RÖVID TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS...

A Vasutasok és Közlekedésben Dolgozók Demokratikus Munkástanácsa (noha nem ezen a néven, de már akkor is Munkástanácsként) 1990 november 8-án, alig több, mint egy héttel a taxis blokádot követõen, gyakorlatilag annak légkörében alakult meg, bár már 1990 júniusában gyûjtöttük az alapítók szándéknyilatkozatait.

Kezdetben a munkáltató heves ellenállásába ütköztünk, aki nem akart a régin kívül más szervezetrõl tudni, mondván: nincs szükség felforgató tevékenységre, és mert a munkahelyeken különben sem lehet „politizálni” ! Továbbá munkáltatónk sem munkaidõ-kedvezményrõl, sem egyéb támogatásról nem akart hallani, mert mint mondta: a Munkástanács egyébként sem szakszervezet ! Erre beszereztük és másolatban átadtuk számukra azokat a jogszabályokat, melyek a munkavállalók érdekképviseleti jellegû tevékenységét is szakszervezetnek minõsítik, mire a munkáltató képviselõi – legalábbis látszólag – belenyugodtak a Munkástanács megváltoztathatatlan jelenlétébe és mûködésébe, melyet késõbb már támogatni is kénytelenek voltak (bár ezt azért sok esetben úgy kellett kikényszeríteni), igyekezve elkerülni a diszkriminációt.

1991 április 11-én Munkásgyûlést hívtunk össze a helyben felgyûlt problémák kezelésére, melyre meghívtuk tagjainkon és a munkáltatón kívül a régi szakszervezet tagjait, képviselõit, és – természetesen – szövetségeseinket. A munkáltató valamennyi helyi képviselõje megjelent, azonban a régi szakszervezetnek csupán két tisztségviselõje jelent meg, az elnök és a titkár, a termet kitöltõ összes többi megjelent a mi tagunk volt. Konstruktív munkásgyûlés volt, az összes helyi probléma megoldódott, attól kezdve a munkáltató pozitívan viszonyult a Munkástanácshoz.
A Munkástanács már a kezdetekben sajátos (tagsági és társadalompolitikai) érdekvédelmi stratégiát dolgozott ki és a mai napig is ezt követi.

A napi érdekképviseleti tevékenység taposómalmában való helytállás rohanó világunkban, valamint nem kifejezetten nemzeti elkötelezettségû kormányok, egyes munkáltatók által tanúsított egyre agresszívebb magatartása igencsak próbára (és céltáblává) tette az érdekképviseleteket és azok vezetõit, de mi ennek ellenére – mivel ezt választottuk és elhivatottságnak érezzük (hiszen másképp nem vállalnánk) – kitartunk, és felvesszük a harcot azokért, akik gyermekeiket becsülettel és szeretetben kívánják felnevelni, biztosítva boldogulásukat.

Isten segítsen minket ebben !