HUMOR

Batman

Hőseink:

Egy újságot olvasó úr, "Bat Man-emblémás" pólóban, valamint egy kisfiú, hóna alatt labdával.

- Te nem is a Bat Man vagy!
- Mit akarsz kisfiam?
- Te nem is a Bat Man vagy!
- Na, eridj szépen játszani, a bácsi most nem ér rá. Menj, labdázzál az M7-esen.
- A Bat Man nem így néz ki mint te, sokkal nagyobb az izma!
- Tudod mit kisöreg? Adok neked egy százast, vegyél rajta benzint, és gyújtsd meg magad, jó?
- A Bat Man lefűrészeli ám a rossz emberek orrát, és van Bat-mobilja is, jó gyors. A gyári teszteléskor a legnagyobb mért sebessége 220 volt. Mert... ööö... áramvonalas.
- 220-szal ment? Hát, az csuda klassz lehetett. Na most már tényleg hord el az irhád öcskös, mert ha elvesztem a fejem, elveszted a fejed!
- A denevérember századunk hőse. Ezrek és ezrek bálványozzák mert alapvető emberi értékeket képvisel. Erős és igazságos. Aranyból van a szíve, amalgánból a foga, helyén van az esze és nem büdös a szája. Mindenki tiszteli és becsüli, mert tök király csávó. Te nem lehetsz a Bat Man. Büdös a szád.

- A fenébe is! Áruld már el, honnan szoptad ki ezt a Bat Man-es marhaságot? Mi? Honnan? Csak nem a pólóm miatt? Dehogynem. Hát hol élsz te? A múlt században? Ez csak egy egyszerű trikó nem egyenruha. Az embléma meg csak design. Így eladhatóbb. Üzletpolitika, marketing, érted? Érted? Dehogy érti! Hülye óvodás még, biztos maga alá brunyál.
- Neked nincs is izmod, a denevérember meg jól felgyúrta magát. 50-es a karja. Olyan félelmetesen néz ki, hogy egyszer a tükörbe nézett és beszart.
- Te tényleg nem értettél meg? Ez csak egy darab rongy, R-O-N-GY, trikó! Azért van rajtam, mert a testemnek csak töredék részét takarja szőrzet egyébként pucér vagyok. Kié ez a kölyök? Vigye már innét a rákba!
- Te olyan vékony vagy, mint a kisujjam. Te a kisujjam Ember vagy!
- Na jó. Beszéljünk úgy, mint férfi a férfi... mint férfi egy puhapöcsű, szőrtelen dedóssal. Én. Értem? Én. Tényleg nem vagyok a denevérember, sem a pókember, sem pedig a szuperember, és egyáltalán semmilyen idióta képregény- figura nem vagyok. Ezt te is tudod, én is tudom, mégsem morzsolódsz le rólam, de lásd mennyire korrekt vagyok, nem öllek meg most rögtön, ha elárulod, hogy ki uszított rám?! A feleségem, a férjem? A környezetszennyezők? A fehérek? A feketék? A tarkák? Ki a jó franc? Beszélj, te kis nyomorult, mert ha marokra kapom a torkod "elhervadsz, mint a virág, melyen titkos féreg foga rág"!

- A denevérember nem fenyegetne meg soha puhapöcsű, szőrtelen dedósokat, csak megsimogatná a kövér kis combjukat, hogy jó legyen nekik.
- Áháá! Szóval erre megy ki a game. Hát, engem nem fogsz behálózni, te kis buzicsíra! Nem mondom ha még selymesszőrű zsenge húsvéti nyuszika lennél piros gombszemekel és pántlikával, még magadra ránthatnál... de nem vagy az!
- Te sem vagy a ... Bat Man!
- Nem mert a Bat Man segít leszállni az idős néniknek villamosról, csak a nagy, nehéz csomagjaikat nem veszi le, nehogy elkényelmesedjenek. Meg azt hiszem a púpos embereket a folyóba dobja, mert a kisgyerekek félnek tőlük.
- Na, ide figyelj, te kis pondró... ugye hívhatlak kis pondrónak? Időközben rájöttem ám, hogy mi a te problémád, és ha megengeded ha nem, el is mondom. Nos. A serdülőkor határán álló fiatalok gyakran kerülnek krízishelyzetekbe: Mert apu sokat iszik, anyu sokat eszik. Mert a kertben szundikáló Fifi kutyát ledarálta a fűnyíró. Vagy mert a nagymami Barbie babává plasztikáztatta magát, és szilikonmelleivel minden ebéd után felborítja a konyhaasztalt, vagy mert az óvoda előtt négercsókot áruló bácsiról kiderült, hogy színesborű. Ezek olyan események, melyeknek a végkimenetele egzisztenciális válság, a lelki egyensúly felborulása, érzelmi vákuum, fulladásos halálba torkolló hasmenés. Persze a gyerekben felmerülnek az ilyenkor szokásos kérdések: Hol a helyem a világban? Mi az élet értelme? Van-e isten? Hányat lép a veréb egy esztendőben? És ilyenkor kell egy biztos pont, egy támasz, egy kapaszkodó, ami átsegít a nehézségeken, amiből lelki erő meríthető. Na, ilyen biztos pont számodra is ez a Bat Man-es fantazmagória. Bevallom őszintén, amikor ilyen kis pörsenés voltam mint te, én is kerültem hasonló helyzetbe, és nekem is volt egy rögeszmém. Én azt hittem, hogy "a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, abban sülnek a cipók", úgyhogy ha valaki, akkor én átérzem a helyzetedet.
- Azt hitted hogy a pék...?
- Mi tagadás, azt.
- És hogy kemencét fűt a pók?
- Na, most mondd meg.
- Hát, akkor te tényleg rettenetesen hülye voltál.
- Meghiszem azt. Én olyan hülye voltam, hogy ha például meghallottam, hogy egy legelőn az éhes tehenek a fűbe haraptak, megsirattam őket.
- Érdekes, hogy milyen sok közös vonás van kettőnk jellemében.
- Több mint érdekes, sorsszerű!
- Igen. Akár a fiad is lehetnék, sőt ha megműtenének akár a lányod is.
- Tudod mit? Megölöm a szüleidet, és ha kiszabadulok adoptállak. A házamban fogsz lakni, etetlek itatlak, meg ruházlak. Na mit szólsz?
- Ó, leendő apám!
- Ó, leendő fiam!

MAGNÓ: Aztán megfogták egymás kezét, elindultak a vörösen izzó horizont felé, és kényelmes tempóban belegyalogoltak a naplementébe, illetve abba, amit ők távolról naplementének néztek, egy erdőtűz kellős közepébe.

Pizza Férfi: "Rendelek magamnak egy pizzát. Kérsz te is valamit?" Nő: "Nem." Férfi: "OK." Nő: "...vagy mégis?!" Férfi: "Na mi legyen akkor?" Nő: "Nem tudom." Férfi: "Nem tudod, hogy akarsz-e valamit enni?" Nő: "Nem." Férfi: "Éhes vagy?" Nő: "Nem tudom, talán igen." Férfi: "Mit értesz azalatt, hogy "talán"...?" Nő: "Azt, hogy nem vagyok biztos benne." Férfi: "Ha én éhes vagyok, akkor észre szoktam venni." Nő: "Talán később éhes leszek." Férfi: "OK, akkor rendelek neked is egy pizzát." Nő: "És ha később mégse leszek éhes...?" Férfi: "Akkor otthagyod." Nő: "Az pocséklás." Férfi: "Akkor becsomagoltatod és megeszed holnap." Nő: "És ha holnap nincs kedvem pizzát enni?" Férfi: "Pizzát mindig lehet enni." Nő: "De nem nekem." Férfi: "Akkor keress valami mást." Nő: "De most nem akarok mást." Férfi: "OK, akkor mégis egy pizzát kérsz?" Nő: "Nem." Férfi: "Akkor nem kérsz semmit?" Nő: "De." Férfi: "Megőrjítesz!" Nő: "Miért nem rendelsz magadnak addig is valamit...?" Férfi: "Ahogy gondolod..." Nő: "Rendelj magadnak egy sonkás pizzát!" Férfi: "De én nem szeretem a sonkát." Nő: "Én viszont igen." Férfi: "Azt hittem, hogy MAGAMNAK rendelek...?!" Nő: "Persze, hogy magadnak rendelsz." Férfi: "Akkor minek rendeljek sonkát...?" Nő: "Ha esetleg megéheznék, akkor ehetnék belőle." Férfi: "És?" Nő: "Azt hiszed, hogy megeszek valamit amit nem szeretek?" Férfi: "Hogy-hogy TE megeszel valamit?" Nő: "Miért ne?" Férfi: "Egy pillanat... tehát én rendelek magamnak valamit, azért, hogy te ehess valamit, ha esetleg később megéheznél...?!" Nő: "Pontosan." Férfi: "És akkor mit eszek én?" Nő: "Az is lehet, hogy nem leszek éhes..."

Petike csokija

Peti az egyik példát oldotta meg a másik után, miközben a szomszéd szobában Nagyanyó és Nagyapó a rádiót hallgatták. Az egyik igen nehéz feladat megoldása után Peti lerakta kezéből a tollat. Hátradőlt a székben és ezt gondolta: "Úgy bekapnék egy szelet Milka csokit, csak hát bent van Nagyanyóéknál, a szekrényben. Nem baj, kérek Nagyanyótól." Fel is állt, és átment a másik szobába. - Nagymama! - szólt Peti. - Kérek egy kis Milka csokit.

Nagyanyó nagyon megmérgesedett. Felkapta a fotel mellől a fejszét és tehetetlen dühében egy csapással levágta Nagyapó egyik lábát. Felhorkant Nagyapó erre, és így kiáltott: - Na megállj, vén boszorka, most már betelt a pohár! Most az egyszer megkeserülöd! Felpattant a fotelből, és fél lábon ugrálva elkezdte üldözni Nagyanyót. Nagyanyó visítva a konyhába menekült. Vesztére, mert Nagyapó utána vetette magát. Ő is benyomult a konyhába, belülről bezárta az ajtót, és felkapta a sósavas kondért. A Nagyanyó félelmében veszettül rángatta a bezárt ajtót, de hiába. Nagyapó leöntötte őt maró sósavval, csak úgy sercegett a Nagyanyó bőre. Nagyanyó utolsó erejével még feltépte a konyhaajtót és kitántorgott a körfolyosóra. Nagyapó kezéből eközben kihullott a sósavas kondér, összeesett és szép csendben elvérzett. Ekkor ért haza munkából a szomszéd, aki a körfolyosón meglátta a felismerhetetlenségig szétmart Nagyanyót, annyira megijedt, hogy eszelős rémületében zsebkésével hasbaszúrta elébe siető feleségét. A szegény asszony hétrét görnyedve, öklendezve keringett a lakásban, miközben lassan távozott belőle az élet. A férfi, mikor kijózanodva ráébredt, mit is tett, gyorsan felakasztotta magát és meghalt. Felesége utolsókat rúgva ráesett a kutyára, és kilehelte a lelkét. A kutya ettől az ütéstől annyira megvadult, hogy vérben forgó szemekkel kivágtatott a lákásból, és hörögve ugatott. Épp a körfolyosó ellenkező oldalán kevergette a vakolatot a kőművessegéd egy vödörben, miközben a kőművesmester egy létra tetején állva, vakolókanállal a kezében csuszmutolta a házat. A kutya vágtatva nekirontott a szegény köművessegédnek, és egy harapással feltépte a torkát. A segéd estében kirántotta a létrát a mester alól, aki nagyívben zuhanva átesett a korláton, és a földszinti betonudvarra zuhant. Vállára esett. A vállcsontja egy reccsenéssel eltört, majd a borotvaéles csontél átszúrta felpuffadt szívét. Egyet se hördült, vége volt.

Eközben a kutya fejére ráesett a létra tetejéről a malteros vödör, és így szegény állat kínlódva belefulladt a malterba. Még annyi ereje azért maradt, hogy a lépcsőházba vánszorogjon, és ott elheverjen a körfolyosó üvegajtaja előtt. Egy vendég érkezett kisvártatva a házba és felcaplatott a lépcsőn. Épp az első emeleti körfolyosóra igyekezett, de amikor kilépett volna az ajtón, megbotlott a kutyatetemben. Ahogy elvesztette az egyensúlyát, kapkodva nekiesett az üvegajtónak, amely betört. Ettől aztán szerencsétlen ember alól kiszaladt mindkét lába és ügyetlenül az élesen meredező üvegdarabok közé csúszott. Egy különösen rosszindulatú üveglap egy nyeséssel levágta a fejét. Ki is folyt mind a vére a lépcsőházba. A gazdájától megszabadított fej pedig kigurult a körfolyosóra és a nyakcsontján megült az egyik fal mellett. Pont úgy nézett ki, mintha egy halott a földszintről kiváncsian átütötte volna a fejét a betonon, és most fennakadt szemekkel nézegetne szerteszét. Pár perc múlva kijött a forduló melletti lakásból egy asszony szatyorral a kezében, hogy vásárolni menjen.

Hirtelen megpillantotta a földön heverő hullafejet. Ettől úgy megrémült, hogy velőtrázó sikoltozásba kezdett, és szélvészként rohant körbe-körbe a körfolyosón. A sikoltozásra kijött a lakásból egy másik asszony, hogy megtudja, mi a helyzet. Csakhogy baj történt. A száguldó nő oly nagy sebességgel rohant neki, hogy a fejük egy nagy csattanós reccsenéssel összeütődött, és mindkettejük agyveleje kiloccsant a kövezetere.

Peti mindeközben megtalálta a Milka csokit a szekrényben, letört belőle egy kis darabot, bekapta, majd visszament a leckéjéhez. Hamarosan befejezte a számtant, és a nyelvtant kezdte írni. Ekkor ért a házba a postás bácsi, aki az első emeleti körfolyosón megcsúszott a kiloccsant síkos agyvelőmaradványokon, és beleesett a kőművesek még mindig működő betonkeverőgépébe. A keverőben körbe-körbe forgó keverőlapátok miszlikbe aprították, csak úgy recsegett, ropogott az a szilánkokra törött csontja. Attól kezdve nem állt már szóba vele senki.

Itt a vége, fuss el véle!