fog örülni neki, és csak három forint volt, pedig az is rajta van az alján, hogy KT 73/5. Egyszóval megvettem és vittem a kabátzsebemben, de nem tudtam, hogy mit viszek. Felszálltam az autóbuszra és ott villant először az agyamba a szörnyű gyanú, hogy ezt a négy kis dögöt nekem be kell tudnom hajtani a négy kis házba, különben nem állhatok a kislány elé ezzel a valóban nagyon bájos kis játékkal. Mégse jó pedagógiailag, ha a gyerek rájön, hogy az apja hülye és négy nyavalyás kaucsukegeret sem tud behajtani négy vacak kaucsukházba. Elővettem tehát ezt az izét az autóbuszon és kezdtem ütögetni, rázogatni. A Wesselényi utcánál volt dolgom, de csak akkor riadtam fel, mikor a tizenkettes már visszafelé jött a Tompa utcánál, és a kalauz finom mosollyal ismét kérte a jegyet, mondván, hogy retúrjegy nincs, és csak nem akart zavarni, de most már nem várhat tovább. Megjegyzem, hallottam valami kuncogást már előbb is, de nem tudtam odafigyelni, mert a sárga egér mindig keresztbe állt a háza előtt, és ez túlontúl lekötött, mérges is voltam rá. Most már hangosan röhögött az egész autóbusz, mindenki engem figyelt, sőt, miután elöl ültem, az utasok jelentős része a kedvemért benyomakodott a kocsi belsejébe, ami szintén közfeltűnést keltett. A kalauz is az egereket figyelte, ezért az egyik megállónál a korai csöngetés miatt a hátsó ajtó úgy vágott szájon egy rovargyűjtő kinézésű pasast, hogy ijedtében németül kezdett imádkozni. Ekkor szólt közbe a részeg, hogy:
    – Most a zöldet kocogtassa meg, maga ökör! – Erre pofon vertem, de a hirtelen mozdulattól kijött a fehér, pedig már bent volt a házában. (Mégpedig  fejjel befelé, mert farokkal befelé nem ér.) Ekkor történt, hogy az autóbusz mindnyájunkkal együtt beleszaladt a Lenin körút hetvenegyes számú ház kapuja alá, mert a sofőr is azt figyelte, hogy bemegy-e a sárga egér, vagy sem. Óriási csődület támadt, de ne aggódj, én nem sebesültem meg, sőt a nagy zökkenéstől beszaladt a házába a kék egér és most már csak a zöld volt kint. Jöttek a mentők, azonnal megkértem a mentőorvost, hogy próbálja meg óvatosan behajtani a zöldet, mert nekem már remegett egy kicsit a kezem. Nagyon kedves volt, mindjárt beültünk a mentőautóba, de folyton csak dumált, és nemhogy a zöldet nem hajtotta a zöldet nem hajtotta be, hanem a sárgát is kirázta. Kicsit dühös voltam, de szerencsére nagyon jó helyre hozott. Itt nagy csend van, igen finoman bánnak velem, a koszt is elég jó, majd fehérneműt küldjél. Azt mondták, itt nyugodtan maradhatok, míg be nem hajtom mind a a négyet. Szeretném, ha bejönnél hozzám, de nagyon ravaszul kell csinálni, mert mindig rám zárják az ajtót és a falak vastag gumiból vannak.
    Csókol szerető férjed
    Ui.: Mától valószínűleg több idom lesz írni, mert hozzám költöztették doktor Berkest, az osztályos főorvost, mert o sem tudta behajtani a sárgát, s így időnként kölcsön kell adnom neki az egérkéket. Most éppen sikerült behajtania a kéket, igaz, hogy segítettem neki egy kicsit.