|
Miben
más korunk pedagógiai rendszereihez képest?
Emberszemléletében.
Nem úgy néz a gyermekre, mint egy üres könyvre, amit tele kell írni,
hanem úgy tekint fel rá, olyan lényként szemléli, aki azért jött,
mert feladata van, egyéni, mindenki másétól különböző feladata,
amit csak itt, a földi világban teljesíthet. A gyermek egy nagy,
hármas egymásra hatás színtere. A szellemi világok felől érkező
indvidualitás küzd benne az öröklött biológiai, fizikai meghatározottságokkal,
s mindkettő a szociális tér felől érkező hatásokkal.
Az ember feladata, hogy öntudatára ébredjen, hogy felfogja individualitásából
fakadó szabadságát, és vállalja ebből fakadó felelősségét. E felfogás
szerint az emberi lét célja az egyén erőinek mind teljesebb kifejtése
a világ és a többi ember megismerésére és szolgálatára. A Waldorf-pedagógia
ebben kíséri és támogatja a gyermeket első óvodai napjától iskolás
éveinek végéig.
Az
óvoda
A
Waldorf-pedagógia az ember lényét hét éves ciklusokban szemléli.
Bár figyelme kiterjed a születés előtti időkre, az első szakasz
világrajövetelétől a fogváltásig tart. A gyermek három éves koráig
egy "hatalmas érzékszerv". Hét éves koráig jellemző tevékenysége
az utánzás, nem tud nem utánozni, ezért teljesen kiszolgáltatott
környezetének.
Az óvoda azzal teremt ideális körülményeket fejlődéséhez, hogy egy
biztonságos, szeretetteljes burkot képez, ahol a gyermek természetes,
ingergazdag környezetben, egy ritmusok által áttekinthetővé váló
világban, érzelmi biztonságban bontakoztathatja ki képességeit.
Az óvodás korú kisgyermek fő tevékenysége a szabad játék, amelynek
során feldolgozza a külvilágból és saját belső világából nyert tagolatlan
benyomásait. Nagyon fontos, hogy szabadon, saját belső képeiből
építkezve élje meg játékát. A Waldorf-óvodában ezért olyan játékokat
találunk, melyek kevéssé kidolgozottak, ezáltal tág teret hagynak
a gyermek fantáziájának, belső képalkotó folyamatának. A belső képalkotás
másik fontos előhívója a mese. Óvodás korban még nem közvetlenül
a "fejbe" megy a mese, sokkal inkább érzés- és akaratvilágának
szól. A népmesék, a Grimm-mesék egyrészt természetes ritmusuknál,
zeneiségüknél fogva alkalmasak e korosztály számára, másrészt mert
olyan archaikus világba vezetnek vissza, melynek átélése harmonizáló,
gyógyító hatóst gyakorol rájuk. Alapelv, hogy a gyermekek szabad
akaratukból eredendően az óvónő minden cselekedetét utánozhatják,
tevékenységeiben részt vehetnek, segíthetnek, beleértve a tízórai
elkészítését, asztalterítést, ... E családias légkört erősíti, hogy
a gyerekek nincsenek kor szerint megosztva, így nem törik meg a
család természetes közege, a nagyobb gyermekek mintegy áthagyományozzák
a kisebbekre a csoport szokásait, ritmusát. Egyúttal olyan szociális
készségek is kifejlődhetnek, mint a segítőkészség, az odafigyelés,
a kisebbek, gyengébbek védelmezése, az együttműködés.
Az
iskola
A
Waldorf-pedagógia szerint a 7-14 éves gyermek természetéből fakadóan
tekintélytisztelő. Ezért fontos az erre méltó személyek jelenléte.
Így érthető azon gondolat, mely szerint mindenfajta nevelés alapja
az önnevelés.
A pedagógia és a tanító munkája a gyermekhez, az individumhoz alkalmazkodik
és nem fordítva. Finom átmenetet biztosít az óvoda és az iskola
között. "A szív, a fej és a kéz iskolájában" mindhárom
rész (test, lélek, szellem) egyaránt fontos. Ezért kap mindhárom
tevékenység: az intellektuális (fej), a művészi (szív) és a manuális
(kéz) egyformán fontos helyet az iskolai életben. Míg hét éves korig
a testi fejlődés jelenti a legnagyobb feladatot az ember számára,
addig 7-14 éves korban elsősorban a gyermek lelke, érzésvilága bontakozik
ki, ezért mindent művészi módon tanulnak. (Intellektusa, fogalomalkotása
csak 14 éves kor után kap meghatározó szerepet.)
Ahogy a magzati fejlődésben végigjártuk a törzsfejlődés állomásait,
úgy folytatódik ez születésünk után, amikoris az emberiség fejlődéstörténetét
éljük újra. Ez történik az írástanulás során is. Minden betű egy-egy
meséhez kapcsolódik, abból kel életre, s válik a képjelen keresztül
végül absztrakt írásjellé.
Morális jelentősége van annak is, hogy a Waldarf-pedagógia szerint
a legnagyobb szám az 1. Ez összhangban van azzal, ahogy kezdetben
még mindannyian egynek éreztük magunkat a világgal. Ugyanígy az
sem mindegy, hogy egy összeadásnál az összeg vagy az összeadandók
felől közelítjük meg a kérdést.
Az iskola a gyermekek életkori sajátosságain alapulva nem hajszolja
a gyermeket felesleges teljesítményekre, hanem igyekszik egészen
felnőttkoráig megőrizni eredendő tudásszomját. Az oktatás során
a gyermekek az osztálytanító vezetésével maguk fedezik fel a világot,
élik át a történelmi korokat, kísérleteket végeznek, ezek alapján
fogalmazzák meg azokat törvényszerűségeket, amelyek legnagyobb meglepetésükre
sorra egyezést mutatnak tudósok eredményeivel. Ez is oka annak,
hogy a gyerekek szeretnek iskolájukba járni.
Ahogy a természet, úgy a gyermek is ritmusokban létezik, ami a biztonságot
jelenti számára a változó világban. Ezt célozza egyrészt az iskola
napi ritmusa, másrészt a szabályosan visszatérő ünnepek megtartása.
A nap mindig a lelki megérkezéssel kezdődik, amikor körben ülve
mindenki elmesélheti azt, ami a szívét nyomja, vagy a képzeletét
foglalkoztatja. Ez teszi lehetővé, hogy a későbbiek során teljes
odafigyeléssel forduljon osztálytanítója felé, aki nyolc éven át
kíséri útján, hogy számára megfelelő érzelmi biztonságot nyújtson.
A tulajdonképpeni tanítás három részre tagolódik: egy ritmikus részre
(ekkor a tananyagot mozgásban és ritmusban élik meg a gyerekek),
egy intellektuális részre (ekkor kerül a tananyag a fejekbe és a
tanulók által gyönyörűen megírt és illusztrált füzetekbe, mert külön
tankönyveik nincsenek) és a mesélésre (ennek témája mindig a gyerekek
életkorához igazodva a tündérmeséktől az állatmeséken és legendákon,
az Ószövetség történetein át a görög-római mitológiáig, az Újszövetség
példázataiig és nagy magyar történelmi alakok életrajzáig terjed).
Egy-egy közismereti tantárggyal több héten keresztül foglalkoznak,
ami lehetővé teszi az elmélyülést, hamarabb jelenik meg a "már
tudok valamit" élménye. Emellett folyamatosan zajlanak a nyelvtanítás,
a művészeti órák (ének-zene, euritmia) és a kézműves tevékenységek.
Az értékelés nem osztályzatok formájában, hanem szövegesen történik,
ami sokkal árnyaltabb képet nyújt a szülőnek gyermeke intellektuális,
lelki-érzelmi és szociális fejlődéséről.
Forrásmunkák:
Rudolf Steiner: A nevelés művészetének szellemi-lelki alapjai
Vincze Erzsébet. Waldorf Iskola - Egy hollandiai Látogatás tapasztalatairól
Jakab Erika: A Waldorf-óvodapedagógiáról és annak szellemi hátteréről
(újságcikk)
Felekezeti-e
a Waldorf-iskola ?
A
Waldorf-pedagógia egyik, de nem egyetlen egészséges gyümölcse annak
a hatalmas, egészséges fának, amit antropozófiának -emberről szóló
bölcsességnek- neveznek. Magját Rudolf Steiner (1861-1925) hozta
magával és e fa még életében termőre is fordult.
Ki volt Rudolf Steiner és mi az antropozófia? Sokan a filozófia
doktoraként ismerik, mások mint a Goethe-hagyaték neves gondozóját
és kiadóját, vannak, akik korunk utolsó polihisztoraként emlegetik.
Korán kimagaslott tanulmányaiban, s hamarosan társait korrepetálta.
Még tanulóévei alatt történt, hogy egy 11 éves vízfejű gyermek nevelését
bízták rá, akinek orvosi diagnózis alapján esélye sem volt a továbblépésre.
Módszerének köszönhetően a fiú hamarosan elvégezte a gimnáziumot,
s végül orvos lett belőle.
Steiner a bécsi egyetemen hallgatott filozófiát, matematikát, irodalom-,
történelem- és természettudományt.
Nem látóknak nehéz a láthatót ecsetelni. Steiner is így volt kortársaival,
hiszen tekintete számára nem voltak rejtettek az érzékfeletti tények
és összefüggések. A századforduló után az általa megteremtett ontropozófia
kapcsán előadóutakra hívták meg Európa számos országába, miközben
a Dornachban felépült "Goetheanum" lett ténykedésének
központja.
Az antropozófia az embert mint anyagi, lelki, szellemi lényt vázolja
fel, leírja útját a világtörténésben, választ adva számos, addig
meg nem felelt kérdésre. Párhuzamokra találhatunk benne a keleti
filozófiák tanaival, gyökerei azonban a nyugati szellemi életbe
nyúlnak vissza, központi alakja Krisztus. Gyújtópontjában a gondolkodás,
mint létrehívó-teremtő erő áll, ami az ember felemelkedésének egyik
záloga. A magasabb, érzékfeletti világ megismerésének lehetősége
mindenkinek adott: szellemi, lelki, morális gyakorlatokkal fejleszthető.
Az antropozófia további gyümölcsei: a biodinamikus mezőgazdaság,
az antropozófiai alapú orvoslás, a szociális organizmus hármas tagozódósa
a társadalmi életben, a művészetben az euritmia és az organikus
építészet, amelynek hazánkban Makovecz Imre méltán híres képviselője.
Szabadságeszményével az antropozófia nem is adhat mást egy iskolának,
mint emberismeretét és -szeretetét, a Waldarf-pedagógiát. Más irányú
tudását megtartja a kereső felnőtt ember számára. Egy osztálytanító
mesélte, egy nap megkérdezte egyik tanítványa, miért nem mesél nekik
soha Rudolf Steinerről. Erre mosolyogva visszakérdezett: Hm, hm,
Rudolf Steiner? Miért, ismernem kellene?
Az
otthon
Sokszor mondják Waldorf-iskolák osztálytanítói, hogy
az iskolába nem a gyermeket, hanem tulajdonképpen a családot veszik
fel, mivel a család és a tanító között közös ügyükért, a gyermekért
nagyon szoros az együttműködés, a kapcsolattortás. Fontos,
hogy otthon ne legyen gyökeresen más a környezet, mint az iskola
harmonikus világa.
Többször szóba kerül a tévézés kérdése. Napjainkra számos független
kutatás számol be arról, hogy a tévézés következtében a gyermekek
egyre növekvő számban lesznek figyelemzavarosak, mivel megszokják
a rájuk ömlő, túlzottan magas ingeráradatot. Ennek lehet még következménye
kamaszkorban az ajzószerek (alkohol, nikotin, drogok) keresése is.
Egyre
többen ismerik el a közelmúlt borzalmas
iskolai lövöldözései miatt is azokat a már évtizedes megfigyeléseket,
miszerint az erőszakos jeleneteket tartalmazó filmek, videójátékok
nemhogy levezetik az agresszivitást, hanem fokozzák azt. A "mesék"
többsége napjainkra rajzos, sokszor brutális akciófilmekké váltak.
Óvoda- és iskolapedagógusok egyaránt beszámolnak arról, mennyire
észlelhető egy gyermeken, ha sokat ül tévé, számítógép előtt. Nem
vagy csak nehezen tud kiszakadni a tucatsorozatok szerepeiből, nem
is beszélve azokról a mintákról, melyek mélyen áthatják lényét.
A legújabb kutatások arról számolnak be, hogy a tévézés hozzájárulhat
az addig rejtett epilepszia kitöréséhez. Sok szülőnek a túlfeszített
estéken fellélegzés a "szögletes babysitter": a tévé és
a videó; ezzel szemben a valóban kreatív játékok, melyek mentesek
a túlzott kimunkálástól, és ezért nem szűkítik be a gyermek fantáziáját,
ezáltal a mélyebb, hosszadalmasabb belefeledkezés lehetőségét hordozzák
magukban.
Könyvek
a Waldorf-pedagógiáról
Rudolf
Steiner: A gyermek nevelése szellemtudományos szempontból
(Jáspis kiadás)
Rudolf Steiner: Általános embertan - mint a pedagógia alapja
Rudolf Steiner: A nevelés művészetének szellemi-lelki
alapjai (Genius kiadás)
Rudolf Steiner: Nevelőművészet-A tanítás metodikája ás a nevelés
életfeltételei (Jáspis kiadás)
Rudolf Steiner: Nevelés művészete - 15 szemináriumi
beszélgetés és 3 előadás (Genius kiadás)
Rudolf Steiner: Emberismereten alapuló nevelés és oktatás (Genius
kiadás)
Rudolf Steiner: Az emberi temperamentumok
titkai (Jáspis kiadás)
Rudolf Steiner: A szellemi erők működése az idős és fiatal nemzedékben
(Genius
kiadás)
|
|