Boros István irodalmi oldala

Bezárt vasútvonal valahol Magyarországon... (Vértesacsa állomás)

Elhagyott Vasútvonalak

Tavaly nyáron Kaposvárra kellett utaznom gépjármûvel. A fõút mellett vasútvonal húzódott, de ma már csak a nyomvonala van meg. Itt-ott néhol betonaljak jelzik, hogy itt valamikor vasútí közlekedés volt.

A sors fintora, hogy a vasútvonallal párhuzamosan fõút épült, jó, hogy ez a vonal bezárásra került. Elértük a Dunát fõúti hídon áthaladva van egy másik, a régi vasúti és közúti híd, ott árválkodott az új híd mellett és még a „bakter" bódé is megvan. Az enyészeté lett, néhol már a rozsda is felütötte a fejét. Utóiratként, ha minden foútvonalat a vasút mellé párhuzamosan építettek volna, a fent írtak szerint nagyrész vasútvonal felszámolásra kerülne.

A Monarchia idején az akkori közlekedési miniszter javasolta, hogy a vasút központja ne Bécs legyen, hanem Budapest. Javaslata nagy vitákat eredményezett, de végül elfogadták és a magyar fõvárosból kiindulva pókhálószerûen épült ki a vasútvonal. Közben jött Trianon, majd a II. Világháború és több ezer km vasúti pálya került hadizsákmányként idegen hatalom kezébe. Az elsõ rendszerváltási kormány közlekedési minisztere csak a fövonalakat akarta meghagyni, a mi vonalunk is bezárásra került volna. Bizony, még én is gyûjtöttem ötlapnyi aláírást a felháborodott utasokkal és a nagyszámú tiltakozó miatt végül elálltak a szándékuktól.

1985-ben, mikor építkeztem, Csemõ község TÜZÉP-telepén vettem meg a tetõanyagot, nagy nehézségek árán, mert a fenyöáru és a cserép hiánycikk volt. A telep vezetõje megtudta, hogy a vasútnál dolgozom és feltette a kérdést: „Hogyan lehetne a Cegléd-Csemõ-Hanháza vasútvonalat visszaállítani". Az érintett faluk megkérdezése nélkül szüntették meg a vasútvonalat és a TÜZÉP-árut Ceglédrõl kell beszállítani, ami az árunál az árban magasan jelentkezett. Válaszom az volt, hogy aláírási gyûjtést kell szervezni az illetékes faluk bevonásával, és ha összejött a megfelelõ számú aláírás, be kell nyújtani a volt üzemeltetõnek. Ez meg is történt, de sajnos nem történt semmi.

Sátoraljaújhelyen jártam mezõgazdasági szakközép-iskolába és Sárospatak - Széphalom között volt a bodrogközi keskenynyomtávú vonal. A város szívében a járda mellett ment a vonat, mikor jött a „masiniszta", nem kímélte a vonat kürtjét, hogy vigyázzunk, vonat érkezik. Sokszor utaztam Sárospatakra, a Rákóczi vár gyönyörû kertjében kapcsolódtam ki. Mivel a vonat ritkán járt, meg is tanultam a leckét, majd visszautaztam a kollégiumba. Ez a vonal is megszûnésre lett ítélve, de hála a kitartásnak, ha nem is eredeti állapotában, de meg lett építve újra.
A mai kormány 14 vasútvonalon szüntette meg a vasúti közlekedést annak kihasználatlansága végett. Még mindig „górcsö" alá van véve több vonal, reméljük, a miénk nem kerül ilyen sorsra. „Nem engedjük!" Bizony a sajtóból értesültünk, hogy visznek mindent, ami „fogható". Szétszedik a bezárt vasutakat. Európában és világon a vasút reneszánszát éli, mint már írtam is, ahelyett hogy fejlesztenék, bezárják azokat. Igaz, hogy utak építésére is szükség van, de a vasút Magyarországon az állam „mostoha gyermeke". A vonalak megszüntetése hibás döntés, ezzel falukat zárunk el a külvilágtól.

Boros István
(Forrás: Táborfalvai Mozaik)

Kommentár:
Kollégánk írása nagyon igaz, sajnálatos, hogy olyan emberek hozzák ezeket a döntéseket, akik szerint "a békákat nem kell megkérdezni arról, hogy lecsapolhatják-e a mocsarat" (Kóka), valamint hogy "a kóbor kutyákat össze kell fogdosni és sintértelepre zárni" (Gyurcsány). Kérdés, hol a sintértelep, hiszen tudtunkkal Recsk, Sajóbábony és Hortobágy már nem "üzemel". Vagy újra meg kívánják nyitni (számunkra), csak még nem tudunk róla ? Kóka számára - onnan fentrõl, abból a magasságból, ahol a helikopter száll - nem látszanak a problémák. Pedig azok bizony itt lent vannak. Pl. a Fülöpszállás-Kecskemét vasútvonalon történõ személyszállítási szünetelés elrendelése a vasút mellett lakó idõs, beteg emberek külvilágtól való elzárását eredményezte, hiszen az említett vasútvonal vonatait"helyettesítõ" busz sem Uzovicstzelepre, sem Agárditelepre nem megy be, aztán ha valaki pl. Helvéciáról Ballószögre akar utazni, vonattal 1 megállót ment, most Helvéciáról be kell utaznia Kecskemétre, megvárni a Ballószögi buszt, átszállni rá, és - így dupla költséggel - eljut céljához. Véleményünk szerint a vasútvonal bezárás közszolgáltatási bûncselekmény, mivel az állampolgárokat helyváltoztatásukban akadályozza, alkotmányos jogukat sérti. Kóka azon kijelentése, hogy "nem lehet az adófizetõk pénzébõl a veszteséges vasúti közlekedést finanszírozni", úgy hülyeség, ahogy van. A világ összes vasútján finanszírozza az adott állam a személyszállítást, és nem zárnak be csak azért vasútvonalakat, mert oda kell etnni a pénzt az üzemeltetéshez. Egy vasutat nem lehet gazdaságossági alapon mûködtatni, mert ez közszolgáltatás, mint ahogy az óvodákat vagy bölcsõdéket sem. Elfogadhatatlan az is, hogy a liberálbolsevik kormány vezetõi, akik szétlopták az állam vagyonát, és analfabéta gazdálkodási képességeikkel immár csõdbe vitték az országot, ahelyett, hogy munkahelyeket teremtenének, közel 70 vasúti mellékvonal felszámolásával újabb vasutasok ezreinek a munkahelyét szüntetnék meg. Nem, nem, soha ! Ezt nem hagyjuk ! Ennek a népirtásra berendezkedett (lásd: pl. kórházbezásárok) hazug, népnyomorító kormánynak takarodnia kell, és örökre el kell tûnnie a történelem süllyesztõjében.
(a szerk.)

A NYUGATI VIIÁG VASÚTJA ÉS A MÁV

A cikk elején azzal kezdeném, hogy a nyugati világban hatalmas összeget költenek a Kormányok vasútfejlesztésre. Vegyük példának a Francia Vasutat (SNCF). Világcsúcsot döntöttek a sebességgel az új fejlesztésu TGV vonattal, amely puskagolyó gyorsasággal száguld a korszerû pályán és ezzel 587,4 km/h sebességgel. (Csak összehasonlításképpen a Boeing 747-es repülõgép 800 km/h körüli sebességgel repül.)
Mint már írtam, a MÁV ZRt. tesztelte a Budapest Nyugati - Szeged fõvonalán az emeletes Bombardier vonatot. A kíváncsi utasok felszálltak a vonatra, hogy megismerkedjenek az új, tetszetõs vonattal, minden extrával felszerelve az ember úgy érzi, mintha repülõn ülne. Nyáron a 35 °C melegben mikroklíma gondoskodik arról, hogy a melegben is hûs vagonokban utazzunk. Nagy sikert aratott a vonat, a következõkben lehet, hogy forgalmas fõvonalon fogja ezt a csúcstechnológiát alkalmazni. Az Intercity Rapid vonatokon is van klímaberendezés és a helyjegy árában, kap a kedves utas egy adag kávét vagy üdítõt. Ha valaki távolabb utazik, ezt az utazási formát ajánlanám.
Visszatérve az emeletes Bombardier vonatra, ez a cég nem csak vonatszerelvényt gyárt, hanem tehetõs uraknak, vagy üzletembereknek kisebb fajta repülõgépeket is. Az ára már dollárban is tetemes összeg, de sok üzletember megvásárolja, hogy saját pilótával oda repüljön, ahová az üzlete szólítja. Mint már írtam, az USA-ban a kormány nem áldoz dollármilliókat a vasútra, az mégsem veszteséges. A korszerõ„AmTrack" vonalhálózatával és az emeletes Bombardier vonatával gyorsan és kényelmesen eljut bármelyik tagállamba.
Hazai vizekre evezve, 1986-os évben jártam Szegedre, a Segédtiszti tanfolyamra és oktatónk tanulmányi kirándulásra vitt minket a szolnoki teher és személypályaudvar megtekintésére. Az állomásfõnök ecsetelte a teherpályaudvar építési technológiáját, akkoriban Európa legmodernebb pályaudvara volt. A teherpályaudvaron négy vonalról érkeztek a tehervonatok, a toronyban külön vezérelték a személy-és teherforgalmat. A magas gurítóra menetrendszerûen érkeztek a vonatok, kielemezték, és a gurításvezetõ összeállította a megfelelõ új szerelvényeket. Akkoriban ez a pályaudvar a vasút kapuja volt. Látnák most, egyharmadára csökkent a teherforgalom. Egy másik tanulmányi kirándulás Kecskemét állomáson történt. Az állomás két végén „Bakter" ház volt, csak volt, és az egész állomásnak „Dominó" rendszere van, térközben jönnek egymás után a vonatok, ez jellemzi a „Fõvonal" rangját. Utána a fûtõházban volt a szemle, a külsõ tároló vágányon volt, egy hatalmas gõzmozdony, a neve „Truman" volt. Hatalmas kereke a fejem fölött volt, 23 m3-es víztartálya és szerkocsija annyi gõzt lehetett vele fejleszteni, mellyel több ezer km-t is meg lehetett tenni. Ez a gõzmozdony hadicélt szolgált és az USA szállította Magyarországnak. Mozdonyon a felirat: „MUZEÁLIS ÉRTÉK, FELÚJÍTÁS ALATT, ALKATRÉSZT ELVINNI TILOS!" Azóta sok idõ eltelt, úgy volt Kecskemét állomáson lesz kiállítva egy mini vágányon, de még most sincs kész. Lehet, hogy egyszer a mi vonalunkon fog majd nosztalgiavonatként közlekedni. Egy angol úriember eredeti tervek alapján vállalta, hogy eredeti állapotban felújítja és közlekedteti a híres Orient Expresszt, nem kímélve a pénztárcáját.

Az emeletes Bombardier vonat a Californiai Coltonnál.
(Felhasználva az "Indóház" kiadvány engedélyével)

Hozzánk augusztus hónapban érkezik a vasúttörténeti parkba és megtekinthetõ. Vannak még olyan úriemberek is, akik a kiselejtezett vagonokat és mozdonyokat eredeti állapotban felújítanak és egy mini, saját vonalon közlekedtetik, nagy sikerrel. Olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy van olyan vagon, mozdony, melynek felújítására 10 évet áldoztak, a pénzbeli áldozatról nem is beszélve.
A következõ cikkemben a „Virtuális vasút" világáról fogok írni! Akit érdekel a modell-vasút és rendelkezik Internettel, az nézze meg a www.modellvasut.com oldalon, ahol találkozhat többek között AlphaTrain különleges modellekkel is. Elõre is köszönöm figyelmüket.

Boros István
Forrás: Táborfalvai Mozaik

A "Truman". Az akkori amerikai elnökrõl kapta a "becenevét". Az amerikai kormány kifejezetten hadmûveleti célokra gyártotta, európai hadszínterekre, a hadsereg részére csapatmozgások felgyorsítására. Szerkezete rendkívül egyszerû, nagyon csekély volt a "szervízigénye", egyszerûsége révén bárhol ki lehetett javítani esetleges hibáit, melyekrõl nem nagyon tudunk. A háború végén - mivel többe került volna a hazaszállítása, mint amennyit a mozdony ért -, 2 fillér/kilogramm értékben hazánk is vásárolt belõlük. Nálunk utána még egészen az 1980-as évek közepéig szolgáltak.
(a szerk.)

A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS

A világ tudományos ágazata foglalkozik e témával, nem beszélve Európa államairól és a mi hazánk is. A Kyotoi egyezményt számos ország aláírta, így hazánk is.

Lényege az, hogy lépni kell ez ellen, csökkenteni kell a szén-dioxid kibocsátását, amit az USA nem írt alá. A szén-származékok azzal hatnak a kömyezetre, hogy kialakul az üvegházhatás, ezáltal növekszik a föld átlaghõmérséklete. Átlagosan 1 -2 °C-os felmelegedésnek már nagyon súlyos következményei lehetnek. Olvadnak az Északi- és Déli-sark jégtáblái. Az üvegházhatás másik nagy hátránya az UV (Ultra Violet - Ultra Ibolya) sugárzás káros hatásai. Nagy elõrelépés az, hogy az USA is megfontolta az egyezmény aláírását a G8-as csúcson, hisz az ember saját bõrén tapasztalta, hogy az óceánok felõl egyre több tájfun, tomádó és egyéb természeti jelenségek keletkeznek, hogy a hagyományos „ABC" sorrendje teljesen fel lett használva és ha elfogyott, akkor következik a görög ABC. Ez bizony az USA-ban megtörtént és ezért veszik komolyan a Kyotói egyezményt az USA-ban. De nem csak Amerikában, hanem az Afrikában, Ázsiában és Oroszországban is, hogy az elsivatagodás veszélye miatt az emberek elvándorlási hulláma következhet be. Nem beszélve az országutak aszfaltját koptató kamionokról, amelyek ontják magukból a füstöt. Ma már van olyan ország, amely kitiltotta kamionjait az útjai jelentõs részérõl és a vasúti szállítást részesíti elõnyben a környezetkímélõ hatása miatt. Ez az ország Belgium, de követhetné a mi hazánk is, és a fent leírtakhoz tartaná magát. Igaz, már nálunk is van hétvégi kamionstop és súlykorlátozás. Ilyenkor, ha közlekedni akarnak, a vasúti szállítást igénybe vehetik. Vannak terminálok, ahol a kamionok a „gördülõ országúton" haladhatnak tovább.

Amint azt észrevehettük, hazánkban nem volt tél, nem volt a lábunk alatt csikorgó hó, zúzmarás fenyõ, amely a tél szépségének vonzását kölcsönzi. Emlékünkben él az, amikor a családommal éjféli misére mentünk, ezt a szép téli élményt még mindig õrizzük. A NASA tudományos kutatásba kezdett, hogy megvizsgálja azokat a forrásokat, amely kiválthatná a széndioxid kibocsátásban jeleskedõ technológiákat. Ilyen lehet elsõsorban a nap-, szél, víz-és atomenergia, amelyekbõl villamos energiát állíthatunk elõ. A globális felmelegedés éghajlatváltozással is járhat. Nálunk a mérsékelt övibõl lehet mediterrán is. Olvastam a sajtóban, hogy elvándorol a banántermesztés vagy a gyapottermesztés ahol mi élünk. Végre nálunk is meg-alakult az ország karizmatikus természetvédõ egyesülete a „Greenpeace", amelynek nem akárki lehet tagja. Az alapító okiratban benne van, hogy a természetért, ha kell az életét is áldozhatja. Pl. a francia atomkísérletek meg lettek akadályozva, mert az aktivisták megjelentek a helyszínen, a csendes-óceáni korallszigeteknél és meghiúsították azt. Óvni kell a természetet, mert mi emberek a természet szülöttjei vagyunk és benne élünk.
A MOZAIK újságban sok mindenrõl írunk, ami hír, ezzel is széleskörûen tájékoztatva a tísztelt olvasót.
Utóirat, hogy Táborfalván sok ember, aggódó arccal kérdezte tõlem, hogy igaz-e hogy megszûnik a vasúti szolgáltatás a vonalunkon. Azt tudtam, hogy vizsgálják vonalunkat, de megnyugodhatunk, nem lesz bezárva a vonalunk, hanem még a szolgáltatás minõségén is javítani akamak, mert a mi vonalunkon a személyszállítás jelentõs.

Boros István
Forrás: Táborfalvai Mozaik, 2007 júliusi szám

Kommentár az Utóirat bekezdéshez: Küzdünk a vasútvonalak megmentéséért, és reméljük, ennek eredményeként a kormány jelenlegi tervei ellenére a Lajosmizse-Dabas vasútvonal szakasz megmarad. Isten segítsen minket ebben. (szerk.)

"NYUGDÍJASOK FÉNYKORA"

2025-re az Európai Unió úgy számol, hogy lakossága 1/3-a idõsebb lesz 60 évesnél.

Figyelembe kell viszont venni a születési arányokat is. Sokszeor hangoztattam, hogy aki elvégzi az általános iskola 8. osztályát, közép vagy ipari iskolát, ledolgozik 30 évet, nõkre és férfiakra egyaránt vonatkozva lennének a teljes nyugdíjra jogosultak, igencsak 50 év felett érnék el a nyugdíjkorhatárt. Az, hogy valaki 62 éves koráig dolgozna, nem biztos, hogy élvezné a nyugdíja éveit, mert nálunk Magyarországon nincs olyan életszínvonal, hogy ennyi éves koráig dolgozna.

A kormány olyan döntést hozott, hogy a mindenkori szolgálati idõt vegyük figyelembe. 42 év munkaviszonnyal bizakodóan nézhetünk a jövõ elé. Az elsõ intézkedés 2007 márciusától lesz hatályos. Akik nyugdíjuk mellett is dolgoznak, 8,5% járulékot kell majd fizetniük, de a nyugdíjuk 0,4%-kal növekedik havonta. Az új nyugdíjszabály 2008 január 1-én lép életbe, lényege, hogy aki ebben az évben vonul nyugdíjba, 8%-kal kevesebb induló nyugdíjat kap, és elért keresetüket felszorozzák az országos nettó átlagkereset emelkedésével, ebbõl vonják le az adót és a járulékot. A munkaviszony mértékét viszont nagyobb mértékben veszik figyelembe majd.

A kormány megszigorítja az elõrehozott nyugdíjazás szabályait. 32 év helyett 37 év munkaviszonnyal lehet kérni, de a munkaerõpiacra nem térhet vissza, ha mégis, akkor szüneteltetni kell a nyugdíját. 2012-tõl 60 évesen lehet élni az elõrehozott nyugdíjazás lehetõségével. A mai törvény úgy szól, hogy 57. évét betöltött nõ, 60 évesnél idõsebb férfi 38 év munkaviszonynal rendelkezik, de legfeljebb 33 év, de csökkentett összegû ellátással. A nyugdíjreform részeként 2009-tõl mindkét nem számára 59 életév betöltése vagy 40 év munkaviszonnyal kérheti majd az elõrehozott nyugdíjazást, de legfeljebb 37 évet kell ledolgoznia.

Változik a rokkantnyugdíj rendszer is, ami nem kevesebb, mint 800 ezer embert érint. A rehabilitációs ellátást váltaná fel az ezen idõszakra járó járulék. Az EU erre 60 milliárd forintot fordítana. Az orvos-szakértõi minõsítés ezentúl nem a sérülés mértékét, hanem a megmaradt munkaképességet vizsgálná. Jövõre a férfiak 1947,- nõknél 1951 elõtt születettek döntést hozhatnak, kérhetik az elõrehozott nyugdíjat, de 8%-kal csökken a nyugdíj ellátmány, ha eléri a teljes nyugdíjkorhatárt, ez az összeg kiegyenlítõdik, Tehát jövõre érdemes lesz élni a lehetõséggel mind a NORMÁL, mind az ELÕRE HOZOTT nyugdíjazás lehetõségével. Pl. aki 44 évet dolgozott, - beleszámítanak a sorkatonai, egyetemi, középiskolai évei is - 2%-kal magasabb lesz az ellátás mértéke. Számításba veszik a maximális keresetet, járulék plafon két-háromszorosából indulnak ki és meghaladja a 6,3 millió Ft-ot, megnõ a nyaugdíjalapjuk és minél tovább dolgozik, az évek növelik a számítás alapját. 62 évesen minden hónapot ledolgozott, elérte a nyugdíjazáshoz a minimális munkaviszonyi idõt, havi fél százalékkal növeli az ellátást - pl. 2 év 12%-al jelent többet majd.

A mostani nyugdíjrendszer rövid távú, a hosszú távú még hátravan. Remélem. írásommal kellõen tájékoztattam a nyugdíjasokat és a lakosságot, melyet kedvezõen ítél majd meg.

Írta: Boros István
(Forrás: Táborfalvai Mozaik, 2007 január)
Grafika: Kovács Attila (a grafika nem a cikkhez tartozott, csak illusztráció. a szerk.)

ISTEN HÁZA "templom emeltetett"

Annál szebb és szentebb dolog nincsen, mikor egy faluban épül és a hívõk szentelésre gyülekeznek.

A harang messze elhallatszik, fiatalok, idõs férfiak, nõk igyekeznek e rangos eseményre. Gyermekkoromban, kis faluban laktak nagyiék és én sokszor elmentem hozzájuk meglátogatni õket. Tudtam a rövidebb utat, a határban kellett haladnom kerékpárral a földúton. Már messzirõl látszott a falu és a magas templomtorony, melybõl harangszó hallatszott. A torony iránytûként jelezte, hogy ez az Isten Háza. Annál szebb dolog nincs, mikor egy templom ékszerként ragyog, s emelkedik a magasba. A református kápolna is megépült, régebben a kis kápolnába jártunk imádkozni, idõs emberek mondták, hogy régen almatároló volt. Gabi bácsi (Örkény volt állomásfõnöke - a szerk.) sokszor meglátogatott az állomáson, hisz nyugdíjas volt, egyedül élt és jókat beszélgettünk. Õ tudta, hogy református vallású vagyok és hozta a hírt, hogy Táborfalván új református kápolna fog épülni. Meg is épült és a szentelésen is ott voltunk a családommal. Köszönet illeti Nagy jani bácsi önzetlen segítségét, hisz az õ vezetése alatt folytak a munkálatok. Az építkezésnél ilyen összetartozást, önzetlen társadalmi munkát keveset látni. Akik részt vettek benne, "az Úr áldja meg õket".

A faluban a nyár elején mentem ügyes-bajos dolgaimat intézni, mikor fenyõ fûrészáru illata csapott meg. A katolikus templom tornya épült és pont a kereszténység szimbólumát, a keresztet állították fel a torony tetejére. Mikor visszafelé jöttem, már állt a feszület. Olyan megható volt, hogy az emberek körbeállták, gondos szemek figyelték, hogy jól sikerül-e. A következõ alkalommal, mikor arra jártam, már szinte készen állott a templom, meg is álltam, hogy megnézzem. Munkásaokat már nem láttam, egy idõsebb úr volt ott, aki bevezetett az új templomba. Körülnéztem, minden olyan szép volt, nagy öröm mindenki számára, hogy idáig eljutottunk, van Táborfalvának katolikus temploma. Köszönet illeti az adományozókat, azokat, akik sokat fáradoztak azért, hogy megteremtsék a feltételeit az új templomnak, a munkásoknak, akik e remek építményen dolgoztak, "az Úr áldja meg érte".

A MOZAIK hasábjain olvasom, templomszentelésre hívja híveit a helyi egyházközség. Rengeteg ember eljött, én is köztük voltam. Olyan szép és megható volt, hogy sok embernek láttam könynet a szeme sarkában, én sem voltam kivétel. A faluban egyháztörténeti eseményen vettünk részt, gyermekeink, unokáink sem fogják elfelejteni e szép napot, mert kõbe vésetett e nap, mikor templom emeltetett és a nap, mely a szentelés napja.

Írta: Boros István
(Forrás: Táborfalvai MOZAIK 2007 június)

A rádiózás hullámhosszán

Az elõzõ MOZAIK hasábján olvastam egy kisebb cikket, hogy megkezdte mûsor szórását a Rádió Dabas FM 93,4 Mhz-en. Ilyen közel a térségünkben emberemlékezet óta nem szólalt meg rádióadás. A rendszerváltó kormánynak volt a feladata, hogy megalkossa a törvényt a rádiózásról és a televíziózásról. Meg kellett alkotni a Frequencia Moratóriumot is a kiosztásról, amit az országos média hatóság, az ORTT felügyel. Bizony, ha megsértjük a szabályt, elhallgat a rádió, nincs kép a TV-ben, csak szöveg, miért és meddig szünetelteti adását. Ez mindig azért van, mert a reklámidõ betartását túllépik, vagy a mûsorban olyan hangzik el, ami törvényt sért.
A Rádió Dabas a térség rádiója lehetne szlogen is ez a zenés rádió (Top Music), mert fõ musorát a zene alkotja, és „válogatott slágerek minden órában”. 24 órás zenés kereskedelmi rádió jogot formál a reklámbevételekre, amibol fenn tudja tartani magát. 10-11-ig és este 18-20-ig mi, polgárok szerkeszthetjük a zenét a Dabas-tortában. Én István néven már 4-szer kértem zenei slágert és készségesen teljesítették is, mint pl. Dj Bobo, Coolio, Madonna, Jennifer Lopez nagysikerû slágereit. Élõ zenébe kapcsolódhat körzeten belül az 562-562-es számon, vagy a 06-70/395-5934-es SMS-en lehet kedvenc slágereket kérni. Van még a „Hír-Infó”, a „Lapszemle”, reggel az „Agradabegra”, „LÁM-LÁM” itt a reklám sem maradhat el, és a legjobb a TOP 20-as lista, stb… Dabason volt elintézni valóm és a víztorony tetején megláttam az adót. Ez kisteljesítményu adó, Dabas és vonzáskörzete úgy 30-40 km hatótávolságban, mert ezen a Frequencián lehet egy másik adó is és egymást nem fedhetik le. Táborfalva és Alsónémedi határeset, a sztereó hang már kissé zajos, térreferencia is fellép. Ha tiszta az ido, akár 50 km-es zónában is fogható az adás. A Rádió Dabas a 25-55 éves korú polgároknak szól és zenei stílusával ezt a kort szólítja meg.
Ha a rádiót hangoljuk, nyugati sávban FM 93,4 Mhz-en megtaláljuk egy nagyon keskeny sávban, a Petõfi és a Kecskeméti Gong Rádió között, azaz nagyon nehezen lehet rátalálni, finoman kell hangolni ! Idos Péter bácsi megmutatta a régi népi rádióját, amit az Orion gyártott és ezen csak a Kossuth rádiót lehetett fogni. Legközelebb, mikor találkoztunk, szomorúan mondta, hogy elromlott és alkatrészt már nem lehet hozzá kapni. Ez a népi rádió Péter bácsinak a konyhájában egy erre kialakított polcon volt. Elajándékozta, mint régiséget. Közben volt egy modernebb, amit én hangoltam be, helyeztem üzembe. Ez is tükrözi, hogy régen nem volt ennyi adó, rádióból csak a Kossuth, televízióból csak az MTV1, azaz a mai M1 volt. Hétfõn adásszünet és este 10-kor már nem volt adás, mert pihenni is kell a másnapi fárasztó munka miatt.
Örültünk a hétvégén, Komjáti György rádiós adásában fogtuk a „tánczenei koktélt” vagy a tv-ben, ami a kormány szócsöve volt, nem volt film, csak politikai fórum. Alig vártuk a hétvégét pl: „Minden lében kanál” vagy az „Angyal” musorát. Autóval utaztunk Kaposvárra, Soltnál menetiránynak jobb oldalt található egy gigantikus magas rádióadó. Ez a Kossuth Rádió adója, szinte a felhoket karcolja, a teteje néha a felhobe bújik. Mikor ez épült 500 m-es sávban ki kellett lakoltatni mindenkit, mert annyira nagy volt a teljesítménye, hogy az emberekre káros lett volna a sugárzása. Hatalmas teljesítményét jelzi, hogy még Amerikában is lehet fogni. Az MW sávban megtalálható elég rossz minõségben, de már lehet fogni a Kossuth-, és a Petõfi Rádiót a nyugati FM sávban is, mert az MW-ben meg fog szunni. Van egy jó hírem is, jövõre elindul – mint írtam – a televíziózásban az „Antenna Digital”, érdemes várni, mert lesznek multiplexek, amelyek ingyenesek lesznek, a többi pedig elõfizetõs. A kormány támogatni fogja, hogy a polgárok olcsón hozzájussanak a SET-BOX-hoz. Országosan ki lesz építve, ezért mindenütt fogható lesz. Én lehet, hogy ezt a szolgáltatást fogom igénybe venni, de kedvenc csatornáimról nem fogok lemondani, ha nem fogják sugározni, akkor marad a DigiTV vagy az UPC Direct.
Ahogy a faluban járok, látom a cikkemnek volt hatása, egyre több parabola tükröt látok DigiTV felirattal, ami jelenleg a legolcsóbb és ugyanazok az adások vannak, mint a kábel TV-n. A muholdas szolgáltatók ontják a jobbnál jobb rádióadásokat. Az Antenna Hungária digitális csomagjában szabadon fogható a Kossuth-, Petõfi-, Katolikus Rádió. Ezek lefedettsége hatalmas, a kontinensen túl is, de a zenés rádió adók pl. Rádió1 kódolt. Ezért öröm számunkra hogy a mi térségünkben beindult a Rádió Dabas, a térség rádiója, ami rádiónk.
Lehet, hogy az éterben egyszer megszólal mindenki örömére a Táborfalva Rádió. Szép gondolatok ezek, de egy ilyen beruházás hatalmas összeget emészt fel, de hosszabb távon megtérülhet.

Táborfalvai MOZAIK, 2007 szeptember
(A fotó nem az eredeti cikkhez tartozott, a szerk. illusztrációja)

Boros István

Az Antarktiszon nem járt még...

A vasutas társadalomban szlogen, az aki az életét munkájának szentelte, Moldova György nagy sikerû könyve "Akit a mozdony füstje megcsapott.” Hát Gyuri Bácsit nagyon átjárta a mozdony füstje, mert öreg gépész nem vén gépész, 424-es gozmozdonyával csak az Antarktiszon nem járt még. A 424-es gozmozdony, ha nem is Gyuri Bácsival, de nosztalgia vonatként e típus gyakran jár a mi vonalunkon is, e szép kecses mozdony szerintem a legszebb mozdonyok egyike. Megtekinthetõ a Vasúttörténeti Parkban is, és mint cikkemben már írtam a „Truman” mozdony is fel lett újítva, és megtekinthetõ. Sok kérdezgetés után tudtam meg a Truman sorsát, és hogy hol található. A 424-esre visszatérve Táborfalva állomás vágányán állva méltóságteljesen várakozott, szép régi kocsijaiból zene szûrõdött ki, tele volt turistákkal. Sokan megálltunk, még én is, hogy szépségében gyönyörködjünk. A gépész a mozdonyt karbantartotta, törlõronggyal simogatta alkatrészeit, és az olajozás sem maradt el. Látszott, hogy a gépész szereti a jármûvét, és büszke reá, hogy vele közlekedik. A turisták a Tanyacsárdába utaztak egy jó esti vacsora elköltésére. Elhangzik a füttyszó és elindult a vonat, hatalmas füttyszó: vigyázat, vonat indul, a gépész megnyitotta a gõzszelepet és erõtõl duzzadva elindult az állomásról. Még a Határ úton járt, és eltûnt a szemünk elõl, de a füttyszót nagyon messzirõl is hallottuk még. A 424-es gozmozdony Londonban egy mozdony szépségversenyen vett részt, mert volt ilyen is. Idõsebb vasutas kollégáimtól hallottam, hogy õ vitte el a szépség pálmát. Hát ezzel a szép mozdonnyal járt Gyuri Bácsi. Õ olyanokat látott a világban, amit mi nem nagyon láthattunk még. A sínek világa olyan gyorsan változik, hogy a múlt homályába vesznek, de feledésbe soha, állítja Gyuri Bácsi okleveles gépészmérnök, a Kötöttpályás Közlekedés Honi Rend szervezõje. Hetvenöt éves, 1932-es születésû, nyugdíjas, és nem unatkozva tengeti napjait, aktív munkától ugyan visszavonult már, de az élettõl még nem. Tagja pl. a MÁV ZRt. Nosztalgia Kft.-nek és a munkabizottság tanácsadója is. 1954-ben diplomáztam, - mondja – a szíve mindig is a mozdonyokhoz húzta, és szerette, a Ganz Mûveket választotta, motoregységnél is dolgozott, sok idegen nyelven beszélt felsõfokon, gyerekkora óta szerelmes a munkájába amit végez, volt irodalmi munkája is, a Ganz Dízeljármû gyártás, de a szíve mindig is a gõzhajtás volt: a legfontosabb. Õ a vasút igazi szerelmese, a 424-es a kedvence - és a Nohab. Isten éltesse sokáig Gyuri Bácsit, aki a mai napig hû a munkájához és a vasút világa a mindene !
Mi sem vagyunk kivételek, mert szeretjük amit csinálunk ! Ha valaki szereti a modellvasutat, kattintson az interneten a www.modellvasut.com oldalra. Különleges modellek különleges modellezõknek !

Gyuri bácsi. Öreg gépész nem vén gépész.

Írta: Boros István
Kép: Indóház, 2006 áprilisi szám.

A szeretet oltárán

Megható pillanat az, mikor az ember egy életre leköti magát valaki mellett, megbecsülésben, kölcsönös tiszteletben élnek egymás mellett. Az aranylakodalmat ülve és az egyházzal megáldva szentesítik egymáshoz való, egy életre szóló házasságukat.

A történet tíz évvel ezelõtt történt, mikor én és családom lakodalomba voltunk hivatalosak. A konyhasátorból finom illatok szálltak, a zenekar is próbálta hangszereit, és minden érkezõ vendéget zeneszóval vártak, ezzel is növelve a hangulatot. Mi a võlegény vendége voltunk, elindultunk Lajosmizsére, a leánykikérõre. A võfély ingzsebében különbözõ virágok illatoztak és bizony hangját nem kímélte. A zenekar húzta a nótát, kikértük a menyasszonynak kegyét, aki nagyon szép volt, mint általában mindenki, hisz a fiatalság tele szépséggel, mint egy üde virág. A kikérõben, mikor a võfély mondta a versét, bizony megható pillanat az, amikor a szülok könnyeikkel küszködnek, hisz az õ szárnyaik alatt nevelkedett és nem mindegy, hogy a család egyik tagja önálló életre indul, kirepül a családi „fészekbõl”.
Ezután elindulunk a polgári esküvore, ahol mindketten IGEN szóval erõsítették meg egymáshoz való tartozásukat. Villogtak is a fényképezõgépek, hogy ha elszáll az idõ, szép emlékként gondoljunk vissza e szép idõre. Az ifjú házasok és a násznép elindult a templomba, odaérkezés közben a harangszó messzire elhallatszott a faluba. A templom bejáratánál a plébános úr várta a vendégeket. Útközben sokan kiálltak a kapuba, kíváncsiak voltak a házasulandó fiatalokra és a násznépre. Elkezdõdött az egyházi esküvõ, én és családom a második sorban ültünk.
A plébános úr elkezdte a szent miséjét, az ifjú pár felé fordulva szemét lehunyva, kezét felemelve elkezdett beszélni a szeretetrõl. Annyira meghatott engem és persze mindenkit, mikor a lehunyt szembõl könny fakadt, a plébános úr szemébõl. A szeretet fontosságát mondta nem is egyszer, a házasság szent kötelékérõl, amit az Isten összeadott, azt ember szét nem választhatja. Mondtam is, hogy ilyen szép egyházi esküvõt rég éltem át. A plébános úr kérdéseire igen volt a válasz, majd egymásnak felhúzták a gyurut, ami utána meg lett szentelve. A karikagyûrû kerek és végtelen, ez jelenti ez együvé tartozást. Ahogy vége lett az egyházi esküvõnek, fekete felhõk gyülekeztek, a nyári zápor szétáztatta a násznépet. Ezek után már mindenki tudta mi következett, a vacsora, a võfély nem gyõzte hangsúlyozni, hogy ez a finom sült kakas már nem jár a szomszédba, közben jókat nevettünk, ettünk, ittunk a finom borból. Éjfélkor eladó volt a menyasszony, meg is táncoltattuk, de hát más is megvette. A menyecske ruhába lévõ asszony elõtt bizonyítani kellett, hogy mennyire szereti õt a párja. A fiú barátai ahány egy forintost szétszórtak, azt mind fel kellett szedni, de bizonyított, mind felszedte, szereti a feleségét. Szép még egy írónõtõl lévõ versek, a szeretet turmix, de a szeretet mellett van gonoszság is, amit csak a végtelen hit, szeretet tud legyozni.

Egy idõs vasutas házaspár, Szabó Ödön és felesége, Benkõ Gizella 50. házassági évfordulójukon.

Boros István
Forrás: Táborfalvai mozaik – 2007 február

Az Iszlám és Keresztény vallás

A Római Birodalom területén fokozatosan kisebb egységek jöttek létre. Kivéve azokat, amelyek a VII. században új hódítók és hatalom kezébe kerültek. Arábia, ahonnét a hódítás kiindult, nagyrészt terméketlen sivatag. Nomád pásztor nemzetségek egymással állandóan harcban állva legeltették állataikat. A vörös tenger partvidéke viszont termékeny volt. E keskeny sávon (Jemen) a földmûvelés, az ipar és a kereskedelem is kifejlodött. Allah mellett számos szellemet, természeti jelenséget tiszteltek istenként, de a hellenizmus a zsidó és keresztény muveltség elemei is hatottak az arabokra. A VII. század elején lépett fel Mohamed próféta, a vallási kérdések rendkívül elevenen izgatták, látomásaiban szilárdan hitt. Azt hangoztatta, hogy egyedüli Isten Allah, más isten tiszteletét megtiltotta, tanításainak lényege a megváltoztathatatlan sorsba való beletörodés, az életnek türelemmel és engedelmességgel való elviselése (Iszlám). Errol nevezték el az egész vallást Iszlámnak. De az igazhívõk számára kötelezové tette a hitetlenek elleni fegyveres harcot és az önfeláldozást és ha hit …. Közbe az elesettek a mennyországba jutnak. Mohamed tanításait a Szent Koránban foglalta össze. Minden Iszlám vallású embernek életében egyszer Mekkába kell zarándokolni hogy üdvözüljön. Mai nap egy Szaudi milliárdos fia harcot hirdetett a hitetlenek ellen (keresztények) és addig nem nyugszik, míg nem hisznek az Iszlám vallásban. A harc elkezdõdött (2001 szeptember 11.) Idézet a Szent Koránból: „Harcoljatok Allah szent ösvényén azzal, aki harcol veletek. Harcoljatok ellenük amíg meg nem szunik a kísértés, éa Allah hite nem gyõz: akkor viszont már nincs ellenségeskedés csak az iagzságtalanok ellen. Allah azokat, a kik javaikat és életüket harcban kockáztatják, az otthonülõk fölé emelte. Ha hitetlenekkel találjátok szembe magatokat, fejet szegezve küzdjetek, míg öldöklést nem rendeztek köztük, majd fûzzétek szíjra a bandát, s ezután vagy kegyelem a megtéroknek, vagy eladás, amíg le nem tette terheit. Azokat, akik Allah útján hulltak el, sohasem viszi téves úton. õ vezeti õket, szivükbe békét hoz és a paradicsomba viszi majd be õket, melyet megismertet velük. (Korán 47. fejezet)

A kereszténység
Számos szekta területén leterülok egyike, a zsidóság körében indult el. A zsidók Istene egyedülvaló tanítása a bûnös mivolta s vezeklés, a megtisztulás, mert Isten legfõbb erkölcsi hatalom birtokosai. Az egyistenhívõ zsidók között rendkívül erõs volt a Messiás azaz a megváltóvárás. A kereszténység történetének legfontosabb forrása, dokumentuma az Újszövetség (Újtestamentum) amelyet Jézus halála után jegyeztek le. Amely azt jelenti, a zsidó vallás Istennel kötött újszövetség népének nevezték. Jézus életérol négy evangélium (örömhír) szól, a tanítványait ismerteti az Apostolok cselekedetei, foleg Pál apostol különbözo gyülekezetekhez írt levelei, és János apostol a Jelenésekrõl szóló fejezet. A Biblia elsõ része az Ószövetség (Ótestamanetum) ami mind a zsidó, mind a kereszténység szent könyve.

A kereszténység tanai
Az Újszövetségi szentírás elmondja, Jézus mint isten fia Messiás lépett fel, tanította a népet és csodákat muvelt. Önfeláldozó kereszthalálával az egész világot megbékéltette Istennel, megváltotta a haláltól és kárhozattól, majd harmadnapon feltámadott, és negyven nap múlva az égbe emelkedett. A keresztény tanítások egyik része az erkölcstan, parancsa a szeretet. Idézet: „Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, a kik gyûlölnek titeket. Áldjátok átkozóitokat, és imádkozzatok rágalmazóitokért." (Lukács ev. 6: 27-30.)
Pál apostol így jellemzi a szeretetet: „A szeretet hosszútûrõ, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent hisz, remél és eltûr. A szeretet soha el nem fogy." (Pál I. levele a Korintusbeliekhez, 4:8)
A pap Isten földi helytartója, aminek szemtanúja voltam, a házasulandók felé fordulva kezét felemelve könnyeivel küszködve hirdette az egymás iránti szeretetet és megbecsülést, tiszteletet. Sajnos a gonoszság is jelen van, amit igaz hittel és szeretettel lehet legyõzni. Amit leírtam, új fejezet kezdõdik a vallásban ! Vagy talán már el is kezdõdött.

Boros István, 2009 január 18.

A Magyar nép története az államalapításig

"Én már kaptatok felfelé Kárpátok szent bércére"...

Mi vagyunk a rónán járók,
Soha napján meg nem állók.
Lég fiai röpke rárók,
Messze mezõn szerte szállók...
(Babits Mihály)

Közép kelet EURÓPÁBAN szláv államok vertek gyökeret, a Kárpát medence a magyar népvándorlás alkalmával adott hazát a magyar népnek. A magyarság történetének kezdetét hatezer évre tekinthetjük vissza. Ennek ezer esztendõs idõszaka tevõdik ki a Kárpát- medencére, azt ezt megelõzõ idõszakot õseink Urál-vidéki és kelet európai szállásaikon töltötték. A magyar nép és nyelv kapcsolatai a szomojédok és a finnugorok felé mutat. A magyarság õsei Kr.e. 4000 körül együtt éltek az Uráli néppel az Uráli õshazában, az Urál hegység és az Ob folyó közötti területen. Kifejlõdött az újkõkori kultúra a halászattal. Uráli eredetû szó a „hal”, „háló”, „fon”, „evez”. A vadászattal az íj, a nyíl, ideg és az ín. A vadak és a halak húsát „tûz”-ön „fõz”-ték. Háziállatának a vadászatnál is hasznát vették és ez a kutya volt. Az Uráli õshazában túlnépesedés következett be, az Uráliak szétvándoroltak az Urál hegység két oldalára. A finnugorok a hegység két oldalára nyugatra terjeszkedtek, területük a Káma folyó alsó szakasza, az Ob-Irtis folyók közötti erdõs, ligetes sztyeppövezetre esik. Ez a finnugor õshaza. Vadászattal és halászattal foglalkoztak, fegyverük a csiszolt kõeszközök voltak. A finnugorok földbe ásott veremlakásban, könnyû nyírfakéreggel, vagy bõrrel fedett ideiglenes sátorszerû hajlékokban laktak. A finnugorság az õsiráni néptõl vette át a réz és bronzmûvességet, az állattartást és a földmûvelést, valóságos gazdasági forradalom zajlott le. A finnugor nép, széthúzása következtében Kr.e. 1500 körül három részre szakadt az Urál európai oldalán, Volgától a Baltikumig terjeszkedõ közfinnekre, Volgaiakra, az Urál ázsiai oldalán pedig Nyugat Szibériában lakó ugorokra, a mai vogulok, osztjákok és a magyarok elõdeire.

Az Urál európai oldalán a finnugorok nyugati irányba, az Ázsiai oldalon déli, délkeleti irányba terjeszkedtek, Kr.e. II. évezred második felében eljutottak az Irtisz-Tobol-Ob folyó sztyeppes területeire, az ún. Ugor õshazába. Az elvándorlás oka Kr.e. az éghajlat felmelegedése, mely szárazabbá vált, az északi ugorok dél felé, a délre lakó ugorok, sztyeppei népek viszont északra vándoroltak. Az ugor õshazát nem nyugat, hanem Észak Szibériában vagy Kelet Európában keresik a kutatók. Vándorlás alkalmával az ugorok találkoztak az õsiráni néppel, ez átformálta az életmódjukat, megtanulták az állattartást. Iráni szavak: állattartás, juh, tehén, kecske, lótenyésztés, tej, ló, a nyereg, a fék, ostor, stb. A búza termesztés során kapát, ásóbotot, turóekét használtak. Megismerhették még Kr.e. II-III. évezredbol a fém, réz és bronztárgyak fémmûvesség-ismeretét.

Az ugor közösség Kr.e. I. évezred elsõ felében felbomlott, ennek oka a felmelegedés, melynek sztyeppövezete 200-300 km-re északabbra tolódott, helyét félsivatagi pusztaságok foglalták el. A megváltozott éghajlati viszonyok miatt a fenyegetõ szárazság elõl északra húzódtak, ezt tették a nyugat-Szibériai ugorság északi csoportjai, a vogulok és az osztjákok is. Az állattartó legeltetõ életmódra tértek át, a nomádizmusra. Ezt tették nyugat Szibéria déli részén lakó ugor törzsek, a magyarok õsei, akik az Uráltól keletre esõ ligetes sztyeppvidékre vonultak. Az északi és déli ugorok az obi-ugorok és az elõmagyarok útjai Kr.e. I. évezred elsõ felében szétváltak, teljessé vált a vaskor idején Kr.e. 700-800 táján, az éghajlat hûvösebbre esõsebbre vált, és az Obi ugorok a tajga övezetébe kerültek, zsákmányoló életmódra kényszerültek. A nomád állattartásra áttért déli ugorok a ligetes sztyeppes övezetben maradtak, és tovább fejlõdhettek. Kr.e. 500 körül a dél felé vándorló déli ugorok az elõmagyarok szomszédságába kerültek a dél-Uráli pusztaságokon vándorló iráni nyelvû törzsekkel. Mind fegyverzetben, mind viseletben nem volt különbség, mind nomád állattartók, valamennyien szkíták (szittyák) voltak. A kialakuló nagy állatvagyon védelme szükségessé tette a vasnak Kr.e. 100-200 körül való széles elterjedését, ezzel a fegyverzet ugrásszerû fejlõdése következett.

A könnyûlovasság mellett megjelent a szarmata típusú páncélos lovasság is. Az õsmagyarság 550-700 tájékán a dél-Urál keleti lejtõirõl átköltözött annak nyugati oldalára, a mai Baskíria területére amely esetleg azonos azzal az õsi Magyarországgal, ahol a mongol veszély miatt 1235-ben útnak induló Juliánusz barát megtalálta a visszamaradt magyarokat. Így kerültek szorosabb kapcsolatba a török néppel, fõszerep a legeltetés, a földmûvelés, megjelenik a vaspapucsos faeke, növekszik a vagyoni különbség, ezzel nõ a nemzetségfõk katonai ereje, a törzsszervezet létrejöttével hetes felépítésben (Hét magyar). Az egybeeso Baskír, magyar törzs. A magyar törzsek a VIII. század közepén ellenséges nyomásra újból felkerekedtek, dél,- majd nyugat felé vándorolva átkeltek a Volgán, és a Don-Donyeck, és Azori tenger mentén Levédiának nevezett területen ütötték fel sátraikat. Ez a Kazár Birodalomhoz tartozott, amelynek virágzó ipara, kereskedõvárosai, földsáncokkal, kõfalakkal övezett várai, szorgalmas földmûvelõk által lakott falvai voltak, amit egységes államszervezet fogott össze. Kelet-Európa legfejlettebb állama a Kazár Birodalom hatott az állattartó magyarokra. Változás a magyarság életében az ekés csoroszlyás földmûvelés, szarvasmarha, baromfitenyésztés, kertgazdálkodással pedig szõlõtermesztés, melyet híven tükröz a 200 jövevényszó is, ilyenek a: „tarló, búza, árpa, boglya, alma, körte, dió, szõlõ, bor, seprû”, stb. Állattenyésztéssel kapcsolatosan pedig: „bika, tinó, borjú, ürü, kecske, disznó, ártány, karám”, tejtermékek közül a „sajt, túró”, ezek a szavak a Don-vidéki bolgároknak a nyelvébõl közvetlenül pedig az irániak közvetítésébõl kerültek nyelvünkbe.

A magyarság Levédiában mind társadalmi, és politikai téren is továbblépett. A magyar törzs szervezet élére Kazár mintára két fejedelem került. Az istennek tekintett fõkirály, a „kündü” (nap) és az uralkodó alkirály a Kazár hatalom képviselõje a „Dzsunla” (csillag, hold). Errõl írott õstörténet legrégibb írott formája arab nyelven készült. Az arab írás a mássalhangzókat jellemzi, magánhangzókat nem. A magyar pedig a töröknek egyik fajtája. Fõnökük 20 ezer fõvel vonult ki, akit K.n.d.h.-nak, (Kündü)-nek nevezik, ez megkülönböztetett címe, mert ez az ember királyként uralkodik rajtuk. Dzs.l.h (gyula). A fõnöknek parancsát követi a háborúban, védelemben., és egyéb ügyekben is minden magyar. A kettõs fejedelemség megjelenésével a magyaroknál magasabb rendû társadalmi szervezet jött létre, ezt az államiság alappillérének tekinthetjük.

A honfoglalás elõzményei.

„Õseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére…”
(Kölcsey Ferenc)

A IX. század elején úgy 830 körül belháború rázta meg a Kazár Birodalmat. Ebben a küzdelemben a központi hatalom ellen a magyarok harcoltak, sot befogadták a levert, menekülésre ítélt és kényszerült lázadókat is. Megalakult a 7+1 magyar törzsszövetség.
1. Nyék (határvédõ akadály)
2. Megyer (vagy Magyar, Ugor ember)
3. Kürtgyarmat (hógörgeteg, áthatolhatatlan hófúvás + fáradhatatlan)
4. Tarján (Tarchán az alkirály törzse)
5. Jeno (a bizalmas tanácsadó a „miniszter törzse”)
6. Kér (óriás)
7. Keszi (töredék)
+1 Kabar (lázadó, fölemelkedõ)

Kép: Álmos nagyfejedelem

A törzsek általában katonai erényeikrõl és vezetõjük méltóságáról nevezték el magukat. A belháborúban elfoglalt magatartás megrontotta a Kazár-Magyar viszonyt, és így biztonsági okból 840-850 körül nyugati irányba vonult, méghozzá a Dnyeper, Dnyeszter, Bug és a Szeret folyó vidékére, a nevezetes Etelközbe (folyóköz). A Kárpátok és a Kazár Birodalom között elterülõ óriási területet a Magyarok uralták a honfoglalás befejeztéig. A kényszerû helyzetváltoztatás következtében csökkent a földmûvelés és növekedett az állattartás szerepe. Viszont nagyot változott a politika, új fõfejedelmet választottak, Árpád család õse, Álmos személyében. Kündüvé választása idején a 850. év második felében Álmos 35-38 éves férfi, fia, Árpád még csak 15 éves gyermek volt. Mondák is terjedtek Álmos fõfejedelemrol a mondák világába illõ, miszerint édesanyja Emese teherben volt, álmában megjelent a Turul madár, amely égi küldetésû, állat alakú szellem-õs. A jelenésbõl tudomására jutott, hogy egy rendkívüli képességû, istenség erejében részesülõ fiút fogan, aki népe uralkodója lesz, és szentnek kijáró tiszteletben részesítik mint az Ég Fiát. Álmos nem a csodás álomlátásról kapta a nevét, az Álmos köztörök szó, ami szerzõt, hódítót jelent. Álmos a kazár Kagán támogatásával lett fõfejedelem, de hamar függetlenítette magát és önállósította népét. Lovas szertartás a törzsfõnökkel együtt vérüknek edénybe csorgatása és kölcsönös megízlelése volt. Belsõ hatalmát Álmos megszilárdította a többi törzzsel kötött szövetséggel. Hatalmát keményen éreztette a szláv népekkel is, rabszolgát és élelmiszeradót szedett be. Etelközi hazájukban a Magyarok szomszédai keleten a Kazárok, délen az al-Duna mentén a Bolgárok (régi magyar nevükön Nándorok, innen ered Belgrád régi neve: Nándorfehérvár, vagyis Bolgárfehérvár, északon pedig a keleti-Szlávok voltak.

A Kazárokkal a kapcsolat fellazult, a Bolgárokkal viszont, akiket a Don-Donyeck vidékérol ismertek, felélénkült. A keleti-Szlávok gazdasági és társadalmi fejlodésben a Magyarokkal azonos szinten álltak, azzal a különbséggel, hogy fõszerep a földmûvelés volt, és nem a nomád állattartás. 882-ben jött létre a Kijevi keleti Szláv állam. Az Etelközi magyarok szláv hadifoglyokat szedtek, és megadóztatták a szláv földmuvelõket. Egy tudósítás a 870 körüli viszonyokat tükrözi, a magyar hatalom kiterjed azokra a szlávokra, akik közel laktak és súlyos adókat vetettek ki rájuk, és úgy kezelték õket, mint foglyokat. Meg-megrohanják a szlávokat és addig mennek a parton a foglyokkal, míg el nem érik a Bizánci Római Birodalom kikötojét, melynek neve Kercs (K.r.kh.). A rómaiak eléjük mennek, és üzletet kötnek, eladják a rabszolgákat, helyette vesznek római brokátot és gyapjút, és más árukat. A szlávokkal a kapcsolat feszültté vált, de alapjában véve békés lehetett, mind mûvészetben, viseletben a vonások közösek voltak. A Magyarok gyakori Kijevi tartózkodásából arra lehetett következtetni, hogy Kijev egyik részét Ugor (azaz Magyar) hegynek nevezték el. Etelközi költözés után a Magyarok mégis továbbra is nyugat felé irányultak. Egymással marakodó uralkodók, tartományurak és népek nyerik meg szövetségesnek a félelmetes hírû lovasokat busás fizetség és zsákmányolás reményével. Hadicéljuk gyakran a Kárpát-medence volt. Feltûntek az al-Dunánál, és mihamarabb észreveszik a Kárpát-medence elõnyeit Etelközzel szemben. Etelköz sík határait nehezen lehetett megvédeni a meglepetésszerû támadó nomád lovasok ellen. Ezzel szemben a Kárpát-medencében a hegyszorosok lezárásával elejét lehetett venni a rajtaütésnek. Kárpát-medence dús füvû legelõi, szántóföldjei alkalmasak voltak állattartásra és az ekés földmûvelésre. Ami a legfontosabb, nincsen szervezett politikai hatalom. A keleti Frank (német) a Morva a Bolgár Birodalom perifériája.

A Kárpát-medence, melyet a X. század végén a Magyarok megszálltak, õsidõk óta lakott terület volt. Rudabányáról került elõ a legrégebbi emberlelet, a Rudapithecus. Vértesszöllõs táplálta az itt élõ vadászokat. Melegvizû források iszapja megõrizte az emberi és állati lábnyomokat. Hosszú szünet után 10.000 évvel ezelott hazánk földjén a Neander-völgyi ember vadászott mammutra és barlangi medvére, tehát nagyvadakra, rénszarvasokra vadásztak. Ezek a hideget tûrõ állatok a felmelegedés után északra vándoroltak. Az õstulok, bölény, gímszarvas, vaddisznó és barnamedve maradt ezen a tájon. 10.000 évvel ezelõtt általában a mai idõjárás uralkodott, de a mai viszonylatban a globalizáció, a levegõszennyezés éghajlatváltozás, azaz klímaváltozáshoz vezetett. A Kárpát-medencében elterjedt az állattenyésztés és a földmûvelés Kr.e. 5000 körül. Búzát, árpát, juhot, kecskét a balkáni bevándorlók honosították meg, a szarvasmarhát, disznót a helyi lakosság háziasította az itt élõ vadonból. A Duna völgye fejlett újkokori (neolit) kultúra. Európa északibb és nyugatibb tájaira újításokat hozó délkeleti jövevények összeolvadtak a helyi lakosokkal, és így vált a Kárpát-medence õsidõkben is a népek olvasztótégelyévé. Néhány évszázadig tartó rézkor következett. Ezek a bevándorló emberek négykerekû, ökörvontatta kocsikon érkeztek a Balkánról. Ismerték a rézlelõohelyeket, nemcsak szerszámokat, fegyvereket is gyártottak. A bronzöntés technikáját délkeletrõl hozták be, de keletrõl is jöttek népcsoportok, amelyek a háziasított ló kitenyésztését hozták magukkal. A vas használatát nyugatról az Illírek és Trákok, keletrõl a Szkíták ismertették meg a Kárpát-medence népeivel. Az új fém Kr.e. I. században terjedt el nyugaton a Kelták, keleten a Dákok révén. Elérte a Római hódítás a Kárpát-medencét is. Dunántúlon Pannónia néven Kr.u. II. század elején Erdély és Tiszántúl lesz Dácia néven római provincia (gyarmat). Pannónia négy évszázados római uralom alatt erõsen romanizálódott, míg Dácia hét évszázadig sem tartozott Rómához. Pannónia és Dácia közötti terület, azaz Duna-Tisza közét, és a Felvidéket sohasem hódították meg a Rómaiak. A Római uralomnak a népvándorlás vetett véget, Kr.u. 375-ben.

A Hunok átkeltek a Volgán, a Gótokat leigázva elûzték õket a Kárpát-medencébõl, melyet birtokba vettek. 433-ban még Pannóniát is hatalmukba kerítették. Dáciát 270-275 között feladták és kiurítették. Ide a nyugati Gótok telepedtek le. A hun támadás elõl a Balkánra húzódtak, Erdélyt ugyancsak a germán Gepidáknak adják át. A Hunok nagy királya, Attila (434-453) Tisza mentére teszi át a Volgától egészen a Rajnáig húzódó óriási birodalmának székhelyét. Attiláról elterjedt a hír, hogy lelkét eladta az ördögnek, szövetséget kötöttek, ezért a volt hódító holttestét és kardját démonok õrizték, és vigyáztak rá, de van olyan hír is, hogy hármas koporsóba temették el, külsõ rétege aranyból volt, és három folyó találkozásánál temették el, elterelve a folyót, s hogy szemtanú ne legyen, mindenkit legyilkoltak. Attila sírját mai napig nem találták még meg. Halála után birodalma széthullott, a Hunok maradványai a Don és a Volga közötti területre vonultak át. Részben belõlük alakul ki a Kazárok népe, hatalma alatt tartotta Bolgár-Töröknek a magyarokat is magába foglaló Onugor törzsszövetséget, utána felbomlott, a magyarok és a dunai bolgárok fejedelmei továbbra is Attilától származtatják magukat. Gondolhatunk arra is, mikor a két nép a magyar és a dunai bolgár együtt él, akkor a Hun királyi családból kapott fejedelemséget. Ez a hun-magyar mondakör alapját képezi. A Hun Birodalom bukása után a Kárpát-medence egy évszázadra a germán népeké lett. A Dunántúlt rövid idõre a keleti gótok szállták meg, míg keleten a gepidák laktak. A keleti gótok Nagy Theodorék vezetésével elvonultak Itáliába, helyükre a longobardok jöttek, véres harcba keveredtek a gepidákkal. Õket egy belsõ-ázsiai nép (avarok) segítségével tudták legyõzni. Õk is Itáliába vonultak a keleti gótok nyomában. A Kárpát-medence már másodszor lovas nomád birodalom, az Avar központja lett a harcias Baján Kagán vezetésével (568). Az avarok körös körül szlávokat telepítettek, akikbe beolvadtak a gepidák is.

A szlávok felkelése után válságba sodorta az Avar birodalmat 670 körül bevándorolt bolgár-török népesség új erõt öntött az avarokba. De a Hunok sorsát az avarok sem kerülhették el. Nagy Károly ellenében szövetkezik a bajorokkal, ezzel kivívták az uralkodó haragját. 795-796-ban a Frankok legyõzték az avarokat. 799-802 között megkísérelték a felkelést, de leverték. Az avarok tragédiáját az okozta, hogy 805-ben dél felõl a dunai bolgárok is csapást mértek az avarokra, a Maros völgyéig elfoglalták az egykori avar Kaganátus délkeleti részét. Hatalmukba kerítették az igen fontos erdélyi sóbányákat, aranybányákat, vízi és szárazföldi utakat, amelyen kereskedelmi útvonal volt. A Frank mellett kialakult egy második hatalmi pólus a Kárpát-medencében. A frankok és bolgárok harcai a IX. század harmincas éveiig tartott, de a bolgárok gyõzedelmeskedtek, és sikerült megállítani a Frank hódítást, lehetõvé téve ezzel az önálló Horvát Fejedelemség megalakulását. A Kárpát-medence a magyar honfoglalás hajnalán a nagyhatalmak érdekszférájába tartozott, ilyen a Nagy Morvaország, melynek központi része a Morava megyében feküdt, de kiterjedt egészen a Felvidékig. A Majmír fejedelem (830) létrehozta a Nyitrai Fejedelemséget, Nagy Szvatopluk uralma alatt gazdasága felvirágzott. Halála 894-ben következett be. A állandó belsõ és külsõ háborúk nagyon meggyengítették. A Balaton déli csücskénél, a szigetvilágban létrejött a szláv népesség, de Frank fennhatóság alatti fejedelemség, amelyet a 830-as évek elején Nyitráról odamenekült Pribina alakított ki Mosaburg (Mocsárvár) székhellyel. Pribinát 860-861 körül a morvák megölték, utóda fia, Kocel egy ideig még fenn tudta tartani a fejedelemséget, ahol már a kereszténység is gyökeret eresztett. 874-ben teljesen Frank kormányzás alá került. A Kárpát-medene a honfoglalás elõtt a keleti frankok (németek), nyugati és déli szlávok, avarok kavarogtak a nagy népi szövetségben, összlétszámuk kb. 600.000 fõ lehetett, a tarpánok 400.000 fõs népcsoportból állt, mentalitásban, magaviseletben, külsõ megjelenésben leginkább hasonlítottak a letûnt hunokra, bolgárokra, avarokra. Vajon milyen élet vár rájuk a Kárpát-medencében: hunoké, vagy avaroké ? Vagy netán a bolgár-törököké ?

2009.05.17.

A HONFOGLALÁS

„Zúgva nyargalt a hõsi sereg
A reszketõ, bérces Erdélyen által,
Barla maradt, rótt, szántott, álmodott
Egy kis szláv leánnyal.”
(Ady Endre)

A önállóvá vált Etelközi magyarság vezetõiben felvetõdött az a gondolat, hogy a 890-es években az új hazába, a Kárpát-medencébe költöznek. 892-ben a magyarok már a Kárpát-medencében vannak, a keleti Frankokkal szövetségben pusztítják Szvatopluk morva birodalmát. 894-ben viszont Árpád fia Levente vezetésével harcol a Bizánciak oldalán a Bolgárok ellen sikeresen, majd súlyos vereséget szenvedett. A magyarok balkáni hadjáratának oka, hogy Simeon bolgár cár Trákiában megverte a Bizánciakat, ezért VI. Bölcs Leó bizánci császár a magyarok segítségét kéri. A segítségkérés elõnyös volt a magyarok számára, mert gyõzelem esetén megerõsíthették helyzetüket az al-Dunán északra esõ bolgár területen. A 894. évi magyar-bolgár háborúról számol be György barát, a világ krónikása a IX. században:

…Átkeltek hát a türkök (magyarok, ti. a Dunán) és míg Simeon Fohász seregével volt elfoglalva, egész Bulgáriát leigázták, és Simeon a türkök ellen indult. Azok pedig átkelvén a túlsó partra, megütköztek a Bolgárokkal és Simeon megfutamodik, épségben alig tud eljutni Disztriába, a mai Szilisztrába. Simeon nem nyugodott, hadjáratot indított a türkök ellen, a bizánciak nem támogatták õket segítségükkel, hanem magukra hagyták, az összeset lemészárolták, tápot adva az önhittségének. Szvatopluk hívására újból a Kárpát-medencében teremnek a magyarok. Korábbi szövetségeseik a keleti Frankok tartományát pusztítják tûzzel-vassal, amely elindítja a honfoglalást. A dunántúli hadjárat idején hirtelen meghal Szvatopluk nagyfejedelem. A Dunántúlt dúló, fosztogató hadak nem térnek vissza Etelközbe, hanem a fõsereg a Felsõ Tisza vidékére vonul. Maga a fõsereg a hagyomány szerint Álmos fiának, Árpádnak a magyar hadak vezérének irányításával 895-ben tavasszal benyomul a Vereckei-hágón át az Alföldre. Krónikásaink ebben az eseményben látják a honfoglalás kezdetét. Szvatoplukkal kötött szövetség emléke, a fehér ló mondává kerekedett. Árpád fehér lovon, aranyos nyeregben és féken vette meg tole az országot.

Ezt a krónika így adja hírül: …Midõn a fejedelemnek (Szvatopluknak – eredetileg Marótnak = Morvának) elmondták az üzenetet, amely így szólt: „Azt a lovat üssétek agyon bunkósbottal, a féket dobjátok a rétbe, a nyerget pedig vessétek a Duna vizébe.” A követ így válaszolt: „Aztán az én uramnak mi kára lesz belõle ? Ha a lovat agyonütöd, a kutyáidnak adsz eledelt. Ha az aranyos féket a fube dobod, kaszáláskor az õ emberei találják meg, ha az aranyos nyerget a Dunába vetteted, az o halászai halásszák ki és elviszik haza ! Akié a föld, a fû, a víz, azé minden !” A fejedelem hallván, félvén a magyaroktól, hadat gyûjtött segítséget kért barátaitól, összeszedvén hadba ellenük indult. Eközben a magyarok a Duna mellé érkeztek és egy gyönyörûséges mezõn hajnalhasadtával harcra keltek. Az Úr segedelme a magyarok mellette volt, az említett fejedelem futásnak eredt, Dunáig ûzték, ijedtében a folyóba vetette magát, és annak sebes vizébe fulladt.

Az Etelközben maradt magyarságnak követni kellett volna a többieket, de ezt tragikus esemény zavarta meg. A 894-es háborúban bosszúszomjas vesztes bolgárok a magyarok hátában szövetkeztek a Besenyõkkel és a fõsereg távollétét kihasználva rátámadtak az etelközi magyarságra. A védelem nélkül maradt nép hátrahagyva jószágait, ingatlanait, fejvesztve menekült. Nagy veszteségek árán átvergõdtek a délkeleti Kárpátok hágóin és az Erdélyi havasokon át vonultak be a Kárpát-medencébe. A besenyõktõl és bolgároktól elszenvedett vereség tisztségébe és életébe került a fõfejedelemnek, Álmosnak, ezért népét vereség, valamilyen természeti csapás (pl. szárazság, árvíz) sújtotta, és 40 éves uralmának lett vége. Álmost azért is ölhették meg alattvalói Erdélyben, mert az Etelközi vereségért rosszul tartotta a kapcsolatot az égiekkel, agg kora ellenére sem lett alkalmassá e feladat betöltésére, hetven éves volt és a 40 éves uralkodási periódushoz közeledett. Álmos fia Árpád lett a Kündü, míg a Gyulai méltóságot Levedi fia, Kurszán (Kuszán) birtokolta. Tudjuk, hogy a kazár kettõs fejedelemség, a katonai hatalom nem a kündü, hanem gyula kezében összpontosult. A honfoglalás hadmuveleteit valószínuleg inkább Kurszán irányíthatta. Árpád nevével egyetlenegy nyugati kútfoben sem találkozunk, ezek a források a honfoglalás és kalandozás eseményeivel kapcsolatban Kurszán nevétõl hangosak, egészen 904-ig. A bolgárok Árpádot tõrbe csalják és orvul lemészárolják a magyar hadvezetést. Az etelközi vereség nem volt súlyos, nem sorsdöntõ. Nem kell feltételeznünk azt, hogy az Etelközben maradt családok elpusztultak és csak férfiakból álló hadsereg érkezett a Kárpát-medencébe. Ha ez így lett volna, két nemzedék alatt beolvadt volna a szláv lakosságba, és nem tudta volna befejezni a honfoglalást, és utána nem tarthatta volna Európát rettegésben a kalandozásaival.

A régészeti leletek ellentmondanak abban, hogy Árpád magyarjainak temetõiben egyenlõ a férfiak és nõk megoszlása. A nõket korhû népviseletben, etelközi ruhadíszeikkel eltemetve találjuk, ami arra enged következtetni, hogy együtt jöttek a honfoglalókkal. 895-ben a Kárpát-medencének Dunától keletre esõ területei kerültek uralmuk alá, a magyarok elfoglalták a rendkívül fontos erdélyi sóbányákat is. Négy éves szünet után a magyar hadvezetés erõinek rendezése, az ország védelme volt a cél. Újabb hadi eseményre 899-ben került sor, amikor a magyarok a keleti Frank (német) szövetségben hatalmas küzdelemben megverték az észak Itáliai királyt. Van egy monda: „Istenem, ments meg a magyarok nyilaitól ! – fohászkodott a pap az égiekhez. Uram, én mint alattvalód, kérlek, könyörgöm, hisz még a nyomodba sem léphetek, egy porszem, kérlek, könyörgöm, ments meg a magyarok nyilaitól…” Az Itáliai hadjáratban meghalt szövetségesük, Arnulf császár. Most már semmi sem tartotta vissza a magyarokat a keleti Frank uralom alatt álló Dunántúl birtokba vételétõl. Az észak Itáliából visszatérõ magyar sereg menetközben elfoglalta a tartományt. A 900-906 évek közt belsõ trónviszályok és a magyar és német támadások miatt a nagy Morva birodalom felbomlott. A Morvák északnyugati területei, Nyitra és környéke 900-ban a magyarok kezére került. A magyarok sikeres hadjáratukkal 902-ben végleg megerõsítették hatalmukat. A nyugati szlávokkal való ellenségeskedésnek is vége lett. A déli szláv bolgárokkal vívott csatában a 907-es év vetett véget, és a magyarok adófizetoikké tették a legyõzött bolgárokat. Amikor a szláv ellenállás a magyar honfoglalással szemben elhamvadt, fellobbant a német keleti Frank Birodalom, 907-ben vissza akarta szorítani a szövetséges magyarokat. A Pozsony mellett vívott bajor csata magsemmisítõ vereséggel végzodött. Ezzel befejezõdött a magyar honfoglalás.

2009.07.04. Táborfalva

A magyar államalapítás

„Ha e nemzet mesterének
Más is bírna vallani,
Tetszett volna Istenének
Más apostolt küldeni.
Ám e nyakas délceg fajta,
Kardos markú nemzetet,
Nem más csak egy magafajta
Harcos téríthette meg.”
(Zsolozsma Szent István királyról)

Géza (Gyeücsa török méltóságnév) az augsburgi csatavesztés idején ifjú gyermek volt, így nem volt kitéve a vereség fájdalmainak. Könnyen levonta a következményeket, továbbá abból, hogy Bizáncban erdélyi Gyula után második ember lehetne és energikusan végrehajtotta a Nyugat felé való nyitást. 973-ban március idusán 12 magyar fõúrból álló küldöttség megy a guendlingburgi gyulésre. Nagy Ottó német-római császár felajánlotta a békét. Létrejött a béke barátság Magyarország és a Német Birodalom között, nem beszélve a Bizánci Birodalommal való jóviszonyról. Géza tisztában volt azzal, hogy belso támasz nélkül a külpolitika mit sem ér. Uralma alá kényszerítette a törzseket és csapatokat, szállásterületén a Dunántúlon. Segítette ebben erdélyi Gyula, kinek lányát, Saroltát vette feleségül. Térítõ papokat kért a császártól, o maga és környezete is megkeresztelkedtek.

Õ jelölte ki a latin püspökség székhelyét a pannonhalmi bencés apátság építését Szent Adalbert prágai érsek és tanítványai segítségével. Géza nagyfejedelem élete vége felé összeházasította Istvánt (virágkoszorú) a bajor herceg lányával, Gizellával, fõembereit pedig megeskette utódja iránti hûségre. Géza halála után nyomban lázadás tört ki Koppány somogyi vezérnek vezetésével. A lázadók a Balatont megkerülve dúlva, fosztogatva a falvakat, vonult István ellen, Veszprém várát ostromolták, de a vár német lovagokkal volt megerõsítve, István seregével rajtaütésszeruen szétverte a lázadókat. A lázadó vezért (Koppányt) a német Vecelin terítette le. Holttestét négyfelé vágták, négy város kapujára tûzték, azért, mert a Géza által elkezdett politika folytatódik és az államalapítást és a keresztény vallás ügyét diadalra viszi. István a térítõ tevékenységet az egész országra kiterjesztette, a szláv, német, olasz közvetítéssel Szent Adalbert Szent Gellért munkáját sikerre vitte. István 10 püspökséget, ezen belül 1 érsekséget (Esztergom) alapított. A püspökség élére Szent Adalbert és társa tanítványa Anasztáz (Ascherik) került. Az Ascherik szóból lett a magyar „érsek” szó. A 10 püspökség mellé 5 apátságot is alapított bencés szerzetesek részére. Kiemelkedett a pannonhalmi Szent Márton apátság, amit még Géza korában elkezdtek építeni. Kiváltságokat élvezett Székesfehérváron a Boldogasszony-templom, ami Imre herceg és István király temetkezési helye. A bencés rend támasza volt a királyi hatalomnak, központja a mûveltségnek, az iskoláztatásnak. István – mivel hatalmát megszilárdította – elérkezettnek látta az idõt, hogy „barbár törzsfõbõl” a világ által elismert keresztény király legyen.

Az 1000. év második felében küldöttséget menesztett a pápához Rómába, hogy koronát és címert kérjen tõle. A pápa kedvezõen fogadta a hírt, meg II. Szilveszter is, és III. Ottó sem vetette el a javaslatot. István a pápától megkapta a koronát, ami semmiféle hubéri kötelezettséggel nem járt. Istvánt 1000 december 25-én akkori számítás szerint 1001 év elso napján királlyá koronázták. István király egész Magyarország királyának érezte magát – írta büszkén a Veszprém-völgyi apácák görög nyelvu alapítólevele. Az ország keleti részén léteztek olyan törzsek, államok, amelyek közül a legnagyobb hatalommal István anyai nagybátyja ifjú Gyula rendelkezett. Keresztény vallású ember volt, a Bizánci Birodalom kegyeltje.

1003-ben édesanyja halála után István haddal támadt Gyulára és leverte az ellenállást. Az erdélyi terület azzal meghódolt Istvánnak. Az utolsó makacsul ellenálló törzsfonök megtörésével létrejött a központosított birtokszervezet teljes kiépítése. A nemzetségi szállásföldek egyharmadát hagyta meg, kétharmad részét pedig elkobozta, a rajta élõ népeket pedig szolgálatára rendelte. István a király lett az ország korlátlan, legnagyobb földbirtokosa. A királyi földek felett az igazgatást két szervezet végezte. Egyik 44 megyébõl (=határ) álló megyerendszer volt. A megye a királynak, területi, gazdasági, bírói rendfenntartó szerve. Élükön a várispánnal, aki a királytól függött. A várat a vár lakói látták el, ez is két csoportra oszlott: a várkatonákra, az ún. várjobbágyokra és a szabad várszolgákra. A megye jövedelmének kétharmad része a királyt illette, egyharmad része pedig a várispánt. Az egész várnép nemcsak szolga, de katona is volt, tizedes rendszerben hadnagyok, tíznagyok, száznagyok vezetésével. Az ispánok hatalma a megye területén élõ szabad birtokosokra is kiterjedt. Igazgatási és bírói feladatokat láttak el a királyi jövedelmek behajtásáról. Megyénként birtokközpontok – 2-3 udvarház -, élükön az udvarispán állt. Ellenorei a királyi fõméltóság-nádorispán, fõlovász-fotárnok voltak. Az udvarháznak az egész államapparátus élelmezése és ellátása volt a feladata. Mind gazdasági, közigazgatási szervezetként muködött. István királytól két törvénykönyv maradt ránk. Egyik 1000 utáni, a másik 1030-1038 közötti idokbol. A törvényeket a királyi tanács hozta, tagjai a világ elokeloségeibol és egyházi személyekbol tevodött össze. Ezek a törvények büntetojogi szigorú intézkedéseket tartalmaznak, de fényt vetnek a társadalmi viszonyokra is. A szigorú törvények és idézetek:

I/28. Más szolgáival való fajtalankodás.
Hogy a szabadok mocsoktalanul megorizzék szabadságukat, szabályt akarunk nekik adni. Aki ezt áthágva másnak szolgálóival fajtalankodik, bunös, ezért korbácsolják meg és nyírják le. Ha másodszor is megteszi, ismét korbácsolják meg, és nyírják le. Ha harmadszor is megteszi, legyen rabszolga szolgálóival együtt, vagy váltsa meg magát. Ha a szolgáló áldott állapotba esik tole, de szülni nem tud és meghal, kárpótolja ot másik szolgálóval.
II/7. törvény a tolvajlásról
Ha valakit a szabadok közül tolvajláson érnek, és tyúkot lop, váltsa ki magát, ha nem, vágják le az egyik karját. Ha még egyszer tetten érik és nagyobb értéket, pl. lovat, marhát lop, váltsa ki magát, hanem, vágják le a másik karját. Ha harmadszorra is tetten érik és nagy kárt okoz, halállal bunhodjék. (De jó ezeket a sorokat leírni a mai viszonyokhoz képest…)
I/14. törvény A gyilkosságról
Ha valaki haragra gyulladva vagy dölyfösségbõl szándékosan gyilkosságot követ el, száztíz aranypénzt (egy tinó értéke) fog fizetni, ötvenet a királyi kincstárba, ötvenet a rokonoknak, tizet a közbenjáróknak, bíráknak ajándékozzanak. A gyilkos ezen felül az egyházi törvények szerint vezekeljen.
I/7. A királyi javak magtartásáról
Különösen megadtuk a lehetõséget, hogy javaik felett szabadon rendelkezzenek, úgy azok a javak is, katonák, szolgák, és bármi, ami a méltósághoz illik, maradjanak meg, azokból semmit el ne raboljon, el ne vegyen, vagy magának valami elõnyt szerezni ne merészeljen.
I/18. törvény a szabadosokról
Ha valaki könyörületességbol rabszolgáit szolgálóleányait szabadsággal ajándékozza meg, úgy határoztunk, hogy halála után irigységtol vezérelve szolgálóságba visszavetni ne merészelje. Ha pedig szabadságot ígért, de halála miatt kinyilvánítani nem tudta, a feleségnek, annak fiainak legyen joga a szabadságot kinyilatkoznia, a férj lelki üdvéért szeretetlakomát kell rendezni (halotti tor).
II/6. A rabszolgák tolvajlásáról
Ha valaki a rabszolgák közül pénzt lop, azt elso esetben adja vissza, az orrát váltsa meg öt tinóval, ha nem tudja, vágják le az orrát ! Ha ezután is ismét lop, füleit váltsa meg öt tinóval, ha pedig nem, vágják le a füleit is. Ha harmadszorra is lopást követ el, az életét veszítse el.

A törvények szigorúak voltak és tisztelettartóak. István király a X. században mélyreható módosításokat hajtott végre. A vezetoi réteget és uralmát megszüntette és föléjük ispánokat nevezett ki, mivel királyukhoz huek voltak, elsosorban német lovagokból kerültek ki. A társadalom felso rétegét udvari tisztviselokkel pl. nádorispánnal, folovásszal, fotárnokkal, fopapsággal és érsekkel, püspökökkel valamint apátokkal váltotta ki. A legnagyobb változás a közrendueket, a katonáskodó jobbágyokat, cselédek közül a köznépet, az inséget érte. A nagycsaládosok vagyonközössége, kiscsalási üzemekre esett szét. A családfo szolgáival kiszakadt a vagyonközösségbol a középrétegbe, a kiscsaládosok tízezrei, ami neki munkaereje volt, állatállománnyal együtt kénytelen volt megmaradni a faluközösség keretében. A faluközösségi tagok „úri birtok” inei lettek az ott dolgozó rab családokhoz. Együttesen alkották az „in-családok” osztályát, ahogy István király törvényeiben szerepelt.

Változatlanul a falusi település a mérvadó, 25-40 épületbol állt, nem rendezett sorban, hanem nagy távközökkel, a ház körülvolt a megmuvelheto föld. A lakóhelyet és a családot mansio szóval illették, amihez 40-50 hold föld tartozott. A XI. században élénk kereskedelem alakult ki, fo kereskedelmi cikk a ló, ökör, viasz, só, hal, gabona, bor, a prém és a rabszolga volt. Lovat, ökröt késobb csak királyi engedéllyel lehetett eladni. Kelendo volt mint áru a selyem, posztó, fuszerek, ékszerek, díszes fegyverek. Közkedvelt volt István és Géza által veretett 1,26 ill. 0,76 gramm súlyú ezüst pénzérmék. Vásárokon állatot, fuszert, kelméket, munkaeszközöket vettek. A pécsváradi bencés kolostor oklevelében 10 kovácsról, 6 kádárról, 12 esztergályosról, 9 pékrol, 3 fazekasról, 6 tímárról, 5 ötvösrol, 8 ácsról, 3 molnárról esik szó. Istvánt az országépítés foglalta le uralkodása 2. és 3. évtizedében, még a külpolitikával is foglalkozott. Basziliosz bizánci császár szövetségese lett, részt vett Bulgária meghódításában, fontos szerepnek tartotta Erdély védelmét a besenyok támadása ellen, 1028-ban utolsó nagy törzsi hatalom, Ajtonyé is összeomlott István király rokonának, hadvezérének, Csanádnak a csapásai alatt. Nagy eropróba volt a Német-Római Birodalommal való háborúzás. A lovas nomád taktikával visszavonulásra kényszerítették II. Konrád császár hatalmas seregét, és a béke nemsokára megszületett a két ország között.

István királyt életét súlyos betegség és a trónöröklés gondjai keserítették. Betegsége annyira megviselte, hogy még lábra sem tudott állni. Fia, Imre herceg vadászaton egy vadkan áldozata lett, a király egyedül maradt, utód és remény nélkül. Vérrokonságát nem tartotta alkalmasnak a trónöröklés utódlására. Novére fiát Pétert jelölte meg utódjának, Orseoló velencei dózse sarját. Ezzel keresztülhúzta Vászolynak összeesküvését, akinek fülébe ólmot öntöttek, fiait menekülésre kényszerítette, szemétol megfosztotta, volt, akinek a kezét vágták le. István király fia halála után vérrokonait is elveszítette, mellette kitartó felesége mellett is teljesen megára maradt, így a túlvilág gondolataival is megbarátkozott, és földi pályáját bevégezvén a mennyei Jeruzsálem lakója lesz 1038-ban. Vágya beteljesült, augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén. Halálával a legnagyobb magyar államférfi távozott az élõk soraiból, nem jutott a lovasnomád hunok sorsára, hanem szilárd gyökeret vert a Kárpátmedencében, államot alapított, beletagozódott a keresztény közösségbe, a Respublica Christinába. Alakja évszázadokon át nõtt a nép szemében, egyre glóriásabbá vált. O tole várta el nemzete megpróbáltatásai idején a történelmi túlélést – „Hol vagy István király/téged nagyon kíván”. XVIII. Század. Istvánt a pápa boldoggá, szentté avatta, a halhatatlanság soraiba került. Szent istván ünnepét augusztus 20-án nemzeti állami ünneppé nyilvánították, de ez az új kenyér megszegésének ünnepe is.

Megtiszteltetés volt számomra, hogy a Magyarok történetét megírhattam. Segítségül felhasználtam a középiskolai tanulmányaimat, és a történeti archívum anyagaiból bizonyos részeket is. Köszönetemet nyilvánítom ki Kõváry Antal úrnak, aki segítséget nyújtott számomra.

Kelt.: Táborfalva, 2009 augusztus 25.

Pulai László emlékére. Emléke örökké él.

Sodródom az élet vizében,
És a folyó a vízesésen
apró vízcseppé válik,
és érzem, hogy Isten
keze megérint és szent
arca ragyog reám.

(Boros István)

Pulai Lászlóval életemben elõször Dabas állomásson találkoztam, éjszakai munka után vártam az elsõ reggel közlekedõ vonatra, Õ odajött és illedelmesen tájékoztatott, hogy szíves elnézést kér, a vonat 15 perc késéssel közlekedik.

Régebben is vonzódtam a vasúti élethez, és 1985 augusztus 25-én álltam a vasút szolgálatába. Sokat érdeklõdtem volt kollégáitól életútja után, és azt is megtudtam egyik kollégájától, hogy fûtõje volt, mert szolgált gõzmozdonyon is. Szolgált tartalékos forgalmi szolgálettevõként, Kecskemét állományában és mikor letettem a váltókezelõi vizsgát, még Táborfalván a keze alatt dolgoztam. Aztán elkerültem segédtiszti tanfolyamra és sikeres vizsga után már nem találkoztam vele, mert otthagyta a forgalmista széket, és átkerült Kecskemétre, ahol vezetõjegyvizsgálóként folytatta életútját.

Tisztelte a munkásembert, mindig is munkás vonzalmú ember volt, akit igazságtalanság ért, kiállt mellette és felemelte érte a szavát. A "rendszerváltás" idején õ volt az elsõ, aki aláírta a Kõváry Antal által megfogalmazott szándéknyilatkozatot, hogy Munkástanács alakuljon Kecskemti székhellyel. Pedig akkoriban nagyon komoly dolog volt ez, mikor mindenütt párttitkárok felügyelték a munkásembert.

Sajnos tragikus halála nagy veszteség mindenki számára, de emlékét soha el nem feledjük. Egy lelketlen gépkocsivezetõ, aki halálos balesetét okozta, nem tudom, hogy fog elszámolni tettéért a jó Isten elõtt. A Munkástanács megalapította a 10 évenként odaítélhetõ Pulai László (emlék)díjat, és az a megtiszteltetés ért, hogy már két alkalommal is átvehettem ezt.

ÍGY SZÓL AZ ÚR: MOST FÖLKELEK, MOST FÖLTÁMADOK ÉS FELEMELKEDEM.

ELJÖN MAJD AZ IDÕ, MIKOR SZERETTEINK ÉS BARÁTAINK EGYMÁSRA TALÁLNAK EGY SZEBB JÖVÕBEN ÉS EGY MÁS VILÁGBAN.

Kelt.: Táborfalva, 2010 június 25.

Boros István

A SZÁMÛZETÉS

II. RÁKÓCZI FERENC - SZABADSÁGHARC

(Egy kis bevezetõ...)
Aki hazáját védi és harcol a szabadságért, az igazságtalanság ellen, õ egy igazi szabadságharcos, a népelnyomás és megnyomorítás végett lerázzuk a rabigát. Az írás elején leszögezem: büszke vagyok arra, hogy olyan városban folytattam tanulmányaimat - Sátoraljaújhelyen - és ráadásul az iskola neve is II. Rákóczi Ferenc Szakmunkás és Szakközépiskola volt. Csak volt, mert ez az iskola megszûnt, és itt varroda mûködik, a mai napig. Sátoraljaújhely egy nagyon szép város, itt laktak Kossuth Lajos szülei és itt volt a legnagyobb börtönlázadás is. Azért is szép ez a város, mert a vasútállomástól a városba menet a járda mellett szép olatánfák sorakoztak és legszebb diákéveimet sosem tudom elfelejteni. Mikor az iskolából kimenõt kaptunk, a városnak volt egy nevezetessége, a Sátorhegy, amin volt egy faszerkezetû kilátó, megközelítése nehéz volt, mert két irányból lehetett megközelíteni a szõlõhegy felõl szerpentin úton. Ezen az úton haladva, a szõlõsgazdák boropincéi mellett haladtunk fel a hegyre a kilátóhoz, vagy a hegy másik oldalán, meredek emelkedõn, erdõn át közelítettük meg. Aki ezen a meredek úton közlekedett, másnap izomfájdalom gyötörte, de nekem, mint leigazolt sportolónak nem jelentett gondot. A kilátótól északi irányban síelésre kiépített létesítmény volt a melegedõvel, és egy szép téli napon a hóviszonyok olyanok voltak a Sátorhegyen, hogy egy nemzetközi versenyt is rendeztek, és életemben elõször láttam sífutást, és mûlesiklást. Tiszta idõben, ha felmentünk a kilátóba, lehetett látni a Kárpátok vonulatait, nyugatra pedig láttam, amint vonat haladt a határ mentén Nové Mestó állomásra. A haladó vonat tovább közlekedett az ország belsejébe (Csehszlovákia) és lehetett látni egy kis falut, ahol a vonat megállt. Az állomás neve: BORSI. Ebben a szép faluban született II. Rákóczi Ferenc, de ha ellátogatnak Sárospatakra, ott áll a Rákóczi vár, gyönyörû kertjével, és a könyvtár...

A szabadságharc akkor robbant ki, amikor II. Rákóczi Ferenc nem tudta tovább tûrni a nagyon szegény nép szenvedéseit, amely emlékirataiban is megjelent. Édesanyja Zrínyi Ilona volt. 1686-ban, amikor névnapján felköszöntötték, így írt: "Kezdette az én édes fiam Rákóczi Ferenc. Áldott ez a mai nap és szerencsés óra ! Hogy lelkünk általa virradott oly jóra. De mogdobbant szivem, hogy juta ... Munkács várába szorult a szabadság, kit egy Zrínyi nevû asszonyság - hálát adj egész magyarság. Isten soha ne adjon anyjának jobb gyermeket míg ez ideig voltak."
A magyar népet tûrhetetlen követelésekkel és adóemelésekkel sanyargatták meg, a sót is megadóztatták és drága volt, hogy a kenyeret is sótlanul ették, pedig az ország híres volt a sóbányáiról, és bõséges volt a kitermelés.

II. Rákóczi Ferenc már a bölcsõtõl a Magyar függetlenség ügyéért valónak vallotta magát. Zrínyi Ilona, Thököly Imre felesége Munkács védelmével tette Európa szerte híressé a nevét. Nagyapját, Zrínyi Pétert, és nagybátyját, Frangepán Ferencet Bécsújhelyen a bíróság halálra ítélte. Rokonai voltak a Báthoryak, eközül is István lengyel király Tanúja volt annak, hogy Zrínyi Ilona anyatigrisként védte Munkács várát a császári zsoldosok ellen. A vár elesett, édesanyjától és nõvérétõl elszakították. Jezsuiták nevelték Csehországban, de nem állt a szerzetesek közé, amikor találkozotta nõvérével Júliával, szakított a császári gyámjával. Báthory István Bécs akarata ellenére német fejedelem-leányt vett feleségül, és maygarországi birtokaira költözött. Tapasztalta az idegen zsoldosok garázdálkodását, érezte a nép szeretetét, és a Bécs felõl érkezõ gyanakvást. 1697-ben Hegyalján felkelés tört ki, õ Bécsbe sietett, hogy igazolja ártatlanságát. Rákóczit gyötörték az élet bajai, Bercsényi Miklós meggyõzte, vállalnia kell, amit a család és a nép elvár tõle.
A törököt kiûzték az országból, és elérkezett az idõ, hogy Magyarország önálló államként lépjen a XVIII. századba. Kereste a kapcsolatot XIV. Lajos francia királlyal, aki háborúban állt a Habsburgokkal a spanyol örökségért. Leveleit elfogták, õt Bécsújhely várbörtönébe zárták. Nagyapja, Zrínyi Péter sorsára jutott, de kalandos úton börtönébõl Lengyelországba szökött. A kuruc szegénylegények küldöttsége 1703-ban Lengyelországban felkereste Rákóczit. "A föld népe immár kész, csak legyen feje." - hozták a tulajdonosok üzenetét.

Rákóczi és Bercsényi kiáltványt bocsátottak ki. Fegyverbe szólítottak minden nemes és nem nemes "igaz, hazaszeretõ magyart, a népnyúzó zsarnok császári hatalom ellen." Esze Tamást, Rákóczi jobbágyát "Istennel a hazáért, szabadságért" feliratú vörös selyemzászlókkal küldték haza. XIV. Lajos szövetséget ajánlott, Rákóczi 1703 június 16-án Vereckénél magyar területre lépett és elkezdõdött a szabadságharc.
A kuruc katonák a Vágmenti várakat ostromolták, 1703-ban felszabadították a Duna-Tisza közét és a Felvidéket. Boné András cspatai behatoltak Erdélybe. Károlyi Sándor december 24-én a Bécsi sáncokat ostromolta. 1704 elején a Dunántúlt is meghódította Rákóczi hûségére. Ezt az országrészt hamar el is veszítették. Az Erdélyi rendek 1704-ben II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé választották. 1705 õszén Szécsényben összeült a kuruc országgyûlés. Sokan szerették volna a független Magyar Királyságot, noha a kikiáltására nem került sor, rendi szövetséget kötöttek és hoztak létre.
Rákóczit a szövetkezett rendek vezérlõ fejedelmévé (fõvezérré) választották. Rákóczi egyik nagy gondja volt, hogy a portyázó kuruc könnyûlovasságból és parasztokból összeállt gyalogos csapatból hogyan szervezzen ütõképes, gyakorlott hadsereget, ugyanis ellenfelei jól kiképzett német hivatásos katonákból álltak.
A szabadságharcot gyõzelem és érthetetlen vereségek is jellemezték, és ez azt bizonyítja, hogy a jó kiképzés és jó fegyverzet nem állt kellõen rendelkezésére. Így kiszorultak a Dunántúlról, majd a Zsibai szorosból, és az 1705 novemberében elszenvedett vereséggel elveszítették Erdélyt is. Ezzel egyidõben Bottyán János (Vak Bottyán) generális hadjárata során visszahódította a Dunántúlt is. 1707-ben ismét a kurucoké Erdély. Marosvásárhelyen ünnepélyes keretek közepette fejedelmi székbe iktatták Rákóczit. Közjogilag nem egyesült Erdély Magyarországgal, Rákóczi két címerének tartalma nem azonos. Rákóczi az agyongyötört néptõl nem szedett adót, kiadásait magánvagyonából és francia segytséggel fedezte, a jobbágyok könnyítésére és a belföldi pénzforgalom számára 2 milliós névértékben rézpénzt veretett "Pro libertate" felirattal. 1703 augusztusában kiadta a "pátens-t" (kiváltságlevél), amely kimondta, hogy az a jobbágykatona, aki a szabadság nevében és védelmében vesz részt, feleségével és gyermekeivel mentesül minden teher alól.

Rákóczi emlékirataiból: "Alig lehet elképzelni azt a buzgalmat és örömmel teli népet, akiket mindenfelõl hozzám vonzottak. Bandákba jöttek, kenyeret, húst és más szükséges élelmiszert hoztak, feleségestül, gyerekestül jöttek és mikor messzirõl megláttak, letérdeltek és orosz módra keresztet vetettek. A családot hazaküldték és a férfiak beálltak katonáim közé és sosem hagytak el !..."

II. Rákóczi Ferenc 1704-es kiáltványa
___________________________

Fölszakad a magyar nemzet sebei, az országnak a szabad királyválasztásban oly sok századon át csorbíthatatlan, érvényben fennálló arany szabadságát örökletes királyság képére alakították át, az ország ügyintézését az udvari tanács bitorolja mohón, kizárják az ország nemeseit minden tanácskozásból, az ország nagy részét elvették törvényes birtokosaitól, és mellõzve a haza érdemes fiait, idegeneknek adományozták, és közben özönlenek országunkba a német jövevények, és már csak az van hátra: "Költözzetek el régi lakosok !" - halljuk !

A "Szatmári béke" - részletek

"Jeles Rákóczi Ferenc életének összes ingó és ingatlan javainak kegyelmet adunk, ha õ elfogadja, valamennyi Rákóczi követõnek, vagy ott tartózkodónak ugyancsak megbocsátó kegyelmet adunk. Fegyverletétel nem azt jelenti, mintha senkinek nem lehetne fegyvert viselnie, a vallás ügyében érvényben marad és hagyjuk az elfogadott törvényeket." (Rákóczi a kegyelmet - ami hûségeskühöz kötött - nem fogadta el. A vallások békéjére utaló pontot az uralkodó és a katolikus fõpapok nem tartották be.)

Rákóczi teljhatalommal élt a pénzügyek, katonai és külügyek területén. A rendi ellenõrzés 24 tagú szenátus volt. Rákóczi független hivatalokat is léthehozott, ilyen volt az udavri tanács és a gazdasági tanács. 1707-ben Ónodon tartott országgyûlésen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, melyet nagy lelkesedés fogadott. Rákóczi szövetséget kötött volna XIV. Lajos királlyal, de csalódnia kellett. Rákóczi sokat tett azért, hogy a kuruc katonákat jól kiképzett és felfegyverzett ezrdekben tartsa. A felszerelést a hazai iparnak kellett biztosítania. Fellendült a vasbányászat és a salétromfõzés a puskaporgyártáshoz. A ruházatot és kézifegyverzetet céhes mesterek szállították. Rákóczi támogatta a mûvelõdést és az iskolákat. Helyraállította a Sárospataki református kollégiumot, a diáknak tanulni kellett, nem állhatott be a katonák közé. A jó tanuló ösztöndíjat kapott, hogy külföldön is tanulhasson. Rákóczi adta ki elsõnek a hazai újságot, a latin nyelvû Mercurius Veridicust (Igazmondó Mercurius). Zrínyi Miklós röpirata volt a török áfium ellen való orvosság. Fejlõdött a hadtudomány, Rákóczi is írt ilyen mûvet. Franciaország az örökösödési háborúban elszigetelõdött, és kimerült. Rákóczi ha ezt tudta volna, talán szabadságharcát el sem indította volna, hiszen számított a Francia gyõzelemre. Megindult a Habsburg invázió Magyarország ellen. A jobbágykatonák 1708-ban végleges obsitot, szabadságot kaptak, de a nép belefáradt a harcba, és Rákóczi a válogatott hadával Trencsénnél súlyos vereséget szenvedett. A fejedelem Lengyelországba ment, hogy találkozzon I. Péter cárral. A császári hadak élére magyar fõnemes került Pálffy János, és ajánlatot tett a békére a kuruc csapatok fõparancsnokának, Károlyi Sándornak aki Rákóczi tudta nélkül megkötötte a Szatmári békét. 1711 május 1-én a majtényi síkon a kuruc csapatok letették a fegyvert. A Szatmári béke elõnyös volt a nemességnek, mert mindenki - így Rákóczi is - megtarthatta a birtokát. A nemesi alkotmányra is volt ígéret, Rákóczi azonban nem fogadta el a megállapodást mert Erdély, de még Magyarország függetlenségérõl sem eshetett szó ! Leghûségesebb embereivel inkább élete végéig a számûzetést választotta. Magyarország elkerülte a Habsburg Birodalomba veló beolvasztást.

Minden szabadságharcnak eljön az ideje, melyet a töreténelem fog bebizonyítani, ami be is bizonyosodott már.

Kelt., Táborfalva, 2010 november 20.
Boros István

Szabadon élhessek szülõföldemen...
Spartacus, a gladiátor

"Az emberek szabadon, egyenlõ jogokkal születnek és élnek !" (Emberjogi deklaráció)

"Ha majd körbevesznek csapatok, harcolok a végsõkig,
de a túlerõvel szemben feláldozom magam az Isten szent
szabadságának oltárán." (Spartacus)

Alapvetõ Emberi Jogok
"Mi a következõ igazságokat magától értetõdõnek tartjuk: minden ember egyenlõnek teremtetett, nekik a Teremtõ bizonyos el nem idegeníthetõ jogokat adott, melyek közé tartoznak egyebek között az élet, a szabadság, a boldogulásra való törekvés. Ezen jogok biztosítására kormányok vannak, melyek az õt megilletõ hatalmat a kormányozottak beleegyezésétõl származtatják. A népnek joga van arra, hogy ha erre a hatalom vezsedelmes, megváltoztassa azt, és újat állítson fel."

Spartacus rabszolgasorsban élt, kiváló harcos, sõt katona volt. De az õ idejében az uraságok adták-vették a rabszolgákat, kikbe csizmáikat törölhették, mint egy rongydarabba, és ezt már Spartacus nem tudta tétlenül nézni. Járt a nagy fellegvárba, a Római Colosseumba az uraságokat szórakoztatni, és ott a harc "nem babra ment", hanem életre-halálra, a végsõ küzdelemig. Urát, a császárt szórakoztatni kellett. A konzervatív Lucius Comelius Sulla szenátor tûzzel-vassal, de elnyerte a gyõzelmet, aki engedelmeskedik, az jó ember, de ha nem, akkor ellenség, és lábbal fogja eltiporni.

Meg is történt, mert kb. 400 szenátornak és 1600 lovagnak felsorolta a nevét, akiket halálra szánt, nyilvánosságra is hozta, és vérdíjat tûzött ki rájuk, vagy élve, vagy halva, mindegy. Aki elbújtatta, az halál fia, akiket Sulla lábai elé állítottak, azokat felkoncolták. (Saját véleményem, hogy ez a föld mindig szült egy diktátort csak azért, hogy a hatalmat élvezze, és uralkodjon felettük, a népet elnyomja és mintha Isten színében tetszelegne. - a szerzõ) Sokat gyilkoltak le Itália lakosai körül és kerültek számûzetésbe, vagyonukat elkobozták, nincstelenné tették az uraságok. Ezek a megölt, számûzött rabszolgák erõteljes, fiatalemberek voltak. Sokakat felszabadított és római polgárjoggal ajándékozott meg, hogy a nép között legyen tízezer ember, aki a parancsát vakon teljesítse. A halottak, számûzöttek vagyonát elkobozták és párthívei osztoztak rajta. A szánalmasság fogalma itt kimerült.

Sulla abban a hitben halt meg, hogy a köztársaság polgári rendjét megszilárdította. De polgárháború bontakozott ki, a római társadalom egyre szélesebb rétegei kapcsolódtak be a küzdelembe. A rómaiak brutalitásain kirobban a rabszolgaháború. A rabszolgák száma Kr.e.II. század közepétõl állandóan növekedett, munkájuk volt a legolcsóbb, és a legnehezebb élet a bányákban dolgozó rabszolgáé volt. Aranykõzetet is kitermeltek, ami a legkeményebb volt, a lazább kõzetet csákánnyal lehetett kitermelni, amit egy szakember végezhetett, ha nem jól dolgozott, a felügyelõk korbácsütésekkel és durvasággal bírták õket jobb munkavégzésre. A mezõgazdaságban dolgozó rabszolgák sorsa jobb volt, de nem egyenletes, nyári munka idején emberfeletti teljesítményeket követeltek tõle, télen kevesebb munka volt, de kevesebb munkáért kevesebb élelem is járt, a fejadagot a felére csökkentették.

A rabszolgákkal való bánásmód Kr.e. I. század folyamán megromlott, pl. a rabszolgapiacok kínálata, a közülük kikerülõ felügyelõk kegyetlensége miatt is, nem ismert határt. Más volt a gladiátorok helyzete, egészséges, legerõsebb emberek közül válogatták ki õket és cirkuszi, vadállatokkal való harcra képezték ki, hogy azokkal élet-halál harcot vívjanak. Újonc katonát pedig a vívásban képezték ki, és õket állították a rabszolgaháború élére. Ezekbõl a katonákból került ki Spartacus Kr.e. II. században a hispániai háború teremtett alkalmat arra, hogy Kr.e. 137-ben kitörjön a Szicíliai rabszolgafelkelés. A gyõztes rabszolgák Eunus (Eunusz) vezetésével önálló királyságot alapítottak, a szenátus ötévnyi kemény harccal tudta csak felszámolni. A germán támadásokkal szemben újabb rabszolgafelkelés tört ki Szicíliában Kr.e. 104-ben, de ezt is csak 4 év után tudták leverni. Kr.e. 74-ben robbant ki a capuai gladiátoriskola felkelése a trák származású Spartacus gladiátor vezetésével, aki bátor, merész, nagy testi erejû volt, és ez társai fölé emelte. Nem beszélve arról, hogy bölcsessége és szelídsége is figyelemre méltó volt. Spartacus csapataihoz csatlakoztak még a kelták, a germán és a trák rabszolgák is, és a sereg gyorsan gyarapodott. Céljuk az volt, hogy visszajussanak szülõföldjükre, és ismét szabadon élhessenek. Csapatokat küldtek ellenük, de Spartacus csapatai mindüket leverte. Utána dél-Itáliába vonultak, majd a keleti partok mentén a Po-síkségra. A rabszolga sereg ekkor már megközelítette a 100 ezer fõt. Rómán a félelem lett úrrá. Az Alpokon való átkelés merész húzás lett volna Spartacus részérõl, ezért ezt nem vállalta, és újra dél felé fordulva végigvonult Itálián át Sicíliába. A rabszolgafelkelések hazájába akart eljutni. A tengeren vihar volt, az átkelés meghiúsult, így Brundisiumba indult, hogy az ottani flottát elfoglalja, és eljusson a Balkánra. A szenátus nem jó szemmel nézte Spartacus ténykedését, és kényszerszabályokhoz nyúlt, hogy a lázadást leverjék, ezzel a nagy hírben álló Crassust - Sulla nagy hívét - bízták meg.

Crassus a vagyonelkobzások idején hatalmas vagyont harácsolt össze, amihez foggal-körömmel ragaszkodott. Hadait megerõsítette, és elindult a lázadók ellen. Elõször Spartacus segédhadait verte meg, majd a fõsereg ellen indult. A kényszerû helyzet láttán Spartacus csatarendbe állította seregét, lovát odavezették hozzá. Spartacus kirántotta kardját, és azt mondta, ha gyõz, övé lesz az ellenség összes lova, ha legyõzik, lóra úgysincs szüksége. Csatározás közben sok sebbõl vérezve Crassus felé törtetett, de nem találta õt, hét római százados (centurio) felvette a harcot Spartacus ellen, de õ legyõzte õket.

Spartacus csapata gyáván megfutamodott, õ egyedül maradt, védte magát a tömérdek ellenséggel szemben, de nem bírt a túlerõvel, és hõsi halált halt. Igazi vezér módjára, méltó körülmények közepette, egy igaz eszméért csatában halt meg.

A rabszolgaháború felszámolása után a bosszú iszonyatos: 6000 rabszolgát feszítettek keresztre, és egy eszme, egy harc, egy ügy elveszett. Hatása nagy volt, mert a rabszolgatartás körülményei megváltoztak, átalakultak. A rabszolgák kemény munka árán jövedelmükbõl megválthatták magukat, szabad emberek lehettek. Az egyes nagybirtokosok a birtokukon született rabszolgákkal biztosították a munkát, ezzel is ügyelve az emberséges bánásmódra. A rabszolgaháborúnak köszönhetõ az is, hogy földbirtokait az uraság bérlõknek (colonus-oknak) adták bérbe. Spartacus szelleme rávezette a római szenátust arra, hogy a szabadságharc - noha elbukott - tiszteletben kell tartani, és Spartacus nemhiába áldozta életét egy szent ügyért.

Megtisztelõ és felemelõ érzés volt megírni Spartacus történetét.

Kelt., Táborfalva, 2010 december 25.

Boros István

Árvíz idején

Fiatal srác voltam, 9 éves, és megártem azt, amit senki embernek nem ajánlanék, mégpedig azt a szenvedést, kilátástalan helyzetet, amit árvíz idején én meg testvéreim megéltünk.

1954 szeptember 19-én születtem Miskolcon, szegémy munkáscsaládban, édesapám sofõrként dolgozott az akkori TEFU vállalatnál, kereste a család mindennapi kenyerét, édesanyám háztartásbeli volt, és gondoskodott a családról, és azt a kis fizetést kellett beosztania,, hogy meg tudjunk élni. Sikerült is építeni egy kisebb házat a Sajó árterületén, éltünk boldogan, mígnem egy éjszaka sok esõ leesett. Miskolc városnak van egy kis folyója, a Szinva patak, amely Felsõzsolca elõtt ömlik a Sajóba. Mivel a Szinva patak a Bükk hegység vízelvezetését végezte, - mint a híradásokból is hallani lehetett - hatalmasra megduzzadt és néha ki is öntött, mert nem tudta elvezetni a rengeteg víztömeget.

Lillafüreden kezdõdik a Szinva patak folyása a "fátyol vízesésnél". Aki már járt Lillafüreden, és látta a kastélyszállót és a vízesést, gyönyörû látványban volt része. Ajánlanám mindenkinek, aki erre jár, ne hagyja ki, meg a Hámori tó gyönyörû látványát, fõleg ha szép lányokat csónakáztatunk rajta, a nagy szerelem lángja fel fog lobbanni.

Tehát egész éjjel esett az esõ, és a Szinva patak és a Sajó folyó is kilépett a medrébõl és elöntötte a mi házunkat, meg másokét is, hiszen elég sokan laktunk a Sajó folyó mellett, ami Tokajnál ömlika Tiszába. Nagyon meg voltunk ijedve, a víz betódult a lakásba, és egyre csak emelkedett. A katasztrófavédelem gyorsan intézkedett és kimenekített mindenkit. A Sajó úgy megáradt, hogy a gát tetejét csapdosta, így mozgósítva lett mindenki, aki élt és mozgott, a homokzsákokkal meg kellett magasítani a gátat. Az akkori városi tanács ideiglenes barakkokban helyezte el az árvíz sújtotta lakókat és a mi családunkat is, míg az új tanácsi ház fel nem épült. Szomorúan hozták tudomásunkra, hogy az árvíz összedöntötte a házunkat és oda már nem lehetett visszamenni. Tavaly történt, hogy akkor is a Sajó folyó és a Szinva patak kilépett a medrébõl és teljesen elöntötte Felsõzsolcát és egy bevásárló központot, amit árterületre építettek. Hogyan is adhattak ki építési engedélyt árterületre, Felsõzsolcát árvíz sose öntötte el, a nagy építkezésben elfelejtették a körgátat megépíteni, amit a jelenlegi kormány épít újra, hogy Felsõzsolcát ne öntse el újból az árvíz. Hatalmas kár keletkezett, ezt az összeget másra is lehetett volna költeni ha körültekintõen járunk el.

Úgy 3 évig laktunk fabarakkokban, mire elkészült édesapám nevére a tanácsi szolgálati lakás. 25 év elteltével a tanács felajánlotta megvételre, levonta az eddig befizetett bérleti díjat és a vételár 10%-át egyösszegben kellett kifizetni, a többit pedig a szerzõdésben meghatározott részletekben. A Csorba tó horgászparadicsom, de az evezõsök is itt tréningeznek, és az utunk kerékpárral a volt házunk elõtt vezetett el, magálltunk és könnyes szemmel mentünk tovább a régi házunktól, amit benõtt a gaz, és romokban hevert. Közben a 3 felnõtt fiú elhagyta a csládi fészket, én elkerültem Zalaegerszegre katonának, és mire leszereltem, már az esküvõre készülõdtünk, megvolt az eljegyzés, és november 29-én mondtuk ki a "boldogító igen-t", és immár 35 éve élünk jóban és rosszban a feleségemmel, míg a harang el nem választ, hisz volt polgári esküvõ és egyházi esküvõ is. Két fiam született, elõször István, majd László fiam mindkettõre büszke vagyok, de a feleségemre különösen, hogy ilyen törõdõ, családcentrikus anyával Isten megajándékozott. Így kerültem el Miskolcról Táborfalvára, a Duna-Tisza közére.

Közben szüleimet magához szólította a Jó Isten, testvéreim Miskolcon élnek, de a családi házat - mikor legutóbb otthon voltam - idegenek nyitották ki, és közölték, hogy itt már nem laknak a testvéreim, eladták a házat. Itt életem kettétört, és nem találom helyem a világban.

Mivel e cikk "Árvíz idején" címmel íródott, a világban hallani ettõl még nagyobb és pusztítóbb árvízzel, a Tsunamival. Ettõl mentsen meg mindenkit a Jó Isten, mert ez olyan hatalmas víztömeg, hogy egy lakóházat úgy elsodor, mint egy gyufaszálat. Ennek az alapja az, hogy a tengerfenéken legutóbb legutóbb is 9,5 Richter skálán mért földrengés volt, és végigsöpört az Indonéz szigetvilágban. Most meg Japánban volt, és nem elég a tarmészeti katasztrófa, az atomreaktor is felrobbant. Csernobilban is volt atomreaktor katasztrófa, ha a városba bemegyünk, kihalt utcák, a gyom benõtt mindent, egy halott város. 100 évig senki nem mehet vissza, mert a radioaktivitás és sugárzás, és ennek lebomlása ennyi idõt vesz igénybe.

Mi, Magyarok, akik a Kárpát-medencében lakunk, Isten szent helyet választott ki nékünk, hogy ilyen hatalmas katasztrófát ne éljünk át. Mivel a Kárpát-medence vízgyûjtõ medence, azért árvizek elõfordulhatnak.

Talán a Jelenések Könyvében íródott események valósulnak meg, de a Bibliai események is írnak róla, bízzunk hitünkben, mert csak az ad erõt, és higgyünk a Teremtõben, a Jó Istenben.

Kelt., Táborfalva, 2011 március 20.
Boros István

Írások errõl-arról, mindenrõl...

A vaspapucsosok

Fiatal serdülõ srác vagyok - visszatekinte életembe - kora délután van, szépen süt a nap, és én várok valamit, ami menetrendszerûen érkezik, a jármûjavítóból gyári dudaszó hallatszik közeleg a 15 óra, ami a mûszak végét jelentette, és a levegõben megjelent egy fémmadár, a napfényben megcsillant fémtestén a napfény, ez belföldi repülõgép járat volt (talán még épp "repülõs Gizi" is rajta ült, nem tudni), de hajszál pontosan érkezett Miskolc repterére a Szentpéter kapui reptérre. Ez a reptér füves volt, nem volt lebetonozva, a repülõ hatalmas kerekei és finom rugózása kiküszöbölte az egyenetlenséget. Egy óra múlva újra felszállt, és Debrecen irányába eltûnt a szemem elõl. (Ez a belföldi járat 1965-ben megszûnt.)

A Népkert felõl motorzúgásra lettem figyelmes, a salakmotorosok edzettek a vasárnapi világbajnoki futamra, a motor hangja bezengte az egész Miskolc városát. Fogtam magam, felpattantam a biciklire és kilátogattam az edzésre. Leültem egy betonlépcsõre és onnan figyeltem az edzést. Akkoriban volt egy magyar favorit, Dajka Ferenc, a másik pedig Hajdú Zoltán, a Borsod Volán versenyzõi. Világbajnoki elsõ és második hellyel büszkélkedhettek, de nem csak nékem voltak kedvenceim, hanem testvéreimnek és szüleimnek is. Eljött a vasárnap, a futam ideje, a Népkert zenétõl volt hangos, a standok kínálták különbözõ termékeiket, de énnekem csak a vattacukor tetszett, akitõl mindig vettem, meg a napraforgós is kínálta portékáját, azzal is teletömtem a zsebem.

Mivel 10 órakor kezdõdött a verseny, ideje volt elfoglalnom a 25 ezres tömegben a helyemet. A depóban a motorosok túráztatták a gépeket, hogy a rajtnál minden rendben legyen. Elkezdõdött a várva várt verseny, 10 órakor pontosan felsorakoztak a versenyzõk, Lengyel, Német, Amerikai, Orosz, és a Magyar versenyzõk is. Szüleimmel és testvéreimmel hangosan, mint mindenki, buzdítottuk a magyar versenyzõket, amikor bemutatkoztak. A magyar versenyzõk JAWA motorral versenyeztek, ezek a versenygépek akkoriban a világ legjobbjai voltak. A versenyzõk bõrruhában voltak, mellükön a sok szponzor felirattal. Szép sorban a bemutatkozás után elhagyták a pályát nagy buzdítás közepette, és elkezdõdött a verseny. A futam 4 motorossal kezdõdik, a döntõ 4 motorossal zárul, és 20 futamból állt, a verseny kiírás szerint a pályán 4 kört kellett lefutni, amit pontoztak, a negyedik helyezettnek nem járt pont, csak az elsõ háromnak. Az elsõ 3 pontot, a második kettõt, a harmadik 1 pontot ért, és a négy legtöbb pontot összegyûjtõ versenyzõ vívta a döntõt, köztük volt Dajka Ferenc is. Ezek a motorok metilalkohollal mûködtek, a váltómûvet pedig a legfinomabb, különleges olajjal kenték. A szabadon kipufogó motorok hatalmas zajjal jártak, és az orrfacsaró kipufogógáz különleges volt a metilalkoholtól. Persze ez is tükrözte azt, hogy ezek a motorok négyütemûek voltak, 120-130 km-es sebességgel versenyeztek.

Elkezdõdött a döntõ futam, Magyar, Lengyel és Amerikai versenyzõvel, a tömeg a magyar versenyzõt buzdította. Ezek a motorok betolással indultak, és a motorosoknak, amikor az idõt visszaszámolták, ez idõ alatt el kellett foglalni a starthelyüket a rajtszalag elõtt, vaspapucsukkal kicsit igazítottak a salakon, - mert a pálya salakból volt, olyan barnás-vöröses színû. A versenyzõk megdöntötték oldalra a motort, a kuplungon állítottak, hogy jól mûködjön, de a gázbovdenen is állítottak, a féket a motor adta. A versenybíró odatessékelte a versenyzõket a rajtszalaghoz, felbõgtek a motorok, és mikor a rajtszalag felcsapódott, a motorok erõtõl salakot hányva elindultak a döntõ futamra. Az elsõ kanyarban a magyar versenyzõ, Dajka Ferenc második volt, de õ arról volt híres, hogy mindig a belsõ sávot használta, így már a harmadik körben elsõ volt, utolsó körben bicskaszerûen megdöntötte motorját, vaspapucsos lába a salakon siklott, jött az utolsó kanyar, hatalmas hangorkán, buzdítás, a kockás zászló leintette a Magyar futamot, második lett a Lengyel, harmadik az Amerikai, negyedik az Orosz versenyzõ.

Elérkezett a várva várt eredményhirdetés, a harmadik helyezett állt fel elsõnek a dobogóra, utána a második, és elsõ a magyar versenyzõ, Dajka Ferenc. Jutalma arany koszorú volt, amit a nyakába akasztottak, így a magyar versenyzõ elindulhatott a következõ világbajnoki futamokon, és azt az évet Angliában 2. helyezettként fejezte be. Szüleimmel és testvéreimmel azt beszélgettük, hogy ilyen rangos és izgalmas versenyt rég láttunk. Mire hazaértünk, nagymamám megfõzte a finom ebédet, kellemes érzéssel megebédeltünk, és amin részt vettünk, azt elfelejteni soha nem lehet.

Sajnos a Miskolci futam nem kerül megrendezésre, a Borsod Volán a rendszerváltáskor kiszállt a szponzorálásból, de mint mondják, a remény hal meg utoljára. A versenyzés újraindult, egy magánbefektetõ megvásárolta a pályát, és a versenyjogokat is. Ha netán egyszer aki e cikket olvassa, ajánlom figyelmébe ezt az izgalmas, magas színvonalú sportot. Debrecen a másik színhely, ahol folytatódik a magyar bajnokság, és míg nem volt versenyzés, ott zajlottak a futamok. Vannak sportcsatornák, amelyek közvetítik a VB futamokat, de sajnos mind csapatban, mind egyénileg is a magyarokat jó ideje nem látni e rangos eseményen. Ebben a motorkategóriában téli versenyszámban van jégmotorverseny, amely motorok kerekei szögesek... de ez egy másik történet.

Boros István, Táborfalva
2011 december

Az õszi hulló falevél

Õsz van, a szél enyhén fújdogál, melléje hideg is van, és a lengedezõ szél elfújja az õszi falevelet, hull az elsárgult levél. Mint ahogy Szécsi Pál énekes énekelte e szép, gyönyörû dalt. Erdõbe járok, faszedésre kaptam engedélyt a pusztavacsi erdõbe. Felpumpáltam a biciklim kerekeit, élesre fentem a baltát és elindultam a munkahelyre. A téli madár, a varjú is károg, mintha azt mondaná, közeleg a tél, a nagy hideg. Útközben parlagi sasokkal találkoztam, fehér hastollaikról megismertem õket, négyen voltak, gondolom a kicsik is önálló életre keltek, szárnyaiket próbálgatva. Rétisassal is találkoztam, egy madárrajjal viaskodott, el is kapott egyet, és egy fán finoman elfogyasztotta. Ezek a madarak gyönyörûek, és különösen védettek. Kiérkeztem a faszedési területre és "nagy fába vágtam a fejszét", szépen gyûlt a farakás. Két fuvarra kaptam engedélyt, és a szomszéd területen egy vasutas kolléga - bakret úr - is szedte a fát, a nagy hideg idõkre. Ez olyan munka, hogy akár milyen hideg is van, ki lehet melegedni, néha jó leülni a tûz mellé egy kicsit, ha meg eljön az ebéd ideje, alufóliába krumplit csomagolni, és a parázsló tûzben szépen megsül, ugyanúgy a nyársra tûzött szalonna is.

A bakter úrral is egy helyre ültünk, és hideg ellen ittunk egy kis pálinkát is, és megkóstoltuk egymás borát. Folytattuk a munkát, és a kora reggeli párás, gyengén sütkérezõ napfényben szarvasbõgésre lettem figyelmes, a farakás eltakart. Közel volt. Hívta a nõstényt, mert itt volt a szarvasbõgés ideje. Az erdõ visszhangzott, messzire elhallatszott a nász hangja. De az utódnemzés végett meg kell küzdeni a riválissal, mert egy másik szarvasbika is megszólalt, kettejük hangjától volt hangos az erdõ. Ahogy közelebb értek egymáshoz, tisztelve egymást, fejet leszegve, talajt kapargatva bókoltak egymásnak, de nem sokáig, mert elkezdõdött a "csörte". Egymásnak estek, agancsaik összefeszültek, és az erõsebb szarvasbika nagy erõvel tolta és tolta a másikat, míg az távozásra nem kényszerült. A tehenek - négyen - szemlélõi voltak a harcnak, mert párválasztásnál, a fajfenntartás végett erõs, egészséges és gyõztes bika lehet a párjuk.

Még jó egy hétig jártam az erdõbe, és majdnem minden nap hallottam a szarvasbika hangját, közelebbrõl és távolról is. Délután 4 órakor el kellett hagynom az erdõt, mert az erdészetnél ez az üzemzárás, és a szállítás akkoriban szigorú szabályok szerint minden pénteken volt, befizettük az erdészeti hivatalba a gallyfa árat, jött a fuvarosom, a szállítólevelet megkapta, és ezzel az okmánnyal lehetett kivinni az erdõbõl a fát. A következõ fuvarig - míg meg nem jött a traktor - szétnézhettem a környéken, a szomszédom is elvitt egy szállítmányt, neki is eltalt a nap.

Ahogy nézelõdök az erdõben, egy hatalmas méretû tölgyfára lettem figyelmes. Az alsó átmérõje, ha nem volt 1 méter, keveset mondanék. Egyik erdész azt mondta, a tölgy kitermelési ideje 120 év, mostmár tudjuk, miért olyan drága az ebbõl készült bútor, de nagyon szép is ! Az avart figyelve vaddisznó túrást és gödrös dagonyázást fedeztem fel, van egy népi mondás, hogy: "az éhes disznó makkal álmodik", hát itt volt bõven, mert tele volt a fa alja, ezek szerintem azóta potyogtak le, amióta elhagyták ezt a területet a vaddisznók. Akik arra vállalkoztak, hogy összeszedik a makk termést, és leadják az erdészetnél, még egy kis jövedelemre is szert tesznek. Nem jó szemmel nézik, hogy a vaddisznók elhappolják elõlük a termést.

Közben megjött a fuvarosom is, és igyekeznünk kellett a pakolással, nehogy az üzemzárásba beleessünk. Sikerült megpakolni a platót, súlya alatt erõlködött a traktor, de szépen hazaértünk a rakománnyal, a biciklit betoltam a fészerbe, a baltát eltettem a következõ faszedésre.

Sajnos a gázfûtést jobb módú emberek engedhetik meg maguknak, szegény embert - ahogy mondani szokás - az ág is húzza, de higgyék el nekem, ha kint röpködnek a mínuszok, a fafûtés melegebb lakást biztosít, úgy télvíz idején.

Boros István, Táborfalva
2011 december

Spanyol hobbi !

Van egy spanyol kisváros, Pamplona, ahol minden évben megrendezik a bikafuttatást. Ez úgy néz ki, hogy egy szûk utcai sikátorban a jelentkezõk összegyûlnek, hõsöknek kijáró tisztelettel tekintenek rájuk, hiszen nem veszélytelen vállalkozásba kezdenek, itt meg lehet sérülni és kórházba lehet kerülni. Mondhatnám azt is, hogy "bikafuttatás szõrében", de nem mondom, mert tiszteletben kell tartani egy másik nép szokásait. Biztos nem lesz a világörökség része, mint pl. nálunk a busójárás, de hagyomásny övezi ezt az érdekes rendezvényt. Hat jól kifejlett bika vesz részt a küzdelemben, egy bika 8-9 mázsát is nyom, és akire rátapos, vagy nagy szarvával felöklel, az sérülést szenvedhet.

Dehát vannak bátor emberek, akik összegyûlnek a szûk sikátorban tömegbe verõdve, és elkezdõdik a nagy showmûsor. Kiengedik a hat felbõszült bikát, ugyanis a résztvevõk odamennek a ketrechez, piszkálják, ütögetik a bikákat, az orrukra csapnak. A bikák különbözõ grimaszokat vágnak, hát nem csoda, ha vérben forog a szemük. Az egész úgy kezdõdik, hogy kiengedik a 6 bikát a szûk utcába, a felgyülemlett nép pedig futásnak ered, ám van, akit a bikák utolérnek, megtaposnak, felöklelnek, aztán irány a kórház.

A szarv hegye le van vágva, hogy azért súlyos sebet ne ejtsen. A mentõsök készenlétben vannak, aki elfeküdt az utcán, annak viszik a hordágyat, de csak akkor, amikor a népes tömeg elhaladt, és a hõs sürgõs kórházi kezelésre szorul, mert esetleg eltört a lába, megsérült az ökleléstõl, és ez nem csak egy emberrel történik meg. A végsõ fázis az arénában zajlik, éles kanyar következik az arénába beterelõ úton, az egyik jószág elbotlik, elcsúszik, de hamar felpattan, mert irritálja az elõtte futó emberi tömeg. Az arénában a legveszélyesebb a küzdelem, mert itt egy kis terület áll rendelkezésre, és a hõs, aki a palánk mögé idõben elbújik, amikor lefújják a versenyt, aki épségben maradt, kap egy emléklapot, ami igazolja, hogy részt vett ezen a rangos eseményen. Az utcán a tömeg - mert õk a nézõközönség, - ujjongva ünnepli a hõsöket.

Egy másik szokás szintén spanyolföldrõl való, a bikaviadal.
Az arénában telt ház elõtt rendezik meg az eseményt. Fõhõse a matador, mondhatnánk torreádornak is, aki a viadal végén a bikának megadja a végsõ döfést. A matador vörös színû lepedõt tart maga elé és a bika ezt próbálná felöklelni, ám van, amikor a torreádorral együtt ökleli fel, és súlyos sebbõl vérezve kell ilyenkor a bika figyelmét elterelni. A szerencsésebb matador lándzsákat szurkál a bika hátába, ezer sebbõl vérzik szerencsétlen jószág, majd legyengül és jön a végsõ döfés.

Az állatvédõk többször is tiltakoztak az effajta állatkínzás ellen, mint pl. nálunk a libatömés ellen, mert szerintük ez nem más, mint állatkínzás. A kimúlt bikát kivonszolják az arénából, és valamelyik étteremlánc asztalán végzi, amit aztán az arénában résztvevõk jóízûen elfogyasztanak estefelé.

Volt egy idõs torreádor, igazi hõs, aki díszvendége a viadalnak, és könnyes szemmel panaszkodott, hogy Spanyolországban nem lesz több bikaviadal. A törvényhozás, az állatvédõk szüntelen nyomására megszüntették és betiltották a bikaviadalt. Lelkem mélyén helyeslem a dolgot, de még vannak furcsa szokások a világ más pontjain is.

Köszönöm figyelmüket, hogy cikkemet elolvasták.

Kelt., Táborfalva, 2011 december
Boros István

A gyári sípszó háromszor szólal meg...

Gyermekkori régi emlék, mikor általános iskolába jártam, nagyon nehéz volt az iskolatáska, tele tananyaggal, és nem beszélve a tornazsákról sem, szóval vártam az indulási idõre, reggel fél hétre, a sípolásra, ami egyben jelezte az indulást a suliba. Nem iskolabusszal, mint ma,… egy kitaposott ösvényen gyalog, mivel a mi utcánkban nem voltak tömegközlekedési eszközök, nem volt kiépített fõút, hanem földúton kellett gyalogolnom. Volt fõút, de mire kiértem volna a fõútra, addig kétszer is beértem volna az iskolába. Megszólalt a sípszó, beharsogta a várost, és elindultam az iskolába. Ez a sípszó egy gyárból jött, úgy hívták, MÁV Jármûjavító. Akkoriban állami cég volt, és sok embernek adott kenyeret. Az üzem tetején volt és van is egy hatalmas gõzsíp. Amikor nem használták, gõzpamacs szállt belõle. Háromszor szólalt meg egy nap. Reggel fél hétkor a munkakezdésre, délben ebédidõre és délután 3 órakor a munkaidõ végeztével.

Testvéreim is ebbe a gyárba, ebbe a jármûjavító üzembe jártak dolgozni. Bátyám jármûlakatosként kezdte, az ipari sulit, öcsém a megjavított jármûveket festette a brigáddal – csoportvezetõként. Volt, aki vidékrõl járt be dolgozni, ha minden nap nem tudott hazajutni, akkor munkásszálláson szállt meg és csak hétvégén utazott haza szeretteihez. Ahol laktunk, - Miskolc I. kerülete volt – a Martintelep nevet viselte, ma Miskolc óvárosa, új névvel, saját önkormányzattal. Visszatérve a nosztalgiázásra: akkoriban az utcánkban volt egy munkásszálló, és délután megjöttek a dolgozók, este 10 óráig szabadfoglalkozás volt, akadt, aki saját rezsóján fõzte az ennivalót. Jó volt a közelükben lakni, mert én munkás felfogású ember voltam, érdekelt az életük és mindennapjaik. Este 10 órakor takarodó volt – mert volt olyan is, - pihenni kellett a másnapi munkához, a szabályokat és rendet be kellett tartani, ezt a munkásszálló vezetõje felügyelte. Szombaton délig volt munkaidõ, aztán irány a vasútállomás, és haza a családhoz. Hétfõn újból kezdõdött a munkahét, és ez volt hétrõl-hétre. Mikor a Miskolc Tiszai pályaudvaron szombati napon a dolgozók hazaindultak, annyi ember volt a pályaudvaron, hogy egy talpalatnyi föld nem maradt szabadon, nemhogy mozdulni lehetett volna. Mindenki sietett, volt lökdösõdés, tülekedés. A vonatok személykocsijain egy ülõhely sem volt, és teli rakományával elindult a célállomása felé. Mikor a hét elkezdõdött, ugyanez az állapot volt, a személyvonatok egymás után jöttek, jártak be az állomásra, az emberek pedig indultak el a munkahelyükre. Amikor a városban akadt elintéznivalóm, volt úgy, hogy csak a harmadik, vagy negyedik villamosra fértem fel, annyian voltak. Volt, aki a Jármûjavító üzembe, volt, aki a Diósgyõri vasgyárba (DIGÉP), vagy Perecesre a Papírgyárba, Fonodába ment, vagy átszállt a Kazincbarcikai vonatra ha a Borsodi Vegyi Muvekben dolgozott, és még nem is beszéltünk a Sajóbábonyi öblös,- és síküveggyárról, vagy az akkoriban megépült Betonelemgyárról, nem kihagyva Európa egyik legkorszerûbb gyárát, a Borsodi Sörgyárat.

Miskolc akkoriban ipari fellegvár volt és ezek az üzemek adtak a munkásembereknek munkát. Sajnos a mai helyzet az, hogy Borsod megye egy válságövezet lett, nincs munka, a tõke messze elkerüli az ipari övezeteket, és nem az a célja, hogy befektessen, és ha meg is teszi, nem sok idõ múlva be is zárja. Csak arra mennek, hogy piacot szerezzenek. Így jártak a cukorgyárak is. A vonatok, villamosok sem zsúfoltak már, a munkásszállók sorra zártak be, vagy adják el az épületeket, a város a régi viszonyokhoz képest kihalt város lett.

Martintelep – mint írtam,- Miskolc óvárosa. Történetérõl nem sokat tudok, de idõs emberek mondták, hogy bolgár földmûvesek lakták nagyobb részben a települést, mûvelték és gazdálkodtak a jó fekete, kötött talajon, piacra is a családtagjaik hordták a termékeket, amiket értékesítettek. A Szent Magyar föld akkoriban „azé volt, aki megmûvelte” címmel verték le a karót, és négyszögelõvel mérték ki a földterületeket. A többi földet a TSz-ek mûvelték és gazdálkodtak rajta. Volt iparszerû kukoricatermesztés, (IKR) termeltek zöldséget-gyümölcsöt piacra, primõrárut, termeltek konzervgyáraknak is, mert ezek a gyárak akkoriban élték fénykorukat, volt cukorrépatermelés és szezonális dinnynetermesztés is. A TSz-ek hatalmas földterületû gyümölcsössel rendelkeztek, és sok embernek adtak munkát. Apám kezdetben a Március 15-e TSz-major alkalmazottja volt, õ nem az irodai munkával kereste kenyerét akkoriban, hanem a mezõn szántott-vetett, aratott és betakarított. Egy nagyon zajos géppel dolgozott, a Hofherr-féle körmös tratktorral.

(A HOFHERR traktor története – forrás: Wikipédia)
"A magyar mezõgazdasági gépgyártás egyik megalapítója és világhírûvé vált fejlesztõje Hofherr Mátyás a dél-németországi Moosbeurenben született gazdálkodó családban. A fiatal fiú a gépek szeretete okán kitanulta a lakatos mesterséget, majd vándorlegényként Angliába, Svájcba és végül Bécsbe jutott. Itt 1853-ban mûvezetõ lett egy mezogazdasági gépgyárban, ahol több konstrukciójára is felfigyeltek. Néhány évnyi ogyesszai munka után az angol Clayton-Shuttleworth Co. bécsi gyárának vezetõje lett. Itt is több sikeres gépet (nagy teljesítményû kukoricamorzsoló) szerkesztett, majd 1869-ben „M.Hofherr” néven Bécsben önálló gyárat alapított, ahol aratógépeket kezdett gyártani. Ennek sikere nyomán többek között kaszálógépek, cséplõgépek, vetõgépek gyártását is megkezdte. A cég által gyártott gépek forgalmazását kezdetben a Clayton cég végezte.
1881-ben Schrantz János, aki eddig csendes társ volt, belépett a cég vezetésébe, a cég neve „Hofherr-Schrantz cs. kir. szab. mezõgazdasági gépgyár” lett. A gyár termékei népszerûek lettek nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon, Lembergben, Bukarestben Odesszában és Harkovban is. 1883-ban létesült új mõhelyében már gõzlokomobilok és gõzcséplõgépek is készültek.
A hazai piacról a versenytársakat (elsosorban Clayton céget) kiváló termékeivel kiszorította és magyarországi telephelyet is létesítettek, majd a bécsi gyárat be is zárták, mert nem volt a terület továbbfejleszthetõ. A gyár végleges helyét Kispesten találták meg, ahová a bécsi személyzet egy részét is áttelepítették 1900-ban. Hofherr Mátyás fokozatosan átadta a vezetést öccsének, Albertnek.
A Clayton cég felismerte, hogy a Hofherr gyárral a keleteurópai piacon nem bírja a versenyt és így felszámolták cégeiket, eladták raktáraikat és mûhelyeiket a Hofherr-Schrantz cégnek és hozzájárultak nevük felhasználásához. Így változott a cég neve Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Mûvek Rt., rövidítve HSCS-re.
A két világháború között a cég bevezette az egyhengeres izzófejes nyersolajmotorral hajtott traktorok gyártását, mely újabb világsiker lett.
A gyárat 1948-ban államosították, és nevét Vörös Csillag Traktorgyár-ra változtatták."

Ennek a gázolajfaló szörnyetegnek nem gumikereke volt, hanem fémbõl készült körmös kereke, és annyira erõs volt, hogy 4-6 tagú ekével is elbírt, azonban zajos hangja elviselhetetlen volt. Ha apám jött haza a határból, már messzirõl lehetett hallani a traktor mély, dübörgõ hangját, ami még az ablakot is megrezegtette. Beindítása érdekes volt, a dízelüzemu traktor elején volt egy csõr alakú fej, a gázolajos rongyot ide kellett behelyezni és meggyújtani. Amikor bemelegedett az izzófej, - ez volt az izzítás, - a lendkereket apám kétszer meglendítette. A traktor indulása megbízható volt, akármilyen idõjárás is uralkodott. Amikor beindult, füstöt okádva hatalmas dübörgéssel tette. Ezt onnan tudom, hogy bizony korán kellett kelni és még nekem is kellett segíteni. Vezetése egyszerû volt, sokszor vezethettem én is, micsoda nagy élmény volt ez egy tinédzser számára ! Míg apám az ebédet elfogyasztotta, alig vártam, hogy kiérjek a határba traktort vezetni. Nagyon hosszú volt a parcella amit szántottam, de leváltás csak nem akart érkezni, (ebéd után jól jön egy kis delelés), úgy jó két óra múlva váltott le apám és folytatta a munkát az esti szürkületig. Ezt a kötött földet még boronálni is kellett, így lett a tavaszi vetéshez elõkészítve a talaj. Apám mindig sofõr volt… (talán ma egy másik, szép világban tavasszal, virágos fák, nyíló rét mellett halad munkája elkezdéséhez…)

Borsod megyének voltak még más üzemei is, pl. a Borsodi Szénbányák Vállalat – Lyukóbánya, Berente – ontotta a szenet az országnak, termelték a téli tüzelõt. Több száz tonna szenet termeltek ki egy nap alatt, ez üzemi csúcs volt. A város közepén volt egy hatalmas tejüzem, rajta ki volt függesztve három vörös csillag, és egy kis táblán pedig a felirat: ÉLÜZEM. Az az üzem a tehenészet tejét dolgozta fel nap mint nap. Az iskolában volt iskolai tejprogram, kiflivel ezt fogyasztottuk el. Sok embert foglalkoztatott – foleg hölgyeket – a Miskolci Fonoda, ott fonták és gyártották az alapanyagot a Vörös Október Ruhagyár (VOR) részére. Jó ruhákat gyártottak, fõleg öltönyöket. Ismerek olyan embert, aki mai napig ilyen öltönyben jár húsvétkor locsolkodni. Ez azt bizonyítja, hogy jó minõségû és strapabíró ruházatról van szó. Belsõ zsebén volt a cég logója piros betukkel egy selyemszalagra rávarrva. A ruha hatósági áras volt, az Anyag és Árhivatal felügyelte, hogy még véletlenül se legyen extraprofitja egy cégnek se, nonprofit állami hivatalok és cégek voltak túlnyomó részben. Sajnos ma a vadkapitalizmus nem ismer határokat: ha szerda vagy péntek, akkor áremelés. Ha jó a gabonatermés, kitalálnak valami kifogást, drágul a kenyér… ilyen terméktanács, olyan tanács… annyi tanács van az országban már Tojás Terméktanács is van, meg Tyúkjóléti tanács is létezik… csak nevetek, hogy már a tyúkólban sem mindegy, hogy élnek a tyúkok. Az volna a jó, ha a polgárok nem lennének szegények, talán még a gazdaság is fellendülne, nem a bankok zsebelnék be az emberek fizetését. Gazdasági fellendülésrol beszélni nem lehet, míg a polgárok szegények. Bár nem mindenki szegény, van aki milliomos, vagy milliárdos, és élnek, mint hal a vízben, a munkásemberek meg bagóért dolgoznak. Itt jönnek képbe a szakszervezetek, melyek a „megfelelõ munkáért tisztességes bért” elvét hirdetik és talán a gazdaság is talpra állna. Félre téve ezt az okfejtést, már a rendszerváltás elõtt a TSz-ek megszuntek, - rendszerváltásról nem is beszélve – a gyárakat bezárták, Miskolc ipari fellegvárból lett egy nagy semmi. Ismerek olyan személyt a környezetembõl, aki két évtizede nem talál munkát, de még a Munkaügyi Hivatal sem ajánl semmit jelentkezéskor, ha meg tovább akarja kapni a hivataltól a segélyt, jön a közmunka több hónapon keresztül, s ez a feltétel a további megélhetésének.

Ebben a Miskolci ipari fellegvárban ha csak 1-2 üzem újból megnyílna, pl. a Diósgyori Vasgyár és a Hengermû, az olyan tempóban termelné a vasúti síneket, hogy akkor már legalább 2-3 ezer ember kapna munkát és kenyeret. Volt még ebben az ipari fellegvárban a Bükk hegységben egy hatalmas kõbánya, ahol termelték a mészkövet az ipar számára. Ez a kõbánya hatalmas robbantásokkal termelte ki a követ, ha netán szundikálni akart volna valaki, rosszul tette, mert a robbantástól jól felijedt és talpra ugrott. (Talpra magyar !) Míg a robbantás sorozat lezajlott, - általában délután – nem volt ajánlatos pihenni, fõleg ha éjszakai muszakra pihent valaki. Ez a mészkõ könnyen faragható, törhetõ volt, a Cementipar egyik alapanyaga. Hatalmas seb éktelenkedett a Bükk hegység oldalában, nagyon messzirõl is lehetett látni, fõleg Miskolc keleti oldaláról. Mûködött Miskolc szélén a Hejõcsabai Cementmûvek és Téglagyár akkoriban, ezek a gyárak KISZ védnökséggel épültek. A gyár kéményébõl állandóan pöfékelt a füst, vagy inkább por, ebben az idõszakban nem igazán volt fontos a környezetvédelem, a fák levelei telerakódtak a finom pernyével és ez így ment évtizedeken keresztül. A téglagyár ontotta magából a kisméretû téglákat, de nem csak kisméretû téglát gyártott, hanem nagyobb méretû téglákat is. Ez a téglagyár nincs már meg, lebontották. Mi az oka ennek ? Egy liberális gondolkodású politikus kifejtette véleményét, hogy ezek a hatalmas gyárak megépültek, és mert a munka kötelezõ volt, mind állami támogatással és veszteségesen üzemeltek. A munka mostmár nem kötelezõ, törölték az alkotmányból, de viszont ha valaki nem dolgozik, mibõl tartja fenn magát ? Mibõl él ? Hát ezért van az, ami ma van. Családi tragédiák, rablás, öldöklés, a közbiztonság csak részben van jelen, fõleg idõs korúak ha megtehetnék, biztonsági õrt kellene felfogadniuk, hogy a tinédzser bûnözõk ki ne fosszák õket. Már ha még egyáltalán van mit. Más: leadják a hírt, hogy valahonnan több millió forint értékû aranyat loptak el a rablók… Én 42 éve dolgozok már. De hogy az az illetõ nem tisztességes úton jutott hozzá annyi aranyhoz, az biztos.

Miskolc külsõ kerülete egy közepes község: Pereces. Itt muködött akkoriban az Állami Papírgyár. Ez a gyár ontotta magából a papír alapanyagot a napilapoknak, mint a nagy nevû Népszabadság-nak, vagy Szabad Föld-nek, vagy Borsod megye lapjának, az Észak-Magyarországnak, és még sorolhatnánk. Miskolc ipari fellegvárához tartozott a Borsodi Vegyi Mûvek, ma: „BorsodChem”, innen származott a mûanyag, itt gyártották a fóliát, itt készült tonnaszámra a mûtrágya, és itt láttam életemben elõször iskolalátogatás alkalmával vegyi katalizátort. Ez az üzem is több ezer embernek adott akkoriban munkát. Ma egy kis üzemként mûködik kilátástalanul tovább.

Miskolc város nevezetessége és szimbóluma az Avasi kilátó, mely médiaszolgáltatást is ad, országis TV átjátszó is egyben, a jelet a Tokaji toronynak adja tovább. Akkoriban nagy szó volt, ha tudta fogni az ember a Miskolci TV-t és rádióját. Szerpentin úton lehetett feljutni gépkocsival a kilátóhoz, és lépcsõn is. Ez a kilátó a Bükk hegység végének a tetején volt és van. Régen szórakozási lehetoség csak itt volt, lányoknak és fiúknak táncolni csak itt lehetett, úgyhogy hétvégén teltházas volt a kilátó. Ajánlanám mindenkinek, hogy kirándulásképpen látogasson el a kilátóhoz. Amikor a kilátóhoz érünk, lépcsõzni kell a teraszhoz, és a szögletes teraszról belátni az egész Sajó-medencét, és benne Miskolc városát. Miskolc-Avas a neve a hatalmas betondzsungelnek, ahol ezen a lakótelepen ezerszámra laknak az emberek. Jól látható a vonatról bal kéz felõl, amint halad Miskolc Tiszai pályaudvar felé. Legszebb este, amikor sok lakásban és utcában világítanak a lámpák. Ez a lakótelep három ütemben készült el, és tanácsi bérlakásként épült, de mire kiutalták legalább 5 évet várni kellett.

Nagy csomópont volt és mai napig is az a Miskolci Rendezõ pályaudvar és Fûtõház. Tinédzser koromban a gõzösöket itt kormolták és szervizelték, a gõzmozdony eleje nyitva volt és hosszú kormolóval tisztították a gõzöst. Etelka, a szép arcú és csinos, karcsú lány, akinek 3 évig udvaroltam, nem barátom volt, mint a mai fiataloknál… és bizony mikor édesapja, Pista bácsi a gépész kezet fogott velem, még az ingem is kormos lett, ahogy megveregette a vállamat, a széngázszagú munkaruhájáról már nem is beszélve, ahogy a szolgálatból megérkezett. Pista bácsi a Hidasnémeti vonalon járt vasparipájával, és szerette a munkáját. Ahogy a sors kitaposott ösvényén haladva elkerültem messzire, a kapcsolat a szép lánnyal is megszakadt. Pista bácsival utána még egyszer találkoztam a Búza téri piacon, - akkor már nyugdíjas volt – majd a Jó Isten õt is magához szólította. Nagyon szerettem a lányát, talán õt még jobban mint embert, mert nagyon jó ember volt.

Szomorú dolgok ezek, de folytatom vígabb dolgokkal, visszatérve az Avasi kilátóhoz, mely médiaszolgáltatást is biztosít ha Miskolc Tiszai pályaudvarról kihalad a vonat Szerencs felé és a váltókörzetet elhagyja, éles kanyar jön, szinte megdõl közben a vonat, (mellette van a magas kihúzó, itt elegyrendezés volt régen), itt menetirány szerint bal oldalon volt egy reléállomás, ami zavarta a nyugati rádiókat, foleg a Szabad Európát. Ehhez a reléállomáshoz tartozott egy magas adótorony, amely le volt kerítve és a honvédség vigyázott az objektumra. Amikor horgászni mentünk a Sajó partjára, itt haladtunk el, de nem jó szemmel nézte a katona, hogy megközelítettük az állomást, de hát erre a legközelebb közlekedni, mert nem kellett nagyot kerülni. Amikor a vonat tovább halad, jobb oldalon volt a Miskolc Hûtõház, ez a hatalmas objektum hûtötte az országrész élelmiszereit. 3 éven keresztül Sátoraljaújhelyre utazva volt alkalmam megfigyelni sok mindent.

Írásom végére érve levél érkezett a lakcímemre, felbontva a levelet, egy Megbízólevél volt benne, hogy írásaimmal a továbbiakban is frissítsem, újítsam az interneten az irodalmi oldalamat, amit tisztelettel elfogadtam. Sok-sok írnivaló van, de mire kiforrja magát, lehet, hogy több hónap is eltelik, vagy csak egy hét… Ez a cikk életem egy része, igazságon alapul, és ez az ipari fellegvár már csak a múlté, ilyen gigászi üzemek sosem fognak épülni, de ha valamely megyében, városban mégis… bár nem hiszem, de cáfoljanak meg.

(A Miskolci Avasi kilátó, és a város panorámája a kilátóból nézve.)

Kelt., Táborfalva, 2013 július 31.
Boros István

A megalázott emberek

Otthon éppen vizsgára készültem, amikor megcsörrent a vezetékes telefon. Kellemes hangú hölgy keresett név szerint engem, és termékbemutatóra hívott, amire igent mondtam. Közölte, fog hívni még, hogy a családból hányan tudnánk jelen lenni. A termékbemutató elõtt egy nappal megint megcsörrent a telefon, és jeleztem, hogy a feleségemmel elmegyünk a termékbemutatóra.

Eljött a nap és izgatottan szálltunk fel a buszra, mert ha elmegyünk, nyereményünk fejenként 30 ezer forint ajándék ! Egy étterembe voltunk hivatalosak, egy terem volt berendezve ami külön rendezvényekre volt fenntartva. A székek annyi fõre voltak elkészítve, ahányan jelezték, hogy eljönnek. Elfoglaltuk a helyünket és vártuk a termékbemutatót. Láttuk, hogy nem fiatalk jelentek meg, hanem idõsebb korosztályú emberek, férfiak és hölgyek, sokuk nyugdíjas volt, vagy közvetlenül az elõtt álltak. Az asztalokon négy termék volt letakarva és nagyon vártuk már, hogy mi van a lepel alatt. A termékbemutatóra érkezett egy hölgy meg három férfi, akiknek olyan kigyúrt izmaik voltak, hogy a vállizmuk majdnem a fülükig ért, nem beszélve a szekrény szélességû hátukról... A hölgyet segyteni jöttek, de szerintem más feladatuk is volt. Elkezdõdött a termékbemutató: a hölgy olyan éles, emelt hangon adta elõ a beszédét, hogy amelyik nyugdíjasnak baj volt a hallásával, szerintem az is tisztán hallotta, úhy, hogy még mikrofon sem volt. Lehullott a lepel az elsõ termékrõl, ámulva néztük a 7 darabos edénykészletet, amely "titániumból" készült, és az drágább az aranynál, de mikor meghallottuk az árát, majdnem hanyatt vágódtunk a székkel !

Lehullott a lepel a második termékrõl, amely egy INOX kerámia fõzõlap volt, ezek a termékek német gyártmányok voltak és nem is magyar forintban árazták be, hanem euróba, és úgy számolták át forintba. Az egyik titán edénybe egy pici vizet tettek, és ez a fõzõlap 20 másodperc alatt felforralta a vizet. Ámultunk mindannyian, micsoda jó dolgokat mutatnak be nekünk, nem beszélve az árammegtakarításról.

A NASA által kikísérletezett termékek voltak, és egy német cég állította elõ. A fõzõlap ára talán elfogadható lett volna, de nem ilyen szegény keresetû munkásembereknek és nyugdíjasoknak. A harmadik termékrõl is lehullott a lepel: ez a termék egy antiallergén porszívó volt, amiben olyan a szûrõ, amit 4-5 évig nyugodtan használhatunk. de a csere az aztán nagyon drága. A három férfi segédkezett a bemutatón és hoztak egy koszos szõnyeget, amibõl felszedte a port, de még az atkákat is, mert a fejrészében volt kettõ kefe, amely gyorsan forgott, felszedte a port, a hajszálakat, mindent, de a tisztasággal valahogy nem voltunk megelégedve. A hölgy szét is szedte a gépet és mutatta, mennyi port szedett fel. A negyedik termékrõl is lehullt a lepel, de a hölgy elfeledkezett a 15 perc szünetrõl, és harsogva mondta, hogy egy talpmasszírozó géprõl van szó. Abban van igazság, hogy a talpon vannak olyan pontok, amit masszíroznak egyes betegségek gyógyulásának megindítására. A hölgy elmondta, hogy ez a masszírozógép milyen súlyos betegségekre jó, de ezt egy benne lévõ számítógép feltérképezi és utána kezdi el azt a pontot masszírozni, amilyen betegségben szenved az ember. (Pl. magas vérnyomás, vagy a "csendes halál" - a cukorbetegség.) El is voltunk ragadtatva, sõt ki is próbáltuk: elsõ körben négy gépen lehetett kipróbálni a hatást, de ahogy az idõs néniknek elkezdték a masszírozást, a felszisszenéstõl a jajgatásig minden volt, annyira fájt nekik. Volt, aki ott is hagyta mert nem bírta, és ahogy felszabadult a gép, mehetett a következõ, és az én voltam. A feleségemet nem tudtam meggyõzni. Leültem a masszírozógéppel szemben és a jobb lábamat beletettem. Nem is volt számítógépes felmérés. Egyfajta mozdulatot végzett elõször, úgy, hogy oldalról kettéhajlította a lebfejet, utána alulról egy görgõ a kisujjaknál végezte a masszírozást. Annyira fájt, hogy nem bírtam, ki kellett vennem a lábamat, felvettem a cipõt, és az elõadó hölgynem meg kellett mondani, hogy meklyik részen végezte a mûveletet. Hát énnekem ilyen betegségem van, olyan betegségem van, csak azt nem mondta, ami ténylegesen van. Kész átverés show az egész.

Visszaültem a székembe, utána más már nem akarta igénybe venni a gépet, hallva a jajgatást, hiába tessékelte az elõadó, nem ment senki. Ez a gép több ezer euróba került, forintra átszámítva 7-800 ezer forintot kóstál a gép ára.

Szünet még mindig nem volt, folytatódott az elõadás. Mivel az elõállító cég reklámra nem költ, és az egyperces reklám milliókba kerül, így valaki, a fõnyereményes, elviheti az egészet. Mindenkinek odaadtak egy borítékot, rá kellett írni a nevet. Az elsõ kihúzó nem nyert ugyan, de mégis eflajánlották a bemutatott termék megvásárlását. A Fortuna istenasszony még a szerencsével nem fogadott kegyeibe, de lássunk csodát: kihúzták a borítékomat és a három férfi elõre invitált az asztalhoz. Felnyitották a borítékot és felkiáltottak: Öné a fõnyeremény ! A titán edénykészlet,INOX fõzõlap,a porszívó és a masszírozógép. Olyan adrenalin-öröm fogott el, hogy majd kiugrottam a bõrömbõl, de ez nem sokáig tartott, mert az izomagyú férfi azt mondta, ha a masszírozógépért leteszek 350 ezer forintot, akkor minden az enyém. Hivatkoztam arra, ha én vagyok a fõnyertes, miért kell fizetnem ? Közöltem, én ilyen nagy összeget nem tudok az asztalra tenni. Hát ez a feltétele, hogy a fõnyereményt elvigyem. De legalább a titán edénykészletet adják már ide, a többit nem kérem. Hát engem úhy kinevettek, hogy kisebbrendûségi érzésem támadt.

A nejemmel úgy döntöttünk, nem tartunk igényt a fõnyereményre, de érdekes, mert a jelenévõk mindegyikének kihúzták a borítékját, és 3 fõnyertes is volt !... és mindenki visszamondta az egészet. Szünet még mindig nem volt, pedig egy kávét ittunk volna, vagy aki dohányzik, a kijelölt helyen szívesen elszívta volna, de ez nem kívánságmûsor. Tehát folytatódott az elõadás. Jött a második átverés ! Az elõadóhölgy nagy odaadással magyarázta az antiallergén párnát, valaki elviheti haza, mert ez a cég ajándéka. Észbe sem kaptam, az elõzõ sokkból, máris a kezembe nyomtak egy párnát, ami különbözõ betegségekre jó, de fõleg a stesszes életre, úgy fogunk aludni tõle mint a bunda, de mivel a nejemmel érkeztem, õ is kapott egy párnát. Ezzel még nem volt vége: én kaptam még egy antiallergén takarót, és hogy ne egymáson aludjunk, mondta az elõadó hölgy, így a nejem is kapott egyet a cég ajándékaként. Az öröm az égig ért, de a három férfi elõrekísért az asztalhoz megint, nehogy elszaladjunk az ajándékokkal, (ezért volt a testõri kíséret szerintem) és megint tudomásunkra hozták, hogy a takaróért, amit a nejem kapott, perkázzunk le 150 ezer forintot. A jelenlévõk közül, aki nyert a cég ajándékából,az asztalhoz hívták, megvételre felkínálva az árut, de mindenki lemondott a megvételrõl, csak egy ember vette meg a fõzõlapot, azt is úgy, hogy most kértek egy bizonyos összeget, és ha nem válik be, visszaadják a pénzt. Ha beválik, a három legény jelentkezik a maradék összegért.

A harmadik átverés úgy volt, hogy a titán edénykészletet felkínálták, hogy akinek van otthon egy zománcozott, használaton kívüli edénye, de erre már senki nem jelentkezett, mert szerintem elegük lett az átverésekbõl. Dél felé járt az idõ, és hát egy beígért ebédre is meg voltunk vendégelve. A zománcozott edény vajon minek kellett volna nekik egy 7 részes titán edénykészletért, ami "drágább az aranynál", talán arra jó lett volna, hogy valakit fejbe vágjanak vele, meg minek kellett volna a három kigyúrt embernek ? Talán paprikás krumplit akartak benne fõzni ?... Fõleg, ha még a zománc is lement róla, nem beszélve arról, ha még lyukas is. Nagy nehezen eljött a várva várt fénypontja a napnak, az ebéd. Elõbb azt meg kellett csinálni, a rántott szeleteket meg kellett sütni, a rizottót meg kellett fõzni, de az ember nem buta, amikor a rántott szelet belülrõl csak langyos volt, meg még a rizottó is. Talán az elõzõ napi maradékot kaptuk, de éhes ember mindnt megeszik, én hozzá sem nyúltam olyxan ideges voltam, a nejemnek sem kellett, és egy sovány idõskorú ember elkérte tõlem, és a két adag ennivalót úgy befalta, mint a sicc. A furcsaság még az, hogy levest nem kaptunk, csak a vége felé egy kávét, de desszertet is elfogadtam volna (ha nem két hetes) a cég ajándékaként.

Vége volt az ebédnek, jött a 30 ezer forintos dobozos ajándék, ahogy a meghívón fel volt tüntetve, de dobozt nem láttunk egymásra pakolva. A három úriember közül az egyik adott egy nagyobb tájékoztatót, a másik és a harmadik osztotta felváltva a 30 ezer forint értékû utalványokat. A nagyobb tájékoztató olaszországi körútra invitált, de olyan összeggel, hogy az utalvány ára eltörpült mellette. Ez volt az utolsó átverés. A szomszédom minden nyárom elmegy külföldre, és megajándékoztam az utalvánnyal. Nagyon örült neki, de mi volna, haaz a bizonyos "Travel" utazási iroda nem is tudna ezekrõl az utalványokról ? Ez sem baj, mert nem szegény munkásemberekrõl van szó, akik a mai értelemben bankrabszolgák... Elindultunk a buszmegállóba, de pont az orrunk elõtt ment el a busz, és majdnem egy óra hosszát vártunk a következõre. Csípõs, hideg szél fújt, és mi átfázva, vegyes érzelmekkel tértünk haza.

Mindenki eldöntheti, aki ezt a cikket elolvassa, részt akar-e venni ilyen termékbemutatón ? Nagyon szomorú az, hogy egyes emberek a nép nyomorúságos életébõl akarnak hasznot húzni, tisztességtelenül elõnyre szert tenni. A nejem ls én megfogadtuk, ha megint ilyen ügyben hívnak, végig sem fogjuk hallgatni, letesszük a telefont, és javaslom, hogy mindenki ezt tegye.

Táborfalva, 2014 április 20.

(A fémet szennyezett formában elõször Berzelius állította elõ 1825-ben, nagy tisztaságú formában azonban csak sokkal késõbb nyerték ki: Hunter 1910-ben a titán-kloridot (TiCl4) nátriummal (Na) redukálva állított elõ elõször tiszta titánt. 1932-ben a luxemburgi Wilhelm Kroll állította elõ a titánt titán-kloridból fémkalciummal (Ca), majd késõbb magnéziummal (Mg), illetve nátriummal. Ezen eljárások költségessége megakadályozta a titán kereskedelmi hasznosítását, azonban kedvezõ tulajdonságai (kis sûrûség, jó mechanikai szilárdság, elõnyös ötvözõ tulajdonságok) indokolták felhasználását. Fõ felhasználási területe még ma is a repülõgépipar, mind a sugárhajtómûvek, mind a repülõgépsárkányok elõállításához, de szélesköruen használják vegyipari és hajózási berendezések gyártására is. Gyógyászatban az implantátum anyagaként. A tiszta, ötvözetlen titánt, elfogadja az élõ szervezet. Elõállítására még ma is a Kroll-módszer a legelterjedtebb: ilmenitet vagy rutilt hevítenek klór (Cl2) és szén (C) jelenlétében 900 °C-on. - a szerk., forrás: Wikipédia)

Bakaruhában, avagy egy katona naplójából…

Szép nyári nap volt, éppen a barátnõmhöz készültem. Befújtam magam jó orosz kölnivel, amit akkoriban a Háztartási boltban vettem, lehetett kimérve is kapni, így aztán illatoztam, mint az orgona, mert az orosz kölni olyan erõs volt, hogy csak az nem érezte meg, akinek rossz volt a szaglása. Egyszercsak csengettek. Kinéztem, hát a postás volt az, hívott, hogy menjek ki, mert alá kell írnom, ajánlott levelet hozott. Felbontottam a levelet, és mi volt benne? Katonásan „Sas behívónak” nevezték. Nem nagyon örültem neki. Összeírásra hívtak, és ha nem jelenek meg, akkor ilyen-olyan törvény és jogszabály szerint rendõrséggel vitetnek el, és ennyi év jár érte. Vittem a hírt a barátnõmnek, aki vasutas családból származott, egy mozdonyvezeto leánya, az édesanyja jegypénztáros volt. A hírt szomorúan, könnyekkel küszködve vette tudomásul, és talán ez volt a lelkében a végsõ búcsú. Csókkal tetéztük meg ezt a megható pillanatot. Szülei mondták is: nem azért, mintha rossz srác lettem volna, de ott majd megtanítanak emberségre, és ha más is kibírta a két évet, - nem 9 hónapot, meg 6 hónapot ám ! – akkor én is ki fogom bírni. Közöltem, hogy kibírni ki fogom, csak a bezártságot nehezen viselem. Eljött az összeírás napja. Miskolcon a városi Sportcsarnokban volt a katonai alkalmassági orvosi vizsgálat. Több orvos is volt, mindegyikük a maga szakterületén végezte a vizsgálatokat, és egyikük megkérdezte: maga sportolt ? Mondtam, hogy igen, leigazolt szertornász sportot folytattam. Azért kérdezte, mert az izmaim szépen ki voltak dolgozva kockahas is volt, másképp a gyûrûn a keresztet hogyan tudtam volna megcsinálni ? Mire gondolataim végére értem, csattant is a pecsét a papíron, alkalmasnak találtak a katonai szolgálatra. Kicsit vegyes érzelmekkel vettem tudomásul, mint ahogy azt is, hogy 1977 október 27-én megkaptam a behívót.

A Miskolci Sportcsarnok akkoriban Közép-Európa legnagyobb és legkorszerûbb építménye volt. (Legutoljára akkor láttam, amikor a testvéreimet látogattam meg, és kocsival hazajövet elotte mentünk el. Hát elég lerobbant állapotban volt. A Sportcsarnok mögött van a Mindszenti temeto, itt nyugszanak a szüleim, friss vizet vittünk, friss virágot helyeztünk a sírhelyre, kicsit rendbe is tettük, majd imádkoztunk a Jó Istenhez lelkük üdvösségéért, aztán indulóra fogtuk az idõt, de valami belement a szemembe, ami úgy fájt… és ez a könny. Mert annál fájdalmasabb dolog nincs a világon, mint amikor az ember a szeretteit elveszíti.
Mikor kiértünk Hejõcsaba határába, a fõúton „Budapest 186 km” tábla jelezte, milyen messze is utaztunk, de Budapesttõl Táborfalva még 70 km távolságra van. Szerencsésen megérkeztünk, útközben még igazoltattak is, minden rendben volt, és a rendõrök jó utat kívántak.)

Eljött a bevonulás napja, szintén a Városi Sportcsarnokban volt a gyülekezõ, és névsor olvasás után honvédségi kocsi vitt minket Miskolc Tiszai pályaudvarra. Kérdeztük, hogy hová visznek majd bennünket, de nem árulták el, azt mondták, majd ha odaérünk, úgyis megtudjuk. Kötelezõ volt a rövid haj, még azt is leellenõrizték, megfelelõ-e a frizura. A vonat, - ami különvonat volt, - bent állt az állomáson a VIII. vágányon. Errõl a vonatról a hangosbemondón egy szó sem esett, gondolom titok volt, és szépen elindult a vonat, ott haladt el, ahol laktam, utána jött a magasgurító, ahol gyerekkoromban a lejtõs részén ereszkedtünk le télen, piros arccal, de a fõpályaudvarra nem jártunk be a vonattal, erre jó a körvasút, és irány az úti cél az ismeretlenbe. Egy hadnagy és egy õrmester úr (bár akkoriban nem ez volt a megszólítás, és elvekben sem biztos, hogy egyek voltunk,) jött ellenõrizni a nyiratkozást. Egyik bevonuló társamnál ebben hibát találtak, mert nem volt fodrásznál, a haja még össze is volt gumizva, népiesen mondva huligános haja volt. Kérdezte a hadnagy, hogy miért nem nyiratkozott meg ? A válasz olyan kirívó volt, hogy a hadnagy azt mondta, „most jöjjön velem”. Kikísérte, és úgy jó negyedóra múlva már meg is volt nyírva, de abban nem volt köszönet. Akkorát nevettünk, hogy majdnem megszakadtunk, olyan létrás volt a haja, mintha egy fûnyíró gázolt volna keresztül rajta. Egy fodrász minden bizonnyal éles kritikával illette volna ezt a hajnyírást.

A vonatunk csak robogott, csak robogott, ki tudja, hol áll meg. Elsuhanó tájak, falvak, városok, közben besötétedett, így már nem sokat láttunk az ablakon túl. A tiszt urak egyszercsak szóltak, hogy hamarosan megérkezünk, készüljünk a leszállásra. A vonat lassított, majd megállt, és lássunk csodát, az állomás neon felirata: Zalaegerszeg. Megérkeztünk a „Göcsej” katonai expresszel, felszálltunk a teherautókra, és irány a laktanya ! A kapuõrség jól járt, mert kaptak „igazi hazait”, meg pálinkát, amit a laktanyába bevinni tilos volt. Hogy mi lett a sorsa a pálinkának… gondolom, nem öntötték a lefolyóba. Vagy talán mégis ? De nem hinném, mert este a szomszéd szobában voltak a kapuügyeletes katonák, igen jó hangulatban. „Öreg” katonák voltak, centit is robbantottak, ok hamarosan leszereltek. Eligazítás után a 2. zászlóalj üteg csapatába kerültem, és az ellátó szakaszba. Megkérdeztük az alegység ügyeletest, aki a folyosón volt ügyeletben piros karszalaggal, „AEG ügyelet” felirattal, hogy merre találjuk az ellátó szakaszt, se köszönés, se jónapot, se semmi, így bizony kaptunk hideget-meleget, hogy majd õ megtanít minket a jómodorra, így a kopasz, úgy a kopasz, aztán elõvette a centit, és a levágott részén láttuk a 102-es számjegyet. Megint felhívták a kopaszságunkra a figyelmet, hogy hogyan mertük mi megfogni a centit, hiszen nem érezzük, hogy éget ? A folyosó végén volt az ellátó szakasz, szemben a híradósok voltak, és tárt karokkal vártak minket. Csõdültünk is befelé az ajtón, a tizedes úr gyorsan ki is hajtott minket, hogy elõbb kérjünk engedélyt bent tartózkodni.

Már a szekrényünk is névvel volt ellátva, - azért csak vártak minket, - beraktuk a magunkkal hozott táskát, de a tizedes kérdezte, „se puszi, se pá”, valami hazait nem hoztunk-e ? Mondtuk, hogy a szomszédban elvették tõlünk, mert õk voltak kapuügyeletben. Fogta magát, átment a szomszédba, és a „tortából” õ is kivette a szeletét. Mondta is, hogy ez sokkal másabb ízû, mint amit itt a konyhában adnak. Aztán be kellett ágyaznunk és „stokira” kellett a ruhát hajtogatni, surranó és csizmapucolástól kezdve a takarításig minden volt, sõt, a hosszú folyosó felmosására is igényt tartottak, elkezdõdött a „sika-mika”, úgy ragyogott a folyosó, hogy a századosi rangú parancsnok úr megdícsért minket. Végül jött a fürdés, mert a hosszú út porát le kellett mosni, és 22 órakor takarodó és villanyoltás volt. A fõtéren úgy fújta a katona a trombitát, hogy szerintem mindenki hallotta.

Másnap reggel arra ébredtünk felijedve, hogy „Ébreszto, föl !”, ne lustálkodjunk. Jött a reggeli futás a laktanya körül, egybõl kiverte az álmot a szemünkbõl, utána alakizás, majd felöltöztünk katonaruhába (gyakorlóba) és az alakulópályán tanultuk a vigyázzmenetet, az eskü szövegét, stb. A reggeli futás tornadresszben volt, elõfordult, hogy megsunnyogtuk a futást. Utána jött a reggeli, sorakozó, ahol senki nem lóghatott ki a sorból. A tizedes kiválasztott egy jó hangú „nótafát”, õ kezdte el az éneket mi pedig kórusban, csizmával ütemre lépve énekeltük, hogy: „Százados úr szavára, fél háromra fent leszünk a szobába”… hogy miért ? A szabadságos papírért. De innét hazamenni hiú ábránd volt, jó, ha 3-4 hónap múlva került rá sor, de míg az esküt le nem tettük, addig sehová. Hiába volt honvágyunk, csak vágyakozhattunk. Énekelve érkeztünk a konyha elé, számlálás volt, a naplóba is bekerült, hogy hány fõ érkezett reggelire. Sorba kellett a konyhába bevonulnunk, elvettük a tálcát, az edény és a tálca is mûanyagból volt, a kés, villa, kanál fémbõl, amit mindig magunknál kellett hordanunk, akkor minek volt a tálca és az edény mûanyagból ?
Kaptunk kávét is, de nem tejeskávét. Mondta is az öreg katona, hogy ebbõl a bivalytejbõl nem kér. Sok idõ után tudtuk meg, hogy miért is hívják így. Utána én sem kértem belõle. Volt vaj, kenyér, szalámi, hogy mi nem volt jó ebben..., igaz, hogy az anyu fõztje jobb volt. A tálalóba három szakács szorgoskodott, de én nagyon gizda szakácsot nem láttam még, és õk bizony 120-130 kg-os emberek voltak. Ezért nem lehet a kecskére a káposztát bízni, ahogy a mondás szól. Õk külön fõztek maguknak, a legfinomabb húsokból meg halakból, ami szem-szájnak ingere, de meg is érdemelték, mert amíg a katona hétvégén pihent, õk a mi reggelinken, ebédünkön dolgoztak. A vacsora hideg étel volt, méghozzá konzerv ! Reggeli után megint alakizás volt, gyakoroltuk az eskütételre a mozdulatokat, amíg úgy nem ment, hogy az az alezredes parancsnok úrnak nem tetszett.

Eljött a nagy nap, az eskütétel napja. Eljöttek szüleink, rokonaink, de egyvalaki nem jött el, akit pedig nagyon vártam. Az eskütétel után hozzátartozóinkkal elmehettünk ki a városba, este 22 óráig. Kikísértük az állomásra szeretteinket és búcsút vettünk tõlük. Ebben az idõszakban még nem volt mobiltelefon, vezetékes is elvétve, csak üzemeknek és a „felsõ tízezernek”, annyi sok állomásnak kellett kapcsolni, hogy a postán, míg a fülkére vártam, igencsak eltelt vagy negyedóra. Nem beszélve arról, mennyire halk volt a hang, alig lehetett hallani, a mai kor követelményeinek nem felelne meg, késõbb a mobiltelefon is tiltott termék volt a nyugat (vagy kelet) nem engedte be, csak a „rendszerváltozás” után változott a helyzet, amikor a vasfüggöny lehullt.

Tehát eljött az eskü napja, egy ezred és egy hadosztály felsorakozott, az alezredes parancsnok úrnak jó napot kívánt, mi pedig „Erõt, egészséget !” szavakkal egészítettük ki harsogva, lehetséges, hogy ennyi ember hangját Zalaegerszeg város másik végén is hallották. Elvonultunk a szeretteink, meg a parancsnokság elõtt, de nem ám sima menetben, hanem a dísz vigyázz-ban a surranót odacsapva, nyújtott lábbal, fejünk feléje nézve addig, amíg el nem vonultunk. Szép nap volt ez a katona életében, mert ezután ismerték el az öreg katonák is, hogy valaki katona. A katonakönyvbe be is pecsételték, hogy „Katonai esküt tett”. Az eskü után a kezünkbe kaptuk a katonakönyvet, új volt, ropogós volt, benne a fényképemmel, és a körletelhagyási engedéllyel, beleírva, hogy „kimaradás este 22 óráig !”

Szüleimmel és testvéreimmel a Göcsej expresszvonat 17 órai indulásáig hátra lévõ idõben beültünk egy étterembe, és ott elcsaptuk az idõt, aztán kimentünk az állomásra. Búcsúzkodás, sok puszi, és eljött az indulás ideje. Ahogy távolodott a vonat, úgy tûnt el a szürke homályba. A szememmel valami baj volt, de megtöröltem a zsebkendõmmel. Én akkor már nem mentem sehová, hanem be a laktanyába. A kapuõrség nagyon átvizsgált, nem akarok-e valami mai „hungarikumot” becsempészni. Eljött az este 22 órai takarodó ideje, a trombitaszó csak harsogott-harsogott, míg el nem hallgatott, és álomba merültem.
Másnap reggel nem szép nyugodtan ébredtem, hanem hangos kiabálásra, hogy „Ébresztõ, föl !”, ne heverésszen, ugorjon ki az ágyból, de szaporán ám, ne sunnyogjunk, készüljünk az alakizásra, ami abból állt, hogy körbe kellett futni tornadresszbe a laktanyát, és az alakizó téren tornamozdulatokkal ûzték ki az álmot a szemünkbol. Utána mosakodás, létszám ellenõrzés, napiparancs: ez abból állt, hogy jött a százados úr és kérni kellett, hogy haza szeretnénk menni. Hát aki nem volt nõs és családos, az hiába is ábrándozott arról, hogy hazamenjen. És ez így volt napról-napra, hétrõl-hétre, hónapról-hónapra. Jött az ügyeletes kérdezni, hogy ki akarja a konyhai szolgálatot, két kézzel jelentkeztünk. Jobb mint õrségbe járni, amit különben sem szerettem. Hidegben-melegben ott lenni az õrtoronyba, ahol még szinte az idõ is megállt, mert a szolgálat 24 órás volt, és ha leadta a katona az õrséget, nem aludhatott egy órát se, mert ugyebár szabad volt más munkát végezni ! Mindent megcsináltunk, hogy haza tudjunk menni, eltelt egy hónap, de nagyon hosszú volt, és elgondolkodtam azon, hogy a még hátralévõ 23 hónapot hogy fogom kibírni, de ki kellett, mert kiverték belõlünk még annak a gondolatát is, hogy a szeretteinkre gondoljunk.

Megérkeztünk a konyhára és a feladat az volt, hogy mindent szabad volt csinálni. Engem általában a kenyeresbe osztottak, azt a sok kenyeret lehetett szeletelõ géppel szeletelni és konyharuhás kosárba rakni, egy négyfõs asztalra kitenni. Nekem ez volt a feladatom. Más rakta a poharakat, a vizet, - hangsúlyozom, nem szódavizet ! – rendes ivóvizet, és a szalvétákat. Be kellett segíteni az anyagelõkészítésbe, szabad volt krumplit pucolni, de nem egy zsákkal ám, hanem vagy tízzel. Annyit könnyítettek, hogy hogy volt krumpli pucoló gép, ami úgy mûködött, mint a centrifuga, csak jóval lassabban forgott, az oldalai dörzsölõ hatást végeztek, és állandó vízfolyás mellett a krumpliról lejött a héja, a katonák meg hasábra szeletelték, és jött a fõszakács és gyorsabb munkára ösztökélt. Meghatározta, hogy mikorra legyen kész, mert ha nem, akkor megnézhetjük a következményeit, meg hogy majd õ tesz arról, mikor mehetünk haza. Õ az ellátó századnál volt, és ez büszkeséggel töltötte el.

Eltelt három hónap és megpróbálkoztam a hazamenetellel. Annak rendje és módja szerint kiálltam napiparancsra, és kértem a hazamenetelt. És lássunk csodát, ennyi történés után aznap délután átvehettem a hazautazási papíromat és a katonakönyvemet. A Göcsej expressz délután 17 órakor indult Budapestre, onnan át a Keleti pályaudvarra a Miskolci gyorsra. Igencsak éjfél után kettõóra tájban érkeztem az otthonomba. Olyan jó volt egy hétig otthon lenni a szüleimmel és testvéreimmel, kellemes megnyugvás volt. Sajnos olyan hamar elszaladt a hét nap, hogy már készülõdnöm kellett vissza a laktanyába. De elõtte volt még egy nagyon fontos dolgom, meglátogatni a mozdonyvezetõ szép lányát, mert már azt hitték, hogy meg sem akarom látogatni. Pedig dehogynem. Alig vártam. Elbúcsúztam szüleimtõl és testvéreimtõl, majd útközben meglátogattam ezt a szép, hosszú hajú lányt, aki már várt a kapuban. Nagy öleléssel és csókkal pecsételtük meg a kapcsolatunkat. Szülei sajnos otthon voltak… Jól kibeszélgettük magunkat, a vasútról, a katonaéletrõl és mindenrõl. Sajnos itt is elérkezett a búcsúzkodás ideje, úgy viselkedtünk, minta házaspár lettünk volna, ismét puszi, de arcomat könny mosta, Õ mondta, hogy ne sírjál, eljön az idõ, amikor már nem kell búcsúzkodni.

Elindultam a Miskolc Tiszai pályaudvarra, még hátrafordultam, és láttam, hogy messzirõl integet ez a szép leány. Befordultam egy utcába, ahol már nem láthattuk egymást… Így 30 év távlatából is megható ez a történet, de erre a kapcsolatra írásomban még visszatérek. Kiérkeztem a pályaudvarra, megérkezett a vonat, irány Zalaegerszeg. Igencsak este 22 óra felé járt, amikor a laktanya kapujába érkeztem. Megint átnézték a táskámat, nem akarok-e valamit becsempészni, de tudtam a szabályt, józanul érkeztem, mert azt is vizsgálták. Végül megérkeztem a körletbe, ahol már alig vártak a katonatársak, rögtön kérdezték, hogy „hazait” hoztam-e. Persze kiraktam mindent, ez volt a szabály, aki otthon volt, annak ezzel kellett megtisztelnie a többieket. Viszont azt is tudták, hogy alkohollal nem is próbálkozhatunk.

Másnap szokás szerint ébresztõ, a szokásos hangnemben, nem finomkodva, hiszen nem apácazárdában voltunk, hanem a katonaságnál. Jött az ügyeletes és engem szólított, hogy jelentkezzek az alezredes úrnál, az ellátó század parancsnokánál. Bekopogtam az ajtón, erélyes „IGEN !” után „kérek engedélyt bent tartózkodni” címmel léphettem be és nevemet mondva, hozzátéve, hogy honvéd, jelentkeztem. Tudomásomra hozta, hogy ezentúl nem a második zászlóalj üteg csoport ellátó szakaszához tartozok, hanem az õ századához, máris lehet költözni. Megvolt már a helyem, szekrényem, a körletem, de itt nagyon sokan voltunk egy körletben, többen, mint egy ellátó századnál. Estefelé járt, mire teljesen átköltöztem, másnap eligazítás és napi parancs, hogy Budapesten kell jelentkeznem ilyen és ilyen utcában, és melyik parancsnokságon, „raktárosi” tisztes beosztásban. Én nem vágytam erre a tisztes beosztásra, de elotte el kellett végezni egy tanfolyamot. Tudnom kellett a beosztásom felelosségével élni, és a katonák ellátásáról, ellátmányáról, juttatásokról, az élelmiszernormákról, a felelosségteljes raktározásról, a lejárat elotti élelmiszerekrol a vételezésrol és a könyvelésrõl gondoskodni. A vizsga sikeres volt, bepecsételték a katonakönyvembe, egy szakmai katonai bizottság elott kellett vizsgáznom. Meg is lett a jutalmam. Egy hét szabadság, ami lényegében ugyanúgy telt el, mint az elõzõ, mindössze nem Zalaegerszegrõl, hanem Budapestrõl kellett hazautaznom.

Nagy örömemben a Keleti pályaudvaron véletlenül egy tölgyfaleveles négycsillagos, teljes aranymezõben váll lappal rendelkezõ tábornokba botlottam, és elfelejtettem tisztelegni. Õ megszólított és odahívott, hogy nem tudom a szabályt, így-úgy, amúgy, jött a dörgedelem. Tudomásomra hozta, hogy beír a katonakönyvembe, és adjam meg a tiszteletet. A tisztelet abból állt, hogy díszlépésben vigyázzt kellett csinálni, és feszült karral tisztelegni. A tábornok úr be is írta a katonakönyvembe, hogy a tisztelgés elmaradt, de rendes volt, mert a szabadságomat nem vonta el, pedig megtehette volna.
Gondoltam is, mi lehet ebbol még ezután, és amint visszaérkeztem a vezénylésbõl Zalaegerszegre, az alezredes úr máris hívatott. Dörgedelmes hangon adta tudomásomra, hogy még egy ilyen baki, és lõttek a kinevezésemnek. „Csillaghullás” nem lett, maradtam honvéd továbbra is de õszintén szólva nem is vágytam többre. Jelentkeznem kellett az ezred raktárosánál, aki öreg katona volt, leszerelés elott állt, és fel kellett menteni a szolgálat alól, amint átvettem tõle a raktárt. Ez meg is történt, õ leszerelt, én meg maradtam továbbra is katona, de már nem „kopasz” katona, hanem „gumi” katona, és már én is várhattam a bevonulókat. A 150 cm-es centit is beszereztem, hogy amikor eljön az ideje, akkor nagy ünneplés közepette robbanjon a centi, csattanjon az olló, és már csak 149 nap legyen hátra ! Volt egy helyettesem, de amikor vezényeltek alakulattal hadgyakorlatra, akkor mindig mennem kellett velük és egy õrmester volt a közvetlen felettesem.
Amikor gyakorlatra mentünk, már jóval elõtte elterjedt a hír, hogy bizonyos állomáson harckocsizókkal bevagoníroztunk, és irány az ország legnagyobb lõtere. Megvolt a nagy utazás, de még a ballagásra sem gondolhattunk, olyan sok napunk volt hátra, mint égen a csillag. A lõtér kiszemelt részén az ellátó század sátort vert, kiosztottuk az anyagot mindenkinek, lõszert, a konyhának az aznapi anyagot, meg három mázsa krumplit. Volt mit pucolni, de késsel, mindenkinek részt kellett vennie benne. Beosztottak mellénk egy szakaszt besegítésként, akik örültek, hogy nem kell a lõtéren szaladgálni. Volt ám puffogás, fegyverropogás, durranás, olyan, hogy az ég zengett belé, de hát egy katona, ugye mindent elvisel. Jött az õrmester nagy lihegve, hogy azonnal tábort bontunk, mert aknatámadás fog érni minket. Nagy nehezen táboroztunk le, most meg bonthatjuk szét. Gyakorlatunk volt ugyan, de a nemtetszésünket úgy nyilvánítottuk ki, hogy levettük a katonasapkát, és amennyien voltunk, megtapostuk. Az õrmester olyan mérges lett, hogy a hangja még az ágyú dörgését is elnyomta. Azt harsogta, hogy megnézhetjük magunkat, mikor mehetünk haza, meg hogy futkosóra fog minket küldeni.

A futkosóból nem lett semmi, de hazamenetelrõl szó sem lehetett. Hat hónap után úgy kellett könyörögni, hogy engedjenek haza. Hiányzott a családom, meg az a szép lány, akit alig vártam már, hogy lássak. Három éve már, hogy udvaroltam neki, nem úgy, mint a mai fiatalok, hogy a hölgy csak „barát”.

A hadgyakorlat jól sikerült, a táborbontás is, elvonultunk a lõtér másik szélére, egy erdõbe. Jött is a felderítõ gép, de minden álcázva volt, nem vett észre minket. A kék szalagosra vadásztak a vörös szalagosok, és ha túszt ejtettek, akkor véget ért a hadgyakorlat, de vigyázott ránk õrség is, hogy ez ne essen meg. Megint vagonírozás, beágyazás a „bocipullmanba”, azaz vasúti szóval élve „Ggs” kocsiba, kétemeletes fa fekvõhellyel, nem matraccal meg puha szivaccsal ám ! Elég hûvös volt, begyújtottunk a kályhába, és robogott a vonat zakatolva egészen a célállomásig.

Ki kellett pakolni mindent, és irány a laktanya, be is érkeztünk rendesen és igencsak elmúlt éjfél, amikor pihenhettünk egy kicsit. Elterjedt a hír, hogy törzsvezetési hadgyakorlat lesz, ami abból állt, hogy 700-800 km gyakorlat megállás nélkül, pihenés nem volt, azt az utat 3 nap alatt kellett megtenni. Megint azon a lõtéren voltunk, ahol az elõzõ hadgyakorlat alkalmával. Ugyanúgy bevagonírozás, a célállomásnál kipakolás, és csak mentünk-mentünk, „utaztunk az ismeretlenbe”, de mikor ballag már a katona? Hát sok nap volt még hátra, úgy voltam vele, hogy menjünk, csak teljenek a napok, és csak eljön az is, amikor robbanhat a centi. Ez persze nem jelentette azt, hogy a ránk bízott feladatot ne végeztük volna el tisztességesen. Három éjjel-nappal nem alvás után már olyan álmosak voltunk, hogy ha leültünk, egybõl elszenderültünk. Az õrmester úr nagyon rendes volt, álomûzésképp megszaladtatott minket a lõtér és a bázis között oda-vissza. Utána egyéni fozon készítettünk egy eros kávét, és az álmosságnak vége.

A második zászlóalj úszójármûveinek tesztelése volt, hogyan bírja a tartós igénybevételt, és mûködik-e minden. Ami elromlott, annak a szerelõbrigád nekiállt, és kisvártatva jobb volt, mint új korában. Az õrmester úr azt mondta, hogy egy falu határában az út szélén bevárják az ellátó századot, csak az volt a baj, hogy amikor felpakoltunk, mi is elindultunk, de a lõtéren egy kétfelé ágazó úthoz érkezve tanakodni kezdtünk, hogy most merre tovább? Közben egy helikopter zúgására lettünk figyelmesek, ami le is szállt, és orosz katonák jöttek felénk állig felfegyverkezve, vizet kértek. Volt bõven a tartálykocsiban,némelyikük a fejét is a csap alá tartotta, mert nagyon meleg volt. Megkérdezték, hogy „szpiritusz” van-e? Mondtuk, van. Azt hittük, hogy az egyéni fõzõhöz kell. Olyan kék színû folyadék, amit beleöntöttünk a fõzõ tartályába, kanóc égett a tartóján, meg lehetett melegíteni bármit, régen a vasúti lámpa is így mûködött, csak azon üveg volt. Spirituszból is volt bõven, adtunk is nekik belõle, de õk nem olyan melegítõbe használták, mint ahogy mi azt elképzeltük, mert a torkukon keresztül töltötték fel magukat vele, lehetett látni rajtuk az elégedettséget. Mi meg csak lestük, hogy ilyen is van? Igaz, hogy alkoholtartalmú, de hogy meginni… ez azért durva volt. Mielõtt felszálltak a géppel, érdeklõdtünk, nem láttak-e egy páncélos alakulatot, mert most nem tudjuk, merre induljunk. Bár törték a nyelvet, de megjelölve a helyes irányt, útbaigazítottak minket, aztán felszálltak, és eltûntek a szemünk elõl. Mondta is az õrmester, hogy ezért finoman szólva nem fognak megdícsérni bennünket, mert a katonáknak víz és élelem kell.

Megérkeztünk, és tényleg az oroszok által jelzett falu határában az út szélén álltak a harci jármûvek. Láttuk, hogy a katonák olyan keksz-féle élelmet fogyasztottak, meg is ijedtünk, mert az az egyéni készlet volt, és felbontani csak felsobb utasításra lehetett. Jött is az alezredes, hogy hol voltunk, így-úgy, meg amúgy, ordibált, mi meg összehúztuk magunkat, a dörgedelem nem is maradt el, meg hogy futkosóra kerül az egész ellátó banda. Hiába védekeztünk, hogy eltévedtünk a lõtéren, õt az nem érdekelte, csak az, osszuk ki az ebédet, meg vizet a katonáknak. Meg is történt, a tartálykocsi kétszer is fordult, annyira szomjasak voltak, a szakácsok kiosztották a „gulyáságyúból” a bablevest, és nyugtával dícsérve a napot, minden rendben lett. De én nagyon sajnáltam szegény katonákat, a víz aranyat ér ha nincs, vagy nem áll rendelkezésre megfelelõ idõben. A hadgyakorlat jól sikerült, bevagoníroztunk és meg is érkeztünk rendben, csakhogy jött a kihallgatás az ezredparancsnoknál. A baki meg lett bocsájtva azzal a kikötéssel, hogy még egy ilyen, és mehetünk a futkosóra. Ez azok számára egyfajta büntetés, akik valami súlyosat vétettek.

Jó volt este lepihenni, a szobákban voltak hangszórók, a stúdióból zenét adtak, és már megint a „ballag a katona” zene szólt, ami annyira megtetszett, annyiszor játszották, hogy már kedvencünk lett, akár lehetett volna katona-dal, vagy talán az is volt? Még elmentünk a büfébe (kantinba) és kértünk kávét, üdítõt, sört, amit csak szerettünk volna, mert a laktanyán belül tilos volt a hadrafoghatóság miatt. Itt is zene szólt, és ahogy hallgattam, ez egy nagyon szép szám volt, a Tátrai Band-tól az „Utazás az ismeretlenbe” címû dal. Ez lehetne vasutas dal is akár, mert rólunk szól, és a végzetünkrol.

Elterjedt a hír, hogy másnap riadó lesz, a gyors ötperces muvelethez mindent összekészítettünk. Jött az ügyeletes, szirénázó ordítással mondta, „Riadó!” Ugrottunk ám ki az ágyból, hogy 5 perc múlva a telephelyen legyünk. Az ágyam felett aludt egy fiatal, nemrég bevonult katona. Képzeljük el, hogy teljes hadifelszerelésben aludt, aztán leugrott a legfelsõ ágyról, csörömpöléssel, a kulacs, a vaskalap, minden nála volt, köd elõtte, köd utána, mint a nyúl futott, õ volt az elso, aki elfoglalta helyét a telephelyen. Csúcsot is döntött, 3 perc alatt ért le. Mi öreg katonák mondtuk is, hogy ha mégegyszer csal, annyit fog sika-mikálni, hogy meg fog õrülni, de többet nem csinálta.

A következõ esemény: a hadtápfõnök hívatott, hogy a raktáramban másnap leltár lesz. Ez úgy hiányzott, mint púp a hátamra, mert nagyon. de nagyon sok munkával jár. Mindent átszámolni, szavatosságot nézni, igencsak három nap kellett ahhoz, mire teljesen átszámoltunk mindent, és le lett könyvelve. A százados úr kérdezte, hogy még mindig csak honvéd vagyok? Mondtam, hogy igen, mert rossz fát tettem a tûzre, de azért jól jönne egy hét szabadság. Mi volt a válasz ? Neki is. (Amikor minden nap hazajárt…) A százados úr erõs dohányos volt, füstszûrõ nélküli szimfóniát szívott, egymás után, napi három dobozzal, mindig megkínált, de mivel nemrég dobtam el, mondtam, hogy köszönöm, de nem kérek. A raktárban tonna számra voltak az élelmiszerek mindenbõl, mint a boltban, kivéve a gyorsan romlandók, és a kenyér, ami minden nap frissen érkezett.

Ezen is túl voltunk, amikor jött a hír, hogy megyünk Budapestre augusztus 20-ára ünnepélyes felvonulásra a Dunán. A mi alakulatunk kapta azt a feladatot, hogy úszó kétéltû jármûveink, egy egész zászlóalj fog az ünnepélyen felúszni a Dunán az ünneplo közönség elõtt. Megérkeztünk Budapestre, és a Váci út végén az Ördög Csárda után egy bázison tartózkodtunk, ahol mai napig is állomásozik a Dunai hadihajó naszád, szívesen fogadtak, örültek az erõsítésnek, de mi azért mentünk oda, mert ki kellett próbálni a Dunán úszójármûveinket, az ellátó szakasznak pedig az ellátást biztosítani. Augusztus 20-án külföldi vendégeink is voltak, nagyon kíváncsiak a nagy harcosra, a MÍG-29-esre. Kötelékben húztak el a Duna felett olyan hangosan, - Kecskemétieknek ezt nem kell elmagyaráznom, tapasztalták gyakran, - hogy az ember dobhártyája majd belé szakadt. Volt még a légi deszant, az ejtõernyõsök a Duna vizére ereszkedtek le, és különbözõ repülõgépek húztak el az égen, a vízen pedig különbözõ hadihajók, úszó jármûvek. Elõtte a Magyar Néphadsereg vezérezredese mondott beszédet, hosszú beszédében az tûnt fel, hogy szerinte Intervenciós támadásra készül a nyugat a Varsói Szerzõdés tagállamai ellen. Ennek a támadásnak a terve igaz volt, a hagyományos támadás mellett olyan bombát is bevetettek volna, amiben gombafelhõ formájában az ember a villanáskor elpárolog. Kegyetlen háború lett volna, nincs értelme, gyõztese van ugyan, de a hadviselõ országok költségvetését lenullázza, nem beszélve az újjáépítésrõl, meg a hadikárok kifizetésérõl. Mert az nem úgy mûködik, hogy csak úgy leromboljuk más országok vagyonát, kincseit, polgárait. Magyarország a II. világháborúban okozott kárt a Kádár-korszak vége felé fizette ki.

Az ünnep után dícséretes volt a bemutató, és aki részt vett benne, egy hét szabadságot kapott. Visszatértünk a bázisra, karbantartás, minden egyéb volt, és igencsak este 9 óra volt, mire a sátorban ágyba fekhettünk. Várt a posta, jött levél a szeretteinktõl, egy a szüleimtõl, egy pedig a mozdonyvezetõ szép lányától érkezett. Mindegyikük nagyon hiányolt, hogy mikor megyek már haza. Akkoriban nem volt mobiltelefon, a nyugat COCOM (tiltó)-listára tett szinte minden csúcstechnológiát a keleti blokk számára, maradt a levelezés. Válaszolni nem tudtam, mert visszaérkeztünk a laktanyába, délután 17 órakor indult a Göcsej-expressz, és irány Miskolc.

Az éjszaka közepén érkeztem meg 22 óra tájban, és alig vártam, hogy hazaérjek. És láss csodát, ki jött velem szemben? A mozdonyvezeto szép lánya. Forró ölelés, csók, sírás, és azt mondta, érezte, hogy ma meg fogok érkezni. Ha ma nem is, de másnap látogassam meg. Alig vártam a holnapot, szüleim is nagyon vártak már, nem gyõztek a kedvemben járni. Eljött a másnap. Meglátogattam ezt a szép lányt, gyönyörû hosszú hajával, és forró csókkal pecsételtük meg kapcsolatunkat. Édesapja, Pista bácsi is nemrég érkezett haza, leadva a szolgálatot a 424-es gõzösrõl. Hidasnémetiben volt, és Miskolcon érte a váltás. Elõtte még ki kellett takarítania a kazánt, csupa korom volt, szerintem minden gõzmozdonyvezetõre vonatkozott ez. A ruhája széngázszagú volt, amikor kezet fogtam vele, kormos lett a kezem. Mondta is, hogy bocsánat, nem akarta, de csak egy vasutas szép lányának udvarolok. Jól elbeszélgettünk mindenrõl, közeledett az este 9 óra, és elköszöntem. Mondta is ez a szép lány, hogy másnap is menjek el hozzá, de ez akkor valahogy elmaradt. Anyám elárulta, hogy más fiúval kavar, én meg ebbõl nem kértem. Kezeltem a helyzetet, nem akartam bántani senkit. Szépen lemorzsolódtam, miután saját magam is meggyõzõdtem az igazságról. Délután helyett már reggel vonatra szálltam, és visszautaztam a laktanyába, elidõztem a városban, és takarodó elõtt idõben beérkeztem. Rá egy hétre jött a levél anyámtól és a szép lánytól is, és kifogásolták, mindketten, hogy nem kellett volna ezt csinálni. Megírtam anyámnak, hogy ennyi volt, szép volt, vége lett, de nehogy elárulja, hogy ezt írtam.

Az életem történetét tovább folytatva: hír terjedt el a laktanyában, hogy nemzetközi hadgyakorlat lesz, a Varsói Szerzõdés katonai tömbjének minden országa részt vesz ezen az eseményen.

A bevagonírozás, utazás hosszadalmas, a hadgyakorlat neve pedig SZOJUZ volt. Kétszer is részt vettem ezen az eseményen, de annyi haditechnikát életemben nem láttam, ennyi harci eszközzel földön, levegoben meg lehetett volna nyerni a III. világháborút. Kaptam is szép emlékplakettet, de elajándékoztam, mert nem tulajdonítottam neki nagy jelentõséget. Ezen a két SZOJUZ hadgyakorlaton még a halálos katonai akció is megengedett volt. Hát megúsztam, de nem szívesen vettem benne részt, bár ez nem kívánságmûsor volt. A katona parancsot teljesít. A sors úgy hozta, hogy Kincsesbányán megint egy nemzetközi hadgyakorlaton találtam magam. Tudtommal ez a bázis ma már be van zárva, mert megszûnt. Utána el kellett menni az ellátó századdal Ercsibe. Itt a hidászok állomásoztak, és velük kellett összehangolni a harci tevékenységet. Higgyék el nekem, 10 perc alatt a Dunán hidat építettek és aztán a harckocsik, jármûvek áthaladtak rajta. Ez rekord lett, egy csapat sem tudta ezt a teljesítményt felülmúlni. Szabadidõnkben horgásztunk a Dunában, rengeteg kárászt fogtunk, odaadtuk a szakácsnak, és szépen megsütötte. Mondtuk neki, ha legközelebb hazamegyünk, hozunk neki ezért valamit, és mivel egy katonatársunk hamarabb volt otthon, ezt az ígéretet be is váltotta.

Egy hét múlva alakulatunk visszatért a laktanyába, de alig ocsúdtunk fel, máris jött a parancs, és irány a Balaton! A Honvéd üdülõbe szólt a vezénylés 9 hónapra, ez hosszú idõ, de mindegy, csak teljen. A feladat az volt, hogy mivel itt tisztek, tábornokok üdültek családjukkal, õket kellett ellátni, és a konyhát napi vételezéssel, az ellátó századunkban volt pincér, szakács, és karbantartó is. Nagyon szép üdülõ volt, hatalmas területen terült el, itt volt a hadseregparancsnok rezidenciája külön személyzettel. Ügyeleti szolgálatot is elláttam, és reggel jelenteni kellett a HM részére, hogy az üdülõben semmi rendkívüli esemény nem történt. Mûsoros est is volt, Zárai és Vámosi csodálatos szép dalokat adott elõ, akkoriban nagyon népszerû volt ez a házaspár. A karbantartó csapat az üdülõ szépségéért volt felelõs, fûnyírás géppel, a mindennapos locsolás, üde-zöld pázsit. A vadászpilóták családjukkal is itt üdültek, családjuk bármit ehetett, de a pilótáknak elõ volt írva, mit szabad fogyasztani és mit nem. Mire az ember megszokta a környezetet, a szezon véget is ért, a mi küldetésünknek is vége lett. Pakolás, és irány haza a laktanyába. Ott viszont alig melegedtünk meg, már jött is az újabb napiparancs, irány Szekszárd, a vegyi felszerelés bázisa. Közben a centi – mivel már öreg katonák voltunk,- 20 nap alá csökkent. Én jeleztem is, hogy a civil ruháért haza kellene mennem, meg már nagyon régen nem voltam otthon. Megkegyelmezett az alezredes úr, délután már a kezemben is volt a szabadságos papír és boldogan utaztam haza. A postán táviratot adtam fel, hogy készítsék elõ a civil ruhámat.

Mire hazaértem, szépen össze is volt csomagolva. De valahogy megtudta ezt a szép lány is, aki már várt a kapuban. Ahogy átöleltem, elkezdett sírni, hogy mennyire hiányoztam neki, és mi az oka, hogy nem írtam levelet? Igaz, hogy õ többször is írt, de én nem válaszoltam, és ennek oka volt. Anyám ugyanis mondta, hogy valamelyik nap találkozott vele, meg a fiújával kéz a kézben, akkor tõlem mit akarhat? Úgy mentem vissza a Szekszárdi laktanyába, hogy csak a családomtól búcsúztam el. A raktárakban rengeteg munka volt, a lejárt idejû maszkokat, vegyvédelmi ruhákat mind össze kellett pakolni, jött a teherautó érte, leadta, és újakat hozott. A ki,- és bepakolás fárasztó volt, de eljött az este, én jeleztem, hogy másnap nekem a leszerelés napja lenne, de úgy kinevettek, mintha Hofi Géza valami vicceset mondott volna. Eljött a másnap, és jött ám az alezredes úr, és mondta, hogy azonnal induljak vissza az alakulatomhoz, mert a fejét akarják venni. Most már nem volt nevetés, elõttük vágtam le az utolsó centit és a leszerelés napja Szekszárdon ért. Kezembe kaptam az utazási okmányaimat, és este 10 után meg is érkeztem a Zalaegerszegi Petõfi laktanyába. Az ellátó századhoz megérkeztek a váltás újoncok, de az én leszerelõ vonatom reggel indult. Elbúcsúztunk a katonatársaktól, és teherautóval vittek ki minket az állomásra, lehettünk úgy 30-an, de fordult még kettõt a teherautó, és elindult a leszerelõ vonat. Egész úton azt énekeltük, hogy: „Ez a vonat most van indulóban, öreg katona hazafelé ballag.” Megérkeztünk Budapest-Keleti pályaudvarra, és kórusban énekeltük ezt a nótát. Utána mindenki a saját vonatával elindult hazafelé. Azóta én nem találkoztam a katonatársaimmal, közben megismertem a feleségemet, immáron 38 éve, és akkor ujjamon ragyogott a võlegényi karikagyûrû! Esküvõ 1977 november 19-én volt, és mai napig jóban-rosszban, szeretetben megvagyunk. Így kerültem Táborfalvára mint „bevándorló” a Duna-Tisza közére, de úgy érzem, tõsgyökeres vagyok Táborfalván.

Visszatérve a leszereléshez: nem sokáig tartózkodtam otthon, mert készülõdtem kikötni, - mint egy hajó – a feleségem oldalán. A vasutas családból származó szép lánnyal – akkor már õ is férjes és családos anya volt, - az unokatestvéremék esküvõjén és lakodalmán találkoztam, ahová mindketten hivatalosak voltunk. Álltunk a tömegben, éppen leánykikérés volt, amikor valaki köszönt nekünk: „Sziasztok ! Etelka vagyok.” Mondta a nejemnek, hogy a Pityu 3 évig udvarolt neki. Az anyja rá is szólt, hogy hallgasson el, mert még féltékeny lesz rá a feleségem, akit ez nem érdekelt, mert mint fogalmazott, ez magánügy. Úgy 25 éve nem láttam ezt a vasutas szépséget, úgy tudom, Miskolcon a MÁV-START-nál dolgozik, de azt nem tudom, milyen beosztásban. Még volt három hónap tartalékos szolgálatom három egyhónapos részletekben, utána le kellett adnom a tartalékos katonai ruháimat. Most 59 éves vagyok, de még obsitot nem kaptam, pedig manapság profi hadsereg van. Talán ennek a hadseregnek vagyok a tagja? De akkor hol a fizetség?

Úgyhogy utaztam az ismeretlenbe, elballagott a katona, szép volt így utólag rágondolni. Harmadszori tartalékos szolgálatomkor kineveztek tizedessé, megkegyelmeztek a sapka taposásért. Nemrég kinyitottam a Katonai Igazolványomat, benne a megsárgult fényképpel, külön a személyi adatokat tartalmazó fémlemezzel („dögcédulával”). Ez a lemezke ki van lyukasztva, átlósan meg van gyengítve, hogy ketté lehessen törni. Ezt akkor kell viselni, mikor a csatában kell menni, és netán hõsi halállal fejezõdik be e katona élete. Erre remélhetõleg nem kerül sor, mert élek tovább a családommal, amíg a Jó Isten földi pályafutásom végén magához nem szólít. Ámen.

Boros István, Táborfalva, 2014 június

MUHI CSATA

1241. április 11. - IV. Béla Muhinál vereséget szenved a mongoloktól.

1241. április 11-én vívták a tragikus Muhi melletti ütközetet, melyben a IV. Béla király (ur. 1235-1270) vezette magyar sereg katasztrofális vereséget szenvedett Batu kán mongoljaitól, akiket helytelenül tatárokként szoktunk a magyar nyelvben azonosítani (pl. a tatárjárás kifejezésben; a tatárok valóban segédnépekként szolgáltak a mongolok alatt, de nem ok vezették a hordát).

A mongol törzsek Belsõ-Ázsia hatalmas pusztaságain egyesültek még 1206 táján Dzsingisz kán vezetésével, majd pár évtized alatt meghódították az ázsiai sztyeppét, betörtek Kínába, elfoglalták Szamarkandot, Perzsiát, megsemmisítették az orosz fejedelemségeket, és az 1240-es esztendõ környékén megközelítették a Kárpátok hegykoszorúját. Magyarországon Julianus barát úti beszámolóiból és a IV. Bélához menekülõ nomád kunok elbeszélései alapján rengeteg információról rendelkeztek a mongolok harcmodoráról és támadási szándékáról, Ögödej nagykán 1237 során levelet is küldött Bélának, hogy behódolásra bírja õt. A király akkor még nem foglalkozott a távoli és ismeretlen ország fenyegetésével, a mongolok azonban 1240-ben elfoglalták Kijevet és hadjáratot terveztek Európa ellen.

IV. Béla, minden igyekezete ellenére csak a Templomos Lovagrend segítségét tudta megszerezni nyugatról, körülbelül 20 000 fõs serege 1241 tavaszán Pest környékén gyülekezett. A nádor, Tomaj Dénes a Vereckei-hágónál megpróbálta 5000 emberével útját állni a Batu vezette fõseregnek, de 1241. március 12-én vereséget szenvedett, és a csatában õ maga is meghalt. Miután az ellenség bejutott az országba, IV. Béla megindult Pestrol kelet felé, és a Sajó folyónál, a mai Muhi községnél találkozott a gyorsan mozgó mongol fõsereggel. Április 10-én a magyarok letáboroztak a megáradt folyó jobb partján, az átkelésre szolgáló egyetlen hidat erõs õrizet alá véve. A IV. Béla vezette sereg hatalmas szekérvárral vette körül magát, átengedve ezzel a kezdeményezés elõnyeit a mongoloknak, aznap este a lovagsereg vissza is vert egy, a hídõrséget ért támadást.

A kisebb gyõzelem után azonban Béla vezérei hatalmas hibát követtek el: a mongol visszavonulás után úgy gondolták, máris megnyerték a csatát, így a híd õrségének nagy részét éjszaka visszavonták. Hajnalban azonban a tatárok újra támadtak, ekkor már teljes létszámban, megszerezték a Sajó hídját és a nagyrészt még alvó táborra rontottak, tüzes nyilaikkal pillanatok alatt lángba borítva a védállásokat. Ráadásul Batu harcosai gázlót is találtak a megáradt folyón, így sikerült nagyrészt bekeríteni a rendezõdni képtelen, lángoló romok közé beszorult magyar sereget. Béla király és katonái csak nagy veszteségek árán tudtak elmenekülni, a csatamezõn hagyva a magyar arisztokrácia nagy részét.

Muhinál elesett Mátyás esztergomi, Ugrin kalocsai érsek és számos püspök, de késõbb Fehérváron belehalt a csatában szerzett sebeibe Kálmán herceg, a király öccse is. Az ütközet után IV. Béla Bécsbe menekült, ahol II. Frigyes osztrák herceg megzsarolta, és három nyugati vármegye átadását követelte tõle, végül az uralkodó az Adriai-tenger partján álló Trau (ma: Trogir) várába menekült. A Magyarország elleni támadással egy idõben egy másik mongol sereg Lengyelországon át intézett támadást de miután Legnica mellett legyozte a lengyel és német lovagokból álló sereget, a Kárpát-medencébe vonult. A Dunán inneni részeken a hordák 1241 során hatalmas vérengzést és dúlást hajtottak végre, elfoglaltak szinte minden erõdítményt, lenyilazva és elhurcolva a lakosságot, melynek maradéka nádasokban és erdõkben rejtõzött el.

Balszerencsés módon 1241–42 tele rendkívül kemény volt, így a mongolok a befagyott Dunán átkelve az ország eddig háborítatlan részeit is lerohanták, Fehérvár, Esztergom és Buda kivételével a legtöbb városban hasonló pusztítást végezve. IV. Béla elfogása érdekében ostrom alá vették Trau várát is. 1242 nyarán aztán a sereg váratlanul kivonult az országból, amit annak tulajdonítanak, hogy Batu, mint aspiráns, Ögödej nagykán halála után a birodalom fõvárosában, Karakorumban, a kurultájon meg akarta szerezni a fõhatalmat. Az is valószínû, hogy a kivonulás a mongol harcmodor része volt, második csapással akarták végleg birtokba venni Magyarország területét. IV. Béla 1242 nyarán visszatérhetett az elpusztított országba, és nekiállhatott annak a roppant újjáépítési munkának, amiért az utókor „második honalapító” királyunkként emlegeti õt.

-

https://youtu.be/9SwkUm86I64

-

Ezen a csatatéren volt szerencsém járni mikor ipari tanuló kollégám meghivott a falujába búcsúra NAGYCSÉCSRE és mondta Lajos barátom nézzunk ki a csata helyszinére. Nem kellett sokat gyalogolni hisz a falu határában van. Szép füves terepre érkeztünk, messzebb emlékmû látszott, szép gondozott a csata helyíne. Sajnos a MAGYAR NEMZET hogy szabadságban él ezert a szabadságdert sokan áldozatul estek a történelem során. EMLÉKKEL ADÓZOM A SZABADSÁGHARCOSOK HÕSIES KÜZDELMÜKBEN. Ha még nem járt a csata helyszinén, fel kell szállni vonatra. utazni kell NYÉKLÁDHÁZÁIG. át kell szállni a TISZAÚJVÁROSI vonatra es NAGYCSÉCS megállóhelyen kell leszállni. Ha valaki elmegy, vagy talán útba esik, látogassa meg és vigyen egy szál virágot azoknak, akik életüket adták nemes harcban a hazáért, a szabadságért.

Táborfalva, 2016.10.02
Szerzõ: Boros István József

A Pákozdi csataSzeptember.29. A Pákozdi csata

„Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.”
(Petofi Sándor: A vén zászlótartó)

1848. szeptember 29-én vívták Pákozd mellett Jellasics horvát bán határõr csapatai és a Móga János vezette honvédseregek az 1848-49-es magyar szabadságharc elso jelentõs ütközetét. A csatában a honvédek sikeresen megfutamították Jellasics nagyobb létszámú és képzettebb hadait, az összecsapás nyomán azonban bizonyossá vált, hogy Bécs és Pest-Buda elmérgesedo konfliktusában a fegyverek mondják majd ki a végsõ szót.

Bár a Bécsben, Pesten, Velencében és Prágában kirobbanó forradalmak hatása alatt a birodalmat – és V. Ferdinándot (ur. 1835-1848) – irányító kamarilla az áprilisi törvények szentesítésével hajlandó volt teljesíteni a magyar követeléseket, egyúttal annak a reményét sem adta fel, hogy megfelelõ pillanatban minden engedményt visszavon majd. A Habsburgok birodalmukban az „oszd meg és uralkodj” õsi elve alapján jártak el akkor, amikor az elszakadni vágyó Velence és a gyengének tûnõ Prága ellen erõvel léptek fel, a különleges jogi státust élvezõ Magyarországnak viszont felelõs kormány alakítását engedélyezték; ezzel egyidõben a Szent Korona országaiban is hasonló taktikát alkalmaztak, hiszen sikeresen szembefordították a pesti kormánnyal a kultúrális, esetleg teljes autonómiára vágyó nemzetiségeket.

Nem véletlen, hogy a szabadságharc fegyveres konfliktusa nem a császári hadsereg, hanem a horvát bán, Josef Jellasics támadása miatt robbant ki, aki egyfelõl a Habsburg-dinasztia megmentõjének képében tetszelgett, másfelõl viszont a kamarilla támogatását is élvezte. Miközben a szerb felkelõk titokban fegyvereket kaptak a császári igazgatás alatt álló határorvidékrõl – melynek horvátországi foparancsnoka éppen a bán volt –, és Erdélyben Puchner Antal lázította a románokat, Horvátországban elegendõ volt Jellasics, aki már 1848 tavaszán megtagadott mindennemû együttmûködést a pesti kormánnyal. Bécs kétarcú politikáját jól mutatja, hogy a bán személyében – a háttérbõl – olyan méltóságot támogatott, aki tavasszal még csak a törvényes magyar kormány, június 10-i lemondatása után azonban már V. Ferdinánd ellen is fellázadt.

Jellasics, aki a Batthyány-kormány minden tiltakozása ellenére pozíciójában maradhatott, 1848 augusztusának végén fegyveres provokációt kezdeményezett Magyarország ellen: elõször megszállta Fiumét, majd szeptember 11-én átlépte a Drávát, hogy – az uralkodó állítólagos parancsára hivatkozva – „rendet tegyen” Pesten. Az országban ezzel a támadással teljes lett a zûrzavar: egyfelõl Jellasics betörésével egy napon – éppen a Béccsel való viszony kiélezõdése miatt – lemondott Batthyány Lajos kormánya, másfelõl pedig a támadás közjogi szempontból is káoszt okozott. Furcsa háború volt ez, hiszen az egyik oldalon a király által kinevezett – majd leváltott – bán, és a Ferdinándra felesküdött határõrsereg, míg a másik oldalon ugyancsak a király által kinevezett magyar kormány, és – az áprilisi törvények értelmében – szintén Ferdinándra felesküdött honvédsereg állt. A zûrzavarban a tisztek és katonák jelentõs része – esküje miatt – úgy döntött, kimarad a küzdelembõl, sokan pedig késõbb érzelmeiktõl függõen csatlakoztak egyik vagy másik táborhoz.

A fenti okok miatt a Teleki Ádám vezette honvédsereg a lehetõ legtovább el akarta kerülni az összecsapást, azonban a magyar oldalon álló császári-királyi tisztek közül sokan – például Ottinger Ferenc, a Drávánál állomásozó haderõ elõzõ parancsnoka – ez idõ alatt átszöktek Jellasicshoz. A helyzetet tovább bonyolította, hogy Batthyány Lajos javaslatára hamarosan Habsburg István nádor kapta meg a fõvezéri szerepkört, aki elõször tárgyalásos úton megpróbálta rendezni a horvát–magyar konfliktust, szeptember 23-án pedig – V. Ferdinánd utasítására – Bécsbe utazott, és soha többet nem tért vissza. A honvédsereg tehát teljes zûrzavarban várta Jellasics érkezését, miközben mindenki tisztában volt azzal, hogy a magyaroknak két lehetõségük van: vagy legyõzik a horvátokat, vagy ellenkezõ esetben a bán bevonul Pestre, és megsemmisíti az eddigi vívmányokat.

Az, hogy Pákozd mellett végül az elsõ forgatókönyv valósult meg, a szeptember 16-án megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány érdeme volt, mely a dunántúli visszavonulással egyidõben – Kossuth Lajos vezetésével – toborzásba kezdett az Alföldön, és szeptember 28-áig megközelítõleg 16 000 újoncot mozgósított. Ezen a napon Jellasics már Székesfehérvárt is elfoglalta, a királyok városától északra azonban felsorakozott a magyar sereg, mely körülbelül 27 000 fõt és 80 ágyút tudott harcba küldeni. A szeptember 28-i haditanácson a magyar oldalon harcoló császári és királyi tisztek Móga János személyében megválasztották a küszöbön álló csata fõparancsnokát, az altábornagy utasítására pedig a honvédek a Pátka-Sukoró-Velence vonalon még aznap elfoglalták állásaikat. Mivel Jellasics mind létszámban, mind a csapatok képzettségét tekintve fölényben volt, Móga nem vállalta a támadás kockázatát, de a bán esetleges támadása esetén – ami szeptember 29-én reggel be is következett – hajlandó volt megvívni az ütközetet.

Jellasics pákozdi haditerve a következõképpen épült fel: a bán a Pátka mellett állomásozó magyar jobbszárny visszaszorítása után frontális támadást akart indítani a honvédek centruma ellen, majd – egy bekerítõ hadmuvelet segítségével – késõbb a Velencei-tóba szorította volna Móga seregét. Az ütközet kezdetben Jellasics várakozása szerint alakult, ugyanis a Kempen vezette balszárny sikeresen kiûzte Guyon Richárd egységeit Pátkáról, ám a döntõ roham két alkalommal sem hozott eredményt. Jellasics seregei megtorpanását látva úgy határozott, kockáztat, ezért megindította a frontális támadást a magyar centrum ellen, de a honvédek tûzereje nyomán az offenzíva újra és újra kudarcba fulladt. Bár közelharcra ezen a szakaszon nem került sor, a horvát bán a délutáni órákban – Kempen tábornok sürgetésére – úgy döntött, visszavonul, ezért fegyverszünetet kért Mógától. A magyar honvéd tábornok teljesítette ellenfele kérését, így aztán Jellasics hamarosan megkezdte Petõfi Sándor által megénekelt híres futását, mely a valóságban inkább rendezett visszavonulás volt. Miután az ütközet a császári oldalon 200 – a magyar oldalon pedig mindössze 7 – áldozatot követelt, a menekülést semmi sem indokolta, ugyanakkor viszont bebizonyosodott, hogy a magyarok jóval nagyobb katonai potenciállal rendelkeznek, mint azt elõzetesen Jellasics gondolta.

A pákozdi ütközetnek ilyen módon tehát inkább politikai szempontból volt jelentõsége, hiszen a gyõzelemmel Magyarország megõrizte az áprilisi törvényekkel kivívott szuverenitását, ezzel egyidõben azonban az is világossá vált, hogy Bécs és Pest-Buda elmérgesedõ konfliktusban hamarosan a fegyverek veszik majd át a szót. A zûrzavaros közjogi helyzet nyomán Móga végül nem aknázta ki a pákozdi gyõzelemben rejlõ lehetõségeket, ám hamarosan mégis a Bécs felé menekülõ Jellasics nyomába eredt, miközben a honvédseregek Ozoránál a Karl Roth vezette határõröket is körbezárták. Pákozd után néhány nappal tehát a békés rendezés maradék reménye is elveszett; Bécsben ismét forradalom tört ki, melyet a tétovázó magyar hadvezetés nem használt ki a maga javára, a császári ellentámadással kezdõdõ szabadságharcot pedig – számos dicsõséges ütközet ellenére – 1849 nyarára elveszítette.

Mindennek dacára a pákozdi diadal történelmünk egyik legfényesebb gyõzelmének számít, mely méltó nyitánya volt a magyar szabadságért folytatott heroikus küzdelemnek.

Szerkesztõ: Boros István József
Forrás: Wilkipédia