Chontos-Bachk-Ilijász
Esmeralda visszatér
Komédia egy felvonásban

(A színházterembe belépve mindjárt egy brazil-mexikói-argentin nappaliban érezheti magát a kedves vendég. Az asztal roskadásig megrakva mindenféle déligyümölccsel: szederrel, földieperrel, sóskával, és még lehetne sorolni. Az öreg nevelőnő a kályha mellett ül, és csendesen varrogat. Ekkor lép színre Esmeralda, aki tapogatózva keresi a kedvenc székét, miközben lever valamit, ami el is törik
Esmeralda: Mi volt ez a csörömpölés, Donna Pirannya?
Donna Pirannya: Semmi, kicsi Eszmeralda, csak levertél egy négyszáz éves vázát.
Esmeralda: Jaj, most is milyen szerencsém van. Azt hittem, hogy édesanyám új ólomkristály utánzat vázáját törtem el, amit most kapott édesapámtól Margit-napra. Tényleg, Donna Pirannya! Édesapám miért vett édesanyámnak Margit-napra valódi ólomkristály utánzat vázát, amikor édesanyám nem is Margit?
Donna Pirannya: Azért kicsi Esmeralda, mert édesapád egy ünnepet sem hagyna ki, hogy ne vegyen valamit édesanyádnak. És a Margit név is valakinek ünnep...
Esmeralda: Jaj, egy nagy kő esett le a szívemről, Donna Pirannya. Már azt hittem, hogy édesapám azt a vázát hozta haza édesanyámnak, amit egyébként Margitnak, a szeretőjének vett, csak az lehet, nem fogadta el, mert ólomkristály utánzat. De szeretném látni Donna Pirannya, hogy milyen csiszolás van rajta!
Donna Pirannya: Akkor miért nem nézi meg Esmeralda kisasszony?
Esmeralda: Azért Donna Pirannya, mert vak vagyok, és nem látom.
Donna Pirannya: De kisasszony! Hát nem emlékszik rá, hogy Ön a százhetvenkilencedik rész óta ismét lát? Nem kell már behunyt szemmel járnia.
Esmeralda: Akkor most tulajdonképpen árulja már el nekem valaki, hogy hányadik résznél is járunk?
Donna Pirannya: Nem emlékszik kisasszonyka, hogy a négyszázötvenedik résznél pezsgőt bontottunk, és akkor ott ön úgy benyomott, hogy öröm volt hazahúzni? Alig tudtam kimosni a ruháját, úgy össze-visszahányta. A rendezőt elhajtotta a manóba, a mecénást egész idő alatt fogdosta, és véletlenül a húszszemélyes porcelán leveses fazékba pisilt? Nem mondom, nagy show-t csinált!
Esmeralda: Akkor most szégyellnem kéne magam, Donna Pirannya?
Donna Pirannya: Ezekért még nem kellene magát szégyellnie, de amit ezek után tett??? Lejtett az asztal tetején egy olyan sztrippet, hogy még a profik is tapsoltak, utána meg járt bugyipénzt szedni. Aki tíz dollárnál kevesebbet adott, azt egyszerűen leparasztozta. Ez már egy kicsit durva volt. Még a belügyminiszter úr is csodálkozott, hogy tudott így le, akarom mondani, kivetkőzni magából.
Esmeralda: Donna Pirannya! Én akkor most világgá megyek.
Donna Pirannya: Akkor nincs mese, nekem is mennem kell, mert én vagyok az ön nevelőnője - bár a bokám se kívánja már ebben a korban a világgá menést.
Esmeralda: Szép öntől Donna Pirannya! Milyen jól fogunk így ketten mutatni egymás mellett...
Donna Pirannya: Jól bizony... Látja kisasszonyka, milyen jó lenne, ha ön még mindig vak volna, és én is közben megvakulnék.
Esmealda: Miért, Donna Pirannya?
Donna Pirannya: Mert akkor vak vezetne világtalant...
(függöny össze, nagy taps)