Marcello Alberto Cristofani della Magione gróf a Templomos Lovagrend újraalapítója
1118-ban
megalakult a Templomos Lovagrend, azért, hogy megvédje a Szentföld
zarándokait. Idõvel Európa legmeghatározóbb
rendjévé vált,
Magyarországon is jelen volt. 200 év elteltével azonban
a francia uralkodó, IV. (Szép) Fülöp és V.
Kelemen pápa megszüntette a rendet,
mely hazánkban sem muködhetett tovább.
A történelem
során Jeruzsálem mindig is fontos város volt. A zsidó,
a keresztény és az iszlám vallás központja
lett, gyakori harcok dúltak érte.
1095-ben II. Orbán pápa szent háborút hirdetett
a muszlim fennhatóság alatt lévo városért.
1099-ben, az elso keresztes háború során,
a keresztényeknek sikerült elfoglalniuk Jeruzsálemet és
megszületett a Jeruzsálemi Királyság.
1118-ban,
Jeruzsálemben, Hugues de Payns valamint nyolc társa szegénységi
fogadalmat tett, és egy keresztény harcos szerzetesrendet alapított
azzal a céllal, hogy megvédjék a Szentföld zarándokait.
II. Baldvin, a királyság uralkodója, pártfogásba
vette a rendet és az egykori Salamon-templom
egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után
kapták a Templomos Lovagrend nevet.
Hugues
de Payns (1070-1136) a Templomos Lovagrend alapítója és
elsõ Nagymestere
A
Templomos Lovagrend pecsétje
II. Honoriusz
pápa az 1128-as Troyes-i zsinaton elismerte a Templomos Lovagrendet.
1132 és 1135 között Clairvaux-i Szent Bernát
megalkotta a rend szellemi programját összefoglaló A templomos
lovagokhoz: az új lovagság dicsérete címu írását.
II. Ince pápa 1139-ben kiváltságokban részesítette
a templomosokat. Nem tartoztak a püspökök fennhatósága
alá, nem kellett fizetniük
a birtokaik után járó egyházi tizedet, illetve
engedélyezte számukra a templomok építését
és a káplánok választását.
A Templomos
Lovagrendet a Nagymester vezette, a sénéchal helyettesítette,
aki háború esetén hasonló jogokkal bírt.
A maréchal a hadi ügyekért felelos marsall volt. A rend
három csoportból állt. A lovagok feladatai közé
a zarándokok védelme
és a hitetlenek elleni küzdelem tartozott. Katonai feladatokat
láttak el, és szerzetesi életvitelt folytattak.
A fegyvernökök a lovagokat szolgálták, a csaták
során könnyûlovas katonaként segítették
õket. A rend harmadik csoportjába a papok vagy káplánok
tartoztak,
akik elsõsorban a Szentföldön vagy a fontosabb rendházakban
éltek.
A Templomos Lovagrend Magyarországon
A templomosok
folyamatosan terjeszkedtek, otthonra leltek Franciaországban, Angliában,
majd a legtöbb európai országban, köztük Magyarországon
is.
A Templomos Lovagrend hazánkban a XII. század második
felében jelent meg, és a magyar uralkodók támogatásának
köszönhetõen
a XIII. századra már 14 rendházzal (Boisce, Béla,
Dubica, Esztergom, Gecske, Glogonca, Gora, Keresztény, Nekcse, Okriszentlõrinc,
Szentmárton, Vrána, Zablata, Zengg)
és számos várral, templommal és földterülettel
rendelkezett.
A templomosok
együttmuködtek a magyar uralkodókkal, sot állítólag
II. András király maga is a lovagrend tagja volt.
II. András részt vett az ötödik keresztes hadjáraton
1217/18-ban, 1222-ben kiadta az Aranybullát, melynek egy példányát
a rend tagjai orizték.
II. András (1177-1235)
A Templomos
Lovagrend katonai feladatok ellátása mellett hiteleshelyeket
mûködtetett, mely közjegyzõi feladatokat látott
el.
A XIII. században ezek az intézmények kolostorok voltak,
melyekben peres ügyeket intéztek és foglaltak írásba,
illetve okleveleket másoltak vagy adtak ki.
A templomosok
az 1241/42-es tatárjárás idején komoly harcokat
vívtak a mongolok ellen, sokan meghaltak közülük,
köztük a rend magyar Nagymestere is, Rembaldus de Carono (vagy Carumb).
A megmaradt lovagok IV. Béla király menekítésében
segédkeztek. Ezután a magyar templomosoknak sok ido kellett
ahhoz,
hogy pótolják veszteségeiket és újraszervezzék
magukat.
A Templomos Lovagrend megszunése
A Templomos
Lovagrend a XIII. századra komoly befolyásra tett szert Európában,
gazdagsága a királyokéval vetekedett
és tagjainak csak a pápa parancsolhatott. A rend vagyona leginkább
a banki-pénzügyi tranzakciókból származott.
Bankrendszert épített ki a zarándokok számára.
Az úton lévok pénzüket bármelyik rendházban
letétbe helyezhették
és az összeg egy biztonságos részét kiválthatták
egy másik ilyen intézményben.
A templomosok kölcsönöket nyújtottak kamatra, eleinte
csak magánszemélyeknek, késõbb királyoknak
és nemeseknek is.
XIII.
század végére a rendnek már annyi pénze
volt, hogy egy saját földközi tengeri flottát is megengedhetett
magának.
Mesés vagyonnal és hatalommal rendelkezett, így nem csoda,
hogy legendák kaptak szárnyra arról,
hogy a templomosok birtokában van a Szent Grál vagy a Frigyláda.
(Állítólag egy ideig a templomosok õrizték
a torinói leplet).
A muszlimok
azonban 1291-ben visszafoglalták a Szentföldet a keresztényektõl,
az uralkodó, II. Henrik, Ciprusra vonult vissza,
a templomosok ezen a szigeten, majd Párizsban építették
ki új központjukat. Jeruzsálem elvesztése nehézséget
okozott a lovagrendek számára,
hiszen céljuk a kereszténység védelme volt és
ezt másképp kellett megoldaniuk. A német lovagok a pogány
poroszokkal,
a johanniták a törökökkel vették fel a harcot.
A templomosok terve az volt, hogy Cipruson alapítanak saját
államot.
IV. (Szép)
Fülöp, francia király, adóságokkal küzdött,
úgy döntött megoldást talál problémás
pénzügyeire.
Ekkor került sor a történelem elso koholt pereinek egyikére.
1307 október 13-án pénteken a Templomos Lovagrend vagyonát
lefoglalta,
tagjait pedig eretnekség vádjával bezáratta. (Állítólag
innen ered az a babona, hogy péntek 13-a szerencsétlen nap).
V. Kelemen pápa engedett a francia király nyomásának
és 1312-ben a Vienne-i zsinaton feloszlatta a rendet.
A lovagokat megkínozták, akikbõl nem sikerült vallomást
kicsikarni azokat kivégezték.
A templomosok birtokai IV. (Szép) Fülöphöz (illetve
az adott ország uralkodójához) vagy a johannitákhoz
kerültek.
Azok a templomosok, akik el tudtak menekülni, Portugáliában
szervezõdtek újjá Krisztus Lovagrendje néven,
egészen 1789-ig maradtak fenn.
IV. (Szép)
Fülöp a templomosok Nagymesterét, Jacques de Molay-t 1314.
március 18-án máglyára küldte.
A legenda szerint, a Nagymester megátkozta a pápát és
a királyt, ami nem sokkal ezután a végzetüket okozta.
V. Kelemen pápa 1314. április 20-án hunyt el, állítólag
felravatalozása napján villámcsapás következtében
tûz ütött ki, mely elégette a holttestét is.
Maradványait az uzeste-i káptalani templomban helyezték
el. IV. (Szép) Fülöp vadászbaleset következtében
halt meg 1314. november 29-én.
Jacques de Molay (1244-1314), a Templomos Lovagrend utolsó középkori Nagymestere
Az 1312-es
pápai döntés értelmében hazánkban
is megszûnt a templomosok rendje. A tagok nagy része belépett
a johannitákhoz
vagy a pálosokhoz, a birtokok is ezekre a rendekre szálltak.
A korabeli források arra utalnak, hogy a rend felszámolása
békésen zajlott.
A monda szerint a magyar király, Károly Róbert, megostromolta
Léka várát, ahol a templomosokat egytõl-egyig
lemészároltatta, erre azonban nincs bizonyíték.
Ha meg is történt az ostrom, az a Németújvári
család és Károly Róbert közötti konfliktus
lehetett.
(Léka a Németújvári család birtoka volt,
amíg Károly Róbert el nem kobozta).
A Lovagrend újjáalakulása
A régi
lovagrend mintájára két hasonló szervezet is alakult,
az egyik a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend (OMSTH),
a másik a Templomos Lovagrend. A Jeruzsálemi Templomos Lovagrendet
(OMSTH) Antonio Campello Pinto de Sousa Fontes
alapította Portugáliában 1945-ben. Ez a rend Magyarországon
az 1990-es évek óta létezik, hazai vezetõje, vagyis
fõpriorja,
Nagy Károly várpalotai plébános. A Jeruzsálemi
Templomos Lovagrend rendszeresen részt vesz felvonulásokon,
például a Szent Jobb Körmeneten.
Rendezvényeiket Várpalotán és Tihanyban tartják,
lovagavatásaikra májusban szokott sor kerülni, melyre egy
évet kell várni a jelöltnek.
Antonio Campello Pinto de Sousa Fontes (1887-1960) a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend (OMSTH) alapítója
1979-ben
Olaszországban Marcello Alberto Cristofani della Magione gróf
újraalapította a Templomos Lovagrendet,
melyet 1988-ban a Vatikán is jóváhagyott. Siena új
megyés püspöke 1990-ben fogadta el szabályzatukat,
mely hasonlít a régihez,
de alkalmazkodik a mai korhoz. A mostani rend abban különbözik
a régitõl, hogy nem kötelezõ egyszerre mindhárom,
a szüzességi, a szegénységi
és az engedelmességi fogadalmat vállalni. Továbbá
hosszú éveket kell várnia annak, aki a rend tagjává
akar válni. Hívõ katolikusnak kell lennie,
ajánlást kell vinnie a családjától, a plébánosától
és nagykorúnak kell lennie, aki képes eltartani magát.
Fontos szabály még, hogy élhet házasságban,
de nem lehet elvált. A Templomos Lovagrend 1999-óta mûködik
Magyarországon,
a tagok leginkább ifjúságvédelmi, karitatív
feladatokat látnak el és a lovagrend magyarországi történetét
vizsgálják.
Nagymesterükre emlékeztek a templomosok
Emlékmisét tartott vasárnap este a budai Ciszterci Szent
Imre templomban a Templomos Lovagrend Magyarok Preceptóriája.
Az irodalmi és filmvilágban mostanában gyakran szereplo
templomosok eredeti rendjét francia lovagok a 12. század elején
Jeruzsálem zarándokainak védelmére alapították,
de azt mintegy kétszáz évvel késobb a francia
uralkodó nyomására oszlatta fel a pápa.
A rend akkori nagymestere, Jaques de Molay 1314. évi máglyahalálára
emlékeztek Budapesten. A templomosok katonai és
egyházi szerepet egyaránt vállaltak. A magyarországi
rendtartományt Róbert Károly üldözte, számolta
fel.
A mai Templomos Lovagrend eszmei örököse a hajdaninak, tíz
nemzeti preceptóriumuk van,
ezek egyike a magyar, tevékenységüket a katolikus egyház
támogatja.
NOL.hu / 2007.03.18.