|
SZEMELVÉNY: ÁLLAMI
SZÁMVEVŐSZÉK - "JELENTÉS" A Fertő tó térség természetvédelmének
ellenőrzése 0339 - 2003. november. Forrás: Internet
A Fertő-tó
az 1994-ben létrehozott Fertő-Hanság Nemzeti Park szerves része, Közép
Európa harmadik legnagyobb állóvize. Az 1991-ben kialakított - az akkor még
- Fertő-tavi Nemzeti Parkot és a tó osztrák területén 1992-ben létrehozott 9500 hektár
területű nemzeti parkot 1994. áprilisában összekapcsolták, így a szerves
ökológiai egységet képező nemzeti parkok összterülete meghaladja a 33 ezer
hektárt. Az Osztrák és a Magyar Köztársaság közös kezdeményezésére 2001
decemberében a Fertő-tó a Kultúrtáj kategóriában
a magyar és az osztrák oldalon egyaránt elnyerte a Világörökség címet.
A Fertő tó
sekély és sós sztyepptó, Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize, korát
mintegy 20 ezer évre becsülik. Hossza 35 km, szélessége 7-15 km, felülete 315 km, ebből a magyar
terület 75 km.
Vízgyűjtő területe 1230
km, mindöszsze négyszer
nagyobb, mint a tófelület. Vízmélysége átlagosan 50-60 cm, a legmélyebb
részeken sem haladja meg a 180 cm-t. Felszíni hozzáfolyása a Vulka és a Rákos patak, természetes állapotában
lefolyástalan. Vízleeresztés a
Hansági-főcsatornán
keresztül a fertőújlaki zsilip nyitásával
lehetséges. A Fertő-tó nyugati irányban az utolsó sztyepptó Európában, és
itt ér véget a Kárpát-medencére jellemző erdőssztyepp vegetáció. A Hanság
pedig a nagy lápvidékek közül az egyetlen megmaradt lápterület. Mindez
kiemelkedően nagy élőhely- és fajdiverzitással
jár, kicsiben a Nemzeti Park területén az élővilágnak szinte minden eleme
megtalálható, amely hazánkra jellemző. Nemzetközileg ismert a terület, mint
vízimadár fészkelő- és vonulóhely. Vizére a
sekélység, a nagy vízszint-ingadozás és a magas sótartalom jellemző. A
tavon belül a nyílt víz és a csatornák vízminősége markánsan különbözik:
míg az előbbiek opalizáló, szikes tavi vizek, addig az utóbbiak a kioldott
humuszsavaktól mélybarna színűek. A táj egyediségét növeli, hogy három
klíma (kontinentális, szubmediterrán, szubalpin)
találkozásánál terül el a Fertő, és néhány km-en belül kis helyen előfordul
akár a jégkori időket idéző láprét, vagy éppen a száraz kontinentális
pannon puszta, illetve a sekély vizű, hatalmas kiterjedésű mocsár.
Jelenleg a
tó felületének több mint a felét nád borítja. A nádasodás
üteme a déli részeken gyorsabb, itt helyenként a nádas szélessége eléri az
5-6 km-t. A hatalmas nádrengeteg, az iszapos pocsolyák és a nyílt
vízfelület sokszínű madárvilág élettere. Nagy szerepe van e területnek a
madárvonulásban is és a ritka madarak élőhelye is.
A Fertő-táj
nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 1979-ben az UNESCO-MaB
Bioszféra Rezervátummá léptette elő, 1989 óta a Ramsari
Egyezmény nemzetközi jelentőségű vízi élőhelyei között szerepel, valamint
2001-ben az UNESCO Világörökség Bizottsága is felvette listájára. Az erről
szóló diplomát 2003. május hónapban adták át.
A terület
felett kezelői joggal rendelkező állami szervek a nádtermelés monopol
használati jogának megszüntetésére törekszenek. A nádasok állapotát,
minőségét és a nádaratást végzők tevékenységének ellenőrzéséhez korszerű
eszközök - külső megbízásban készített műholdfelvételek - segítségét is igénybevették.
A Fertő-tó
széles nádövezete adja a tó jellegzetes megjelenési formáját, és döntő
kihatással van a tó vízháztartására, vízminőségére. Az utóbbi években a
nádasok degradációja, pusztulása kezdődött. Ez mind a környezeti feltételek
megváltozására (pl. vízszint, vízminőség), a Fertő-tavi Nádgazdasági Rt.
gazdálkodása (pl. aratási technológia, fenntartási munkák hiánya) és az
egyre jobban elszaporodó kártevőkre vezethető vissza. A tó teljes vízgyűjtő
területére kiterjedő vízminőség javító beavatkozásoknak köszönhetően a
növényi tápanyagok vonatkozásában csökkent a tóvíz összes foszfor
koncentrációja, valamint az a-klorofil tartalma is. A magyarországi
Fertő-rész nádasaiba kb. 240
km hosszúságú csatornahálózatot
vágtak, amelyen a nyíltvíz és a nádasba záródott belső tavak is
megközelíthetők, emellett segíti a víz minőségének nyomon követését is. A
szakértői vizsgálatok szerint a víz minőségét tekintve a magas sókoncentráció a jellemző, ez meghaladja a 2000mg/l
értéket. Az oldott oxigén tekintetében a tavat két részre lehet osztani a
nyíltvízi tófelületre itt az oxigén viszony kedvező.
Ugyanakkor a nádövezetben az oxigénszegény viszonyok a
jellemzők.
A nádgazdálkodáshoz kapcsolt tevékenység szintén az
élővilág és a vízminőségi szempontok szem előtt tartásával végezhető. A
magyarországi 75 km2 tófelületből 63 km2 nádas, amelynek minősége egyre
jobban romlik, a korábbi
1760 ha legjobb minőségű nádas felülete
450 ha-ral csökkent.
Szakértői
tanulmányok szerint a nádaratás egységes kezelése a megújítás és a termelés
szempontjából egyaránt fontos. Fenntartói törekvés a hasznosítás jelenlegi
monopolhelyzetének megszüntetése.
A nádas
mintegy 10 %-a degradálódott az elmúlt 15 évben,
legfőbb oka a feltöltődés, a szakszerűtlenül végzett nádaratás és a
jelenleg használatban levő nádarató gépek okozta
károk. Cél egy, a jellemző paraméterek alapján kialakított parcellarendszer
kialakítása, és a környezetkímélő technológiát alkalmazók előnyben
részesítése.
A nádasok
kezelője a FHNPI és a ÉduVízIg,
de a földhasználati joggal a Fertő -tavi
Nádgazdaság Rt rendelkezik. A kitermelt nád mennyisége mintegy 2,5 millió termelői kéve, ez mintegy 50 tonna
szárazanyagnak felel meg, de becslések
szerint a kitermelhető nád fele a tóban marad. A
Fertő-tavi nádasok védelmére, fennmaradására jogszabály nem született,
pedig a Balatoni nádasok esetében erről kormányrendelet intézkedett.
|
