Romhányi: Ez Opusz?

A bölcs bagoly

A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.Atyja, a nagyhírű egyetemi dékánsokat bosszankodott lüke ivadékán.Hasztalan unszolta: - Magolj, fiam, bagoly!Hiába korholta, intette,kölkét ez csak untatta.Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett.Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgáncsak ücsörgött és pislogott pislán. - Huss!Rivallt rá az elnök-akadémikus. - Szálljon egy házra, és borítsa gyászba! - Jó! - mondta a buta bagoly, holottazt sem tudta, miből lesz a halott.Rászállott a legelső viskóra,és ott csücsült bóbiskolva.Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,mert ez volt a temetői gyászház.Így lett a nagyerdő legostobább baglya,a Huhugányos Akadémia tagja.

Medve-tanköltemény

Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán: - Ez mind kontár! Sarlatán! Mit gügyögnek, locsognak szerencsétlen bocsoknak! Oly negédes némelyik, hogy már szinte émelyít. Te szent múzsa, irgalmazz, milyen ócska rímhalmaz! Minden sorvég szinte önként adódik. Majd én írok egy igazit, valódit: - Dörmeg-dirmeg a vén medve, mert ma cudar ám a hangulata. Csípi darázs, marja bolha, vidor kedve mitől kerekedne? Mikor ma a kasba nézett, nem talált egy nyalás csemegét. Szeder, málna? - Sehol semmi. Mit lehetne akkor vacsorázni? Hogy ne haljon szegény éhen, szundikál majd egész gyertyaszentelőig.Kézbe kapta e verset egy lektor,aki tanult némi verstant egykor.És most újra letette a vizsgát,összeírta a rím-hiánylistát: Kedve volna mézet enni télen.A többit eldobta.Bőszült is miatta.Ezt viszont kiadta.

A rák haladása

Egy nagyszerű fóka rámordult a rákra: - Ne haladjon hátra, hisz nem jut előbbre soha, kinek vissza van az oda.Ám a ráknak, mi tagadás, visszásnak tűnt ez a tanács.Azt értette belőle,szégyenszemre hátráljon meg előre.De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,más kárát tanulná meg a saját hasznán,hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,előregázolna hátra az iszapba.Viszont azt is tudta a nyomorult pára,az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,és hogy ne hagyja a drága időt veszni,elhatározta, már tegnap el is kezdi.

A nagyralátó görény

Egy görényfelül akart emelkedni társadalmi körén.E nagyralátó terv szerintfeleségül kérte a nemes hermelint.De a felsőbb kasztbatartozó prémes kikosarazta.Talált persze vigaszt csakhamar a görény:- Szép hölgy, de a bűze még nem elég tömény...

Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba

Születtem Dolhán,egy kutyán,tizenkettőben, Gezarol után.Atyámparaszti sorban élt egy lobogós gatyán.Anyámegy cipész vérét kicsikarva,átment a kisiparba.Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,s a csípésem jelentősen viszketett.Lakókutyám egy kis pulipintyó,mint jósuba betakart, de többet akartifjúi vágyam már tavaszra:átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,mely nemsoká a plébános ebe lett.Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.A lelkem felkészült,s a tornácon, hol este a lelkész ült, magam is reverendába bújtam.Ám az új tans a jámborság nem kötött le sokáig.Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,fogtammagam s kiugrottam.De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.Az örökös hagymaszagtönkretette a gyomrom,és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.Nem maradtam egy estet sem,megszöktem a sekrestyésben,aki velem a kocsmába tántorgott. Magához vett a kántor ott,s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?- Ez a kis út nagy drámaa kántorné életében.Én megértem!Így kerültem iskolába, amit néhány diákbantisztességgel kijártam.Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,de mivel az osztály sűrűn vakarózott,szavamra,valamit mégiscsak szívhattam magamba!Érettségi vizsgánkon én átmentem.Az elnökre.Felnyögve kaparászott utánam,s bár az ízét utáltam,mégis, pályám érdekébenaddig benne éldegéltem,amíg a rég áhítottfővárosba szállított.Az elnök egy kis színésznőt szeretett.Így kaptam szerepetaz egyik színpadon.De nem szerepeltem soha a színlapon,mert atyám tanácsa mindig bennem marad: "Sohase engedd kinyomni magad!"Színésznőm illatos szoknyáján hintázva jártam a színházba.Az öltöző pad alattén is mindig jól kicsíptem magamat. Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska,ráerőszakolt egy színikritikusra.Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,ezért ugrottam át Önhöz néhány napratöbbi rajongómat inkább megváratva.Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot....S ezzel a bolha jól belém harapott.Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!Veszítve karriert, nagy lakomát,riadtan menekült az ablakon át.Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,s lett, ami volt: kutyabolha.

Az ördöghívő krokodil

Egy krokodil elhatározta, meggyónik, mielőtt cipővé kárhozna. S mert volt bűne elég, sőt némi felesleg, fohászkodott nyomban a pápaszemesnek: - Feloldozást adj énnekem, mert vétkeztem nagypénteken, felfaltam két húsos majmot, de őszintén bánom, ...hogy csak ennyit, mert ült ott még három.Felszisszenta sátáni szent: - Hármat elszalasztott?! Csak kettőt evett meg?! Nem kaphat malasztot, átkozott eretnek!

Parainesis, melyet egy légy intéz leendő fiához

- Már egy hete vagy te pete! Legyen már belőled légy! Legyen, mint minden legyen, rajtad is hat láb legalább. Szárnyaid is legyenek, a fene egye meg! - Mert ha légy vagy, légy légy! - mondta vagy száz légyöltő előtt a költő.Beszédében tartott egy kis szünetet,mert a kis légy éppen akkor született.Aztán befejezte atyai intelmét: - Kerüld el azt mindenképp, ami ragacsosan tapad. Menj! A mai naptól magad szerezd meg az eledeled. Legyek ura legyen veled!A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,de oly lámpalázatérzett még a legelső faláskor,mit egy színész is csak nehezen palástol.Bele is sült rögtön a mákoskalácsba.Nem hallgatott az atyai tanácsra.

A majom búcsúbeszéde társaihoz emberré válása alkalmából

Majmim, kik eleddig testvérim valátokfán csimpaszkodtomban hű társim valátok,meghatva állok ím búcsúzni alátok,mivel kezdetét vőn emberré válásom,sok hasraesés közt két lábra állásom.Az kies barlangban lészen már szállásom.De bármerre viszen rangos emberségem,testvér-emlékitek soha meg nem sértem.Esküre emelem kezem... Na mit csodálkoztok ezen? Persze! Ezt mellsőnek nevezik, akik még oktalan makik! Kívánom, teremjen bőséget sok fátok, tömje pofátok gubó, gubacs, inda. Nekem jó lesz majd a velős palacsinta! Ugye, most csorog a nyálatok, alsóbbrendű növényevő állatok? Meg ne szenvedjétek a tél kemény fagyát... néhány viseltes gatyát eljuttatok majd hozzátok, de nehogy a fejetekre húzzátok, idétlen barmok! Különben is mit akartok, fejlődéstanilag visszamaradt emlősök?! Korcsok vagytok, nem ősök! Meggyalázzátok a késő utódokat! Kaktusz bökje meg az ülőgumótokat! Mars innen! Végeztem! Slussz! Nézze meg a Pithecanthropus erectus!

Marhalevél

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,minden vad bikának legvadabbikába.Vonzalmát megírta egy marhalevélbennagyjából ekképpen: - Hatalmas Barom! Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom. Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön, mégis tollat ragadott csülköm, hogy amit a marhanyelv elbőgni restell, így adjam tudtára, Mester! Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét, tudja, hogy nem minden a napi tejtermék. Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet, gondolatom egyre Ön körül őgyeleg. Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb! Midőn megláttam a legelő előtt, elpirultam, elsápadtam, vágy reszketett felsálamban, s úgy éreztem, kéj oson keresztül a rostélyoson. Muú, hogy forrt a vér szívembe, hogy tódult a bélszínembe! Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap, megrázza majd egész pörköltnekvalómat. Ám míg Önről ábrándozom kérődzve, vad féltés öl a szívemig férkőzve, és átjárja ó mind a kín velőscsontom, mócsingjaim. Már bánom e merész vágyat, hisz Ön büszke tenyészállat, csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg. De ne féljen Bikaságod! Ha nem szeret, félreállok. Nem fog látni levert búsnak, mert beállok leveshúsnak. Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet és megszánja az Önért égő tehenet, Válaszoljon hamar rája, Üdvözli Önt a marhája.Ím a levél. Ráírva a kelte.Az úton a posta előtt le is pecsételte.De a postáskisasszony nem vette fel...

Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd. - Igaz volna ama vád, hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát? - Egy nagymamát? Egy grammot se! Ez az egész csak Grimm-mese! - Hogy Piroskát Ön falta fel, talán csak az is hamis vád? Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát? - Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek! Én még az almát is hámozva eszem meg. - Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten, mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten. - Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba. Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta, s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok, a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott. - Én úgy tudtam, hogy önnél szabály, hogy csak friss húsárut zabál. - Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve, zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze. - És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva? - Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!

Körkérdés kutyákhoz: miért ugatják a teliholdat?

Magyar kuvasz:

- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?Csaholhatom reggelig!Magát rosszul informálták, azt hiszem,mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem!

Orosz lajka:

- Hogy ne nőjön! Nincs rá keret.Vakkantgatom csak a felet,mert látom, már mértéktartó.Nem nyikkanok, ha már sarló,s ha még a kalapács is felkúszna, halkan -csóválnám a farkam!

Német juhász:

- Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva,Mivel keleten kél és átmegy nyugatra.Bőven indokolja mind a két eset,hogy átugassanak illetékesek!

Angol bulldog:

- Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,ha éjjel barangol!Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:...Írek!

Ír szetter:

- Őrfalkáink ma még csupán csaholnak,de elkapjuk azt a holdat maholnap. Ki is sütjük még esteangolosan véresre...

Kínai csau-csau

- Mi teng-leng fenn? Az ellenség kéme!Link csel csak. Egy nagy ugrás, és vége!

Svájci bernáthegyi:

- Válaszom nemleges. Félfüllel hallottamvalami ilyesmit a magas Alpokban.Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem.Esetleg majd egyszer, kényelmesen, délben!

Keverék kiskutyám:

- Holdügyekhez még csak nem is konyítok.De mert zavaros az égbolt,annyi fent az apró kémhold,félelmemben vonyítok!

Kukac-sors

Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,mért él föld alatt a rút esőkukac.Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat, hogy terem az emberszívben undor és utálat.Végül megsúgta egy csendes esti órána svábbogár, azaz német ajkú csótány: - Hörl mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás Srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás. Én látok, ha spacírozni pemászok a házba: tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva. Hogyha téged nézlek, so én magamnak is restellem. Nem szégyellsz te magad, du Schwein, így anyatojt mesztelen?! Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja! Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg egy katya! - Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt meg nem érem!- Szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.

Borz

A büszke borzanya összetoborzottnéhány csellengő borzot,hogy szívének féltett kincsét,hat kicsinyét megtekintsék. - Nézzetek! Ez itt a mennyország! -mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.Ám a bámészkodók formátlannak, torznaktalálták a sok torzonborz borzat.Szólt az egyik, egy értelmesforma,kinek kedélyét e látvány felborzolta: - Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed, ez az alom meleg kis családi fészek. Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom: ...egyszerűen borz-alom...

Disznó-vers

Kesergett a koca szopósai mellett,miután harmadszor egy tucatot ellett. - Na, megmondom a kanásznak, nálam többé nem lesz násznagy! A malackodásból elegem van. Énnekem többe nem kell a kan!Búsat sóhajtott a kimiskárolt emse: - Nekem se!

Hal-dal

Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,mely a parton ülő horgászban ért véget. - Bekapom! Ez finom falat! - mondta volna a víz alatta ponty, hogyhaa pongyolatermészet nem teszi némává a halat. - Csak kapd! - biztatta volna mentena közismertenrosszmájú csuka. - Csak a végén meg ne bánd, mert a horgász veleránt! - És ha kiránt? Kis hal iránt irgalmas a rendes pecás, s még nem vagyok negyvendekás. - Sületlenség! - szólt a márna. - Ki lenyelné, pórul járna, mert aki bekapja az ellenség horgát, annak bizony elvágják a torkát. - Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -, ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!Be is kapta a csalétket sebtiben,aztán kisült az igazság. Tepsiben.

Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány holdnál

- Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat, céltábláját az emberek gúnyának. Engem senki sem cirógat, becézget, mert a bőröm egy kicsikét recézett. Hogy irigylem a nercet, a hódokat! Nekik kijár elismerés, hódolat. Hányszor kértem a bennfentes rókától, hogy legyen az én ügyemben prókátor. Könyörögtem: "Szólj a szűcsnek, bátyuska, protezsálj be prémesállat státusba!" Vagy vegyen be legalábbis bélésnek... De hiába! Nem enged a kérésnek. Értékemért agyon sose csapnának, nem kellek én se muffnak, se sapkának...Így kesergett sündörögve, bujkálva,Míg egy fakír nem került az útjába.Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta: - Jössz a szögeságyamra, te kispárna!

Kanszonett

Oh, mint imádlak, bájpofájú süldő;te konda dísze, sertésól csodája!Hogy vonz e gonddal mocskolt szép tokácskas e sárfüggőkkel ékesített fültő.Még vályút álmodsz, henteregve koszban.Nem sejted tán, hisz kis disznó vagy most még,hogy más is van e földön, mint a moslék,hogy súghatsz-búghatsz nászkanoddal hosszan.Hússzék elé míg nem szólít a böllér,míg végröföm az égre fel nem hangzik,egy hizlaldáért el nem válnék tőled.De jaj, te engem százszor is megölnél,ha ülnél orvul mesterséges lagzit,igent rebegve álnok fecskendőnek.

Egy szú végrendelete

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,ráült a szakácsnő százszor is napjába.És jött a baj csőstül. Még a tetejébeAz asztalos szöget ütött a fejébe.Néha percekig már percegni sem tudottVégül hát megírta e testamentumot: - A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében, özvegyemre hagyom, járjon feketében. Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét, ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék. Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja, a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja. Kerülje a drámát, bölcseleti művet, mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet. Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett, s lezabipetézett, kint éljen eztán, a szemétládában, kegyelemdeszkán. Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon: rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

Irkafirka egy birkáról

Egy kényelmes birka unta,hogy nyomja az irhabunda.Úgy gondolta, hogy csak nyerhet,ha nem visel többé terhet.Éppen arra szállt pár moly, hát felkínálta loncsos bolyhát. - Gyertek, ti sok mafla, mind! Ez nem látott naftalint!Szólt a molyné: - Gyerünk, apjuk!Zabálhatunk tiszta gyapjút! -És mi történt a lustával?Tanulság lett, galuskával...

A papagáj szónoklata

Egy ritka bátorpapagáj kitört a rácsos kalitkából.Kint magához intett néhány cinkét, pintyet,hogy mint szabad szellem,szónoklatot tartson a rabtartók ellen.És mert gyakorlott lett régen a beszédben,el is kezdte szépen,a Nagy Igazságot rikoltva szét: - Gyurrrika széép!

Verebesdi

Egy szürke kis veréb boldogságban úszott,mikor meghallotta, ma jobb, mint egy túzok. Az állatok, mint a veréb, erre-arra felfülelnek, s ha az egész nem felel meg, kicsipkedik az igazság nekik tetsző felét.

A róka és a holló (téma és variációk)

Róka és a holló,Megírta AesopusMindannyiunk előtt ismerős ez opus.Mégis elismétlem e témát pár szóval,Majd megtoldom néhány variációval.

A téma

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.Arra kószált búsan a ravaszdi róka,Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve, felujjongva tört fel mohó gyomornedve.És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,hogy madárkirály légy, régen esedékes!És a neved "Holló", oly olvadó-omló.Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.A dicséret szép szó, ámde a bírálatmár olyasvalami, mit ki nem bír állat.Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,vad rikácsolással tátotta ki csőrét.A sajtja lehullott, erre várt a róka,ezúttal elnyerte tetszését a nóta.

Első variáció

A róka szájában egy jó darab rokfort.Megette a felét, de már az is sok volt.Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,s megakadt a szeme mesebeli társán.Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:- Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,megadta a sors a sajtszerzés esélyét.És máris megszólalt, cifra ódon módon:- Ó rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,mégis tekintélyed csorbítja a szégyen, hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.Rókánk e sértésre tágra tátva száját,cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.De meg kell jegyeznem erről az esetről,hogy sajt a fára azért nem esett föl.

Második variáció

Fenn csücsült a holló,falt sok pusztadőrit,annyi maradt mégis,majd lehúzza csőrit.Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,de már falánk gyomra kezdett ellenállni.Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,- Brr, még egy sajt! - morgott - Vigye el az ördög!- Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva,s a sajt lehullott a selymes pázsitra.- Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka,s amit tett, azóta nevezték el róla.

Harmadik variáció

Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,s töprengett az idők változandóságán.Éppen arra kószált a bús, sovány róka.Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:- Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod ?- Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot,viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének.- Sajttal! - szólt a róka. - Így kell a fenének!...

Negyedik variáció

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.Csőrében trappista hivalkodott sárgán.Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzetmegegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,hogy primadonna légy, régen esedékes!És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.De hiába várta a ravaszdi róka,hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.Mi volt eme nem várt, különleges, ritka, szerény, józan, okos hallgatásnak titka?Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...

Ötödik variáció

Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli.Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni.S bár az aesopusi helyzet elétárult,csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult.Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta,ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna.A holló csak várt, várt odafenn a harsfán,szeme kérdőn függött mesebeli társán.Mért hallgat a holló? Mért nem szól a róka,holott más a szokás kétezer év óta?A róka néma volt, a holló meg süket.- Kérem elnézésüket...

Tanulj, tinó!

Egy tinó tanult, hogy ökör legyen.Gyötörte agyát könyörtelen.Mikor tudta már nagyjából,hogy díszítőjelzője a "jámbor",megalkotta az ökörlét három alaptételét. Egy: Ha doronggal vernek, az kegy. Kettő Hogy szaporodj, azért lettél meddő. Három: A boldogság kulcsa a járom.Így lett a legnagyobb ökör a világon.

Dizőzikék

Diz-őz suta slágere

Nekem már régóta tetszik egy bak,bármilyen fapofa, fura alak.Hiába mondják az okosabbak:a szerelem vak,a szerelem vak.Tiltanak tőle, ez ingerel csak.Ő lesz az apja a gidáimnak!Bár most egy fűrésszel él ez a bak.A szerelem vak,a szerelem vak. Ha e sete-suta sztori bosszant valakit, hallgassa a kolostori láma dalait. Értelmet a slágerekben ugyan ki keres! Ha szerző bakot lő, épp attól sikeres.

Varjúnóta

Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte: - Elszáll a nyár, kár! Lucskos ősz vár már. Ha túl nagy a sár, felszállok a fár.Nem okozott bajt a sor végén az űr,ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr.

Kakukkoló

Mikor férjhez ment a könnyűvérű kakukk,azt akarta, legyen szép kis lakuk,és tojásaikat is költsék ki maguk.Ültek is rajt', míg elzsibbadt a faruk,ki is kelt egy tucat - Szent Habakuk -szarka.

Tigrismama altatódala

Aludj szépen, tente-tente,kedves kölöktigrisem, te!Ugrándoztál, szaladgáltál,játszadoztál eleget,csörgő csontot harapdáltál,ráncigáltál beleket.Csicsijja uuuuuu!Aludj, édes, tente-tente,szép véres a naplemente. Dimbes-dombos liget mögöttüvöltget a sakálka,Talált egy fél hideg dögötmeg is zibi-zabálta.Csicsijja uuuuuu!Álmodj ölést, tente-tenteaz Istenke így teremte.Májacskába, lépecskébevájd a mancsod, pancsikálj.Vese-vese szép vesécske,fuss el véle, s hajcsikálj!Csicsijja uuuuuu!

A liba hattyúdala

A tömzsi, totyogó tavalyi ludatcserbenhagyta csúful a józan öntudat. Fennhordta a csőrét, s nyújtogatva nyakát,gyönyörű hattyúnak képzelte magát.Társaitól búcsút sem vett, azt se mondta: "Gá!"Kilépett a libasorból, s elment világgá.A legelső pocsolyánál máris vízre szállt,és hattyúi halálához egy dalt komponált. Egy hattyúdalt, az egyetlent, a végsőt, a halálhívó szent, nagy éneket, a fagyos lánggal kilobbanva égőt, mely lebegve száll idő s tér felett. A hattyúdalt, mit életen át érlelt a méltóságos csönd, a némaság, a hattyúdalt, a vádat s elégtételt, a semmivé lett vágyak halk dalát!Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,és költött is végül szép dalt, szomorút.Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.Zengett a bús ének: "Gá-gá-gá-gá-gá!"Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,várta, várta hajnalig, míg meg nem éhezett. Gyakran sóhajt fel azóta, ha kint legelész:- Gágogva élni könnyű - dalolva halni nehéz!

A darvak vándorútja

A költözők vándor V-jeéket vág a téli szélbe.Így halad a célja felé a szárnyas csapat,mert így írja elő azt a bölcs tapasztalat.Ám egyszer csak megrövidül a V betű szára,s néhány ifjonc összefog a rend megbontására.- Más betűbe tömörülünk! A formásabb S-be! -Elindultak, s nem jutottak estig egyenesbe.Majd a fagyos éjszakába'átcsaptak a Zébe, Kába,és végul az önmagába visszatérő O-ba,míg holtan hulltak a tóba.

Mese a számolni tudó oroszlánról

Szorongvament ki reggel Leó a porondra,mert várta mára goromba idomár, hogy tanszernek használva rút ostorát,számolásra tanítsa az ostobát. - Mondd meg, mennyi egy meg egy, vagy ütlek, hogy meggebedj! -De hiába pattogtatott peckesen,nem ment annak még az első lecke sem.Szégyenében később szegény vadállatfeladott egy nehéz példát magának.Megoldotta szépen aznap este még:elosztotta néggyel gonosz mesterét.

Mókusmese

Dió-tetten ért egy kis mókust a gazda.Ketrecre ítélte, de nem bántalmazta.Majd meg is kedvelte szegény rabfiókát,s megetette vele az összes dióját.Mikor mind felfalta a mohó mihaszna,gazdánk egy nagy zsákkal rohant a piacra.Hogy elfogyott, bőven hozott neki menten,de fogva tartotta, nehogy megint csenjen.Őszig hét zsák diót vett még a foglyának. Ez is állatmese. De melyik az állat?

Tücsökdal

- Ön művész?! - fitymálta a tücsköt a hangya.- Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja.Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynek,sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb.Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet!Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet. Szólt a tücsök halkan: gondgyomláló dalban épp ez a művészet.

Felemások

A kentaur dilemmája

Elővette fiát Kentaurné asszony,itt az ideje már, hogy pályát válasszon.Szólt a kamasz hibrid: - Rég rágódom ezen. Ha kissé éhezem, nagy Kutató lennék, Jeles Ember, Észlény, ha jól bezabálok, akkor meg tenyészmén.

Sárkánymese

Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek.Rájuk szólt az anyja, de ő nem maradtak veszteg.Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze, Végül leharapta egymást, önmagát is közte. Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék: Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.

Gyíkrege

Szerette volna agyík, ha kitudódna:ő a félelmetesbősz sárkány utóda. Hogy sor ne kerüljönkétkedő vitákra,dúlt-fúlt, pofikájátszörnyűre kitátva. Aztán bizonyságulmesékből idézett,hogy váltak ebéddészüzek és vitézek, miként mondott misét,szagosat a püspök,hogy egyházmegyéjene lehessen früstök.Röhögte a szájastszűz lúd, vitéz kácsa: - Itt az ebéd! Kapj be,te mafla pojáca! - Hátrált a regélőkínos zavarában, erre már a légy is felkuncogott bátran. Ám nyomban megtudtaszegény saját kárán: Aki ennek bohóc,lehet annak sárkány...

A babonás fekete macska

A fekete macska búsan bandukolt.Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt.Tizenharmadikán, s persze péntekenlett kunkori dísze ilyen éktelen. Azért vesztett el abból egy darabkát,mert az úton maga előtt szaladt át...

A harkály szerencséje

Harkály kopácsolta a fa vastag kérgét,úgy találom-formán. Sikert nem remélt még.Bizony néha az is kevés,ha egy tucat lyukat bevés,mert mire az asztal terül,a lakoma elmenekül.De alig koppantott kettőt, avagy hármat,a szerencse hozta már az aranytálat:Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt,s kikiáltott: "Szabad!"

A bűnbánó elefánt

Az elefánt elmélázvaa tópartra kocogott,és nem vette észre lent afűben a kis pocokot.Szerencsére agyon mégsem taposta,csak az egyik lábikóját egyengette laposra. - Ej, de bánt, ej, de bánt! -sopánkodott az elefánt. - Hogy sajnállak, szegényke!Büntetésül te most tízszerráhághatsz az enyémre!"

Miért vihog a hiéna

Vicceket mondott vihogva néhapotyaleshelyén hülyén a hiéna.Aztán epedve hűlt dögért,csak üldögélt,remélve, a jópofaságsegít megtölteni hasát.Majd rákezdte újra, hogy a nagyvadakjutalmul valamit mégiscsak hagyjanak. Az epét, a belet oda is dobálták, Hogy fogja be végre a mocskos pofáját.Ez idő ótaaz idiótaundok kis állatkiadja magát humoristának...

A zsiráf gőgje

A Nagyságos Zsiráf fennhordta az orrát.Társait lenézte, mint kényúr a szolgát.Külön koszton élt fent, lombot csemegézettMíg odalent mélán legelt a személyzet. A világ sok ilyen csúf esetet ismer. Így megy, ha magasra kerül fel egy kis fej.

A csodacsiga

Egy csiga azt leste a magas buckáról,hogy ki jégre megy, elhasal, bukdácsol.Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,mert érdeklődését roppant felcsigázta.Majd töprengve egy-két hetet,alkotott egy elméletet: - Talpon marad a síkoson, ki csak araszolva oson.És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,jégre ment, és estig csúszott is egy métert. Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -szólt ki diadallal, aztán odafagyott.

A macskafogó egér
(Műfordítás)

Egy jókora macskátfogott az egérke,Nagy munka, nem mondom,de mégis megérte. - Engedj el - könyörgött a macska riadtan - szegény jó szüleim aggódnak miattam!És bár a cirmosnaka könnye is megeredt,nem tudta meghatniA kevély egeret. - Bekaplak! - ugrott rá az egér ordítva... (eredetiből fordítva).

Lepketánc

Mikor a hernyóból lepke lett,kérkedve repkedett,hogy fényben keringve mind továbbcsillogtassa hímporát.A derék kutyánakképére mégis kiült az utálat. - Villogj csak fent, te szép féreg; nem lesz nagyobb az értéked! Hernyó maradsz, bár fent keringsz. Nem a szárny szab itt mértéket, hanem a gerinc.

Új struccpolitika

Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,eltökélte tehát, hogy karriert csinál.Hogy ezt gyorsan vigye véghez,úgy döntött, hogy ellenzék lesz,és mint egyszemélyes táborelszakad a gyáva struccpolitikától. Szembe is fordult a többivel dohogva, és onnét fúrta be fejét a homokba.

A sérthetetlen

Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszata finnyás antilop a rinocérosznak: - Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú, kába! Tévedésből került Noé bárkájába! Formátlan, ormótlan, iromba, goromba! Önmagánál rútabb, olyannyira ronda! Ó, bár rúghatnám jól faron, maga faragatlan barom! Böffent, mocskol, piszkít bárhol, s nem sül le a bőr a kérges pofájáról!Pislogott a rinocérosz: - Bár tudnám, hogy mire céloz!...

A rozmár drámája

Pszichodrámát írt a rozmár.Közege a sarki szőrmés osztály,témája a tömörfehérség-csömör.Hőse egy zord jegesmedve,ki bundáját befestette,hogy ezzel elérje,csak a bőre alatt maradjon fehérje.Hogy legyen a műnek valóságtalaja,színhely: a Szahara. Ne nevess korán! Holnap szerepelhet egy színház műsorán.

Egy kos párbeszéde a visszhanggal

Egy kos szerette, ha szembe magasztalják,ezért a visszhanggal nyalatta a talpát. - Ki az, aki mindig okos? - Kos! - De sohasem tudálékos? - Kos... - Öltözéke választékos? - Kos... - A gyapja százszázalékos? - Kos... - Kurtán felelsz. Ez szándékos? - Kuss!

Szarvashiba

Egy karvastagagancsú szarvasnakmegtetszett egy feltűnőszépségű ünő.De mert széplélek volt, önemésztő alkat,úgy gondolta, egyelőre hallgat,s majd egyszer szép hosszanelbőgi szerelmét egy hősi époszban.Így nem a nyers erő, hanem a költészetlesz az, amiért az ünő rá fölnézhet. Itt követte el a hibát. Írt szonettet, elégiát, s a lánykérést elodázta. Kínban égve, könnyben ázva nagy költővé érett.De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.

A kacsa napilapja

Egy kacsa, kit nem gátolt erkölcsi korlát,vérbe mártva tollát,epével dagasztott, könnyekkel erjesztettrémhírektől nyüzsgő napilapot szerkesztett.Mint képzelt csatákba kiküldött riporter,fajokat tiport el. Éhínség, mészárláss még száz máskiagyalt borzalomtobzódva tombolt mind a tizenkét oldalon.Tűzvész vagy szerényebbméretű merénylet,naponként hatvan, már nem kapott helyet, csak a viccrovatban.Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.Így lett napilapja a valóság tükre.

Víziló-szépség

A fertelmes kajla, kancsal vízikancátOstromló csődörök szinte megrohanták.- Hogy van ez? - kérdezte a bölcs alligátor, -hisz e némber tárlat a szépséghibákból.Az ízlésetekkel bizonyára baj van,mert ez torz példány az amúgy is rút fajban.Szólt egy vén vízimén: - Tudd meg, barátocskám,Hol a rútság szabály, ott legszebb az ocsmány!

Sírfeliratok

Zebra:

Tévedés áldozata vagyok.Az elefánt átkelt rajtam gyalog...

Seregély:

Elhunytam, mert ez idénsörét nőtt a venyigén.Szüretkor a puskákrám szórták a mustját.

Hangya:

Kinek járandója csak egy apró morzsa,ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.

Nerc:

Hogy lenyúztak, ó, én árva,Elvittek az operába!Lógott ott meg hód, nyest, menyét,Ó, hogy utálom a zenét!

Gödény:

Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,azért nincs, mert azt is elittam előre.

Egy sáska a hadból:

Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?...Várnom kell az esti névsorolvasásra.

Vakondok:

Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.Most felülről szagolom az ibolyát.

Cerkóf:

Azt hittem, a kókusz még éretlen.Tévedtem.

Hülye tyúk:

Csábos voltam csitri jérce koromtólAz érckakas rámugrott a toronyból.

Galamb:

Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.

Lajhár:

Lustább voltam én, mint mások.Pihegettem. De ez már sok!

Ebigrammák

Ebigramma

Ebihalból nem lesz más, csak béka,még habálnává válni volna is szándéka.

Tavaszi madárdal

Tavaszt zengnek a madárkák.Soha kedvesebb dalárdát!Ám az egyik némán kushad.Csak nem készül kritikusnak...

Bálnabál

Az óriási bálnaMaskarában ment el az álarcos bálba.Ám nem kapott táncost az oktondi állat,hiába öltözött szardíniának.

A pesszimista keszeg

A lüke sügér rég egy kérdést feszeget:miért pesszimisták az apró keszegek?Végre választ adott rá a megkérdezett:- Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,borúlátó leszek.

Tyúk vagy tojás?

Rég gyötrődve kutatjuk,hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

Veszélyes mese

Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,a némán lapulva leskellő kobraott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.Így hát vedd alapul:A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.

Méhek

Szorgalmukról döngicsélnek.Mézesmázos öndicséret.

Állati jogok

Törvényről és jogról vijjogott a héja,és ettől égnek állt a jérce taréja.Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok.Ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.

Gólya-vendégség

A szívélyes gólya mit vett a fejébe?Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.Sőt továbbment - még a kicsik is jöhetnek!De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek.

Okozatosan

Elfutott a verés elől a gazda kutyája.Előle a rémült macska felkúszott a fára.Ettől persze felrebbent a faágról a veréb, s az egésznek a muslica itta meg a levét.

Románc

Zománclavórt sodort partra az áradatBús románcot látott, ki később ráakadt.Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,és ragyogott szegény. Azt hitte megnősült.

Sületlen tréfa

Az orrszarvú vastag pótszarvat növesztett,s úgy vélte, tőle már a bölény is reszket.Megduplázta erre szarvait a bölény,hogy ne nyomassza az ellenséges fölény.Most várná a poént, ki éberen fülel.Reméljük, nem sül el...

Apróhirdetés-rovatot indítottak férgek és rovarok.

Házasság

Undoknak mondottszárnyvasúti poloskaférjhez mennedízelmotorosra. -------------------------Feleséget keres komolyszándékú moly.Szekrény van. -------------------------Kis testi fogyatékos,önhibáján kívül -középen elvált giliszta,hozzáillő házasfeletkeres.------------------------- Fábaszorult féregtársaság hiányábanezúton keres férjet.Harkályok kíméljenek!-------------------------Éjjeli pillangómegismerkedne. ...Mindegy!....

Állás

Péknél szabadultcsótányelhelyezkednebabapiskótán. -------------------------Felvesz kifutónakbábokat és gubókat Álca-szövetkezet.-------------------------Iszappakolást vállalok. Balatonalga.-------------------------Kaszkadőrnek mennebátor mozibolha. Lyukas alsókba isbeugorna.

Lakás

Korai cseresznyémetelcserélném ropogósra.Pondró. Utolsó posta.Esetleg ráfizetek...-------------------------Vakolatban falbérletilakrést keres kisigényűnyű.

Ingatlan

Eladó kápé -szép fás karalábé.Férgespuszta.

Bútor

Kombinált háló-ebédlőPóknál.Életfogytig jótáll.

Jármű

Új traktort cserélneökrös szekérrebögöly.------------------------- Kullancs terepjárótvenne,bőrülésbe isbelemenne.

Kultúra

Iskolába járnahátrányos helyzetűfejtetű.------------------------- Angolórákat adRockfortba végzettsajtkukac.Jelentkezhet egyénvagy kupac. -------------------------Tánccsoportnak isalkalmas százlábúirtó siker ellenére fellép.

Vegyes

Férjhez mennekimondottan csapnivalószúnyog.Csípőben telt...volt. Gyászoljak lárvái.

Hat betű etűd színiiskolásoknak

Kecskére káposztát

Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.Nem nyúlt hozzá, nehogy gazdái átkozzák.Hogy küzdött magával és mit tett legvégülElmondom kecskéül!- Mekk!Egyelek meg,de remekkerek!Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!Egyenes jellemekbenneteket elkergetnek!Mekk!De szerfelett kellenekkeblemneke levelek.Egyet lenyelek!Nem! Rendesen legelek...Mekk!De eme repedezett fedeles levelek,melyeket emberek nem esznek meg,nekem teljesen megfelelnek,ezeket nyelem le.Belembe lemehetnek.Mekk!Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett leveleklettek fedelek.Ezek e melegben egyre epedeznek,meg-megrepedeznek.Nem tehetek egyebet,egy rend levelet lenyelek. Mekk!De erre eme bentebb szerkesztett levelekegyre feljebb keverednek, rendre fedelek lesznek,melyeket szemetesvederbe tesznek.Erre teremtettek benneteket?!Mekk!Elengedhetetlen meg kell enneme fejben lelt leveleket.Le veletek!Nyekk!Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,de megmentettelek!Mekk!

Nyúliskola

Erdőszélen nagy a móka, mulatság,iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.A tanító ott középen az a nyúl,kinek füle leghosszabbnak bizonyul.Kezdi az oktatást egy fej káposztával,Hallgatják is tátott szájjal. - Az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelein belül tapasztalt betétet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most a torzsára sorjába visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, a tapasztalt rendben, akkor szakasztott, helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztünk. Ez a lecke! Megértettük? - kérdezte a nyúltanár.Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már. - Akkor rögtön feleltetek! - Lapult a sok tapsifül,füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül! - Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát, mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát? - Jóllakok! - felelte elképesztő képzettena kis káposzta-kopasztó ebugatta, de a tanár megbuktatta.

Szamármese

Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak voltegy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre. De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengericsengős csődöre, nem szerzett neki virgonc,kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgődőre öreg. Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeités csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengőspörgeszőrű göndör csődöre. Szomszédságban élt a fösvény Szemere,annak volt egy nőstény szamara. A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzetthamarabb szamárfi szamarat szomorú szamaraszámára, ezért sok szemérmes szamárkönny szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorúszamara szemére. Ámde mit csinált egy szép napon az örökkönődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengericsengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnálszamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyetszemerkélő szomorú szamara? Na mit csinált? Öszvért!

A moszkitó-opera

Ott, hol a kásásnád, sáslepte lápra lépvesüpped alábba lábköröskörülbús köd ül,s éjszakáranyirkos páraszáll a sárrasárga gázbahüledezve ül a hüllő borzong a borz és vipera,ott hallható a Moszkitó-opera.- Züm - zendít rá kórosdalára a kórus.Aztán tovább érlelia vérbelisikert egy tenor.Hangja a kórussal egybeforr.Először egy dúr-áriát,majd egy finom moll-áriát,és végül egy maláriátad elő.Mily szenvedély, vad erő!Hogy lázba hoz ez a mester,kísért, bárhogy hessegesd el.Utána a tenyér csattanés az izzó hangulatbana vak, fülledt éjszakákonfelcsendül a Kinin-kánon.

A pék pókja

Az aprókapók-apóka,s a porhanyópotrohúpókanyóa pékségbena szennyezett mennyezetrenyálból valómálóhálótfont, -pont.A kópépóknéppótlék-hálókat eresztvekeresztbea pókasztal fölött,hálóból ebédlőt kötött.Félt a péppel pepecselő pék,hogy odapöka pók,illetve a liszttelhintett púpos pépre tisztel.Ezért leseperte az aprókapókpárt a padlóra.Csattant a fapapucs - Fuccs!Így járt pórul a két pupákpékpók.Pukk.

A teve fohásza

Monotonüget a süppedő homokona sivatag lova,a tétova tevetova.Hátán rezegvemozog arozogakúpalakú púp.A helyzete nem szerencsés.Apró, szemcsés homokkal telveA füle, a nyelve.Sóvár szeme kutatkutat.Még öt-hat nap kullog, baktat.Az itató tava távol,S oly rettentő messze meg az oázis.Erre utal az alábbi fohász is: - Tevék ura! Te tevél tevévé engem eleve, teveled nem ér fel tevefej tétova veleje. Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol, de tévednél, vélvén, vén híved neved feledve elvetemedve vádol. Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova, mivel levet - vert vederbe feltekerve - nem vedelve lett betelve a te tevéd szenvedelme. Te nevedbe legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve!S evezzevel ava tevelevelkévét kivilevelhevelteve.