Virág Attila honlapja

Aki még nem ismerne annak elmondom, hogy Virág Attila vok. 1989. január 28-án születtem Lajosmizsén, az akkor még működő szülészeten, melyet azóta bezártak. Ez is mutatja Lajosmizse töretlen "fejlődését". Édesanyám Krasnyánszki Katalin és édesapám Virág Attila (pont ugyanúgy hívják, mint engem, na szerintem ez már nem véletlen), büszkén iratott be a helyi állami finanszírozású ovódába, ahol katica csoportos lettem, a jelem pedig szamóca volt. Hogy is mondjam, elég érdekes éveket töltöttem itt, egyszer pl. be kellett csukni a szemünket 10 mp-re, én meg elaludtam. De volt, hogy egy sorakozónál, az ovónéniknek tiszteletemet erősen kifejezve bepisiltem :-). Ezután már jöttek az agresszív megpróbáltatások, vagyis az általános suli, melyet egészen jól kezdtem, majd lelkesedésem magas színvonala lecsúszott a csúszdán, de megragadt egy átlagos (hármas, négyes) szinten.

Persze, hogy jóhogy, itt is voltak igen-igen muris sztorik... Hát persze, hogy megosztom ezeket veletek, nehogy azt gondoljátok megmenekülhettek előlem. Az első k...a jó eset, amikor, az egyik osztálytársam (dudu alias Kis Sándor Norbert) csukáját egy kicsit megöntöztük ragasztóval, ami nem jött be sem az o.főnöknek, sem dudunak. Dudu egyébként egy vörös hajú "ember", akit nem szerettünk akkor még, de azóta megbarátkoztunk a gondolattal, hogy vannak igen buta, csúnya, gyökös agyú egyedek a földön (egyébként nagyon jófej).

Ezután évről-évre becsúszott egy-egy szaktanári, meg osztályfőnöki. Ezek nem mindig az általam elkövetett gaztettek miatt kerültek beírásra az ellenörzőmbe, hanem a tanárok nem mindig szerettek. Volt egy 'teacher' aki nem szeretett, na szóval amúgy ő nem volt túl öreg, csak a fatert is tanította, de már akkor is túl volt az ötödik X-en. Elmondom az ő becenevét, bocs leírom: "bokszi". Na ez már mindent elárul harcias természetéről. Egyszer évvégén güriztem a négyesért és egy órán amikor bejött (pont amikor hetes voltam), mutattam néhány dolgot az ujjaimmal a háta mögött mire ő eléggé gyorsan korát meghazudtólva hátrapillantott és látott egy két ezt, na meg azt. Érdekes módon nem adott szaktanárit, de azt a 4-est nem adta meg.

Na meg, persze az se volt gyenge, hogy szétszedtünk egy padot, úgy, hogy minden nap, kicsavartunk egy csavart és a tanár nem jött rá, hogy mi voltunk. A pad pedig nagyon feelinges volt, főleg mikor már csak 2-3 csavar tartotta, de mi mégis mondig odaültünk, mert azon nagyon jól lehetett "hintázni". A csavarozásért ezúton is tiszteletemet fejezem ki Szél Pálnak, Lajosmizse simsonos (most már inkább trabantos) vagányának.

Az egyik legjobb barátom Ethleib Ádám lett (beceneve: "boci"), aki a padtársam is volt néhány órán és jól elmúlattuk azt a sok időt. Volt egykét nagyon karaj beszólása pl.: "Nem vagy te egy kicsit kabbe a faszom?". Nyolcadikban amikor ügyeletesek lettünk, ő volt a társam. Na az még nagyon buli (már mint az ügyeletesség), volt. Az a jó benne, hogy megszívatod a kicsiket, eljátszod a kemény fiút és közben még a csajokat is nézhetted.

Na meg egyszer töri órán egy fingást imitáltam, de csak a kezemmel a tanár meg azt hitte, hogy komoly és beírt az ellenörzőmbe: "Attilát illemtelen viselkedéséért szaktanári figyelmeztetésbem részesítem.". Ahogy telt, múlt az idő a szüleim egyre jobban megszokták a szaktanárikat, így amikor nyolcadik évvégén megkaptam az utolsómat, már csak gratuláltak. Ez úgy volt, hogy én láttam egy filmet, már nemtudom mit, de ezt énekelték benne: George, George, George in the jungle. Ez egy dzsungelos film, na de a lényeg, hogy egyszer az uccsó óra után ezt üvöltöttem, a rajztanárom meg pont meghallotta, de nem tetszett neki.

Ja, meg olyan is volt, hogy kabátosszekrénybe raktuk a kabátainkat. Órák után meg mint a hülyék, derbiket rendeztünk, hogy ki ér előbb oda, így jópár embert eltapostunk, nameg felkentünk a falra. Az osztály leghülyébbje, de csakis pozitív értelemben, cake (Takács Miksa) volt, aki szerintem egy-két tanár idegrendszerét meggyengítette. Egyszer pl. az ofőnket, László Ildikót "támadta", aki elment az óráról. Egyébként minden tiszteletem a volt ofőnknek, jól tanított és jó fej volt. Egyébként magyar tanár. Az irodalmat egészen vágtam, de szavalni nem tudtam úgy, mint kortársam Lengyel Gábor (kréjzi), aki nagyon érdekesen, de egészen jól verselt. A nyelvtan már neccesebb téma, a helyesírásom inkább helytelenírás, na de ez van.

Kedvenc tanáraim közé tartozott, Gazsi Katalin, aki egyszer egy dogámra 3-ast adott, de a pontszám alapján, az már simán 4-es lett volna. Ezért én szóltam is, de ő felháborodott, hogy mit képzelek én, hogy kioktatom őt, és nem adta meg a négyest. Ezt kivéve semmi bajom nem volt vele, nagyon bírtam a poénjait.

vissza