


Független
Szó - 2019 karácsony

Független
Szó - 2019 január (Munkásgyûlés)




Független
Szó - 2018 december

Független
Szó - 2018 október
Független
Szó - 2018 június - július hónap


Független
Szó - 2018 január hónap
Független
Szó - 2017 december hónap

Független
Szó - 2017 november hónap


Független
Szó 2017 szeptember



Független
Szó 2017 augusztus

Független
Szó - 2016 november hó


Független
Szó - 2016 július


Független
Szó - 2016 április




Független
Szó - 2016 február





Két
és fél éven át mindnyájan ezt a pillanatot
vártuk...
(Avagy köztünk van még az ötvenes évek szelleme
?)
2004
nyarán történt, hogy öt jegyvizsgálót
- három hölgy és két férfi kollégánkat
- elbocsátottak rendkívüli felmondással a MÁV-tól,
egy "kis pénzû utas" által a munkáltatóhoz
eljuttatott, titokban készített videofelvétel, és
ahhoz mellékelt névtelen levél miatt, melyrõl
a vasút vezetõi azt állították, "bizonyító
erejûek" abban a tekintetben, hogy kollégáink
"zsebre dolgoztak".
A Kiskunfélegyháza Személyszállítási
Csomópont akkori vezetõje "nem hivatalos magánbeszélgetésre"
invitálta kollégáinkat, mindegyiküket ugyanarra
a napra, megérkezésük után mobiltelefonjaikat
kikapcsoltatta, majd elkülönítve õrizet alá
helyezte õket. Jogi képviseletüket nem biztosította,
a meghallgatásukon készült "jegyzõkönyvben"
nem a meghallgatottak szavait, hanem saját, egyben "sajátos"
megfogalmazását szerepeltette. A szóban forgó
videofilmet mindegyikõjüknek külön-külön
levetítette, majd megkérdezte, felismerik-e magukat rajta.
A "beidézettek" természetesen igennel feleltek,
hiszen a felvételeken valóban õk voltak.
(Megjegyzés:
a Munkástanács vezetõi is megtekintették az
egyik bírósági tárgyaláson a filmeket,
és megállapították - amit a bíróság
is - hogy annak alapján nem bizonyítható a "zsebre
dolgozás", sõt, bizonyos esetekben kollégáink
nemhogy elbocsátást, de dicséretet érdemeltek
volna körültekintõ és alapos munkájukért.
Szerk.)
Ezt
követõen kollégáink hazaérkezve megkerestek
bennünket, és elmondták, mi és hogyan történt
velük, és hogy "azonnali hatállyal ki vannak rúgva".
Konkoly István érdekvédelmi ügyvivõnk
azonnal megkérte kollégáinkat, kérjenek egyeztetést
fõnöküktõl, aki "természetesen"
hallani sem akart arról, hogy megváltoztassa döntését.
Arra hivatkozott késõbb a bíróságon,
hogy "ez neki fentrõl el lett rendelve". (Érdekesnek
tartjuk, hogy önálló munkáltatói jogkör
gyakorló cselekvési szabadságába mióta
"szólnak bele fentrõl?" - a szerk.) A bíró
ekkor megkérdezte, ha módjában lett volna, akkor
is ilyen súlyos döntést hozott volna ? Erre a Csomópont
Vezetõ megátalkodottan azt felelte: - Igen, akkor is !
Közben
a Csomóponti fõnök, "hivatásának
teljes tudatában" egyiküket feljelentette a rendõrségen,
az ügy tovább került a Városi Ügyészségre,
ahol bûncselekmény hiányában "ejtették
az ügyet". Úgy látszik, a fõnök úr
az ötvenes évek szellemének megszállottja, (vagyis:
"megmutatom, hogy csak annak lehet igaza, akié a hatalom"
stílusban,) mert nem elégedett meg ennyivel. Fellebbezett,
de a Megyei Fõügyészség - bûncselekmény
hiányában - jóváhagyta a Városi Ügyészség
határozatát.
Aztán - akárcsak a Tanú c. filmben, - "teltek
a napok és az évek..." majd egyszer csak eljött
az elsõfokú ítélethirdetés. A Kecskeméti
Munkaügyi Bíróság 5.M.594/2004/28. számú
ítéletében helybenhagyta kollégáink
keresetét, akik idõközben úgy döntöttek,
nem kívánnak visszatérni a MÁV kötelékébe,
ami ezek után érthetõ is. A bíróság
megítélte számukra az elmaradt munkabért,
VBKJ-t, azok kamatait, és a perköltséget, tehát
mindent, ami járt.
A MÁV, úgy látszik zokon vette, hogy addigra már
agyon zaklatott kollégáinkra végre felvirradt az
igazság napja, és hozzájuthattak jogos járandóságukhoz,
mert megfellebbezte az ítéletet. A másodfokú
tárgyalás napján már 2006 október 5-e
volt, ahol a bíróság 3.Mf.21.258/2006/5. számú
ítéletében helybenhagyta az elsõfokú
ítéletet.
Véget
ért hát a hosszú menetelés, de ennek a "háborúnak"
azért vannak "sérültjei" is. Öt kollégánk
közül kettõnek - az idõközben elszenvedett
stressz miatt - megromlott az egészségi állapota,
egyiküknek magas vérnyomása alakult ki, másikuk
cukorbeteg lett.
Mindezek ellenére azt mondjuk, - függetlenül attól,
hogy ilyen nagyságrendû per-halmaz még nem "szakadt
a nyakunkba" - az érdekképviseletnek az érdekképviselet
a dolga. Taglétszámunk a pereink folyamata alatt még
nõtt is, amit hiteles érdekvédelmi tevékenységünknek
tudhatunk be. Nem mobiltelefon-kedvezményekkel, és más
szemfényvesztéssel, hanem azzal kívánjuk továbbra
is taglétszámunkat fejleszteni, mint eddig: a hitelességünkkel.
Megindító volt számunkra a megvádolt jegyvizsgálók
iránt megmutatkozó kollegalitás, mert sokan eljöttek
a tárgyalásokra, néha szinte be sem fértünk
a tárgyalóterembe, sokan végigállták
a 2-3 órás tárgyalásokat. Többek között
ez az összetartás adja szervezetünk erejét. Amit
tettünk, tesszük a jövõben is.
Isten segítsen minket ebben.


Zentay
Gy. László, a Független Szó alapítója
(a VKDM által 1992 június 27-én Kecskeméten
megszervezett II. VFSzSz Kongresszuson.)

|