Drága Egyetlen Barátom, Móriczka!

Remélem levelem ugyan olyan jó egéségben tanál, mint ahogy engem itten hagyott. Minálunk az idő jó, de mán éppen ideje is, hogy kialakuljon. Elegem vót ebből a töméntelen esőzésből. Hála annak a magasságos jó Isten

nek az iskola is úgy jár, mint Erzsi ángyom: a napjai megvannak számlálva. Nem mondom, hogy kifejezetten utálok iskolába járni, de ami igaz az igaz életembe nem írtam annyi dógozatot mint az utóbbi egy hónapban. De hányszor vót, hogy a tanár megígérte, hogy ha jóidő lészen akkor megyünk sétálni, osztálykirándulni meg ilyenek, de nem jött össze. Helyette mit csináltak ezek a nagytudású tanerők? Mindég nyaggattak bennünket, hogy aki akar az kimehet felelni a jobb jegyért. Én úgy vótam véle, hogy akkor megyek ki, ha fagy. Hát erre egyik reggelre nem bevót fagyva a pocsoja? Nem vót mit tenni, mert ugye saját magának mán csak ne hazuggyon az ember - elhatároztam, hogy ollyant teszek amit még soha. Jelentkezek a jobb jegy reményében, de a tanár megelőzött. Aszt monta, hogy aki akar az kijavíthatja a jegyeit. Na, nékem se kellett eszt kétszer mondani, de mivel órán mán nem került rám a sor, ezért szünetben javítottam ki az összes rosszjegyemet hármas-négyesre. Na, vót belőle ollyan cirkusz, hogy mán teljesen aszt hittem, hogy énnékem sokkal hamarabb elkezdődik a nyári szünet, mint a többinek, mert kirúgnak.. Sajnos nem így történt, de ez se vót kellemesebb. Behívatott az igazgatóbácsi, és két hatalmas pofon kíséretében megkérdeszte, hogy milyért tettem, mire én montam, hogy nem magamtól jutott az eszembe, hanem a tanétó monta, hogy aki akarja, az kijavíthatja a rosszjegyeit.... Erre az igazgató bácsi elnézést kért a két pofon miatt, és felhatalmazott, hogy nyugodtan adjam tovább a tanétóúrnak, de csak akkor és csak ott, ahol senki nem láttya. Nekem meg eszem ágába se jutna, hogy az igazgatóbácsi kérésének ne tegyek eleget. Ami nyuktat, hogy az ideji bizonyítványom egy fokkal se lesz rosszabb, mint a tavalyi. Igaz jobb se. Persze ez se véletlen, mert apám aszt monta, hogy ha évvégén nem bukok meg semmiből, akkor szerez nékem nyárára egy jó kis állást a téjeszben. Hát most mond meg, de nagyon őszintén: bolond vagyok én? Nem könnyebb a hűvös szobában matematika könyvvel a fejemen aludni, mint mongyuk negyvenfokos hőségben a kukoricatáblában kapálni? A pénzből meg úgysem látnék semmit, mer apám rendszerint ilyenkor mindig el szokta kérni, és rendszerint el szokott felejtkezni róla. Egyszer megemlítettem előtte, hogy mán rég letőtt az ígért kéthét, mire ő majdnem elsírta magát, hogyhát ez a hála amijért felnevelt? Ajajj! Bocs, de most nem írhatok többet, mert fennforgás van. Majd lekközelebb bővebben!
Millijószor ölel szerető barátod:
                                                                  Pistike

Na, most ki kivel is van?

Az alábbi eset nem mindennapi, de azért hébe-hóba előfordul. A Lajtorja út 52. alatti ház - ami egyébként emeletes - első emeletén lakott egy Takács Péter nevezetű úr a feleségével és két fiú gyermekével. Ebben eddig semmi különleges nincs, hiszen annyian laknak Magyarországon az első emeleten, hogy az csak na. A szomszédok rendesek, csendesek voltak, és városi néphez hűen mindenki visszahúzódóan élt. Nem foglalkozott senki senkivel. Sok esetben még az újonnan odaköltöző szomszéd nevét sem tudták, ha nem tett ki névtáblát. Egyik nap aztán elkelt a Takácsék melletti lakás is, mert talán elváltak, vagy valami ilyesmi történhetett. Az új szomszédok is rendesnek, tisztelettudónak bizonyultak, de a köszönésen kívül semmi több kapcsolat nem volt velük. Aztán a kalamajka akkor kezdődött, amikor egyik nap Takácsék gyásztáviratot kaptak, hogy meghalt vidéken Emma néni. Akárhogy is törték a fejüket, de nemhogy Emma nénit nem ismerték, de még a feladót sem, így el sem mentek a temetésre. Aztán következő alkalommal pénzt hozott a postás John bácsitól Amerikából, de egyiküknek sem volt ilyen nevű rokona még Kiskunlacházán sem, nemhogy Amerikában. Aztán felszólítást kaptak, hogy fizessék be a villanyszámlát, különben kikötik az áramot. Takácsné döbbenten vitte be a már korábban befizetett számlát, amire az ügyintéző csak a fejét rázta és elnézést kért a tévedésért. Ekkor már kezdett gyanússá válni a dolog, mert minden esetben egyezett a név, a cím, de még az emelet is. Aztán eljött a felfedezés napja. A régi és új szomszéd bemutatkozott egymásnak. Gondolhatják a történtek után, hogy mind a kettőt Takács Péternek hívták, és természetes, hogy a címük is egyezett. Innentől kezdve gyakrabban beszélgettek, majd a gyerekek is összebarátkoztak, végül már együtt jártak kirándulni, moziba, szóval mindenhova. Tudom, hogy nem kellene természetesnek lennie, de a sok együttlét hatására a párok elkezdtek kölcsönösen érdeklődni egymás iránt. Mármint a különböző neműek. A dolog odáig fajult, hogy mindkét részről váláshoz vezetett, de semmi harag, semmi veszekedés. Ahogy azt a kulturált emberek csinálják - egyszerűen párt cseréltek. Sőt, még az esküvőt is együtt tartották - egyszerre. Amikor az anyakönyvvezető Takács Pétert szólította, mind a két férfi odalépett, majd Takács Péternéék is. Szegény nő úgy belekavarodott, hogy azt sem tudta, hol áll a feje, és minden porcikája azt kívánta, hogy végre legyen már vége. Azóta ha valahol meghall egy Takács Péter nevet, két szem nyugtatója bánja. Természetesen az ifjú házasok boldogan élnek, míg meg nem halnak. Talán a kriptájuk is közös lesz, így csak egyszer kell kiírni, hogy:Itt nyugszik mindkét Takács Péter és felesége!!!

Apasági per

Pavlucsekné, a földszint kettőből izgatottan lesett be Éber felügyelőhöz. Egyrészt mert a felügyelő pont akkor szállt ki a zuhany alól, másrészt pedig már nem tűrte tovább, hogy idegen korcs kutyák üzgerélik a több százezer forintot érő, fajtiszta Havasi Hernyópásztorát, Bojtit. Szerinte már az aktus is megtörténhetett, mert Bojti most van a kazánfűtő stádiumban, vagyis most tüzel, bár ebben még nem biztos. Vagyis nem a tüzelésben nem biztos, hanem abban, hogy más kutyája nem pajzánkodott vele. Mivel nála a pénz nem számít, így kerül amibe kerül, felkereste Éber felügyelőt, hogy titkon figyelje a házat, az udvart, szóval mindent, ahol Bojti megfordulhat. Éber egy darabig habozott, de miután lemosta magáról a tusfürdőt, igent mondott. Ekkor még bele sem gondolt, hogy ez valójában mivel is járhat együtt. Nem kellett hozzá sok idő, és megtudta, de ne vágjunk bele egyenest a közepébe. Éber azzal kezdte a megfigyelést, hogy szerzett egy kutyabőrt, és este ezt magára terítve járt le-fel az udvaron. Négykézláb! Nem volt ebben semmi kínos mindaddig, míg át nem jött a szomszéd utcából a Smidthék bernáthegyi kanja, és nem kezdett el ?talicskázni? Éber felügyelővel. (A talicskázás azt jelenti, hogy hátulról tolja - a szerk.) Bár a felügyelő mindenre gondolt, és dupla jégeralsót vett fel, de így is elég nehéz volt kivédeni a támadást. Miután az a nagy dög békén hagyta, akkor meg Beck úrral kellett megvívnia a különharcát. Az a szemét állat már megint részegen jött haza a kocsmából, és heccből fél téglával kezdte dobálni a kutyának látszó felügyelőt. Az hiába kiabált, hogy ő nem kutya csak szolgálatban van, de Beck úr mindezt az italnak tulajdonította, és tovább támadta vélt ellenfelét. Éber nem tűrte ezt tovább, és úgy beleharapott az ittas ember lábába, hogy a nadrágja egyből átvérzett. Szerencséjére el tudott menekülni addig, míg a sértett bement a puskájáért. Ezen az éjszakán már nem dolgozott tovább. Másnap viszont annál érdekesebb dolgokat látott. Bojti olyan ügyesen tolta ki a szúnyogháló keretét, hogy szinte észre sem lehetett venni. Ekkor aztán megindult a kutyaarzenál. Az öreg hiába jegyzetelt, csak a felét tudta megjegyezni a résztvevő kutyáknak. Tulajdonképpen a munkája ezzel ki is merült, mert onnantól kezdve nem volt semmi mozgás, de a Bojti teherbe esett. A gazdája már szinte villamosszékkel fenyegette a kutyák gazdáját az állattartási törvény be nem tartása miatt, továbbá azt is harsonázta, hogy bepereli a Bojtit felkalapáló kan gazdáját gyerektartásért. Tudják mikor döbbent meg legjobban Éber felügyelő? Amikor Bojti megfialt. A kiskutyák tisztára úgy néztek ki, mint Berci, vagyis Éber felügyelő vizslája. A további bajok elkerülése érdekében visszaadta a megbízásért járó díjat Pavlucseknénak - gyermektartási díj fejében, Bercit pedig elvitte az első állatorvoshoz, hogy végső búcsút vegyenek férfiasságától. Azért ez a bernáthegyi kan csak nem ment ki az eszéből...

Romantikus munkahelyi szex

Idősebb olvasóim talán még emlékeznek arra, amikor egy férfi úgy fejezte ki hódolatát egy nőnek, hogy magázva kedvesen becézgette, virágot vitt neki, meghívta kávézni, meg ilyenek. A következőkben - játszva egy kicsit a gondolattal - megpróbáljuk ötvözni a múltat a jelennel. A férfi még az az igazi, régimódi harmincas évekbeli gentleman, a hölgy pedig a XXI. század tipikus titkárnője - és mindez egy munkahelyen zajlik.
- Hogyan töltötte bájos éjszakáját, kedves Beácska?
- Ne marháskodj már főnök. És mi ez a Beácskázás. Tudod jól, hogy mindenki csak Bínek szólít.
- Olyan szomorkás a bájos kis tekintete...
- Csodálkozol, amikor úgy benyomtam tegnap, hogy semmit nem tudtam magamról...
- Megőrjít a lábikrája, Beácska!
- Te sem vagy normális, főnök. A lábamat nézegeted, amikor a szoknyából kint van az egész seggem...
- Mit nem adhatnék érte, ha egyszer lágyan megpuszilhatnám bájos kis csuklóját?
- Biztos, hogy nem csiklót akartál mondani, főnök?
- Látom a tekintetéből visszasugárzó, irántam érzett vágyakozást!
- Most konkrétan mire gondolsz? Mi a francot kell itt ekkora körítés. Nevezd nevén a gyereket.
- Megbabonázza a szemem a ruhácskáján lévő diszkrét dekoltázs. A tekintetem csak azt a két kis dombocskát pásztázza.
- Tisztára azt csinálod, mint tavaly, amikor a főosztállyal a nudista strandra mentünk kirándulni.
- Minden vágyam, hogy egyszer elfogadja a meghívásomat a közeli kávéházba, kedves Beácska
- Na, ide figyelj, főnök! Elég volt mára a süket dumából. Zárd be az ajtót, aztán gyorsan dugjunk egyet, mert a jelentést még meg kell írnom, de aztán kuss egy életre!!!