Fel foglak jelenteni!
Tragikomédia sok felvonásban

Az elsötétített nézőtérről és a színpadról is halk, majd hangosabb morajok törnek fel. Senki nem tudja, hogy ki kivel van, és mi után mi következik. Az egész mindenség egy nagy káosz. A nézők várnak valami kézzelfogható magyarázatot, de ehelyett egy érces hang szólal meg, aki mint később kiderül - narrátor:
- Hölgyeim és Uraim! Aggodalomra semmi ok, kérem, őrizzék meg nyugalmukat és emberi mivoltukat. Nincs semmi gond, csupán jelenleg Magyarországon így néz ki egy felkészülés az országgyűlési képviselő-választásra. A székek alá elhelyezett kosárkából akkor dobhatnak a színpadra rothadt paradicsomot, amikor csak akarnak. Kezdődjön hát a hatpárti egyeztetés - függöny fel. (Ebben a pillanatban fényár önti el a színpadot, ahol az arcokra már rá van írva a hangulat)
I. pártelnök: Nem biztos, hogy én ezzel a jellemtelen disznóval koalícióra akarok lépni. Az elmúlt ciklusban is megbeszéltünk egy csomó mindent, erre mit csinált? Elkezdte megtömni a saját éléskamráját. Azt mondta, hogy addig nem hajlandó a közért tenni, amíg a saját megélhetését nem látja biztonságban.
II. pártelnök: Ki beszél? Nem tudom ki játszott át minden jelentősebb gyárat és üzemet a családja számára?
III. pártelnök: Elnézést elnök úr, de az én voltam. A II. sz. pártelnök úr egy gyárat és üzemet sem játszott a családja kezére. Volt annyira becsületes, hogy ő legalább kft.-t alapított, és oda utalt mindent.
IV. pártelnök: Mocskos a világ, uraim! Látják, ránk semmi ilyet nem lehet elmondani!
II. pártelnök: Csodálkozik ezen, amikor nem is engedtük magukat a tűz közelébe? Mire mi feleszméltünk volna, addigra maguk még tán az országot is idegen kézre juttatják pár dollárért. Természetesen a közösbe, mert a többi egy elkülönített svájci bankszámlára ment volna az önök nevére.
IV. pártelnök: Tiltakozom! Fel foglak jelenteni, te mocsok!
III. pártelnök: Már megint? A hónapban ez lesz a negyvenkettedik feljelentése az elnök úrnak. Pedig ebből egy csomó csak rágalom, mert senki nem mondta a feleségére, hogy büdös kurva, mert igenis jól öltözködik a nagyságos asszony, és a múltkor is olyan kedves volt hozzám. Akarom mondani az egész frakcióhoz.
VI. pártelnök: Elnézést! Mi nem akarunk beleszólni az ország vezetésébe, csak egy kisebb összeget szavazzanak meg nekünk az urak, amiből újabb négy évig el tudunk vegetálni...
I. pártelnök: Tényleg uraim! Mi itt vitázunk, osztogatjuk a nagy pénzeket! De az ország ügyeivel foglalkozik egyáltalán valaki? Az országházban ki maradt?
II. pártelnök: Hát ki maradt volna? Jolánka, a takarítónő tartja a frontot. Az ő pénzügyeivel nem kell foglalkozni, mert neki most emeltük a fizetését negyvenezerről ötvenezerre. Dolgozzon meg érte...
(függöny össze - a paradicsomok miatt, majd nagy taps - a takarítónőnek!)