|
| 24 Jun 2006 12:46:55 pm |
 Intel: jönnek a még gyorsabb procik |
|
|
Az Intel az írországi Leixlip-ben megnyitotta technológiailag fejlett chipek nagy volumenű gyártására alkalmas félvezető- üzemét.
Az esemény egyben azt is jelzi, hogy az Intel a világon harmadik, 65 nanométeres technológiát használó üzeme nyílt meg, míg Európában ez az első olyan gyáregység, ahol a 65 nanométeres technológiával készülő chipeket tömeggyártásban állítják elő.
A 2 milliárd dolláros beruházással épült gyár az iparág legnagyobb (300 milliméteres) waferjeit (ostyáit) felhasználva, 65 nanométeres technológiát alkalmazva gyárt nagy mennyiségben chipeket, amely megteremti annak lehetőségét az Intel Fab számára, hogy a világon a legnagyobb mennyiségű mikroprocesszort dobja a piacra, a lehető legalacsonyabb költségek mellett. Az Intel Arizonában található, Fab 12 nevű, valamint az oregoni D1D nevű gyára mellett az új, Fab 24-2-es gyár a világ technológiailag legfejlettebb, többmagos mikroprocesszorok előállítására alkalmas, nagy gyártási kapacitással rendelkező félvezető gyára.
A 65 nanométeres technológia előretörését demonstrálandó, az Intel jelentős gyártási mérföldkőhöz érkezett három, 65 nanométeres technológiát alkalmazó gyárával. Az Intel személyi számítógépekbe és szerverekbe szánt mikroprocesszorainak fele már ezzel az iparágban vezető szerepet betöltő technológiával készül. Az írországi gyár hivatalos megnyitóján Otellini elmondta, hogy a 300 milliméteres ostyák, amelyek már három hónapja futnak az új gyáron keresztül, segítettek ennek a mérföldkőnek az elérésében.
A nyár folyamán az Intel bemutatja majd a korábban Conroe kódnéven ismert, asztali gépekbe szánt, valamint a korábban Merom kódnéven ismert, notebook-okba szánt Intel Core2 Duo processzorokat, valamint a Woodcrest kódnevű Dual-Core Intel Xeon processor 5100 sorozatot is.
Miközben az Intel élen jár a 65 nanométeres technológia alkalmazásában, jó úton halad afelé, hogy 2007 végéig a következő generációs 45 nanométeres gyártási technológiát is bevezesse - mindössze két évvel azután, hogy megindította a 65 nanométeres technológiára alapozó gyártást. |
|
| |
Category : ITech
| By : zsolti |  Comments [72] |  Trackbacks [0] |
|
|
| 22 Jun 2006 12:39:06 pm |
| Jelentés a szerverfrontról: Intel-újdonságok, AMD-tervek |
|
|
Immár több mint negyed évszázada dúl a háború az Intel és az AMD között, aminek köszönhetően az x86-os processzorok példátlan fejlődésen mentek keresztül, domináns architektúrává válva. A következő hónapok minden bizonnyal vastag betűvel fognak bevonulni az iparág történelmébe, ahogyan az Intel az elmúlt években elszenvedett vereségeit, piaci visszaszorulását kíméletlenül meg kívánja torolni. A gazdasági verseny a hadviselés civilizáltabb formája, szokták mondani. Ennek a háborúnak azonban vannak nagy nyertesei is: mi, felhasználók.
Gyorsított felvétel
Mint azt már egy ideje tudjuk, az Intel napokon és heteken belül a teljes frontvonalon (a notebookoktól a szerverekig) ellentámadást indít ellenfelei, elsősorban az AMD ellen. Az elmúlt évek során a világ legnagyobb chipgyártója teljesen átalakította terméktervét, ennek eredményeként törlésre kerültek korábbi, zsákutcába jutott projektek (pl. Tejas), amelyek a jelenleg kapható Pentium 4 és D mikroarchitektúrájára épültek volna, és fejlesztéseinek új irányt jelölt ki, hogy versenyképes termékeket tudjon a piacra bocsátani.
A processzorok tervezése és gyártása azonban hosszú lefutású folyamatokra épül, egyes döntéseknek hónapokkal, vagy évekkel később születik meg a gyümölcse. Az Intelnek 9 havi rohammunkájába került, hogy Pentium 4 chipjeiből kétmagos Pentium D-ket faragjon, és valahogy átvészelje azt az időszakot, míg nincs piacon a fejlesztés alatt lévő, következő generációs mikroarchitektúra.
Ez idő alatt az AMD hibátlanul használta ki az előtte kitárulkozó lehetőséget. Három évvel ezelőtti megjelenése óta az aktuális Xeonokat mindig elverő Opteronnal a cég gyakorlatilag zéró piaci részesedésről az idei első negyedévre 22 százalékra növelte szeletét az x86-os szerverchipekből -- állítja a Mercury Research. A siker elsősorban az észak-amerikai piacnak köszönhető, ahol a négyutas x86-os szerverek felét már Opteronnal adják el. Érdekes módon míg Közép-Kelet Európa összességében lassabban reagált a megváltozott erőviszonyokra, addig a magyar piac, már ami az Opteron szereplését illeti, jól tükrözi a világpiaci trendeket.
Hasonló előretörés figyelhető meg az asztali gépek és notebookok terén is, ahol húsz illetve tíz százalék feletti részesedést ért el mára a szállításokból. A volumen mellett azonban a vállalat számára szintén rendkívül fontos momentum, hogy termékeinek átlagos eladási ára jelentősen emelkedett, és a vállalat, milliárdos veszteségeit követően, újra nyereségesen üzemel, Fab30 gyára pedig tervezett névleges kapacitásának 150 százaléka körül mozog, miközben egy második üzem, a Fab36 is beindításra került.
A piaci siker következtében bekövetkezett az, amelyre korábban senki nem gondolt: az AMD egyes termékei lényegesen drágábbak inteles megfelelőiknél, hűen tükrözve az irántuk támadt keresletet -- és a csúcsát elérő gyártási kapacitást. Eközben az Intel árcsökkentésre kényszerült a Xeonok és Pentiumok esetében, hogy védje piaci pozícióit, ez pedig érzékenyen érintette a nyereségességet: a cég bruttó profitrátája az első negyedévben a régóta nem látott 50 százalékos szint alá süllyedt.
Fordul a kocka
Az AMD aranykorát éli, erről tett tanúbizonyságot Reinhard Fabritz is, az ASBIS Magyarország által szervezett szemináriumon. Az ASBIS az AMD hazai "master disztribútora", azaz közvetlenül a gyártótól vásárolja a processzorokat. Fabritz előadásából azonban elsősorban nem az derült ki, hogy vállalat most kaszál (ezzel eddig is tisztában voltunk), hanem az, hogy az AMD-nek a következő hónapokban nem lesz hatásos fegyvere az Intel ellen.
A hátrányt megfordítva, egyes esetekben tetemes, akár 20-40 százalékos teljesítménybeli szakadékot nyitó új Intel Core (nincs köze a Core Duo és Solo chipekhez) mikroarchitektúrára legkorábban 2007-ben érkezhet válasz az AMD oldaláról, a K8L kódnéven megismert chipek formájában. Ez pedig nem jelent mást, minthogy a vállalatnak árat kell csökkentenie -- mégpedig drasztikusan, ha nem akarja az évek során felépített állásait pillanatok alatt elveszteni.
Az Intel a várakozások alapján hétfőn bejelenti új Xeonjait (Woodcrest), majd egy hónappal később új, Core 2 néven piacra kerülő asztali (Conroe), majd még egy hónappal később Core 2 mobilchipjeit (Merom). A sorrend jól tükrözi az egyes piacok versenyhelyzetét: az Intel a szerverek terén áll a legrosszabbul, míg a notebookok esetében inkább fölényben van -- itt az AMD-nek kell árban alámennie. Az új Xeonok ráadásul teljesítményüket az Opteronhoz hasonló, vagy annál alacsonyabb fogyasztás mellett adják le, az AMD eddigi fölénye tehát egyik napról a másikra itt is eltűnik.
Hogy minél nagyobb területet visszafoglaljon, az Intel agresszív ütemben tervezi felfuttatni a Core mikroarchitektúrára épülő chipek termelését, így azok például a harmadik negyedévben már a kétutas Xeon-eladások felét, év végére közel háromnegyedét képezhetik. Ehhez is kifejezetten agresszív árazás párosul, nem csak az új termékek fognak a jelenlegi árstruktúrába beilleszkedni, hanem az eddigi chipek jelentős leárazása várható, ahogyan az Intel igyekszik megtisztítani a csatornákat a Core előtt.
Az AMD-nek így nem marad választási lehetősége. Erre számít az egész iparág, amit elemzők több ízben artikuláltak is: az érdekelt szereplők az árcsökkentésektől a szerverek és a PC-k iránti kereslet ugrásszerű felfutását várják az év második felétől, amely egyébként is hagyományosan erősebb az első félévnél. Ezzel párhuzamosan a kereslet lankadását is megfigyelhető, ahogyan a gyártók igyekeznek minél kisebb készleteket fenntartani a várhatóan közel lévő árcsökkentések közeledtével.
Rendkívül feszített tempót jelez az Intel részérő, hogy jövő év elején már érkezik a Clovertown kódnevű Xeon, amely két Woodcrest, azaz négy mag egy csomagolásban, valamint a Kentsfield is, amely hasonló módon két Conroe chipnek ad helyet egy tokban, asztali gépek számára. Ezek technikai hátránya (gazdaságossági előnyei mellett), hogy a kétszer két mag elektronikai okok miatt lassabb, 1333 MHz helyett 1066 MHz-es busszal képes csak üzemelni, így a Woodcrest egy magra jutó 5,3 gigabájtos sávszélessége kevesebb mint felére, 2,1 gigabájtra olvad. Bár a skálázódást ez lerontja, összteljesítményben így is kérlelhetetlen fölény várható az Opteronokkal szemben, legalábbis fél évig.
Az Intel útjába állhat azonban egy külső tényező: a Bensley szerverplatform által igényelt FB-DIMM memóriamodulok hiánya, ami gyakorlatilag a platform és a Dempsey kódnevű (Xeon 5000 sorozat), még Netburst architekúrára épülő Xeon eredetileg év elejére tervezett piaci premierjét rácsúsztatta a Woodcrest rajtjára. Ha a piacon nem áll rendelkezésre elég FB-DIMM memória, az érzékenyen érintheti a Woodcrestnek (Xeon 5100 sorozat) is otthont adó Bensley felfutását, és az Intel piaci szereplését.
Az AMD ugyanezen időszak alatt áll át az AM2-foglalatra, amelybe a DDR2 támogatást és virtualizációt hozó, kezdetben legfeljebb 2,8 GHz-es órajelű F-revíziós K8 chipek ülnek bele. A DDR2 memória alkalmazása magas terhelésű szerverfeladatok során előnyt nyújthat, azonban ez a javulás jellemzően néhány százalékra tehető, ahogyan az órajel jelentős emelkedése sem várható 2007 közepe előtt. Év végére a vállalat egész termékpalettáját AM2-re kívánja konvertálni, miközben kisajtolja a 90 nanométeres gyártástechnológiájából az utolsó cseppeket, azaz chipeket is.
Az első 65 nanométeres chipek felbukkanása még év vége előtt várható -- mondta el Fabritz. Ezek a G-revíziós K8 chipek az AMD vezetőinek korábbi nyilatkozatai alapján "sima" zsugorítások lesznek, azaz nem hordoznak magukban architekturális újítást.
A Core mikroarchitektúrára adott válasz, az AMD K8L érkezésének időpontja ugyanakkor némileg zavaros. Egyes nyilatkozatok 2007 elejére várják, ugyanakkor gyártástechnológiai okokból négymagos AMD-chip az idő tájt nem tűnik túlságosan valószínűnek -- az AMD 65 nanométeres eljárásának akkorra valószínűsíthető érettségi állapota nem teszi gazdaságossá. Elképzelhető, hogy a jelentősen továbbfejlesztett K8L mikroarchitektúra először kétmagos chipekben debütál, majd később, az év második felében jelennek meg a négymagos változatok.
Úgy tűnik, a következő év során az Intel érezhető fölénybe kerül a notebookoktól a kétutas szerverekig, ami a piaci részesedéseken is meglátszik majd. A négy- és többutas szerverek terén ugyanakkor az AMD továbbra is nyeregben maradhat, mivel az Intel négyutas Truland platformja a jövő év közepéig nem újul meg. A Truland két osztott buszt használ, azaz egy szegmensen két foglalat található, kétmagos Xeon MP-ket feltételezve összesen tehát négy mag. Ez nem jelent mást, mint hogy a 667 MHz-es buszból egy magra 1,3 gigabájt sávszélesség jut, ami már a gyorsabb Pentium III chipeket is visszafogta volna.
Mivel a Truland egy ideig még velünk marad, gyengeségét a vállalat a Tulsa kódnevű Xeon MP szörnyeteggel kívánja ellensúlyozni, amely az utolsó Netburst-alapú fejlesztésként a harmadik negyedévben jelenik meg: a közel 1 milliárd tranzisztorból felépülő 16 megabájt harmadszintű osztott gyorsítótár, a 3,4 GHz-es órajel és 800 MHz-es busz ára 150 wattos fogyasztás. Mindenesetre a Tulsával az Intel másfél-kétszeres szerverteljesítményt ígér a jelenlegi Paxville MP maggal szerelt Xeon chipekhez képest, így ha energiahatkékonyság terén nem is, de teljesítményben egyes területeken felzárkózhat a négyutas Opteronok mellé. Ez a brutális méretű cache mellett a HyperThreadingnek is köszönhető, amellyel egy mag két utasításszálat képes kezelni, így négy processzortól összesen 16 szálat kapunk.
A Trulandet követő új Xeon MP platform 2007 közepén várható. A Caneland -- hasonlóan a kétutas Bensley platformhoz -- minden foglalathoz dedikált buszt rendel. A Caneland négy buszszegmense 1066 MHz-en fut, így 34 gigabájt másodpercenkénti aggregát sávszélességet biztosít majd a rendszer számára. A már FB-DIMM memóriát használó Caneland a négymagos Tigerton kódnevű Xeonnak fog otthont adni, amely lényegében két kétmagos chip egy tokban. A Tigerton/Caneland páros 16 processzormagot lesz képes tehát egy rendszerbe fogni. HyperThreading hiányában ez a Tulsa/Truland platformhoz hasonlóan szintén 16 párhuzamos szál végrehajtását jelenti.
Felismerve az Intel négy- és többutas rendszereinek (az Intel nem kínál négyutasnál nagyobb Xeon-platformot, azt a szervergyártóknak kell kifejleszteniük) gyengeségét, a K8L-lel érkező fejlesztések döntő része nem a mikroarchitektúrára koncentrál, hanem a skálázódást hivatott javítani. Ennek egyik alapvető eleme a négy mag közötti adatáramlást vezérlő arbiter megalkotása, ami szükséges, ugyanakkor egyáltalán nem triviális feladat. Szintén a skálázódást hivatott javítani az új, gyorsabb koherens HyperTransport (HT) linkek és topológia implementálása, amelyek a processzorok közti kommunikációért felelősek.
A jelenlegi HT-interfésszel 8 foglalatra kifejezetten rosszul skálázódik az Opteron, mivel az adatkoherencia fenntartása felemészti a belső sávszélességet, korlátozva a teljesítményt. Ezt tetézi, hogy nyolc foglalat esetében a jelenlegi topológia nem teszi lehetővé, hogy minden chip közvetlenül csatalkozzon a másikhoz, így egyes adatok és processzorok közti távolság két "ugrásra" is nőhet, megnövelve a késleltetéseket, illetve lerontva a szoftver futásának hatékonyságát és finomhangolhatóságát. Az új HyperTransport 3.0-val, amely minden chipet egy-egy rendkívül alacsony késleltetésű, másodpercenként 5,2 gigabájt áteresztőképességű interfésszel köt a többihez, az AMD 8 foglalatig és 32 magig szépen skálázódó rendszert ígér.
Forrás: AMD
Szintén a többutas gépekben való működést és a szerverfeladatok futtatását hivatott elősegíteni a K8-fronton elsőként megjelenő harmadszintű, osztott gyorsítótár (L3 cache), amelynek mérete kezdetben várhatóan 2-4 megabájt körül alakul. Az osztott L3 cache jótékony hatással van a memóriaelérés egyre növekvő késleltetésének elfedésére, javítja a rendszer sávszélességének hasznosságát, és az egy lapkán lévő magokat összekötő arbiteren lévő nyomást, mivel az megszabadul a koherenciaforgalom nagy részétől. Az AMD a nagyobb gépek követelményeinek megfelelően ezenkívül 48 bitre növelte a fizikai címtárat, fokozta a chip megbízhatósági, rendelkezésre állási és karbantartási (RAS) képességeit
Bár az Intel Caneland jelentős előrelépés lesz a Xeon MP platform számára, látható, hogy az Opteron az AMD infrastrukturális fejlesztései révén megtarthatja előnyét. A négy- vagy többutas szerverek terén az erőviszonyok várható alakulását jól jellemzi, hogy az egész idáig, még az utóbbi 3 évben is kizárólag Intel-alapú gépeket forgalmazó Dell végül beadta a derekát, és év végével négyutas Opteron-szervereket kezd forgalmazni -- némileg későn reagálva a piaci realitásokra. A négymagos K8L Opteronok az új HT-rendszer révén a kétutas Bensley platformmal szemben is behozhatják a Woodcrest megjelenésével napokon belül keletkező hátrányukat.
Jelenleg nehéz megbecsülni, hogy K8L, amely az Opteronok és Athlonok alapját fogja képezni, mekkora teljesítményjavulást fog hozni, így azt is nehéz felmérni, hogy egyes területeken hogyan teljesít majd az aktuális Xeonok és Core 2-k ellen. A magok agresszívabb utasítás-előtöltést, fejlettebb elágazásbecslőt, soron kívüli adatbetöltést, és kétszeresére növelt lebegőpontos csúcsteljesítményt valamint belső cache-sávszélességet ígérnek.
Forrás: AMD
Ezekből azt lehet valószínűsíteni, hogy lebegőpontos teljesítményben a K8L akár egyértelműen visszaveheti a vezetést, míg egész számokkal végzett műveletek esetében alulról közelíti majd meg az Intel Core mikroarchitektúrát. A négymagos K8L chipek piacra kerülésével az AMD talán újra visszaveheti vezető szerepét a kétutas szerverek és asztali gépek terén. Addig is azonban: kezdődjék az árháború! |
|
| |
Category : ITech
| By : zsolti | Comments [88] | Trackbacks [0] |
|
|
| 19 Jun 2006 12:02:29 pm |
| Egy- és kétmagos Core processzorok is érkeznek lassabb FSB |
|
|
Az Intel minden külön bejelentést mellőzve új mobil processzorok szállítását kezdte meg. A kétmagos Core Duo és az egymagos Core Solo család standard (31, illetve 27 W) energiafelvételű tagjai eddig mind 667 MHz-es rendszerbuszt használtak, azonban most megjelent két 533 MHz-es FSB-n kommunikáló modell is. A Core Duo T2050 órajele 1,6 GHz, a Core Solo T1350 pedig a korábbi változatoknál nagyobb, 1,86 GHz-es órajelen fut, ám lassabb FSB-je miatt a T1300 és T1400 közé ékelődik be. Mindkét modell 2 MB másodszintű cache-sel rendelkezik, és támogatják az Enhanced Intel Speedstep Technologyt.
A 65 nm-es gyártástechnológia, illetve a C0 magrevízió bevezetésével a Celeron M sorozatban is megjelentek az 533 MHz-es rendszerbuszt használó processzorok, bár esetükben nem teljesítménycsökkenést, hanem – tekintettel a korábbi 400 MHz-es sebességre – éppen hogy gyorsulást eredményez a váltás. A 410, 420 és 430 típusjelű processzorok egyformán 1 MB L2 cache-t kaptak, órajelük rendre 1,46, 1,6 és 1,73 GHz. Akárcsak elődeik, ezek is kénytelenek nélkülözni a Core család fejlett energiagazdálkodási képességeit. Celeron M ULV 423 jelzéssel piacon van egy kis fogyasztású változat is, ennek órajele 1,06 GHz. A Yonah magra alapozó mobil Celeronok – melyek Japánban már áprilisban felbukkantak – immár világszerte számos notebookgyártó kínálatában megtalálhatók. |
|
| |
Category : Hardware
| By : zsolti | Comments [82] | Trackbacks [0] |
|
|
| 16 Jun 2006 12:31:23 pm |
| Kiszáll a Microsoft közvetlen irányításából Bill Gates |
|
|
Bill Gates, a Microsoft társalapítója, igazgatótanácsának elnöke és vezető szoftverfejlesztője tegnap bejelentette, hogy 2008 nyarától már nem kíván részt venni a vállalat mindennapi munkájában, és bár igazgatótanácsi elnöki posztját megtartja, idejének nagyrészében a feleségével közösen létrehozott karitatív alapítványnál fog dolgozni. Gates vezető szoftverfejlesztői pozícióját azonnali hatállyal Ray Ozzie veszi át, Craig Mundie-t pedig kutatási és stratégiai igazgatóvá nevezik ki.
hirdetés
Új ellenfelek
"Ez nagyon nehéz döntés volt a számomra" -- mondta Gates. "Nagy szerencsém van hogy két ilyen remek technikai vezetővel dolgozhatok együtt, mint Ray és Craig. 2008 júniusáig csak a Microsoftnak élek majd és együtt dolgozom Ray-jel és Craiggel, hogy az átmenet a lehető legsimább legyen" -- tette hozzá. "Egészen biztos vagyok benne, hogy a Microsoft előtt továbbra is fényes jövő áll."
"Ez nem visszavonulás, csak a prirotások átrendezése" -- fűzte tovább Bill Gates, aki hangsúlyozta, hogy igazgatótanácsi elnöki pozíciója mellett a belátható jövőben tanácsadóként is segíteni fogja a vállalatát, illetve továbbra is ő marad a Microsoft legnagyobb részvényese. A világ leggazdagabb személye 1975, vagyis a Microsoft alapítása óta irányította a vállalat termékfejlesztésekkel kapcsolatos tevékenységét.
Egyes elemzők úgy vélik, Gates talán nem tudott megfelelően reagálni a szoftverpiac utóbbi időben végbement változásaira, ahol a Microsoft legnagyobb ellenfelei már nem az IBM, hanem az olyan internetes óriások mint Google és a Yahoo. "Bill Gates remekül versenyzett abban a világban, amikor a szoftvereket dobozban kellett megvenni és azok termelték a nyereséget" -- mondta George Colony, a Forrester elemzője. "Szerintem egyszerűen nem érzett rá, hogy kell jól játszani egy olyan világban, ahol a szoftverek ingyenesek."
Átalakulás
Gates és Paul Allen 1975-ben alapították a Microsoftot, amelyet a kezdetektől fogva Gates vezetett, csak 2000-ben adta át az irányítást Steve Ballmernek, ekkorra a redmondi vállalat már a világ legnagyobb szoftvercégévé vált. Azóta Gates egyfajta látnokként a technológiai, fejlesztési stratégiáért felel a Microsoftnál, a cégvezetés napi feladatait Ballmer látja el, aki tavaly ősszel jelentősen átszervezte a vállalatot annak érdekében, hogy felgyorsítsa a döntési folyamatokat, reszponzívabbá tegye a céget a piac gyors változásaira.
2005 szeptemberében a korábban hét nagy üzletágból álló Microsoftot három divízió köré szervezték, amelyek vezetői a korábbinál nagyobb döntési szabadságot kaptak. Ballmer azonban sietett leszögezni, hogy a stratégiai kérdésekben továbbra is ő dönt majd, de most már a divíziók vezetői is meghozhatnak olyan döntéseket, amelyeket korábban az ő beleegyezése nélkül nem tehettek meg.
A stratégia szerkezetátalakítás részeként kezdte meg a vállalati ranglétrán a gyors emelkedést Ray Ozzie, aki a Groove Networks tavalyi felvásárlásával került a vállalathoz. Bár Ozzie-t már akkor a Microsoft informatikai vezetőjévé nevezték ki, a Ballmer által kezdeményezett átalakítási folyamat keretén belül kapott a korábbinál nagyobb hatalmat és egyben felelősséget. A végső cél, hogy a Microsoft a dobozos szoftverek helyett a szolgáltatások, illetve az azokra épülő szoftverek mentén működjön tovább: ez az Ozzie által felvázolt Live stratégia lényege.
Szakértők szerint a Gates-korszak vége egyáltalán nem lesz érezhető a Microsofton, hiszen nagyon erős menedzsmenttel és stratégiával rendelkezik, amelyet az eddigi tapasztalatok alapján megfelelően végre is tud hajtani. A cég részvényeinek árfolyama tegnap 22,07 dolláron zárta a tőzsdei kereskedést, majd a bejelentés után 21,98 dollárra csökkent. |
|
| |
Category : Hardware
| By : zsolti | Comments [80] | Trackbacks [0] |
|
|
| 13 Jun 2006 12:52:37 pm |
| Tömeggyártásba kerül az Intel háromkapus tranzisztora |
|
|
Egy nappal a VLSI Technology Symposium megnyitása előtt az Intel bejelentette, hogy a 2009-ben a tömegtermelésben debütáló, 32 nanométeres csíkszélességű gyártástechnológiájában elsőként alkalmazza majd azt a háromkapus (tri-gate) tranzisztor-struktúrát, amelynek prototípusát még 2002-ben mutatták be. A cég szerint a processzorok fogyasztása ennek köszönhetően azonos órajel mellett 35 százalékkal alacsonyabb lehet a jelenleginél.
A tranzisztorok miniatürizálásával egyre nagyobb problémát okoz a szivárgási áram. A szivárgás a félvezetők lezárt átmenetén létrejövő jelenség, amely szabad elektronok és lyukak rekombinációjából származik és nanoamper nagyságrendű. Ez a jelenség az egyik legnagyobb probléma a nagyteljesítményű processzorok tervezésében. A processzorok fogyasztása a működési feszültség csökkentésével mérsékelhető, azonban ahogy a tranzisztorok nyitófeszültsége (az a feszültségszint, amikor a tranzisztor "bekapcsol") tart a 0 Volthoz, a szivárgási áram nő és a teljes fogyasztás egyre nagyobb részét adja.
A kutatók már jó ideje igyekeznek olyan tranzisztorstruktúrákat létrehozni, amelyek alacsonyabb fogyasztás mellett képesek megbízhatóan működni. Az Intel kutatói még 2002-ben egy háromkapus nem-planáris tranzisztort mutattak, amely elmondásuk szerint a jelenlegi gyártástechnológiával is előállítható, ugynakkor a hasonló kapuhosszúságú planáris tranzisztorokénál sokkal nagyobb teljesítményt nyújt.
A háromkapus (tri-gate) tranzisztor alkotóelemei nem rétegszerűen helyezkednek el, hanem háromdimenziós struktúrát alkotnak: a forrás (source) és a nyelő (drain) a szubsztrátból kiemelkedő vezetéken kap helyet, amelyet azonban három oldalán érintve (tri-gate) satuszerűen fog közre a kapuelektróda (gate).
Mike Mayberry, az Intel gyártástechnológiai felelőse szerint a 32 nanométeres technológia a tri-gate tranzisztor mellett magas k-együtthatójú dielektrikummal történő szigetelést, szigorú titokként kezelt összetevőkből álló, fémoxidból készült kapuelektródát, valamint feszített szilíciumot tartalmaz majd, amelyeknek köszönhetően azonos teljesítményfelvétel mellett akár 45 százalékkal nőhet a kapcsolási sebesség, illetve jelentősen csökkenhet a szivárgási áram, ezáltal a lapkák fogyasztása és hőtermelése.
|
|
| |
Category : ITech
| By : zsolti | Comments [59] | Trackbacks [0] |
|
| |
| Prev 1 2 3 ...6 7 15 16 17 Next |
|
|
