"Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók és nevelõk csak a saját magát nevelõ gyermek környezetét alkotjuk. A legmegfelelõbb környezetet kell megteremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belsõ sorsát követve nevelõdnie kell." (Rudolf Steiner)

Kedves Érdeklõdõ!

Mi, pécsi szülõk, pedagógusok azt a célt tûztük ki magunk elé, hogy egy olyan óvodát hozzunk létre, ahol a családi fészekbõl elõször közösségbe lépõ kisgyermekeinket értõ odafordulás és szeretetteljes figyelem veszi körül.



Olyan ÓVODÁról álmodtunk,

-ahol minden kisgyermeket a maga lényének egyedi mivoltában tisztelnek,
ahol fejlõdésüket ingergazdag, természetes környezetben, változatos, utánzásra csábító tevékenységekkel segítik, de nem fejlesztik õket direkt módon,

-ahol gyerekeinket az egymás, a természet és a körülvevõ világ iránti figyelemre és szeretetre ösztönzik,
ahol mindaz, amit a gyermek lát, hall és tapint, valamint az elfogyasztott étel a maga természetességével a gyermek harmonikus fejlõdését szolgálja,

-ahol gyermekeink a kulturális gyökereinket jelentõ hagyományok, ünnepek légkörében élhetnek anélkül, hogy ez bármiféle vallási neveléssel párosulna, s nem utolsó sorban ahol mi, szülõk is közösségre lelhetünk,

-ahol gyermekeink "második otthona" köré szeretetteljes védõburkot fon az óvónõk és a szülõk folyamatos együttmûködése.

Mi a Waldorf-pedagógiában leltünk olyan szemléletmódra, amely mindezt mélyreható embertani, pszichológiai ismeretekre alapozva valósítja meg.

A Waldorf-pedagógia korunk egyik legelterjedtebb reformpedagógiai rendszere. Elméleti alapjainak lerakása Rudolf Steiner nevéhez fûzõdik. Waldorf-iskolák és -óvodák az öt kontintens számos országában megtalálhatók, ahol a nevelõmunka mindig a helyi szellemi és kulturális környezetet alapul véve, az általános emberi értékek felé törekedve történik. Hazánkban már 20 Waldorf-iskola és mintegy 35 Waldorf-óvoda mûködik.

 

* * *


Dióhéjban a Waldorf-óvodáról

A kisgyermek életének legfontosabb rendezõelve a ritmus. Az óvodában a napi tevékenységek állandó sorrendje, a hét napjaihoz kötõdõ vissza-visszatérõ kézmûves tevékenységek, a természet évszakonkénti változásával összefüggõ munkák, az évkör ünnepei ismétlõdéseikkel a gyermek biztonságérzetét növelik kiszámíthatalan világunkban.

A Waldorf-óvoda elvárások helyett érzelmi biztonságot, védettséget kíván nyújtani.

A pedagógiai fejlesztõ munka alappillére az utánzás, ami a kisgyermek alapvetõ tanulási módja. Az óvónõ nem direkt utasításokkal kíván vezetni, hanem ehelyett - az utánzás természetes erõire építve - utánzásra méltó mintákat ad. A gyermekek szabadon kapcsolódhatnak be a különbözõ mûvészeti és gyakorlati tevékenységekbe.

A kisgyermekkor legfontosabb fejlesztõ tevékenysége a szabad játék. A gyermekjátékok egyszerû kiképzése, alakíthatósága a gyermeki fantázia és a gyermek belsõ aktivitásának megmozgatását szolgálja.

A gyermek legmegfelelõbb lelki "tápláléka" óvodáskorban a mese. Az óvónõ a népmesék kincsébõl merítve mindig az aktuális ünnepkörhöz igazodva mesél.

A gyermek életének elsõ hét évében a világot érzékszervi benyomásain keresztül ismeri meg, ezért az óvodákban nagy hangsúlyt kap a tudatosan kialakított környezet, a természetes anyagok használata.

A Waldorf-óvodában a gyermekek jó minõségû, elsõsorban gabona alapú, vegyszermentes alapanyagokból készített táplálékot kapnak.

Az óvodákban vegyes életkorú csoportok mûködnek.

A pécsi Waldorf Szülõi Kör 2007. szeptemberére tervezi elsõ óvodai csoportjának elindítását, amelyet reményeink és terveink szerint a közeli jövõben egy Waldorf-iskola életre hívása követ - más iskolákhoz hasonlóan akár több évfolyammal indulva. Ahogy minden Waldorf-intézményt, óvodánkat is a szülõk, támogatók közössége, a közös akarat, s az ebbõl megszületõ együtt munkálkodás hozza létre és mûködteti. Intézményi háttérként egy - szintén a szülõk által mûködtetett - közhasznú alapítvány szolgál, amely egyben az óvoda hivatalos fenntartója.