Ha egy buli beindul...
Tragikomédia két felvonásban

(A színpadon egy hatalmas kerti-parti van kialakulóban, ahová csak úgy ömlenek a meghívott előkelőségek. A nézőtéri bejáratnál mindenki pezsgőt kap, hogy kellően bele tudja magát élni a színpadon történtekbe. Miközben megtelt a nézőtér, a reflektorok fényei is kihunytak, és csak a sejtelmes félhomály az úr. A zenekar épp egy argentin tangót fejezett be, de már nincs ideje új számra rázendíteni, mert a házigazda csendet parancsol.)
Házigazda: Tisztelt hölgyek, urak! Azt hiszem, nem kell bővebben ecsetelnem, hogy miért is vagyunk most itten. Már hős elődeink is megmondták, hogy összefogással a világon bármit el lehet érni. Ha valaki mégis hitetlen lenne, akkor csak nézzen szét, vagy gondoljon a takarékbetétkönyvének tartalmára. Na? Rosszat mondtam? Most emelem poharam arra a következő egymilliárdra, amit a közeljövőben sikerül ismét bekasszíroznunk. Láthatják, ha egy buli beindul...
Vendég I.: Ha lehet, én is szólnék pár keresetlen szót... Kedves Béla bátyám! Mink mostan itten azért vagyunk ilyen szépen egyben, hogy a te lángelmédet ünnepeljük, mert ha te nem vagy, hát bizony mink sem állnánk egzisztálisan ilyen kedvezően - mán csak hogy szépen fejezze ki maga. Nem véletlenül mondtad az elején, hogy aki kimarad, az lemarad, de valójában így is van. Ha mink annak idején az elején csak egy cseppet is kételkedünk benned, akkor mostan életszínvonalilag egy réteggel lennebb vagyunk. De szerencsére itten vagy te nékünk, és mink tátott szájjal lessük minden parancsodat. Hát, röviden csak ennyit akartam mondani néktek. Akkor emelem poharam Béla bátyámra, vagyis a szájamra... Szóval ilyen az, ha egy buli beindul...
Házigazda: Jól van fiam, azért én sem vagyok Isten, bár már nem sok választ el... ha-ha-ha. Na, tessék szórakozni, enni, inni, hiszen most annak vagyon itt az ideje.
Vendég II.: Ha... én is... szólhatnék... egy rövidet...
Házigazda: Tessék csak Gizike! De miért van így megilletődve?
Vendég II.: Tudja, Béla, én nagyon örülök annak, amit elértünk így közösen, de nekem van egy kis lelkiismeret-furdalásom. Nem lesz ebből baj? Nem fognak bennünket ezért felelősségre vonni?
Házigazda: Ne butáskodjon már Gizike! Pont magácska tudja a legjobban, hogy mindenkit a markomban tartok. Addig, amíg a pénz beszél, addig a kutyák csak ugatnak.
Vendég II.: Hát jó, de én csak jót akartam...
Vendég III.: Elnézést! Lehet, hogy én már egy kicsit többet ittam a kelleténél, de maga Gizike egy buta liba. Inkább igyon valamit, az legalább meglátszik agán, nem úgy, mint a gyors- és gépíró iskola. Hallotta! Ha egy buli egyszer beindul...
(Az első felvonást innentől kezdve az evészet, ivászat, trágár beszéd és a meghívott konzumlányokkal való foglalkozás töltötte ki. Szünet után hangos sziréna veri fel a nézőtéri csendet.)
Rendőr I.: Ez aztán a nagy fogás. Itt az egész csipet-csapat.
Rendőr II.: Van egyáltalán ennyi bilincs nálunk?
Házigazda: Mi ez uraim? Miért zavarták meg a kerti partink nyugalmát?
Rendőrnő: Csend! Majd mi tudjuk, miért vagyunk itt. Kezeket az asztalra, és szökésre még csak gondolni sem merjenek.
Vendég I.: Elnézést, de annyit szeretnék csak mondani, hogy az egészet ez a vén maffiózó tervelte ki. Mi csak áldozatok vagyunk.
Vendég II.: Fogalmunk sincs, hogy mit csinált, és honnan van ennyi pénze. Bennünket csak be akart húzni a csőbe...
(Ekkor elindult a zene és a rendőrök, rendőrnők vad vetkőzésbe csaptak át. Hát persze, hogy egy rendőr -csippendél- csapatról van szó - a kulturális műsor részeként.)
Házigazda: Uraim, csak az őszinte véleményükre voltam kíváncsi. Azért a poharaikból még hörpöljék ki az ottmaradt italt. Én, és akik kitartottak mellettem, még tovább szórakozunk. Mert tudják? Ha egy buli beindul? De ezúttal már maguk nélkül...
(függöny össze, nagy taps...)