|
| 29 Jun 2006 11:35:16 am |
 Mi lesz veled, WinFS? |
|
|
A Microsoft programmenedzsere, Quentin Clark saját fejlesztőcsoportjának blogján tudatta a világgal múlt hét pénteken, hogy az, amit eddig WinFS-ként ismertünk, gyakorlatilag nincs többé.
Ez nem jelenti azt, hogy örökre búcsút kellene vennünk a relációs fájlrendszertől, csak azt, hogy különálló szoftverként, bővítményként a WinFS nem lesz elérhető. Eredetileg a WinFS a Windows Vista részeként érkezett volna, azonban a Longhorn "Reset" idején, 2004 nyarán hivatalosan is bejelentette a vállalat, hogy az új generációs fájlrendszer és adatplatform nem lesz az új operációs rendszer része.
A WinFS első bétája 2005 vége óta elérhető, és az idei, nyári TechEd konferencián is számtalan előadás foglalkozott a WinFS felépítésével, használatával, céljaival. A WinFS második bétája a nyár közepén-végén érkezett volna, azonban ez most már biztosan elmarad. Az új koncepció szerint a WinFS technológiáit három részre szedik szét: az első, legnagyobb rész bekerül a "Katmai" kódnéven fejlesztett, új SQL Serverbe, a második fele az új generációs, programozóknak szánt adatplatformot erősíti, míg a harmadik rész, maga a fájlrendszer csak később, a Windows Vista utáni operációs rendszerek egyikében bukkan fel.
A WinFS valójában a Microsoft új generációs adatplatform célkitűzéseinek egyik eszköze, ami lényegesen túlmutat egy fájlrendszeren. Maga a relációs-szekvenciális hibrid fájlrendszer teljesen bizonytalan, hogy mikor lesz elérhető asztali operációs rendszerben, de elképzelhető, hogy a Windows Vista utáni, "Fiji" kódnevű kiadás már tartalmazni fogja. Az ezzel kapcsolatos fejlesztéseket a Project Orange keretében végzik, ami magában foglalja a korábbi NTFS-WinFS fájlrendszert, és a köré épülő felhasználói felületet, ami az állományok kapcsolatainak karbantartására lesz alkalmas.
Hogyan működött eddig a WinFS?
A WinFS valójában az SQL-ből is ismert relációs megközelítést kívánta ötvözni az NTFS fájlrendszer szekvenciális felépítésével, tehát nem szakított volna az NTFS-sel, hanem arra épült volna. Ennek az az oka, hogy az NTFS már bizonyítottan a legalkalmasabb technológia Windows alatt a stream-alapú, szekvenciális adatok kezelésére, olvasására, írására, viszont indexelésre teljesen alkalmatlan, erre a célra vették volna igénybe az SQL Server relációs és indexelő képességeit.
A WinFS az indexelést és a relációkat kihasználva képes lett volna arra, hogy fájljaink közt tetszőleges relációkat, viszonyrendszert alakítsunk ki. Igaz, ez egyszerű meta tagek megadásával is részben megvalósítható, mint ahogy azt a Vistában láthatjuk, és a rendszerezésük is megoldható alternatív megoldásokkal, amire szintén jó példa a Vistában a virtuális könyvtárak és keresési könyvtárak megvalósítási módja.
A WinFS technológia a fejlesztőknek azt nyújtaná, hogy egy fájl programon keresztül történő megnyitásakor annak valamennyi lényeges adatát -- a fájl típusának függvényében, például képnél annak méretét, tömörítését, valamint a meta tageket -- elérhetővé és könnyen módosíthatóvá teszi. A fejlesztők a WinFS API-kon keresztül a relációk feltérképezésére és azok felhasználására is képesek lettek volna.
Mi újat várhatunk a Vistától és a Longhorn Servertől?
A fájlrendszer tekintetében azonban már a Vistában és a Longhorn Serverben is lesznek újdonságok. Igaz, a keresés megvalósítására egyelőre marad a Desktop Searchből ismert indexelő technológia, ami független a fájlrendszertől, de ezen kívül is találhatunk pár érdekes újítást. Az egyik ilyen az alacsony prioritású lemez- és I/O-műveletek támogatása lesz.
Eddig nem volt lehetőség arra, hogy a lemezműveleteket, illetve az általános I/O-műveleteket prioritással lássuk el, ezt csak programszálak szintjén lehetett megtenni, ezért az indexelő szolgáltatás gyakran a többi szoftver kárára foglalta, lassította a rendszert. Ezentúl az indexelés folyamatosan futhat, de csak akkor jut hozzá az erőforrásokhoz, ha ez nem okoz teljesítményproblémát a rendszer egészére nézve. Ez a Windows Defender, a Windows Client Protection és a töredezettség-mentesítés futását is nagyban egyszerűsíti, hatékonyságukat javítja anélkül, hogy ezt mi megéreznénk.
A Vistában az NTFS már képes ugyanúgy kezelni a fájl-linkeket is, mint ahogy azt a UNIX-alapú rendszerek esetében megszokhattuk. A merevlemezről bootolás folyamata is változik, eltűnik a boot.ini, helyette teljesen platformfüggetlen bootolási módszert dolgoztak ki a Vista fejlesztői: a Vista esetében a rendszerindításhoz szükséges valamennyi adat a Registryben lesz megtalálható.
A másik jelentős újdonság a Longhorn Serverben érkezik, ahol megjelenik a tranzakciókat is támogató T-NTFS, sőt, a tranzakciókat támogató Registry is. Ezáltal lehetővé válik, hogy egy telepítő, vagy egy tetszőleges folyamat csak akkor végezze el valamennyi módosítását a rendszeren, ha azok mind együtt sikerültek, addig a rendszer többi része lehet, hogy nem is látja ezeket.
Mi lesz a WinFS projekt részeivel?
A Microsoft új generációs adatplatformja, és részben a WinFS is sokkal inkább a fejlesztőket célozza meg -- ez már a WinFS bétájában is érezhető volt. Érdemes egy egységként kezelni azokat az új technológiákat, amiket a Microsoft ezen a téren fejleszt. Ide tartozik például az elhalt Microsoft Business Frameworkből és a .NET 2.0-ból kimaradt ObjectSpacesből átemelt objektum-relációs mapping, amit most ADO.NET Entities-nek neveztek el. Ez arra képes, hogy tetszőleges entitásokat objektumorientált kódból is képesek legyünk kényelmesen használni, mindemellett pedig a rendszer biztosítja ezen entitások relációs adatbázisban történő tárolását. Ez a technológia várhatóan a Visual Studio következő változatában, az "Orcas"-ban fog megérkezni.
Ugyancsak az Orcas részeként lehet számítani a LINQ technológiákra, amik gyakorlatilag az SQL szintaktikát viszik át a procedurális nyelvekbe, így például a C# 3.0-ba és a Visual Basic 9.0-ba. Ezzel lehetővé válik, hogy akár bármely IEnumerate-interfészt támogató objektumot, DataSeteket, de akár SQL adattáblákat és XML-adatokat is el tudjunk érni ugyanazzal a nyelvi eszközkészlettel, így a fejlesztőknek gyakorlatilag nem kell 2-3 különböző nyelvet ismerniük ezek együttes használatához.
Az előző kettőhöz kapcsolódni fog a szoftvergyár koncepció eredményeként létrejött számtalan DSL (Domain Specific Language) is, ami az adatok vizális modellezését is lehetővé teszik majd, és ide kapcsolódik a június elején bejelentett Visual Studio 2005 Team Edition for Database Professionals jövőbeni megjelenése is, ami kifejezetten adatbázis-fejlesztők számára lehet nagy segítség.
A WinFS legnagyobb része azonban a Katmai kódnéven fejlesztett, 2008 körül megjelenő Microsoft SQL Serverbe kerül, amil olyan megoldásokat fog kínálni az adatbázisszervert használóknak, amivel kinyúlhatnak a megszokott környezetükből, és a relációs programozás eszközeit sokkal távolabbra terjeszthetik ki, akár a fájlrendszerre is. |
|
| |
Category : ITech
| Posted By : zsolti |  Comments[79] |  Trackbacks [0] |
|
|
| 28 Jun 2006 12:15:56 pm |
| Szupergyors új processzorok |
|
|
Az Intel bemutatta a fejlesztési fázisban ˝Woodcrest˝ néven ismertté vált kétmagos Intel Xeon 5100 processzor termékcsaládját.
A lapkákat nagyteljesítményű szerverekbe, munkaállomásokba, valamint a kommunikációs, adattároló és beágyazott processzoros eszközök piacára szánják. A processzorok alapját az Intel új, forradalmi Core mikroarchitektúrája képzi. Az új processzorokra már több mint 200 új szerver és munkaállomás terve készült el, amelyek a mai naptól fogva több mint 150 gyártótól rendelhetők meg.
A kétmagos Intel Xeon 5100 processzorcsalád mintegy 135 % teljesítménybeli növekedést és 40 %-kal csökkentett energiafogyasztást ér el az Intel korábbi szerverprocesszoraival való összehasonlításban.
Az Intel világszintű gyártási kapacitása és 65 nanométeres gyártási technológiája révén kisebb méretű tranzisztorok gyárthatók, ami a lapka sebességének növekedése mellett jelentősen csökkenti az energiafogyasztást. Az 5100 sorozat az Intel Bensley Platform révén kompatibilis a szervertermékek piacán már jelen lévő számos modellel. A Bensley platform lehetővé teszi a legújabb szervertechnológiák alkalmazását, így a gyorsabb és megbízhatóbb FB-DIMM memória, az Intel Virtualization Technology, az Intel Active Server Manager és Intel I/O Acceleration technológiák használatát.
Az FB-DIMM memóriák már szerepelnek a legtöbb memóriagyártó kínálatában, árazásuk versenyképes a hasonló DIMM lapkákkal. Az Intel és a világ nagy memóriagyártói több, az FB-DIMM kulcsfontosságúnak tekintett technológia mielőbbi adaptálását célzó projektben működnek együtt.
Az Intel 5100 sorozatának leggyorsabb tagja 3 GHz-es sebességgel, 1.333 MHz-es alaplapi buszsebességgel, és maximum 4 MB-os, a két mag által közösen használt L2-es gyorsítótárral, vagyis memóriapufferrel rendelkezik majd. A 3 GHz-es modell 80 W-os tervezett hőtermelési végponttal (Thermal Design Point – TDP) rendelkezik, míg a család kisebb tagjai csak mintegy 65 W-os TDP értékkel rendelkeznek. Készülőben van egy még alacsonyabb áramfelvételű modell is, amely az év utolsó negyedévében kerülhet majd a boltokba - ez 2,33 GHz sebességgel, és mindössze 40 W-os TDP-vel rendelkezik majd. A Woodcrest processzorok extrém energia-menedzsment technológiáinak köszönhetően a processzorok mért és valós áramfelvétele lényegesen a maximális TDP küszöb alatt marad majd. Rendszerszinten a Bensley systems bizonyítottan az energiatakarékos teljesítménynövelés vezető technológiája.
Az új kétmagos szerver processzorcsalád az első energiatakarékos tervezésű, a processzorteljesítmény drasztikus növelését célzó, számos innovatív megoldást magába foglaló Intel Core Mikroarchitektúrára épülő lapkasorozat. Szintén az új mikroarchitektúrára épülnek majd az Intel soron következő mobil és asztali processzortermékei, az Intel Core 2 Duo processzorok.
A többmagos működésre optimalizált architektúra több új fejlesztést is használ, például az Intel Wide Dynamic Execution (széles dinamikus végrehajtási csatorna) technológiáját, ami egyetlen processzorcikluson belül több instrukció végrehajtását teszi lehetővé. A processzormag szélesebb csatornája révén mindegyik processzormag képes akár 4 teljes utasítás szimultán végrehajtására; a processzort kiszolgáló fázisú adatbusz (pipeline) hatékonyabb adattovábbítást, így nagyobb teljesítményt biztosit.
A processzorok használják továbbá az Intel Advanced Smart Cache (továbbfejlesztett intelligens gyorsítótár) technológiát, amellyel szükség esetén a teljes memóriatartomány az egyik, vagy másik processzormag szolgálatába állítható, valamint az Intel Smart Memory Access (intelligens memória hozzáférés) eljárást, amely képes ˝eltüntetni˝ a memória-felhasználásban tapasztalható várakozási időt (latency) és adattorlódást (bottleneck).
Összességében az új Intel alapú szerverek révén csökkenthető a céges szerverpark működési költsége, köszönhetően a kisebb helyigénynek, az alacsonyabb hűtésigénynek és áramfogyasztásnak, miközben a rendszer fokozott elérhetőséget, termelékenységet és rendelkezésére állást kínál.
Az Intel várakozásai szerint ez lesz a cég történetének leggyorsabban terjedő szervercsaládja. Az Intel kiterjesztett, 5-7 éves időtartamú életciklus támogatást kínál a kommunikációs, adattároló és beágyazott processzoros rendszerek ügyfelei számára.
Xeon 5100 széria (Woodcrest)
Modellszám Órajel FSB TDP L2 cache Listaár
5160 3 GHz 1333 MHz 80 W 4 MB 851 dollár
5150 2,66 GHz 1333 MHz 65 W 4 MB 690 dollár
5148 LV* 2,33 GHz 1333 MHz 40 W 4 MB n.a.
5140 2,33 GHz 1333 MHz 65 W 4 MB 455 dollár
5130 2 GHz 1333 MHz 65 W 4 MB 320 dollár
5120 1,86 GHz 1066 MHz 65 W 4 MB 260 dollár
5110 1,6 GHz 1066 MHz 65 W 4 MB 209 dollár |
|
| |
Category : Hardware
| Posted By : zsolti | Comments[76] | Trackbacks [0] |
|
|
| 25 Jun 2006 03:08:32 pm |
| Árat csökkent és tovább gyorsít az AMD |
|
|
Az AMD megerősítette, hogy 2008-ban vált az új architektúrára, riválisához hasonlóan új üzemet épít, lapértesülések szerint pedig mindeközben növelné a jelenlegi processzorok teljesítményét.
Az új architektúrával kapcsolatos korábbi híreket maga Hector Ruiz vezérigazgató erősítette meg a BusinessWeek interjújában még a hónap elején. Ebben Ruiz elmondta, hogy 2007 végén készülnek el az első mintapéldányok, és reményeik szerint 2008 elején megkezdődik a sorozatgyártás, amelynek révén felújítják az Intellel folytatott versenyt. Ez többek között az utasításkészlet kibővülését, valamint a chipek sebességének növekedését jelenti majd, de már korábban, várhatóan a következő év közepén elkészülnek az első négymagos, 65 nanométeres processzorok, még a jelenlegi architektúra tagjaiként.
Lapértesülések szerint az AMD addig is a meglévő fejlesztések teljesítményén javítana, mégpedig a hagyományos, egy szálon futó szoftverek végrehajtásának felgyorsításával. Ez az Intel Hyper-Threading technológiájának egyfajta ellentéte lenne, mivel az ikermagos chipek plusz erejét vetné be az egyszálas megoldások gyorsítása érdekében, sajátos válaszként a Conroe magos processzorok erejéről szóló hírekre. A részletekről egyelőre semmit nem tudni, mindössze annyit szivárgott ki, hogy a technológia debütálása az asztali Intel Core 2 chipek megjelenésének napján, azaz július 24-én várható. Egyes pletykák szerint a Socket AM foglalatú processzorokban már megtalálható megoldás a második mag ideiglenes mellőzését is lehetővé tenné, de ennek hitelességét egyelőre nem lehet igazolni.
A processzorgyártó eközben megállapodott New York állammal egy vadonatúj üzem felépítéséről, amely a Luther Forest Technology Campus területén kapna helyet. A 3,2 milliárd dollárba kerülő létesítmény várhatóan az eljövendő gyártástechnológiáknak, egészen pontosan a 32 nanométeres csíkszélességen készülő chipeknek adna otthont, amelyek legkorábban az évtized végére készülhetnek el. Addig is azonban véglegesíteniük kell a 45 nanométeres csíkszélességet, amely a következő hónapokban bemutatkozó 65 nanométeres technológia helyét veszi majd át.
A cég tajvani források szerint jelentős árcsökkentésre is készül, amivel a Conroe magos termékek megjelenése jelentette hátrányt igyekeznek minimalizálni. A július végén várható módosítás egyes chipeknél akár a 46 százalékot is elérheti, míg átlagban 36,7 százalékkal mérséklődnek az árak. A lépés - néhány példány gyártásának leállítása mellett - a Socket AM2 és Socket 939 foglalatba illeszkedő termékeket egyaránt érinti majd, a részleteket azonban csak később hozzák nyilvánosságra. |
|
| |
Category : Hardware
| Posted By : zsolti | Comments[60] | Trackbacks [0] |
|
|
| 24 Jun 2006 12:46:55 pm |
| Intel: jönnek a még gyorsabb procik |
|
|
Az Intel az írországi Leixlip-ben megnyitotta technológiailag fejlett chipek nagy volumenű gyártására alkalmas félvezető- üzemét.
Az esemény egyben azt is jelzi, hogy az Intel a világon harmadik, 65 nanométeres technológiát használó üzeme nyílt meg, míg Európában ez az első olyan gyáregység, ahol a 65 nanométeres technológiával készülő chipeket tömeggyártásban állítják elő.
A 2 milliárd dolláros beruházással épült gyár az iparág legnagyobb (300 milliméteres) waferjeit (ostyáit) felhasználva, 65 nanométeres technológiát alkalmazva gyárt nagy mennyiségben chipeket, amely megteremti annak lehetőségét az Intel Fab számára, hogy a világon a legnagyobb mennyiségű mikroprocesszort dobja a piacra, a lehető legalacsonyabb költségek mellett. Az Intel Arizonában található, Fab 12 nevű, valamint az oregoni D1D nevű gyára mellett az új, Fab 24-2-es gyár a világ technológiailag legfejlettebb, többmagos mikroprocesszorok előállítására alkalmas, nagy gyártási kapacitással rendelkező félvezető gyára.
A 65 nanométeres technológia előretörését demonstrálandó, az Intel jelentős gyártási mérföldkőhöz érkezett három, 65 nanométeres technológiát alkalmazó gyárával. Az Intel személyi számítógépekbe és szerverekbe szánt mikroprocesszorainak fele már ezzel az iparágban vezető szerepet betöltő technológiával készül. Az írországi gyár hivatalos megnyitóján Otellini elmondta, hogy a 300 milliméteres ostyák, amelyek már három hónapja futnak az új gyáron keresztül, segítettek ennek a mérföldkőnek az elérésében.
A nyár folyamán az Intel bemutatja majd a korábban Conroe kódnéven ismert, asztali gépekbe szánt, valamint a korábban Merom kódnéven ismert, notebook-okba szánt Intel Core2 Duo processzorokat, valamint a Woodcrest kódnevű Dual-Core Intel Xeon processor 5100 sorozatot is.
Miközben az Intel élen jár a 65 nanométeres technológia alkalmazásában, jó úton halad afelé, hogy 2007 végéig a következő generációs 45 nanométeres gyártási technológiát is bevezesse - mindössze két évvel azután, hogy megindította a 65 nanométeres technológiára alapozó gyártást. |
|
| |
Category : ITech
| Posted By : zsolti | Comments[72] | Trackbacks [0] |
|
|
| 22 Jun 2006 12:39:06 pm |
| Jelentés a szerverfrontról: Intel-újdonságok, AMD-tervek |
|
|
Immár több mint negyed évszázada dúl a háború az Intel és az AMD között, aminek köszönhetően az x86-os processzorok példátlan fejlődésen mentek keresztül, domináns architektúrává válva. A következő hónapok minden bizonnyal vastag betűvel fognak bevonulni az iparág történelmébe, ahogyan az Intel az elmúlt években elszenvedett vereségeit, piaci visszaszorulását kíméletlenül meg kívánja torolni. A gazdasági verseny a hadviselés civilizáltabb formája, szokták mondani. Ennek a háborúnak azonban vannak nagy nyertesei is: mi, felhasználók.
Gyorsított felvétel
Mint azt már egy ideje tudjuk, az Intel napokon és heteken belül a teljes frontvonalon (a notebookoktól a szerverekig) ellentámadást indít ellenfelei, elsősorban az AMD ellen. Az elmúlt évek során a világ legnagyobb chipgyártója teljesen átalakította terméktervét, ennek eredményeként törlésre kerültek korábbi, zsákutcába jutott projektek (pl. Tejas), amelyek a jelenleg kapható Pentium 4 és D mikroarchitektúrájára épültek volna, és fejlesztéseinek új irányt jelölt ki, hogy versenyképes termékeket tudjon a piacra bocsátani.
A processzorok tervezése és gyártása azonban hosszú lefutású folyamatokra épül, egyes döntéseknek hónapokkal, vagy évekkel később születik meg a gyümölcse. Az Intelnek 9 havi rohammunkájába került, hogy Pentium 4 chipjeiből kétmagos Pentium D-ket faragjon, és valahogy átvészelje azt az időszakot, míg nincs piacon a fejlesztés alatt lévő, következő generációs mikroarchitektúra.
Ez idő alatt az AMD hibátlanul használta ki az előtte kitárulkozó lehetőséget. Három évvel ezelőtti megjelenése óta az aktuális Xeonokat mindig elverő Opteronnal a cég gyakorlatilag zéró piaci részesedésről az idei első negyedévre 22 százalékra növelte szeletét az x86-os szerverchipekből -- állítja a Mercury Research. A siker elsősorban az észak-amerikai piacnak köszönhető, ahol a négyutas x86-os szerverek felét már Opteronnal adják el. Érdekes módon míg Közép-Kelet Európa összességében lassabban reagált a megváltozott erőviszonyokra, addig a magyar piac, már ami az Opteron szereplését illeti, jól tükrözi a világpiaci trendeket.
Hasonló előretörés figyelhető meg az asztali gépek és notebookok terén is, ahol húsz illetve tíz százalék feletti részesedést ért el mára a szállításokból. A volumen mellett azonban a vállalat számára szintén rendkívül fontos momentum, hogy termékeinek átlagos eladási ára jelentősen emelkedett, és a vállalat, milliárdos veszteségeit követően, újra nyereségesen üzemel, Fab30 gyára pedig tervezett névleges kapacitásának 150 százaléka körül mozog, miközben egy második üzem, a Fab36 is beindításra került.
A piaci siker következtében bekövetkezett az, amelyre korábban senki nem gondolt: az AMD egyes termékei lényegesen drágábbak inteles megfelelőiknél, hűen tükrözve az irántuk támadt keresletet -- és a csúcsát elérő gyártási kapacitást. Eközben az Intel árcsökkentésre kényszerült a Xeonok és Pentiumok esetében, hogy védje piaci pozícióit, ez pedig érzékenyen érintette a nyereségességet: a cég bruttó profitrátája az első negyedévben a régóta nem látott 50 százalékos szint alá süllyedt.
Fordul a kocka
Az AMD aranykorát éli, erről tett tanúbizonyságot Reinhard Fabritz is, az ASBIS Magyarország által szervezett szemináriumon. Az ASBIS az AMD hazai "master disztribútora", azaz közvetlenül a gyártótól vásárolja a processzorokat. Fabritz előadásából azonban elsősorban nem az derült ki, hogy vállalat most kaszál (ezzel eddig is tisztában voltunk), hanem az, hogy az AMD-nek a következő hónapokban nem lesz hatásos fegyvere az Intel ellen.
A hátrányt megfordítva, egyes esetekben tetemes, akár 20-40 százalékos teljesítménybeli szakadékot nyitó új Intel Core (nincs köze a Core Duo és Solo chipekhez) mikroarchitektúrára legkorábban 2007-ben érkezhet válasz az AMD oldaláról, a K8L kódnéven megismert chipek formájában. Ez pedig nem jelent mást, minthogy a vállalatnak árat kell csökkentenie -- mégpedig drasztikusan, ha nem akarja az évek során felépített állásait pillanatok alatt elveszteni.
Az Intel a várakozások alapján hétfőn bejelenti új Xeonjait (Woodcrest), majd egy hónappal később új, Core 2 néven piacra kerülő asztali (Conroe), majd még egy hónappal később Core 2 mobilchipjeit (Merom). A sorrend jól tükrözi az egyes piacok versenyhelyzetét: az Intel a szerverek terén áll a legrosszabbul, míg a notebookok esetében inkább fölényben van -- itt az AMD-nek kell árban alámennie. Az új Xeonok ráadásul teljesítményüket az Opteronhoz hasonló, vagy annál alacsonyabb fogyasztás mellett adják le, az AMD eddigi fölénye tehát egyik napról a másikra itt is eltűnik.
Hogy minél nagyobb területet visszafoglaljon, az Intel agresszív ütemben tervezi felfuttatni a Core mikroarchitektúrára épülő chipek termelését, így azok például a harmadik negyedévben már a kétutas Xeon-eladások felét, év végére közel háromnegyedét képezhetik. Ehhez is kifejezetten agresszív árazás párosul, nem csak az új termékek fognak a jelenlegi árstruktúrába beilleszkedni, hanem az eddigi chipek jelentős leárazása várható, ahogyan az Intel igyekszik megtisztítani a csatornákat a Core előtt.
Az AMD-nek így nem marad választási lehetősége. Erre számít az egész iparág, amit elemzők több ízben artikuláltak is: az érdekelt szereplők az árcsökkentésektől a szerverek és a PC-k iránti kereslet ugrásszerű felfutását várják az év második felétől, amely egyébként is hagyományosan erősebb az első félévnél. Ezzel párhuzamosan a kereslet lankadását is megfigyelhető, ahogyan a gyártók igyekeznek minél kisebb készleteket fenntartani a várhatóan közel lévő árcsökkentések közeledtével.
Rendkívül feszített tempót jelez az Intel részérő, hogy jövő év elején már érkezik a Clovertown kódnevű Xeon, amely két Woodcrest, azaz négy mag egy csomagolásban, valamint a Kentsfield is, amely hasonló módon két Conroe chipnek ad helyet egy tokban, asztali gépek számára. Ezek technikai hátránya (gazdaságossági előnyei mellett), hogy a kétszer két mag elektronikai okok miatt lassabb, 1333 MHz helyett 1066 MHz-es busszal képes csak üzemelni, így a Woodcrest egy magra jutó 5,3 gigabájtos sávszélessége kevesebb mint felére, 2,1 gigabájtra olvad. Bár a skálázódást ez lerontja, összteljesítményben így is kérlelhetetlen fölény várható az Opteronokkal szemben, legalábbis fél évig.
Az Intel útjába állhat azonban egy külső tényező: a Bensley szerverplatform által igényelt FB-DIMM memóriamodulok hiánya, ami gyakorlatilag a platform és a Dempsey kódnevű (Xeon 5000 sorozat), még Netburst architekúrára épülő Xeon eredetileg év elejére tervezett piaci premierjét rácsúsztatta a Woodcrest rajtjára. Ha a piacon nem áll rendelkezésre elég FB-DIMM memória, az érzékenyen érintheti a Woodcrestnek (Xeon 5100 sorozat) is otthont adó Bensley felfutását, és az Intel piaci szereplését.
Az AMD ugyanezen időszak alatt áll át az AM2-foglalatra, amelybe a DDR2 támogatást és virtualizációt hozó, kezdetben legfeljebb 2,8 GHz-es órajelű F-revíziós K8 chipek ülnek bele. A DDR2 memória alkalmazása magas terhelésű szerverfeladatok során előnyt nyújthat, azonban ez a javulás jellemzően néhány százalékra tehető, ahogyan az órajel jelentős emelkedése sem várható 2007 közepe előtt. Év végére a vállalat egész termékpalettáját AM2-re kívánja konvertálni, miközben kisajtolja a 90 nanométeres gyártástechnológiájából az utolsó cseppeket, azaz chipeket is.
Az első 65 nanométeres chipek felbukkanása még év vége előtt várható -- mondta el Fabritz. Ezek a G-revíziós K8 chipek az AMD vezetőinek korábbi nyilatkozatai alapján "sima" zsugorítások lesznek, azaz nem hordoznak magukban architekturális újítást.
A Core mikroarchitektúrára adott válasz, az AMD K8L érkezésének időpontja ugyanakkor némileg zavaros. Egyes nyilatkozatok 2007 elejére várják, ugyanakkor gyártástechnológiai okokból négymagos AMD-chip az idő tájt nem tűnik túlságosan valószínűnek -- az AMD 65 nanométeres eljárásának akkorra valószínűsíthető érettségi állapota nem teszi gazdaságossá. Elképzelhető, hogy a jelentősen továbbfejlesztett K8L mikroarchitektúra először kétmagos chipekben debütál, majd később, az év második felében jelennek meg a négymagos változatok.
Úgy tűnik, a következő év során az Intel érezhető fölénybe kerül a notebookoktól a kétutas szerverekig, ami a piaci részesedéseken is meglátszik majd. A négy- és többutas szerverek terén ugyanakkor az AMD továbbra is nyeregben maradhat, mivel az Intel négyutas Truland platformja a jövő év közepéig nem újul meg. A Truland két osztott buszt használ, azaz egy szegmensen két foglalat található, kétmagos Xeon MP-ket feltételezve összesen tehát négy mag. Ez nem jelent mást, mint hogy a 667 MHz-es buszból egy magra 1,3 gigabájt sávszélesség jut, ami már a gyorsabb Pentium III chipeket is visszafogta volna.
Mivel a Truland egy ideig még velünk marad, gyengeségét a vállalat a Tulsa kódnevű Xeon MP szörnyeteggel kívánja ellensúlyozni, amely az utolsó Netburst-alapú fejlesztésként a harmadik negyedévben jelenik meg: a közel 1 milliárd tranzisztorból felépülő 16 megabájt harmadszintű osztott gyorsítótár, a 3,4 GHz-es órajel és 800 MHz-es busz ára 150 wattos fogyasztás. Mindenesetre a Tulsával az Intel másfél-kétszeres szerverteljesítményt ígér a jelenlegi Paxville MP maggal szerelt Xeon chipekhez képest, így ha energiahatkékonyság terén nem is, de teljesítményben egyes területeken felzárkózhat a négyutas Opteronok mellé. Ez a brutális méretű cache mellett a HyperThreadingnek is köszönhető, amellyel egy mag két utasításszálat képes kezelni, így négy processzortól összesen 16 szálat kapunk.
A Trulandet követő új Xeon MP platform 2007 közepén várható. A Caneland -- hasonlóan a kétutas Bensley platformhoz -- minden foglalathoz dedikált buszt rendel. A Caneland négy buszszegmense 1066 MHz-en fut, így 34 gigabájt másodpercenkénti aggregát sávszélességet biztosít majd a rendszer számára. A már FB-DIMM memóriát használó Caneland a négymagos Tigerton kódnevű Xeonnak fog otthont adni, amely lényegében két kétmagos chip egy tokban. A Tigerton/Caneland páros 16 processzormagot lesz képes tehát egy rendszerbe fogni. HyperThreading hiányában ez a Tulsa/Truland platformhoz hasonlóan szintén 16 párhuzamos szál végrehajtását jelenti.
Felismerve az Intel négy- és többutas rendszereinek (az Intel nem kínál négyutasnál nagyobb Xeon-platformot, azt a szervergyártóknak kell kifejleszteniük) gyengeségét, a K8L-lel érkező fejlesztések döntő része nem a mikroarchitektúrára koncentrál, hanem a skálázódást hivatott javítani. Ennek egyik alapvető eleme a négy mag közötti adatáramlást vezérlő arbiter megalkotása, ami szükséges, ugyanakkor egyáltalán nem triviális feladat. Szintén a skálázódást hivatott javítani az új, gyorsabb koherens HyperTransport (HT) linkek és topológia implementálása, amelyek a processzorok közti kommunikációért felelősek.
A jelenlegi HT-interfésszel 8 foglalatra kifejezetten rosszul skálázódik az Opteron, mivel az adatkoherencia fenntartása felemészti a belső sávszélességet, korlátozva a teljesítményt. Ezt tetézi, hogy nyolc foglalat esetében a jelenlegi topológia nem teszi lehetővé, hogy minden chip közvetlenül csatalkozzon a másikhoz, így egyes adatok és processzorok közti távolság két "ugrásra" is nőhet, megnövelve a késleltetéseket, illetve lerontva a szoftver futásának hatékonyságát és finomhangolhatóságát. Az új HyperTransport 3.0-val, amely minden chipet egy-egy rendkívül alacsony késleltetésű, másodpercenként 5,2 gigabájt áteresztőképességű interfésszel köt a többihez, az AMD 8 foglalatig és 32 magig szépen skálázódó rendszert ígér.
Forrás: AMD
Szintén a többutas gépekben való működést és a szerverfeladatok futtatását hivatott elősegíteni a K8-fronton elsőként megjelenő harmadszintű, osztott gyorsítótár (L3 cache), amelynek mérete kezdetben várhatóan 2-4 megabájt körül alakul. Az osztott L3 cache jótékony hatással van a memóriaelérés egyre növekvő késleltetésének elfedésére, javítja a rendszer sávszélességének hasznosságát, és az egy lapkán lévő magokat összekötő arbiteren lévő nyomást, mivel az megszabadul a koherenciaforgalom nagy részétől. Az AMD a nagyobb gépek követelményeinek megfelelően ezenkívül 48 bitre növelte a fizikai címtárat, fokozta a chip megbízhatósági, rendelkezésre állási és karbantartási (RAS) képességeit
Bár az Intel Caneland jelentős előrelépés lesz a Xeon MP platform számára, látható, hogy az Opteron az AMD infrastrukturális fejlesztései révén megtarthatja előnyét. A négy- vagy többutas szerverek terén az erőviszonyok várható alakulását jól jellemzi, hogy az egész idáig, még az utóbbi 3 évben is kizárólag Intel-alapú gépeket forgalmazó Dell végül beadta a derekát, és év végével négyutas Opteron-szervereket kezd forgalmazni -- némileg későn reagálva a piaci realitásokra. A négymagos K8L Opteronok az új HT-rendszer révén a kétutas Bensley platformmal szemben is behozhatják a Woodcrest megjelenésével napokon belül keletkező hátrányukat.
Jelenleg nehéz megbecsülni, hogy K8L, amely az Opteronok és Athlonok alapját fogja képezni, mekkora teljesítményjavulást fog hozni, így azt is nehéz felmérni, hogy egyes területeken hogyan teljesít majd az aktuális Xeonok és Core 2-k ellen. A magok agresszívabb utasítás-előtöltést, fejlettebb elágazásbecslőt, soron kívüli adatbetöltést, és kétszeresére növelt lebegőpontos csúcsteljesítményt valamint belső cache-sávszélességet ígérnek.
Forrás: AMD
Ezekből azt lehet valószínűsíteni, hogy lebegőpontos teljesítményben a K8L akár egyértelműen visszaveheti a vezetést, míg egész számokkal végzett műveletek esetében alulról közelíti majd meg az Intel Core mikroarchitektúrát. A négymagos K8L chipek piacra kerülésével az AMD talán újra visszaveheti vezető szerepét a kétutas szerverek és asztali gépek terén. Addig is azonban: kezdődjék az árháború! |
|
| |
Category : ITech
| Posted By : zsolti | Comments[88] | Trackbacks [0] |
|
| |
| 1 2 3 Next |
|
|
