Pirított napraforgómag (bográcsban)


I. sz. elkészítési mód
A nyers napraforgót fújjuk ki - a szedés és kibontás során a szemek közé került piszkot így szokták eltávolítani -, majd helyezzük egy 10 literes üres és száraz bográcsba. Közben, amíg állni hagyjuk, rakjuk meg a tüzet, majd amikor már parázslik, helyezzük rá a bográcstartóra a bográcsot. Folytonos kevergetés mellett óvatosan megpirítjuk. Ha kész, melegen zacskózzuk, vagy egyből fogyasztjuk - teleköpködve vele az udvart!



Pirított napraforgómag (bográcsban)


II. sz. elkészítési mód
Az elejét külön nem írnánk le, mert ugyanúgy kell csinálni, mint az előzőt, csak a kellő pirulás után nem szabad levenni a tűzről. Sőt! Még egy adag fát kell a bogrács alá rakni, és hagyni, hogy a napraforgómag szinte már füstöljön, és korom fekete legyen. Nem kell csodálkozni, ezt tényleg így kell csinálni, csak ezt már nem szabad spontán elfogyasztani. Hogy mikor szabad? Csak akkor, amikor az embernek hasmenése van. A legolcsóbb, legfinomabb, legpraktikusabb aktív szén.


Pirítatlan napraforgómag (bográcsban)


III. sz. elkészítési mód
Az előzőekhez hasonlóan a művelet addig megegyezik, míg a napraforgómagot a bográcsba rakjuk, de ez alá nem kell tüzet gyújtani, hanem bele kell rakni egy másik hasonló nagyságú bográcsot, és jó nehéz kővel meg kell pakolni. Ha eléggé türelmesek vagyunk, akkor rájövünk, hogy így készül a sajtolt napraforgóolaj.