Horgász a pácban
Egyfelől komédia, másfelől tragédia

(A nappaliban ott üldögél Fegyó Béla, kft. tulajdonos felesége, Gizi, és várja haza férjét a horgászatból, miközben úgy tesz, mint aki ismeri a betűket. Egyik nagyon kedvelt színes hetilapunkat nézegeti, csak azt nem érti, hogy miért nyomtatták az egész újságot véletlenül fejjel lefelé. Pont ezen elmélkedik, amikor az előszobából neszt hall. Megjött férje, Béla.)

Béla: Szervusz anyukám! Már alig vártam, hogy hazaérkezzek és láthassalak.
Gizi: Gondolom!
Béla: Most miért beszélsz így? Tudod jól, hogy minden nélküled eltöltött óra egy végtelenség a számomra.
Gizi: Beszélni, azt tudsz. De milyen volt kint a vízparton?
Béla: Csodálatos. A kellemes, tiszta vízparti levegő úgy megfogott, hogy mindenek előtt szundikáltam egy jót.
Gizi: A fene a pofádat, Béla. Én itthon kecsölök, idegeskedek ezzel a féleszű bejárónővel meg az inassal, míg te a vízparton szunyókálsz. Hát hol itt az igazság?
Béla: Kedvesem, tudod jól, hogy nekem erre szükségem van. Az egész heti stressz után ez az egyetlen, ami kikapcsol.
Gizi: És amikor felébredtél?
Béla: Akkor előkészítettem a horgászkészségemet, felkészülve a nagy fogás reményére.
Gizi: Kíváncsi lennék én erre a horgászatra...
Béla: Azt elhiszem, de tudod, nem nőknek való elfoglaltság ez...
Gizi: És fogtál valamit, Béla?
Béla: Képzeld el, olyan szerencsém volt, hogy a horgomra akadt egy félméteres hal.
Gizi: És mekkora volt a mellbősége? Már csak azért kérdem, mert ott van az arcodon egy rúzsfolt.
Béla: De szívecském! Az úgy történt, hogy amikor kifogtam ezt a nagy halat, akkor pont arra jött egy asszonyka, és megkért, hogy adjam már neki, mert még soha az életében nem látott ekkorát. Az én röntgenszemem egyből látta, hogy ez egy gusztustalan, kövér húsú hal, ezért neki adtam. Úgy megörült, hogy mire észbe kaptam, adott egy puszit. Biztos az látszik.
Gizi: Ez aztán a lovagiasság! De mondd csak Géza, mivel fogtad ezt a nagy halat, ugyanis az egész felszerelésed itthon maradt a garázsban...