Áll a bál
Komédia egy felvonásban

(A színpadon legalább ezer embernek látszó tárgy várja, hogy személyes megjelenésével leereszkedjen közéjük Ő, a rettenthetetlen, a megingathatatlan. Rossz nyelvek azt beszélik, hogy a jó Isten az Ő égi helytartója. Talán ezért, vagy másért nem is nagyon mernek piszkálódni vele, bár az utóbbi időben mintha lazulna ez a hurok. Ebben a pillanatban felmegy a függöny, és a konferenciateremben néma csönd árad szét. Most érkezik...)

Talpnyaló I.: Már azt hittük, Béni bátyám, hogy nem is jössz el. Megint kezdtünk gyanakodni ezekre az utcaszéli, minden hájjal megkent pacalárusokra.
Béni bátyám: Köszönöm, fiam, de ne csókolgasd már annyira a kezem. Egyébként is most csak négy adagot ettem, így tudod jól, hogy semmi gond nem lehet.
Talpnyaló II.: Béni bátyám! A népek már nagyon zúgolódnak. Mit tegyünk? Nem lesz ennek rossz vége?
Béni bátyám: Ne légy már olyan beszari! Tudod jól, hogy mit tesz a személyes varázsom.
Ellenzéki I.: Öreg, nagyon a végét járja a hatalom! Nem kéne emelt fővel távozni?
Béni bátyám: Gyerekek! Tényleg hangokat hallottam, vagy csak a bolha köhögött...
Ellenzéki II.: Az köhög, aki a végén köhög!
Béni bátyám: Ezt mondom én is, de döntsön a nép. Ki is megyek közéjük...
(A tömeg, miután megjelent Béni bátyám, erős, véget nem érő füttykoncertbe kezd, de az erősítő hangosabb, elnyomja a zsinatot...)
Béni bátyám: Megkérem a kommunista bérenceket, akik véletlenül rossz helyre jöttek, hogy a békés ünnepségünket ne zavarják meg, hiszen a tömeg ünnepelni akar. Engem!
Hang I.: Mi a tömeg vagyunk, és nem akarunk téged ünnepelni...
Hang II.: Mi normális vezért akarunk, és nem Ali babát meg a negyven rablót!
Béni bátyám: Ezt nem értem. Akkor én jöttem volna rossz helyre?
Hang III.: Nem a helyjel van baj, hanem veled!
Béni bátyám: Nem érdekel ez a provokatív duma. Akkor is tudjátok meg, hogy a vezér én vagyok. De úgy is mondhatnám, hogy az Állam én vagyok!
Talpnyaló I.: Igazad van, Béni bátyám! Ki tud rajtad kívül annyi pénzt szétosztani a híveid között? Senki! Mi melletted állunk - az utolsó forintig...
Béni bátyám: Vannak még rendes emberek... Akkor is azt mondom, hogy az Állam én vagyok!
Hang I.: Most már be lehetne fogni a szádat, mert szétütöm az orcád, te ganéj...
Béni bátyám: Nem érdekelsz! Az Állam akkor is én vagyok!
(És a tömeg elindult Béni bátyám felé, aki folyamatosan azt ordította, hogy az Állam én vagyok. Egyszer valaki túl közel merészkedett hozzá.)
Béni bátyám: ...A vezér én vagyok. ...Az Állam én vagyok ...Az Állam én vagyok... Jaj, segítség!!! Az Állam eltörött...
(Függöny össze, a nézőtérről nagy taps és nagy ováció árad, ilyen sikere rég volt már színházi előadásnak ezen a színpadon...)