A siker titka
Szappanopera
I. rész

(A rendező darabválasztása kitűnően sikerült, a dramaturg túl sok mondanivalót nem juttat el a közönséghez, az irodalmi értékéről nem is beszélve. A jó darabhoz kell egy gazdag család, egy szolgáló, aki mindent tud, egy szegény rokonlány, akit befogad a család, egy gonosz család barátja, na és legalább 3-5 köbméter műkönny. A színpad egy gazdag család nappalijának van berendezve. Amikor a függöny felmegy, éppen mindenki sír.)
Don Alvarez (szeméből ömlik a könny): - Miért kellett ilyen fiatalon meghalnod, Száncsó? Soha nem törődtél senkivel. Neked már mindegy, de mi itt tovább szenvedünk!
Don Alvarez lánya, Monyó: (szintén sírva) - Édesapám, egészen biztos, hogy Száncsó meghalt? Nem csak alszik egy kicsit?
Don Alvarez (erősen zokogva): - Biztos! Sajnos innen már nincs neki visszaút!
Don Alvarez lánya, Monyó (még jobban zokogva): - Ne mondjon ilyet édesapám, hogy innen már nincs visszaút. Hiszen ön tudja a legjobban, hogy a temetőbe vezető út tőlünk visszafelé van.
Don Alvarez (nagyon-nagyon zokogva): - Igazad van kislányom, Donna Monyó, de ennek így kellett történnie. Kiderült, hogy annak idején, amikor még az én apám, szinyor Don Alvarez Fernandó olyan kisgyermek volt, mint amilyen te voltál egyéves korodban, akkor a Száncsó üknagyapja, Don Dunyha de Száncsó elvette a te nagyapád kedvenc játszó cumiját, és szopott rajta tizenkettőt.
Don Alvarez lánya, Monyó (fojtó síró hangon): - Ez nem lehet igaz, édesapám. Mondja azt, hogy ez nem igaz. Egy Don Dunyha de Szancsó ükapja csak úgy nem szophatott tizenkettőt az én szeretett nagyapám, szinyor Don Alvarez Fernandó játszó cumiján. Hogy fogok ezek után az emberek szemébe nézni?
Don Alvarez (már csak egy kicsit sír): - Sehogy, kislányom! Végre meg kell tudnod, hogy vak vagy!
Don Alvarez lánya, Monyó (aki olyan sírásba kezd, hogy a tűzoltóknak ki kellett jönni szippantani): - Akkor mindeddig csak hazudtatok nekem? Szóval nem is az Elektromos Művek miatt kellett állandóan lekapcsolva tartani a villanyt, hanem vak vagyok?
Don Alvarez (aki már nem nagyon sír): - Igen, kislányom! Semmi különbség nincs közted, meg egy vaktöltény között!
(Ekkor lép színpadra Bercsó Borcsó, Száncsó unokahúga, aki gonosz.)
Bercsó Borcsó: - Mit bőg itt mindenki? Végre megtudtátok, hogy Monyó vak? Mit számít az mindazok mellett, hogy csúnya is, meg paralízises is. Hát ezzel meg mi lett? - mutat rá Száncsóra.
Don Alvarez: - Meghalt! Tizenkét apró piros lyuk van a homlokán. Valószínűleg megmérgezték.
Bercsó Borcsó: - Ja, amiért annak idején az üknagyapja tizenkettőt szopott a Monyó dédnagyapja cumiján? Meg is érdemelte, akárki is tette vele.
Don Alvarez lánya, Monyó: - Nem tudjuk ki tehette...
Don Alvarez: - Csak te nem tudod, lányom, mert vak vagy. Én tettem és mindjárt sírok...
Don Alvarez lánya, Monyó: - Most mi lesz, édesapám?
Don Alvarez: - Tudja a tályog! Vagyis megtudhatjuk a következő részben...
Folytatjuk!!! Egyszer. :-)