Hárman a pártban
Szociwalista-rewalista dráma egy felvonásban

(A színpad első ránézésre úgy néz ki, mint egy tanácskozóterem, és a dolog pikantériája az, hogy második ránézésre is úgy néz ki. A szobában három nagyon okos és fontosnak látszó ember, de ha a narrátor nem mondja, akkor ezt senki nem veszi észre. Valamin nagyon erősen vitatkoznak, de a nézők csak akkor kapcsolódnak be az eseménybe, amikor elcsattan az első pofon. Szereplők: első fontos ember EFE, második fontos ember MFE, harmadik fontos ember HFE)
EFE: Uraim! Eddig leereszkedtem a pórnéphez, vagyis Önökhöz, de ezután olyan kemény leszek, mint a beton. Amelykőjük ellenszegülni mer, azt úgy kirúgom a pártból, hogy na!
MFE: Ne olyan hevesen, kolléga! Elvégre én vagyok jelenleg a párt legmagasabb beosztású tagja. Vagy netán rosszul emlékeznék?
HFE: Nem az emlékezéssel van baj, hanem a csúszópénzekkel. Azt mondtátok, hogy engem is bevesztek a buliba, miközben úgy kihagytatok, hogy öröm nézni.
EFE: Megkérem a tisztelt párttag urat, hogy ilyen fontos megbeszélésen mellőzze a tegező formát, de mintha ezt egyszer, vagy többször már említettem volna.
HFE: Most meg mi a fenére vagy úgy odáig magaddal? Az egyik lábaddal vagy már csak párttag, mert a másikkal a fejedet követelőket rugdosod.
EFE: Ezt kikérem magamnak! A tagságom még most is a támogatásával biztat.
HFE: Az a négy ember, akit még nem rúgtál ki? Akarom mondani: nem rúgott még ki maga.
MFE: Hagyjuk már ezt a vén kecskét, és ne hátra, hanem előre tekintgessünk. Neki itt már úgyis csak múltja van. Vagy netán rosszul látom a dolgokat?
EFE: Egy párton kívüli sehogy sem láthatja a dolgokat.
MFE: Ezt most hogy érted? Akarom mondani: hogy érti a tisztelt úr?
EFE: Úgy, hogy ki vagy rúgva!
HFE: Nekem lenne egy építő jellegű javaslatom. Legalább ezeket a kirúgásos dolgokat közösen kellene megbeszélnünk, vagy nem?
EFE: Maga a száját csak akkor használja, ha nagyon fontos. És enni is csak otthon, nem a párt pénzén...
HFE: De sajnálja valaki a közpénzt. Mi van? Nem lesz kész a bungaló?
EFE: Köze?
MFE: Nem beszélhetnénk úgy egymással, mint két, akarom mondani három ember?
EFE: Rajtam kívül én nem látok embert a teremben...
Közben megérkezik a futár egy levéllel, amit majd szétcibál a három fontos ember. Lassan tagoltan olvasni kezdik: Kérem, hogy a pótlólag odaítélt tízmilliárd forint sorsáról mielőbb tájékoztatni szíveskedjenek bennünket...
EFE: Gyerekek! Pusziljuk meg egymást és nézzük meg, hogy melyikünknek mennyi jut, hiszen tudjuk: Ha pénz van, minden van...
(Függöny össze, a taps helyett hosszú füttyszó.)